Tevékenységtérkép

Lujza is megvan még - sok képet rakok ide

Már több, mint egy éve nem blogoltam az 500asról.
Igazából nem nagyon volt szerelős történet, lerobbanás se, csak megy és megy és megy...
Mióta nincs Suzuki, kábé napi használatban van.
Megjártuk vele Prágát idén, és megjártuk vele Krakkót is.
Balcsira lemenni most már rutinfeladat, nem gondoltam volna 10 éve.

A váltója pocsék, emelkedőn indulva recseg az egyes, de amúgy tök jól megy.
Tényleg nem volt lerobbanásom. Apró bosszantó csetreszek, de amúgy semmi.
Itt az ideje a belső teret most már megcsinálni...?

23 év után ennyi

Már 5 hónapja, hogy eladtuk a Lancert.
Vérzik a szívem, ha rágondolok, hogy mennyiért kelt el, és milyen állapotban, ahhoz képest milyen gyorsan - és hogy milyen gyorsan került fel újra, visszapörgetett kilométerórával a használtautó.hu-ra, a rozsdafoltjait ecsettel lekenve, alig drágábban, mint amennyiért mi adtuk el....
Már most hiányzol, öreg harcos.

Karbantartások

71500 kilométer:
Egy kisebb szervíz esett meg.
A szelepdekli alól folyt az olaj, és volt a motornak egy kis csörgő hangja, úgyhogy nekiugrottunk feltárni a hibákat.
Az olajfolyás, mily meglepő, egy szétesett szelepfedél tömítésből származott. 
A csörgő hangon segítettünk egy szelephézag beállítással, valamint úgy ítéltük meg, hogy gyanús, ha a vízpumpa pasztával van összerakva, úgyhogy beleugrott egy komplett vezérlés szett vízpumpával.
A hűtővíznek is gyanús volt az állaga, úgyhogy lecseréltük azt is.
Ezen felül az első féktárcsák már eléggé vállasak voltak, és a fékbetét se volt az igazi, úgyhogy kiugrottak azok is, és új TRW-k kerültek be.

Az autónak eddig se volt semmi baja, csak a távirányítója szórakozik néha, édesanyám megszerette nagyon, már talán nem is hiányzik neki annyira a Mitsu.

Magyarázom a megmagyarázhatatlant

Mindenki hallott már autós körökben a "Három F" szabályról: Franciát, Fiatot és Fordot sose vesz épeszű ember. 
Egy Mitsubishi, egy Honda és egy Suzuki után valószínűleg kevesen gondolták, hogy mégis a fenti 3-asból választok új autót.
Mostanra a 3F szabályt 2/3 arányban kipipáltam, vettem egy 31 éves autót, amin nem volt vizsga, és a környezetem nagyrésze úgy néz rám, mint aki megőrült - a totálisan racionális Suzuki után ez? Ez komoly?

Nehéz észérvekkel alátámasztani, miért vesz az ember egy 2 literes benzines, 31 éves, 247 000-t futott, büdös nagy lapaj Fordot. De megpróbálom.
  1. olcsóbb volt, mint egy Polski.
  2. Tetszik a formája.
  3. Tényleg tetszik a formája.
  4. Olyan áramvonalas.
  5.  Erős motor van benne.
  6. Óriási a csomagtartója.
  7. Kényelmes a futóműve. 
  8. Kényelmesen ül benne az ember.
  9. Hátul hajt.
  10. Veterán korú, tehát kedvező rá a biztosítás.
Ez a mérleg egyik nyelve. A másik:
  1. Nem ég a műszerfal világítás.
  2. Törött a vészvillogó kapcsoló.
  3. A csomagtartó teleszkópok elfáradtak.
  4. Kinéz egy kis lakatolás.
  5. A motornak dízeles a hangja.
  6. A futóműre is lehet költeni.
  7. Ocsmányak a kárpitok.
  8. Törött a műszerfal.
  9. Ha ezt a listát az elején írom meg, lehet, meg sem veszem. :)
Vásárlás után a legégetőbb problémát, a mélyen fogó féket javítottuk ki - kicseréltük a főfékhengert egy újra, és elöl kihajítottuk a tárcsákat és a betéteket, valamint vettem két hátsó lengéscsillapítót. Az első fékbetétek állapota a képen látható, az életveszélyes egy szegényes kifejezés erre.

Ezek után mehetett az autó vizsgára, amit sikerrel abszolvált, úgyhogy már csak az átíratás van hátra, és kezdődhet az újabb kaland...


 


 

Eladtam a Suzukit

3 év, 35 ezer kilométer után eladtam.
Sose volt még ilyen jó és megbízható autóm.
Új tulaja egy jóismerősöm édesapja, értékelte, hogy nem rejtettem véka alá az autó semmilyen hibáját.

Move to the city

Az előző bejegyzésben írt Punto tehát kiköltözött édesanyámhoz az agglomerációba, cserébe az örök kedvenc régi Mitsubishi visszaköltözött Pestre.

A kasztni pocsék állapotban van, és a hajtásláncból valami rettenetes morgó zajok jönnek, ami azért érdekes, mert a motor jól húz, a váltó jól kapcsolható, és a kormányon se érződik semmilyen vibráció.
Először gyanakodtam arra, hogy talán csak a jeges sár tapadt rá nagyon a kerekekre meg a féltengelyekre, és az súrlódik, de egy jó alapos mosás nem segített rajta. 


Az elkövetkezendő időszak a feltárásé lesz, hogy érdemes-e megmenteni a járgányt, vagy valami más variáció lép életbe...

Welcome here, Puntika

Vettünk vasat.
Hosszas vívódás után megszületett a döntés családon belül: 
Édesanyám Mitsubishije, ami a küszöböktől a tetőig rozsdás, és rettenetes hangok jönnek a hajtásláncból, valami újabbra és olcsóbban fenntarthatóra kell, hogy cserélődjön. 

Remek olaszautó szerelő van az ismeretségben, aki eskü alatt vallotta, hogy az olasz autók nem is olyan rosszak, és én is hajlottam arra, hogy egy szívó benzinmotorban olyan sok minden nem romolhat el. Így történhetett, hogy a 23 év japánautózástól megfertőzött édesanyámtól mégis áldást kaptam arra,  hogy az olaszságuk miatt nagyon áron alul mért Fiatok és Lanciák közül keressünk egyet, ami megkímélt, rozsdamentes, tehát ideális arra, hogy olcsón fenntartható, mégis kényelmes rohangászós autó legyen belőle.

Az első meglepetés akkor ért, amikor azzal szembesültem, hogy ezek közül a megkíméltek egy pillanat alatt elkelnek.
Kinéztünk egy kéket: másnapra nem volt meg.
Kinéztünk egy óaranyat, 70 000 kilométerrel, első tulajtól: délutánra elvitték.

Lanciákból szépet nem találtunk, megnéztem egy MItsubishi Coltot is, hátha maradhatunk a márkánál, de nem volt meggyőző. Aztán kaptam egy emailt: január 2. án este 18.13-kor, a már említett szerelőismerőstől, egy linkkel és ennyi volt csak a tárgyban:

SOS hivd

Este 9kor meg is néztem az autót. Külföldi papíros autó volt, összes dokumentumával, vezetve stabilabbnak tűnt, mint a 3 évvel fiatalabb Suzukim, úgyhogy el tudtam hinni, hogy tényleg csak 65 000 km-t futott.

Az egyébként nagyon kézséges nepper sráccal meg is egyeztem, hogy elintézi a papírmunkát, a honosítást, úgyhogy szűk 1 hét múlva már édesanyám nevén volt a képen is látható autó. :)

Azóta cseréltünk olajat, gyertyákat, szűrőket, kipuffogót, jó alaposan átnéztük, kiderült, hogy a jobb eleje valszeg koccant már egyet, de semmi életveszélyes nincs benne, úgyhogy azóta megelegédessel használjuk. :)