Most már tényleg itt az idő a szerelésre - jó parasztos megoldásokkal. :)

A héten hétfőn elhárultak az utolsó akadályok, amik eddig rabolták a szerelés elől a drága időt - vagyis letudtam az utolsó vizsgáimat is

A keddi nap a pihenésre lett szánva, végül a mai napon rávetettem magam a Hondára, hogy pár bosszantó apróságot megjavítsak rajta.

Az első és legfontosabb a vezető oldali ajtóbehúzó megjavítása volt.
A Jazzben az ajtóbehúzó/karfa két csavarja egy-egy műanyag anyán keresztül kapcsolódik az ajtó lemezéhez, és ebből a műanyag anyából az egyik kiszakadt a helyéről, meg is gyengült. Mivel hirtelenjében nem tudtam, honnan szerezzek ilyen izét, ezért szépen, igényesen a régi megsziloplasztozása mellett döntöttem, így talán ellesz egy darabig, de fél szemmel tudom, hogy figyelnem kell, hol lehet ilyet kapni újonnan, mert ez nem tartós megoldás.

Ha már úgyis lekerült a vezetőoldalról a kárpit, egyúttal kicseréltem a külső kilincset is, mert a régi ki tudja, mikor eltört, és mivel nem bajlódtak egy jó állapotú példány felkutatásával, ezért gyönyörű módon két utólag belehajtott csavar tartotta és működtette a szerkezetet.

Szerencsére én már korábban KeMa jóvoltából beszereztem egy hibátlan, bontott példányt, amit ezúttal meg is próbáltam betenni a helyére.
A nyitószerkezet rudazatát egy patent fogja oda kilincs hátuljához, amit persze nem sikerült kipattintani, így maradt megint a parasztos megoldás - az egész kilincset kezdtem a patenttal együtt letekerni a nyitórúdról.

Ez a módszer be is vált, és a kilincs levétele után tapasztaltam meg, hogy miért volt a két csavar belehajtva a régi kilincsbe.
A kilincsbe ugyanis valamiféle ragasztással lett belerakva az anya gyárilag, ami a csavarokat megfogja. A régi szerelő vagy azt hitte, hogy a kilincs csak be van pattintva a helyére, és lefeszítette a helyéről, vagy az elöregedett műanyagban elforgott az anyarész, és többé nem lehetett a gyári megoldással visszatenni a csavarokat - a lényeg, hogy a gyári csavarok az anyákkal a csavartartó lemezzel együtt szépen be voltak görbítve, hogy ne legyenek útban (lásd kép).

Visszaállítottam a gyári megoldást, majd beraktam a helyére a kilincset. Apróság, de szebb, mint a mókolt példány. Kicsit nehezen nyit... ha lesz affinitásom, szétszedem megint, és állítok rajta.

Végül az utolsó javítás - A műszerfal világítás egyik izzója ki van égve. Szerencsére a műszerfalat pofonegyszerű megbontani, mert csak 4 sillagcsavar tartja a helyén a tetejét, és újabb 4 magát a műszert, és hozzá lehet ezután férni a visszajelző lámpák foglalatához. Ezt előttem valószínűleg még senki nem tette meg, 28 évnyi piszokkal néztem farkasszemet. Kis ajaxos portörlés után mindjárt jobban nézett ki.
Sok hely nincs a kéznek, és a kilométerspirál miatt nem nagyon lehet kintebb húzni a műszeregységet (arra még nem jöttem rá, azt hogy lehet lekötni, de nem is lesz rá szükség.)

Kemény 178 forintért vettem két db izzót, amit este be is csavarok majd a gyönyörű tipográfiájú foglalatba, már ezért a gyönyörű Toshiba-feliratért megérte nekikezdeni

Ezek persze csak apróságok, de fontos lépések, hogy az autó sokáig megmaradjon.

És akkor képek.