Egy korszak lezárult
2009-ben vettem egy autót a felújítás miatt kiesett 500-as pótlására, és úgy terveztem annó, hogy ha az 500-as elkészül, akkor majd eladom.
Aztán nagyon megszerettem, terveket szőttem vele OT vizsgáról, teljes felújításról. Habár valami apró kis nyűgje mindig volt, de igazából két esetre tudok visszaemlékezni, amikor cserben is hagyott. Az egyik esetben elszállt a töltésem, a másik klubszinten is mérföldkőnek bizonyuló leállás volt:
Hirdettem már régóta. Nem azért, mert megutáltam, vagy zavart, hogy van egy polskim. Tudtam, hogy sokáig nem fogom tudni megcsináltatni úgy, ahogy igazán megérdemelné.
Aztán amikor fél év hirdetés után már-már elfogadtam, hogy Magyarországon régi, rozsdás kispolszkit reális áron eladni nem lehet vadiúj motorral, mert mindenki a csodás, 30 éve sufniban őrzött nagypapa autóra számít egy szem rozsda nélkül, és elkezdtem nézni hozzá a kasztnielemeket, akkor jött egy telefon.
A srác kb. 1 hete határozta el, hogy vesz valami jópofa KGST retroautót, és szép lassan, ahogy a pénz engedi, elkezdi felújítani. Így talált rá az én Edinámra. Tetszett neki, hogy az enyém még krómos, régifelnis. Látta a lyukakat a kasztnin, tudta talán, hogy nem kis fába vágja a fejszét.
Leelőlegezte.
Utoljára állítottunk még egy kicsit a sebváltón, utoljára még elosontam vele a kertek alatt a benzinkútra lemosni, kiporszívózni, guminyomást ellenőrizni, hogy mégse legyen olyan érzése az új gazdájának, hogy "vett egy kispaókot tanyárul a szénakazalbul előhúzva", és nagyon fura volt a kocsi.
Minden a helyén volt.
A kuplung ott volt, ahol kell, a fék ott fogott, ahol kell, gázra megindult, kanyarodásra elkanyarodott.
Nem a majdnem egy évnyi Polski-nélküliség és fél év Hondázás után volt fura visszaülni Edinkába, hanem a röpke 30 perces mosóprocedúra után visszaülni a Jazzbe.
Ez a poszt nem azért született, mert siránkoznom kell. Senki nem kényszerített arra, hogy eladjam az autót.
Szimplán egy köszönetnyilvánítás a szeretett járgánynak, ami 2(+1) évig megbízhatóan vonszolta a nemesebbik felemet az ország mindegyik pontjára, de most megválok tőle, mert neki így lesz jobb.
De asszem lesz még egyszer 126-osom.
Kommentek
obrotka gyula
Sajnálom. :( Nagyon.Egér
Sokszor láttalak vele közlekedni Budapesten és mindig mosolygós lettem tőle.Most viszont picit szomorúságos lettem :(
Remélem jó helye és még hosszú élete lesz.
Andrei
Én is sajnálom, ellenben bízom benne, hogy látjuk még, mondjuk találkozónraver
Hááát , sajnálom. :(Buszos Petya
Annak azért örülök, hogy nem tanyasi suttyógyerekek vették meg, hogy baszassanak vele a dzsindzsásban. Remélem a csávó gondos gazdája lesz, és látjuk még a járgányt a találkozókon, ahogy téged is az 500-assal. (Ugye?)Karki
Köszi mindenkinek, én is remélem, hogy jó helye lesz, és látjuk még találkozón.Buszos Petya #53608:
Természetesen én is igyekszem a továbbiakban is minél több talin megjelenni.
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!