Archívum: 2008 (2)

Tevékenységtérkép

2008.12.31. Szerda

Egy kis kiugrót csinálok az előzetes tervekhez, vagyis a kocsi történetének elbeszéléséhez képest. Készítettem a Fiat 500 tulajdonosok és barátaik 2008as túráiról egy kis videót dióhéjban, amolyan lezárásaként az óévnek.

Klikkelgessek rá szorgosan, a többi videómat is nyugodtan meg lehet tekinteni, közöttük található a találkozókról részletesebb videó is ;)




Boldog Új Évet Mindenkinek, remélem, minél többetekkel találkozom és ismerkedem meg hasonlóan jó találkozókon, mint amilyeneken idén részt vettem :)

2007.01.10. Lujza története I.

Januárban lesz két éve, hogy a tulajdonomban van a kis Silverline, ahogy BeZiL fogalmazott (érdekes elnevezés, de lehet, hogy átveszem ;) ) így úgy gondoltam, leírom szépen részletekben az elmúlt két év történetét és minden egyebet, mielőtt az emlékeim megfakulnak teljesen. Többrészes post-sorozat első részét fogadjátok szeretettel :)

A régóta érlelődő gondolat a fényképek dátumozása alapján Január 10.én ért elhatározássá,  akkor hoztam el Érdről, egy taxistól később életem első saját tulajdonú autójává váló 500as Fiatot.

Akkor még csak úgy gondoltam, hogy elviszem Törökbálintra, ahol egy, a családnak már sokat dolgozó autószerelő lakik, és ha az életnek csak a szikráját is felfedezzük benne, akkor beleugrok, megveszem, megcsinál(tat)om használhatóra, aztán szalonállapotot megcélzok vele lehetőségeimhez mérten.

De ne ugorjunk ennyire előre!

Szóval a kocsit először még decemberben találtam egy noname netes hirdetési újságban, fotó nélkül, el is ugrottam megnézni, hátha... mert kilakatolt, lefényezett, újrakábelezett, befejezés előtti autónak hirdették.

A fogadó látvány elvette a kedvem.
Akkor még be volt rakva a tulaj házának emeleti lépcsője alá (oda simán ember nem parkol be, tehát konkrétan be volt tolva oda), telepakolva szeméttel. ki is ábrándultam belőle egy időre.
Januárban az autó újra mutatkozott, ezúttal a használtauto.hu-n, szépen kipucolva, fotók alapján olyan állapotban, hogy lehet, mégis érdemes ezzel az autóval foglalkozni... Újbóli, alaposabb szemlére szántam el magam.

Mikor megérkeztünk anya Mitsubishijével és egy utánfutós trélerrel felfegyverkezve, a tulaj már bőszen próbált indítózni, de az autó nem nagyon akarta az igazat. Indítózott szépen, amennyire a kispókokból emlékeztem rá, de nem akarta elkapni, meg beröffenni. Megnézegettem a kasztnit, rohadás nem mutatkozott sehol, pár dolog nem stimmelt rajta (motorháztető görbe volt, ajtók nehezen csukódtak, csapkodni kellett őket, az embléma az orrán a legújabb szériáról, az 1972-es R változatról volt ismerős, és nem egy 1969es autóról. A váltóbot helyén egy fél rudazat és egy esernyőnyél volt..).

Ekkor trélerre kaptuk a gépet, elvittük Törökbálintra a már említett életvizsgálatra, ahol pár kedves történettel gazdagodtam rögtön :)
Toljuk be az aknára, puff, elakad a kocsi. Ugyanis az akna szélén, mint a jobbféle aknáknál szokott lenni, volt egy sín, hogy a kocsik ne zuhanjanak bele, ha béna sofőr áll be. itt azonban erről szó sem volt... A szerelőnk segédei vakarják a fejüket:

-Lehet, hogy nem fér rá az aknára...?
-Hát, a kispolszki még éppen rá szokott férni ... :)

Itt tudtam meg először, hogy habár sok a közös cucc a két autóban, de az 500as ennyivel keskenyebb - szerencsére a műhely elég nagy volt, betoltuk a kocsit az akna mellé.

És akkor indítózás:
Kerítettünk egy akkut, ráraktuk a sarukat, gyújtáskulcs elfordít: gyönyörűszép piros fények felgyulladnak a műszerfalon. juhéjjj :)
Szerelőnk fordítaná tovább a kulcsot: semmi nem történik, mire a két segédje kórusban kezd el nevetni rajta :

- Miaz, Miki, rég volt nálunk kispolszki, igaz?  Ne a kulccsal próbáld, hanem középen a kallantyúval, mint a régi kispolszkiknál :)

(Ekkor tudtam meg, hogy az autó nem kulccsal indul :) Sokmindent nem tudtam még ekkor, most se sokkal többet de remél(t)em, hamar tanulok :)

Indítózik, indítózik, de hát csak nem történt semmi.
Szerelőnk felteszi a kulcskérdést:
- Biztos, hogy van ebben az autóban benzin?
Az előző tulaj,aki elkísért engem a főpróbára, itt közbeszólt:
-Hát, legutóbb, 3 éve, amikor próbáltam, még volt benne... :)

Ekkor a mester már elöl van a benzintanknál, csavarja lefele a tanksapkát, nézi, lögyböli, szimatol...
-Hát, van benne valami lötty, de szag alapján, ha az is volt, most már biztos nem benzin....

Tehát a kolléga már szívja is fel egy kannából a friss benzint egy injekciós tűbe, küldi be az égéstérbe az éltető naftát...

És következő pillanatban a motor járt. Pár fordulatot csak, amíg ez a kis benzin tartott, de beindult - gondoltam, jó, itt nagy baj már nem lehet...

És pár perccel később az előző tulajjal egymás kezébe csaptunk a műhely előtt.


(folytatása következik)