Tevékenységtérkép

Hengerfejes szar, bontótól mentve. Egyelőre. :) De van még baj.

201852 km.Történt pár hete, hogy egy haverom rámírt messengeren.
"Figyu, van egy kollégámnak egy Puntója. Azt mondja, hengerfejes, de tavaly költött rá egy csomó pénzt, de mostanra megunta, nem akar rá költeni, amúgy is megszületett a gyerek, vettek egy Octaviát családi autónak, szabadulna tőle, megy a bontóba, ha nem tudja elpasszolni így senkinek. Érdekelne?"
Persze, hogy érdekelt. :)  

Kiderült, hogy egy 6 légzsákos, ABS-es, fedélzeti kompjúteres, klímás, 1.2 8 szelepes Puntóról van szó, 200 ezer körüli futással, végig magyar volt, anyukám autójától annyiban különbözik, hogy ez már a nagylámpás széria, és nem a korábbi csíklámpa. Gondoltam, egy megnézést megér, ha már tényleg a bontóba akarja vinni - a haveromtól megtudtam, hogy amúgy kb mindene működik, fűtése nincs egyedül. Még a nyári gumit alufelnin is odaadná hozzá. 
A személyes megnézéskor egyértelmű lett, hogy a küszöbök szakszerűtlen emeléstől meg vannak kissé rogyva, és az elején volt valszeg koccanás, de ennyi pénzért nem vár az ember csodákat.
Mentünk egy kört az autóval, és a kis próbaúton is egyértelművé vált, hogy ez az autó sokkal, de sokkal jobb állapotú, mint anyukámé, amit nem akartak bontóba adni, és állítólag kevesebb kilométer van benne - a futómű feszes, a fék jól fog, egyenesfutás tökéletes, a motort alapjáraton nem hallani, dorombol, mint egy kiscica. Már a próbaúton észrevettük, hogy a beharangozottakkal ellentétben van fűtés, és nem tűnt Capuccinónak az olajbeöntő sem, ami a hengerfejes autók ismérve állítólag, úgyhogy megegyeztünk, elhoztuk Pécelről az autót lábon, mert ha hengerfejes is az autó, a javítással együtt is meg fogja érni.
Hazafelé jó 30 kilométer alatt nem értettük, mi lehetett a baja az autónak, mert minden működik rajta. Vízhőmérő középen áll, mint a cövek, fűtés van, a motornak szép a hangja, jól is megy - mi kell még?

Másnap aztán kimostuk a hűtőt egyszer, lelégtelenítettük, és úgy fest, nem fogy se a víz, se az olaj, az autó nem is füstöl, nem bugyog vissza a víz. Ennek tényleg baja kéne, hogy legyen?
Aztán 50 kilométer múlva belenéztem a tágulási tartályba, és állt benne a redva. Lásd a képen. Mi a...?
Úgy tűnik, hogy most kezdi a rendszer kidolgozni magából a karbartartatlanságból eredő mocskot. De még mindig nem fogy a víz, és az olaj. Vagy csak nem mentem vele annyit.

De remélhetőleg csak annyi kell, hogy még párszor kipucoljuk a hűtőt, amíg nem lesz tiszta, és ha azután sem fogy belőle semmi, akkor lehet, hogy megvan az új mászkálós autó. :)  

Vannak kopások, de ez az autó tényleg nagyon, NAGYON olcsó volt, nem az esztétika a fő szempont. :)  

A Mazda eladása után kellett egy mászkálós autó.

82 324 km. Egy jó darabig nem úgy hozta az élet, hogy autót vegyek, bár a hirdetési oldalakat folyamatosan bújtam. A Mazda és a piros 500-as eladása után jó darabig Lujzával közlekedtem mindenhova, de amikor egyértelművé vált a kasztnin egyre több helyen felbukkanó kopásnyomok és rozsdák révén, hogy nem egy 50 éves autót kéne napi használatban nyúznom, felgyorsítottam a keresést.
Eluralkodott rajtam a spúrság, és beláttam, hogy nem akarom, hogy a napi használós autómban álljon temérdek pénzem, arról nem is beszélve, hogy a sok helyen kátyús budapesti utakra nem akartam drága autót venni.
Szóval kiegyeztem azzal, hogy olyan autót kell találnom, aminek a fenntartási költségei várhatóan nem lesznek nagyok, és ha belezuhanok vele egy tankcsapdába, azt is kibírja, vagy legalábbis nem fogom sajnálni. Annyira :)  
Viszont a Mazda (és még annó a Suzukim) japános tökéletessége, és unalma vezetett rá arra, hogy próbáljak legalább olyan autót keresni, amiben legalább egy csipetnyi különlegesség, vagy szerethető apróság van :)  

Régóta vadásztam a nyitható tetős kis Fiatokat (ponyvás kocka Panda, üvegtetős új Panda, ponyvás Cinquecento és Seicento), amikor egyik alkalommal a facebook marketplace-t böngészve megpillantottam ezt a fluorzöld csodát. :)
82 000 kilométert ígértek 23 évesen, 900 köbcentiből 39 táltos lengyel-olasz paripát, és fotók alapján kevés rozsdát.

Egy haverral kocsiba vágtuk magunkat, lementünk a kies Zala megyébe, és minimális alku után este 11kor már úton voltunk Budapestre. 

Egészen mostanáig ez volt a rohangálós autó, kicsit gatyába ráztuk, mert az olcsó autók rákfenéje, hogy ha keveset is futottak, a megfelelő karbantartást akkor is elspórolják belőle. Szóval a vízkör át lett mosva, kapott egy új tágulási tartályt, egy új Toyo gumiszettet, egy pár lengéscsillapítót és felütköző bakot hátra, valamint egy alap vásárlás utáni folyadékcserét, és jó alaposan bezsíroztuk a nyitható tetőt. 

Eddig az autó tulajdonképpen tökéletes, február óta belekerült 7000 kilométer, és nagyon szeretem, hogy tele van tárolórekesszel, méretéhez képest tágas, és totális fapadossága ellenére (se szervó, se központi zár, se elektromos ablak) könnyű vezetni. A mai pesti forgalomban, az SUV-khez képest ez az autó szinte egy beintéssel egyenértékű - hülyék, nem kell  tonna műanyaghulladékot venni 5 évente, hogy tudj közlekedni!

Szóval szeretem a kisautót, és szerintem megmarad egy darabig.  

Ez is átutazott. Jól indult, szívatás lett a vége.

Családban volt kb 5 évig, nálam egy évig, aztán rájöttem, hogy nekem nem kell két ugyanolyan autó, mennie kell. És amint a döntést meghoztam, az addig patent kis autó összefosta magát :)

Egy gyűjtő autója volt, rettentő keveset ment az autó, mielőtt a családunkba került. Az előző tulaj szereltetett rá nagy karbit, volt rajta tárcsafék szett elöl, szóval pöpecre meg volt csinálva, de hozzánk már kispolski karbival került.
Bátyám vette meg, talán belelkesült a sárga autóm miatt, de igazából sosem lett belőle fanatikus, alig használta, csak rohadt a kertben, úgyhogy egy idő után egy családon belüli tranzakcióval hozzám került. 
Aztán rájöttem, hogy nekem nem kell még egy 500-as, és habár ebből jobb autót lehetett volna csinálni, mert a kasztnija sokkal jobb Lujzáénál, érzelmi döntést hoztam, és ezt hirdettem meg.
A sok állástól berozsdállt a tankja, el nem tudnám mondani, hogy hányszor pucoltam ki a tankot, aztán volt hengerfej tömítés csere, polski váltósra alakítás, dobfékesre visszaalakítás, de valami apró huncutsága mindig volt. Mikor már jó ideje megbízhatóan ment, jött egy vevő, és vitte azonnal. 
Remélem, sok örömét leli benne. 

Ez volt majdnem egy évig

Na helló, megpróbálom a garázsblogot kicsit feltámasztani, mert ez dögrovás, ami itt megy :)
Először is elmaradások:
Volt egy 2005-ös Mazda 3-asom, 49 000 kilométerrel került hozzám az első tulajdonos örökösétől 2017 decemberében. Végig fedél alatt, bár nem garázsban tárolt, télen sosem használt járgány, igazi bácsiautó.

Az autó egy merő redva volt, de rozsda, és törésmentes, egy jó alapos belső takaríttatás után olyan volt, mint az új.

Sosem volt még ilyen finom, csendes kocsim, de mivel Mazda volt, és elkezdtem szar időben is használni, nekiálltam rettegni, hogy mikor kezd el majd rohadni. Arról nem is beszélve, hogy az 1.4es motor ehhez a kasztnihoz harmatgyenge volt a 84 lóerejével. 
Másfél évet volt nálam, nulla problémával használtam, és mivel kellett a pénz másra, megszabadultam tőle. 
Ha 1.6os lett volna, talán nem adom el, mert tényleg jó autó volt, de továbbléptem.

Városi szaladgáló

Eladtam a Motorhispaniát télen, mert kellett a zsé, de azért hiányzott a motorozás.
Aztán egy haverom mesélte, hogy szabadulna a robogójától.
- Hogyhogy?
- Nincs jogsim alapvetően, és a rendőr elkapott így a robogóval. És ha mégegyszer elkap, akkor attól is eltilt, hogy valaha legyen jogsim, szóval inkább meg kéne szüntetnem a kísértést, amíg megszerzem a jogsit :D

Szóval megvettem tőle a kis kopott Piaggiot, mert egyébként pöpecül működik, szépen húz, fel van újítva. 
Csak hát a Balatonról hogy jut fel?
Sok tanakodás után döntöttem: Lábon. 
Ha műszakilag rendben van, baj nem lehet.
 
Kinéztem egy főútmentes útvonalat, ahol nyugodtan lehet 50-es tempóval zötyögni, anélkül, hogy feltartanék bárkit a pünkösdhétfői balatoni forgalomban, és szolid 4,5 óra robogózás és 170 megtett kilométer után felkerült Balatonföldvárról Pestre az új mászkálós robika. :)  

Hazafelé menet egy hely volt csak, ahol egy kicsit befulladt, mégpedig Nadap és Lovasberény között, amikor nyélgázon mentem sokat hegynek felfelé - akkor szólt a robogó, hogy pihenjünk egy picit, de utána hazáig csak a gazdi miatt volt megállás :)

Egyelőre meg vagyok elégedve vele, egy sztender és egy index kapcsoló kell rá, és kábé hibátlan.
 

Reccs - a kocka volvó nem tréfál

Az úgy volt, hogy Januárban belém jött egy Volvo.
Nem javíthatatlan, de elég szemét meló lesz.
Most elkezdtük szétszedni, hamarosan lesz belőle valami...

Hátsó gumik

Egyre nehezebb a 135/80 r12-es gumik beszerzése, ezért kábé csodaszámba ment, hogy sikerült 2 Debica Frigót szerezni a két kopott hátsó gumi helyére.

Kopott, mert 4 éve használatban voltak,  és futottak vagy 25 000 kilométert. Állapotuk képen látszik, RIP Falken Sincera.
Másoknak is ennyire elkopik, vagy én vezetek állat módjára?