Archívum: 2013 (19)

Tevékenységtérkép

Most már mindent értek

Most már értem, miért rázott annyira a futómű,és miért húzott balra a kormány.
Keresek megvételre 1 db normális állaotú, 145/70 r12-es Fulda Diadem Dirigo gumit.

Van egy rossz hírem, meg egy jó.

A rossz hír az, hogy letört a szeleptányér az első henger kipuffogószelepéről.
A jó hír, hogy nem veszett el. :)

A dugattyú, és a hozzá tartozó hajtókar kuka. A hengerfej mehet gépműhelybe, úgy tűnik, még menthető.

Aki tudna gyári minőségű, új pótalkatrészeket eladásra bocsájtani a részemre, kérem, ne habozzon, keressen meg.

Van baj

Túl nagy volt az öröm. Olajcsere és olajgomba csere után az olajlámpa mutatóba se gyulladt ki (indítást nem számítva.)
Le is mentünk az autóval Dia szüleihez Gyulára, 80-90es tempóval, mármár gondtalanul, majd a visszafele úton, vasárnap este 9 órakor csörrent valami a motorban, leállt az autó, és többet nem indult el.
Mezőtúrra visszavontatott egy ismerős, majd az utolsó vonattal feljöttünk pestre, mert ez látszódott, hogy nem a "megszerelem az út szélén" jellegű lerobbanás volt. 
Csütörtökön pedig elvontattam az autót Ceglédre, ahol minimálisan szétszedtük Bezilékkel a motort, és sajnos úgy tűnik, nem lesz egyszerű történet... Jobban nem szedtük szét egyelőre a motort, mert szeretném, ha az szedné szét teljesen, és diagnosztizálná, aki összerakta.
Beszéljenek a képek.





Kitalálós rovat!

Kérdés:
A képen látható olaj hány kilométert futott a blogon többször szereplő Fiat 500F típusú gépjárműben?

A legkisebb tévedéssel tippelők között nem sorsolok ki semmit. De kíváncsi vagyok, ki mit tippel.
Az olaj típusa, kiszerelése a képen látható.


 

Utazás a koponyám körül - egy autó kapcsán egy hét alatt

Hétfő délelőtt
Végre! Végre valaki leméri az autó olajnyomását! Végre kiderül, hogy van-e alapja annak, hogy ég-e üzemmelegen az olajlámpám alapjáraton, vagy csak a típusidegen olajgomba csesződött el. Vagy hamarabb kapcsol? Biztos a gomba rossz. Nem bírta a termosztát alatti meleget. 1 éve Ceglédről hazafelé menet egyáltalán nem kapcsolt be. Biztos meglágyult benne valami. Remélem, ez a műhely hamar végez.  Bár nem értem, miért csak délután jöjjek vissza, ha csak az olajgombát kell kicsavarni, az olajnyomásmérőt meg becsavarni a helyére. Nem érdekel, a lényeg, hogy le lesz mérve.

Hétfő délután
Ezt most rohadtul nem értem. Ez valami mekkmester? Először azt mondja, hogy nincs menet az olajgombánál (nem mondod? mintha mondtam volna, hogy ezért nem a gyári gomba van benne...), majd azt mondja, hogy mégis le tudta mérni. Hidegen alapjáraton 0,8 bar, fordulaton 1,8-2 bar. De kifolyt mellette az olaj kicsit, kinyomta a szar meneten keresztül. Most akkor ez egzakt mérés? Nem vagyok meggyőzve. Vasárnap reggel indulunk Gyulára, 250 kilométer, 500-assal akarok most már menni. 1 év alatt épphogy csak elhagytam Budapestet. Ez most megváltozik. Pista is azt mondja, hogy biztos a gomba szar, a csapágyakért, a motor belsejéért vállalja a felelősséget. Viszont legalább találtam egy lakatost, aki szerdán megheggeszti ezt az utángyártott fos hátfalat. Sajnos hiába heggesztette meg hollo a kis heggesztőjével ötletesen, a pöttyözés elengedett, megint hallom, hogy beleerődik a kipuffogó a hátfalba. Végigvarratom, vagy valami erős megoldást csináltatok velük. Ez végre megoldódik.

Kedd
Régóta gondolkoztam valami korhű tolatólámpán, örülök, hogy ezt megtaláltam a Vaterán. Ennél sokkal drágábban láttam ilyet korábban, igaz, szebb állapotban, de ennyiért megér egy kis pucatolást.  Holnap lejár az árverés, majd licitálok rá.

Szerda
Egész szépen megheggesztették ezt a hátfalat. Még le is festették - nem teljesen színpontos, de nem érdekel, nem kértek érte sokat. Nem múzeumba meg OT-ra lesz, aki beleköt, az menjen a nénikéjébe. Legalább nem csattog a kipuffogó.

Szerda délután 
Facebookon írt nekem egy srác. Szombaton lesz az esküvője, és szeretné a feleségét meglepni egy félórás 500-asozással. Azt írja, másokat is keresett már a klubból, és válaszra se nagyon méltatták. Nehogy már az a kép alakuljon benne ki, hogy ezek az 500-asosok nagyképű, orrukat fennhordó sznobok! Megírom neki, hogy jöjjön el, próbálja ki az autót, hogy megy neki, aztán ha belemegy abba, hogy kölcsönadási szerződés, meg biztonsági kaució, akkor odaadom neki az autót. Az lenne a legjobb, ha én vezethetnék, de én most szombaton szintén lagziba megyek, nem tudok elszabadulni. Meglássuk, hogy vezet. Legalább ennyivel is hozzájárulok a boldogságukhoz. Szépen induljon a házasélet. :)

Szerda este
Jaj, el ne felejtsek licitálni a tolatólámpára! 

Nem sokkal később
Ezzzz azzzz, megvan! Pestszentlőrinc, holnap el is megyek érte.

Csütörtök
Hívott a srác, péntekre meg is beszéltünk egy próbavezetést. Szimpatikus, nem követelőző, nem fogom félteni az autót. Reggel elhoztam a tolatólámpát is, nem lesz nehéz szépre megcsinálni.

Péntek
Kissé meg volt illetődve a srác, de jól vezetett, látszódott, hogy izgul. Viszont a kuplungon lehet, hogy állítani kell. Én megszoktam, hogy nagyon taposni kell, de bátyám is vezette pár hete az autót, és ő is küszködött vele.
Elmondtam neki mindent az autóról, nem hiszem, hogy gond lesz. A feltételekbe is beleegyezett.

Péntek délben, az autó alatt
Az anyjáért nem indul meg ez a k*rva kuplunganya! Hogy a francba rohadt rá egy év alatt?

Kicsivel később
Na végre, akkor állítok rajta. Ez is megvan. Akkor nézzük, hol lehet a tolatólámpa kapcsolója... Hol kéne hogy rámenjen valamiféle kábel? Ahha.. szóval 88-as a váltó. 

Még egy kicsivel később
Nem találom. Mindegy, meg kell lennie. Majd visszatérek rá. És hova fogom felrakni ezt a lámpát? Valami konzol kéne rá. Vagy kifúrjam a lököst? Vagy a motortér kitámasztót? Jobbra tegyem, balra tegyem? Középre? Ááá, nem középre. Akkor nem fog az Abarth felirat látszódni. :)
Lesz nekem valaha olyanom egyáltalán? Csaktán...

Este
Mi a picsa történt már megint? Mi ez a hang? Ez komoly, egy nappal a kölcsönadás előtt kell ilyen fura tengelyhangnak lennie? Mi lehet? Szétesett a fék, a csapágy? Le ne essen a kerék! Ki a jó Isten fogja ezt megcsinálni, ha most valami komoly baja van? Bátyó is elvitte az összes szerszámot, egy fogó sincs nálam... Hazaérek egyáltalán?

Kicsivel később, egy telefon után
Szóval OGy szerint lehet, hogy lelazult a tengelycsonk anya... De neki merjek állni egyáltalán? Azt el kell ütni. Kupakot leszedni... hanyas kulcs kell ahhoz, hogy meghúzzam? Nincs is nálam dugóskulcs, csak kerékkulcs.
Dia felvetette,  hogy mi van, ha csak a kerékcsavarok lazultak le? Van benne valami... A gumisnál írták, hogy 50 kilométer után újra meg kell húzni a csavart, ezt én még nem tettem meg. A kispoláknál is volt valami hasonló... de az nem volt ilyen durva hang. Mindenesetre megpróbálom...

Még egy kicsivel később
Ez baromi laza! Ez lesz a baj. Jobb első most már oké. Bal első is. Hátsó... Hát ennek a kerékcsavarnak a feje hova lett? És hogy esett ki a dísztárcsa alól? Köcsög gumis ráhúzta a kerékcsavart, beletörte, de baszott kiszedni, gyorsan rátette a dísztárcsát, hogy ne tűnjön fel?!
Nem. Ott álltam mellette. Én hülye. Nem törte bele. Akkor is, hogy esett ki ez a dísztárcsa alól... Furcsa.

És még egy kicsivel később
Húbasszus, de jó, megszűnt a hang. A szívbajt hozta rám. Holnap még elugrok kereket fújatni, amíg megjön az autóért a srác, és ha nincs baj, viheti.

Szombat
Hát elvitte az autót. Az önindítóbovdennek kell majd egy kis WD40, mert nagyon nehezen húzza vissza a helyére. Remélem, nem lesz probléma. Kellene majd újfajta önindító... mindig ez a szivatás a bovdenessel. Nem érdekel, hogy nem korhű. Nyomógombbal indítok majd, mint a versenyautók. :)

Du. 16:30
Mostanra már vissza kellett vigyék az autót a helyére. Nem mondtam ugyan nekik, de remélem, írnak egy SMS-t, ha visszatették az autót, és hogy minden rendben volt... Remélem, minden rendben volt.

16:35
Nem írnak...

16:40
Nem írnak...

16:45

Miért nem írnak??!

16:50
Valami gáz volt?

16:55
5kor írok nekik.

17:07
Na, válaszoltak. Azt írja, a felesége külön köszöni a lehetőséget. Lehet, hogy nekem írta először, hogy "a felesége". Megtisztelő :) Örülök nekik.

Vasárnap reggel
Eljött a nagy túra napja. Ha ma is csak alapjáraton fog pislákolni az olajgomba, akkor nem lesz gond. Induljunk... Mi a franc, nem jön vissza az önindító? Na, hátra gyorsan, visszahúzom kézzel... Francért fogyott ki a wd40em...

Később, otthontól 1,5 km-re
Mik a francok ezek a pöttyök a lábamon? Folyik a főfékhengerből a lé? Ne már basszus! Álljunk meg... Nem, nem folyik a főfékhenger. Dia szerint biztos a kipufogóból valami koromszármazék, amikor visszahúztam az önindító karját. De inkább olajszerű. Vagy benzin? Fene tudja. De biztos, hogy a kipufogóból jön. Legalább nem főfékhenger.

Vecsés után, Monor előtt
Nem hiszem el. Ég az olajlámpa! Éééééééég! 60-as tempónál, 4-esben! 80-nál bezzeg nem.
Nem megyek tovább. Kis pihi, és visszafordulás. Alig mentünk 30 kilométert, hátravan még 210. Basszus, basszus, basszus!!!!
Nem lehet gomba. Szerintem nem. Biztos olajpumpa. Silány, utángyártott szar lesz ez is. Beziléknek hátha van olajpumpájuk, csak ceglédig le kéne jutni... Kár hogy nem ér rá. De most nem szerelgetünk, le kell érni Gyulára. Ha gyulára így lemennék, még a csapágyak is szétmennének. 3000-t futott autónál... gyönyörű. És lehet, hogy nem is olajpumpa. 

Visszafelé a lakáshoz
Unom basszus, hogy mindig van valami. Mindig! Nem hiszem el! Ha feltenném a német ebayre, és eladnám, az árából lehet, hogy a Jazzt szépen fel tudnám újítani. Ezerszer hálásabb autó, pedig egy fillért sem költöttem rá gyakorlatilag. Ez meg olyan, mint egy olasz szerető. A temperamentumát, a szépségét szereti az ember, de ha elkezd hisztizni, követelőzni... Az Isten óvja az embert.
És mik ezek a zörejek. Mintha hallanám, ahogy a fém a fémen csúszik... 
Nem. Nincs semmi baj. Ilyenkor rigolyás lesz az ember. Ki tudja, lehet, hogy tényleg a gomba szar...
Nem. Nem kockáztatok. Ha még egyszer generálozni kell ezt a motort, megbolondulok. De amúgyis szét kell szedni, ha az olajgomba menetét meg akarom csináltatni. A hengerfejbe is beletörtem a kipuffogó egyik csavarját... Nagyon zavaróak a zajok. 

Egy kátyún átesve
A büdös francba, már megint a kipuffogóóóóóóóó!!!!!!!!

A Hondába átpakolás közben
Hálás ez a Honda. Az 500-ashoz képest egyáltalán nem foglalkozom vele, mégis mindig menetkész.  Mintha csak Takáts Tamás énekelte volna meg:

"Feküdtem romlott nőknek hideg vánkosán,

A babám mégis hazavár."

; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 15.59375px;">
3 és fél órával később, már Gyulán

Megpróbálok még egyszer a végére járni ennek az olajos dolognak. Nem hiszem el, hogy nincs megoldás. De ha ezután is lesz valami, felajánlom a kocsit az amerikai autós találkozósoknak felhasználásra. Vagy valami.




Fogy a türelmem. Nagyon fogy....

Gumikérdés túltárgyalva

A csillagok mostani állása volt a legoptimálisabb, úgyhogy sikerült találnom a felújított, eredeti felnikre gumiabroncsot.
A befutó a Falken Sincera SN-807es lett, 135/80 R12-es méretben, a kúposfelniket meg megszabadítottam a ránézésre is kábé 20 éves, 145/70 R12es Michelinektől - ezek a kukában végezték, a kúposok pedig a garázs sarkában.

Ugyanott állítottak egy futóművet is, a hátsó felfüggesztéshez hozzá sem tudtak szagolni, az elsőkön viszont állítottak egy keveset. 

Ezek után az eredmény: remek úttartás, fékezésnél nem esik ki a kormány a kezemből, halk futás, és nekem jobban is tetszik. :)

Ugyanakkor megijesztettek azzal, hogy ezeknek a belső nélkülire tervezett köpenyeknek a belseje lehet, hogy szét fogja dörzsölni a belsőket - remélem, nem fogok durrdefektet kapni sehol. :)

A Hondát leszilikonoztam, lepolíroztam egy kicsit, és ráködöltem a felni rozsdafoltjaira egy kis ezüst festéket - távolról így már nem olyan okádék az autó kinézete. :)

Terveim szerint hamarosan veszek rá úgyis könnyűfém felnit, és akkor a gyári mehet a homok-szinter kúrára.


Képek:

Megint japán-ajnározás, menő prágai éttermek és autók

Km-óra állás: ~355 000km
Ha minden igaz, volt egy hengerfej-tömítés csere az autón még néhány ezer kilométerrel korábban, azelőtt meg lengéscsillapító csere.
Ezeknek hála kijelenthető, hogy az autó műszakilag tökéletes állapotú, semmilyen zörej-zaj nincs, csak hibátlan motorhang, középre cövekelt hűtővíz mutató és jó úttartás.

Megjártuk vele Prágát, majd visszafelé jövet a Balatonra, majd Kecskeméten át Gyulára vezetett az út. 1.6-os 113 lovas motortól a 6.5 literes átlagfogyasztás szerintem több, mint biztató két személlyel és 1 heti cuccal.

Ezekkel szemben sajnos az autó viszont úgy néz ki,mint amit a kutya szájából húztak ki. Kéne vele kezdeni valamit lassan...

Fotó sajnos nincs, csak Prágáról. 

Csak elkezdjük lassan élvezni

Augusztusban lesz egy éve, hogy újra műszakis autó, de ezalatt az idő alatt mindig volt valami bosszantó hülyeség, zaj, ami miatt nem tudtuk felhőtlenül élvezni a járgányt. Talán sose lesz kész az autó, mert hobbiautón mindig van mit csinálni, de kétségtelen, hogy most nagy lépést tettünk előre az élvezhetőség felé :)

Előszöris az autó le akart fulladni mindig, nem volt egyenletes az alapjárat, nehezen indult be. 
OT sokadalom előtti csütörtökön tehát elrohantam 500-as klubos ismerősömhöz, Istvánhoz, hogy mi baja lehet az autónak.
A karbi szétszedése után kiderült, hogy az úszóm lyukas, majdnem színültig van benzinnel - kaptam egy cseredarabot, ami már régóta állt a polcon. István mondta, hogy ha 2 héten belül rángatni kezd megint az autó, akkor ez a bontott példány is lyukas, és szerezzek újat. :)

Egyelőre megoldódott ez a gond. A sokadalom napján viszont, miközben az említett Istvánhoz tartottunk többen a szokásos éves klubos bográcsozásra, a remek magyar utakon az amúgyis már heggesztett motortartó alubakom 3 darabra tört - a dolog pikantériája, hogy akkor, amikor egy másik klubtársamért indultam vissza vontatókötéllel, mert neki meg a kuplungja esett szét. :D

Szerencsére István ezúttal is kisegített egy kölcsön bakkal, amíg be nem építem a garázsban lévő tartalék bakomat, így lábon tudtam hazamenni (klubtársam kuplungja se okozott megoldhatatlan problémát, ő is lábon ment haza. )

Ez a baktörés rávilágított arra, hogy az utángyártott hátsó hidak minőségére a "silány" a legenyhébb jelző. Szerencsére Hollo segített azzal, hogy a hátfal kritikus pontjait heggesztéssel megerősítse, miután magát a konzolrészt merőlegesre visszahajtottuk - ugyanis a motor súlyától és a rázkódástól ez a gyenge konstrukció a normális megmunkálás híján legörbül, rossz esetben az ékszíjtárcsáig.

Egyúttal a motortartó rugót is kicseréltem egy erősebbre, valamint a szilenteket a töröttből beleraktam a cserepéldányba, mert azok vadonat újak voltak. 
A karburátor újra rendetlenkedni kezdett, így joggal gyanakodtunk arra, hogy ez az úszó sem tökéletes.
Otthon egy régebben vásárolt alkatrészpakkban találtam egy új úszót, POLMO nejlonban, új tűszeleppel, ez már be volt készítve nekem, úgyhogy a hegesztéssel egyidőben ezt is beraktam.

A trükk annyi volt, hogy ez az úszó is törött volt, úgyhogy Hollotól hazafelé menet a Ferihegyi gyorsforgalmi úton a lehető legrosszabb helyen, ahol félreállni sem lehet, lefulladt a motor, és nem akart újra beindulni, Hollo meg nem vette észre, hogy lemerült a telefonja, nem tudtam elérni - szerencsére másik klubtársam, Zsolt tudott rajtam segíteni.

Kifejezetten muris látvány lehetett, hogy egy sárga 500-as végigvontat kőbányán egy másik 500ast :D

A garázsukban ő is kisegített egy bontott úszóval, amivel hála Istennek idáig nincs gond (kopp-kopp).

Tőlük hazáig már minden probléma nélkül eljutottam, és kezdtem megérezni a masszív motorfelfüggesztés áldásos hatásait, mint például:
  • A kipufogó visszaváltásnál, kátyúkon nem verődik bele a kasztniba
  • A fokozatok a helyükre kerültek - idáig nagyonelőre voltak nyomva a fokozatok, az 1-es és 3-as fokozatot sokszor kidobálta 
  • Rükvercben nem recseg az autó, akármilyen állat módjára is tolatok
Szóval javulgat a kocsi, fickósabban merem már használni, kevesebb a mechanikai zaj.
És mivel nemrégiben kaptam egy új fényképezőgépet is, tegnap este kipróbáltuk, és egyúttal örömködtünk a kocsival kicsit, az eredményét meg itt láthatjátok fotókon.
 

Most már tényleg itt az idő a szerelésre - jó parasztos megoldásokkal. :)

A héten hétfőn elhárultak az utolsó akadályok, amik eddig rabolták a szerelés elől a drága időt - vagyis letudtam az utolsó vizsgáimat is :)
A keddi nap a pihenésre lett szánva, végül a mai napon rávetettem magam a Hondára, hogy pár bosszantó apróságot megjavítsak rajta.

Az első és legfontosabb a vezető oldali ajtóbehúzó megjavítása volt. 
A Jazzben az ajtóbehúzó/karfa két csavarja egy-egy műanyag anyán keresztül kapcsolódik az ajtó lemezéhez, és ebből a műanyag anyából az egyik kiszakadt a helyéről, meg is gyengült. Mivel hirtelenjében nem tudtam, honnan szerezzek ilyen izét, ezért szépen, igényesen a régi megsziloplasztozása mellett döntöttem, így talán ellesz egy darabig, de fél szemmel tudom, hogy figyelnem kell, hol lehet ilyet kapni újonnan, mert ez nem tartós megoldás.

Ha már úgyis lekerült a vezetőoldalról a kárpit, egyúttal kicseréltem a külső kilincset is, mert a régi ki tudja, mikor eltört, és mivel nem bajlódtak egy jó állapotú példány felkutatásával, ezért gyönyörű módon két utólag belehajtott csavar tartotta és működtette a szerkezetet.

Szerencsére én már korábban KeMa jóvoltából beszereztem egy hibátlan, bontott példányt, amit ezúttal meg is próbáltam betenni a helyére. 
A nyitószerkezet rudazatát egy patent fogja oda kilincs hátuljához, amit persze nem sikerült kipattintani, így maradt megint a parasztos megoldás - az egész kilincset kezdtem a patenttal együtt letekerni a nyitórúdról. :)

Ez a módszer be is vált, és a kilincs levétele után tapasztaltam meg, hogy miért volt a két csavar belehajtva a régi kilincsbe.
A kilincsbe ugyanis valamiféle ragasztással lett belerakva az anya gyárilag, ami a  csavarokat megfogja. A régi szerelő vagy azt hitte, hogy a kilincs csak be van pattintva a helyére, és lefeszítette a helyéről, vagy az elöregedett műanyagban elforgott az anyarész, és többé nem lehetett a gyári megoldással visszatenni a csavarokat - a lényeg, hogy a gyári csavarok az anyákkal a csavartartó lemezzel együtt szépen be voltak görbítve, hogy ne legyenek útban (lásd kép).

Visszaállítottam a gyári megoldást, majd beraktam a helyére a kilincset. Apróság, de szebb, mint a mókolt példány. Kicsit nehezen nyit... ha lesz affinitásom, szétszedem megint, és állítok rajta. 

Végül az utolsó javítás - A műszerfal világítás egyik izzója ki van égve. Szerencsére a műszerfalat pofonegyszerű megbontani, mert csak 4 sillagcsavar tartja a helyén a tetejét, és újabb 4 magát a műszert, és hozzá lehet ezután férni a visszajelző lámpák foglalatához.  Ezt előttem valószínűleg még senki nem tette meg, 28 évnyi piszokkal néztem farkasszemet. Kis ajaxos portörlés után mindjárt jobban nézett ki.
Sok hely nincs a kéznek, és a kilométerspirál miatt nem nagyon lehet kintebb húzni a műszeregységet (arra még nem jöttem rá, azt hogy lehet lekötni, de nem is lesz rá szükség.) 

Kemény 178 forintért vettem két db izzót, amit este be is csavarok majd a gyönyörű tipográfiájú foglalatba, már ezért a gyönyörű Toshiba-feliratért megérte nekikezdeni :)

Ezek persze csak apróságok, de fontos lépések, hogy az autó sokáig megmaradjon. 


És akkor képek.




Akksihalál

Kb. másfél éve van nálunk a Honda, és azóta egy 45 Ah-s Bosch akksi volt benne, ami ezennel kimúlt. :) Ma már tolni kellett az autót.

Na persze nem újonnan került bele ez az akksi, hanem barátnőm édesapja már használta előtte 6 évig, majd amikor ő vett egy újat, mert ez a Renault Mégane-jában már nem volt az igazi, akkor eltette tartalékba, majd amikor a Honda képbe került, nekünk adta. 

Elvittem egy akku szaküzletbe, megmérték, majd mondták, hogy a 360A indítóáramból 80 van meg, úgyhogy ezt felejtsem el :) Úgyhogy ott helyben meglett az utódja egy legolcsóbb, gondozásmentes JászAkku képében. Remélem, sokáig foja bírni.


Ja! Az 500asról is egy szó:
A legutóbbi találkozón keresztbe eltört a motortartó bakom, szerencsére a tali az egyik klubtársamnál volt, aki ki is segített egy bontott példánnyal, úgyhogy lábon mentem haza 3/4 óra szerelés után. Ezúton is köszönöm a felajánlást, és a szerelési segítséget.


Időszakos szervíz

~350 000 km
Nagyon feltűnően fogyott már a hűtővíz szegény járgányból, úgyhogy édesanyám elvitte szerelőhöz az autót.
A mester azt mondta, vízpumpa lesz a ludas, ehhez hozzájár a vezérlés csere, rosszabb esetben, ha kiderül még turpisság, akkor hengerfej. 
Szerencsére a hengerfej kimaradta buliból

Én nem emlékszem, hogy ezek valaha lettek volna cserélve. Épp ideje volt.

Kép sajnos nincs, talán lesz.

Képek, címszavak

Ipoly hidak túra.

Sok 500-as.

Eddigiekhez képest.

Jó szar utak.

Jó hangulat.

Önindítóbovden.

Elszakad.

Nem egyezik a 126-ossal.

Seprűnyél.

Olaj-kontroll lámpa.

Világít.

Olajcsere.

Piros Shell 15W-40.

Oldtimer Premier. 

Új, ismeretlen 500-asok.

Olaj-kontroll lámpa.

Még mindig világít. 

Anyád.

Kortársművész, kretén bejegyzés. :) ;)

Képek.

 


 

Éljen az ifjú pár! :)

Azt hiszem, autótulajdonost nem érhet nagyobb megtiszteltetés annál, minthogy két ember, akik szeretik egymást, megkérjék, hogy életük egyik, ha nem a legfontosabb és legboldogabb napján, vagyis az esküvőjükön hadd utazhassanak az autójában. :)
Engem meg pláne nem érhetett volna nagyobb megtiszteltetés annál, minthogy nővérem megkérjen, hogy amellett, hogy én legyek a templomi esküvő tanúja, legyek még a sofőrje is a jeles napon - természetesen az 500-assal :)
Úgyhogy a múlt héten a kissé hideg idő ellenére is gyakran elővettem Lujzát, és hajtottam a városban, hogy ha van valami hibája, az akkor kijöjjön, és ne a nevezetes napon kelljen öltönyben, szép ruhában tolni/szerelni/javítani. :)
Szombat reggel Diával feldíszítettük a járgányt, szereztünk hozzá megfelelő kellékeket. Kitakarítottam, lemostam, és azt hiszem, hogy a hatás frenetikus volt. :)  
Amíg átértünk Budáról a belvárosi templomba a menyasszonnyal, megközelítőleg 20 autó dudált ránk és integetett, sok boldogságot kívánva (köztük egy 5 fős belga túristacsoport csupa srácokkal, akik az ablakon kilógva integettek, valamint egy portugál 5-szörös túraautó bajnok, akinek az Instagram oldalára kikerült egy fotó az autómmal - köszönet a találatért Zsoltinak :) ), ennél nagyságrendekkel több gyalogos mosolygott ránk, gratulált és integetett. Ezzel a vidámkodással az utca emberei kellő alapot szolgáltattak a zseniálisan sikerült napnak :)  
A nászmise és a gratulációk után, de még a lagzi előtt az ifjú párral tettünk egy kört a belvárosban, és a hatás ezúttal sem volt más, mint a misére menet, külön kiemelendő egy robogós baráti társaság kb 15 kétkerekűvel, akik a Lánchídtól az Andrássy útig spontán díszkíséretet biztosítottak nekünk. :D

Ezután csatlakoztunk a lagzira igyekvő családi konvojhoz, akik másutt gyülekeztek, amíg mi autóztunk egy kört, majd elindultunk az étterembe - többen megdícsérték megérkezéskor az autót, hogy 3 utassal is milyen fürgén iszkoltunk a dimbes-dombos utakon, úgyhogy dagadt a májam :)


De természetesen az egész nap nem rólam és az autómról szólt, hanem az ifjú párról, akiknek hála Istennek talán sikerült a szervezés közben szerzett görcsösséget így kicsit elsimítanom, és - azt hiszem - életem eddigi legjobb lagziján vehettem részt. Másnak is kívánom, hogy hasonlóan jól sikerült esküvője legyen. :)

Sok boldogságot, éljen az ifjú pár! :)

Kaotikusnak induló, jóra forduló hétvége - csütörtöki nap egy Hondában

4 napos hétvége! Juhhhé! Menjünk Bükfürdőre pihenni, ázni a termálvízben, megnézni a környéket! 
- Gondoltuk ezt karácsony tájékán, amikor lefoglaltuk Bükön a Rigótanya panzióban a szobánkat, évfordulós nyaralásunkra.
Mivel menjünk? - Menjünk 500-assal, márciusban már biztos jó idő lesz, kinyitjuk a tetőt, kipróbáljuk, hogy bírja-e a hosszabb utakat.

Aztán jöttek a hírek "nyaralás" előtt 1 héttel, hogy nyugat-európában ítéletidő van, mínuszok lesznek, hát akkor marad a Honda, azt is szeretjük. Kicsit jobb a fűtése, kicsit dinamikusabb, kicsit tán könnyebben elfér benne a csomag, meg mínuszokban maradjon Lujzi a garázsban. :D

Aztán csütörtökön, 14.-én pesten már havazott délben. Letettünk arról, hogy Etyek - Alcsútdoboz - Csákvár - Zirc - Bakonybél - Pápa útvonalon menjünk, ami kétségkívül szép lett volna, és sok tájat láttunk volna, de be kellett lássam, hogy havazás idején ezt az útvonalat fogják utoljára takarítani, úgyhogy megtankoltunk, bepakoltunk, 2 óra tájékán el is indultunk az 1-es főúton, mert nem szeretjük az autópályadíjat, és kényelmes 90-100-at szereti amúgy is a rizsrakéta.

Az USB kontatkhibás volt a rádióban, úgyhogy átkapcsoltuk a Class FM-re, és ott meglepve hallottuk Bicske magasságában a havazás közben, de amúgy teljesen tiszta utakon, hogy az M7-esen 40 (???) autó ütközött. Hát ezt hogy csinálták? Ott már ennyire szar lenne az idő?
Külön megkérték a hallgatókat, hogy aki teheti, ne induljon útnak. (muhaha! Hányszor hallottuk ezt már! Mi ártana, a tök száraz út? wehehe.)

Aztán Szárliget tájékán a kocsi, és az út is.kezdett nagyon furcsa lenni. A Jazz gázadásra mintha csak dadogott volna, a vízhőmérséklet pedig lesüllyedt 0-ig. Az úton meg a hó kezdett el nőni, úgyhogy a tervezett 90-es sebesség visszaesett 70 körülire.

Tatabányára beérve már kezdett neccessé válni, hogy nincs téligumim, és az egyik piros lámpánál az autó nemes egyszerűséggel leállt.
Alig bírtam újra életre kelteni, a vízhőmérő 0-án több mint egy óra autózás után, füstöl, mint a veszett fene, és hiába nyomtam padlóig a gázt, csak dadogás volt a válasz.  (Hülye japán szar, egész évben semmi bajod nincs, és pont szabira menet akarsz meghalni? Azanyádúristenit!)

Egy kicsit megint jó volt, majd Almásfüzitőnél félreálltam, mert mintha csak 2-3 henger ment volna a négyből, és padlóig nyomva a gázt alig ment 50-el az autó.  Beázott az elosztófedél? kihúzódott a gyertyakábel? de mitől hideg a víz? Ha beázott az osztófej, miért nem tudom annyira átmelegíteni, mint annó a Mitsunál, hogy pörgetem, és kiszárad?

Szóval félreálltam, pihentettem az autót egy kicsit, közben kihúztam, megpiszkáltam a gyertyakábeleket, megtisztogattam a trafót meg az elosztófedelet, és bíztam a csodában. 
Szerencsére megjavult az autó, továbbmentünk Komáromig hiba nélkül, de közben már nagyon durva kezdett lenni az idő. Az út még nem okozott volna problémát még nyári gumival sem, mert lassan mentem, bár már nőtt a hóréteg az úton, és az ökör vezetők is valszeg mind az autópályán voltak, mert senki nem előzött meg minket, mi sem előztünk senkit, libasorban ment vagy 20 autó 40-50-el. A szél nagyobb lett, de még tolerálható. Félreálltunk egy benzinkúthoz du. 4- 1/2 5-kor, és ott vártunk kb 3/4 órát. Akkor már jöttek a hírek a ramaty utakról, mások is beértek a benzinkútra, hogy elképesztő az időjárás, lerobbant az autója, az M1-esre nem engedik fel az autókat - töprengtünk, mit tegyünk? 
Az autóról nem tudtuk, meddig tart a stabil állapota. Hókotrót eddig egy darabot sem láttunk, ezért bíztam benne, hogy hamarosan megérkeznek, ezért úgy döntöttünk, hogy Győrig még mindenképp tovább megyünk, összesen 40 kilométer. Onnan még jár vonat gyakran, ismerős is van a környéken, ha az autó addig egyszer is bizonytalannak tűnik, akkor vagy megszállunk ott, vagy hazamegyünk vonattal, a kocsit meg még kitaláljuk.

Szerencsére gond, műszaki hiba nélkül érkeztünk meg Győrbe 3/4 7-re a következő benzinkúthoz, de az út ez alatt a táv alatt már kritikán aluli volt. Az utakat teljesen belepte a hó, az oldalankénti két nyom valamennyire ki volt járva, de hókotrót mutatóba sem láttunk egy darabot sem, a hóátfúvások elképesztően erősek lettek, a tempó lelassult 40 kilométer / óra körülire. 

Itt újabb telefonálás vette kezdetét Dia szüleivel. Kérdeztük, mit tudnak, mit látnak a hírekből - természetesen rossz időt, tömegbaleseteket, elakadt kamionokat mindenütt. Nyári gumink van, ne menjünk tovább, forduljunk vissza, jöjjünk autópályán - hallatszott az intelem.

Vitába szálltam. Utólag be kell lássam, ez volt az a momentum, amikor 19-re lapot húztam, bár ezt ott még tán nem láttam.
Mondtam, hogy hiába jön az este, lámpánk van, idáig az utak is még vállalhatóak, bár nem megyünk gyorsan. Én szeretnék még ma Bükfürdőre érni a szállásunkra. hátra van még kábé 90 kilométer, ha 30-al megyünk végig, akkor is este 10-re ott leszünk. Ha ennél szarabb lesz bármelyik körülmény, akkor megállunk, és várunk.

Rám hagyták.
Az autó jól működött, elindultunk Csorna felé, és a sötét természetesen nem könnyítette a dolgunkat. A sebesség kb. 25 km/óra lehetett, jó volt, hogy a forgalom lecsökkent 0 környékére, ezért ha meg is csúsznék, biztos nem sodrok el senkit, de viszont nem volt olyan biztos érzésem sem, hogy valaki mutatja az utat, mint Győrig. A hóátfúvások egyre erősebbek lettek, a látótávolság kábé 1 útmenti pálca lett. 

Csornán ráfordultunk volna a 86-os főútra, de a rendőrség már ott állt, és tovább terelt volna minket. Mondták: próbáljunk meg Kapuvárnak menni, és ott forduljunk Beled község felé, mert a 86-os út járhatatlan, baleset is történt.

Tovább is indultunk, és ekkorra jött az, amit életemben nem gondoltam, hogy valaha átélek. 
Olyan intenzív hóátfúvásba kerültünk, hogy a látótávolság kb. 5 méter volt, néha az autó orra volt a legtávolabbi pont, ameddig elláttunk. Az ablaktörlőre 10 percenként ráfagyott a jég, és a külső visszapillantó tükrömet negyed óránként pucolhattam a hótól, 20-nál nem mentünk többel.

A reflektor, az összes ködlámpa ment, vészvillogó ment, és bíztam benne, hogy senki nem most akarja megmutatni, hogy Sébastien Loeb egy rakás szar, ő jobbat tud.

Diával megbeszéljük, hogy a következő nyitva lévő panzióba bemegyünk, és ha nincs is szabad szoba, addig ki nem mozdulunk, amíg nem lesz normális az idő.

(Egyik kereszteződésnél megálltam egy buszmegállóban lepucolni az ablaktörlőről újra a jeget, amikor a legnagyobb megdöbbenésemre egy távolsági busz érkezett meg mögém, és ledudált, mi a francot keresek a helyén. Lepakolta az utasokat, és ekkora bevillant,  hogy végre valaki mögé mehetnék, aki tán látja is az utat! De a busz csak gyorsult, 1 perc után már nem láttam a buszt, és nem tudtam utolérni - aztán ráhagytam, maradt a botorkálás.)

Így értünk be Kapuvárra este 9 órára, ahol az első panzióba betértünk, de nem volt szabad szobájuk. Nagyon rendesek voltak, körbetelefonálták az összes panziót Kapuváron, így 20 perc után meglett a helyünk, jutányos áron megszálltunk éjszakára, és ezzel véget ért a rémálom. Meleg szobában voltunk, 7 óra autós szenvedés után. 

Reggelre elment az áram a házból, de az utak már sokkal normálisabbak voltak, úgyhogy tovább álltunk, és elkezdődhetett az igazi nyaralás. Végre. :)
 Ezeket már nem ereszteném annyira bő lére, mert nem annyira érdekes.Elnézést, hogy ilyen részletesen leírtam az első napot, de magamnak is szeretném, ha meglenne minden részlet. 
Bükfürdőn áztattuk magunkat már délután, másnap Kőszeget néztük meg, a tájvédelmi körzetben, gyönyörű erdei utakon autóztunk, hófoltok voltak, de nem vészesek. Cákon megnéztük a pincéket, kis falvakon átautózva őzeket és nyulakat láttunk, a mai, utolsó napon pedig Sümeget és Veszprémet néztük meg hazafelé menet. Végülis jóra fordult a hétvége, de remélem, soha nem fogok még hírből sem hallani hasonlóról.

Kissé elkeserített (főként facebookon) az emberek negatív hozzáállása az autópályán dolgozó katasztrófavédelmisek és tűzoltók, és sok más ember munkájával kapcsolatban.

Nekik azt tanácsolnám, hogy ha ők jobban tudnak 120 kilométeres szélben 4 méteres hófalakból kivájni 4000 embert és több száz járművet, köztük 350 kamiont az ország minden részén, akkor legközelebb húzzanak ki segíteni, és ne a gép mögött osszák az észt. 




Képek:


Egy jó hangulatú szerelgetős nap

Tegnapi napon végre szerelhettünk egy kicsit!
Jó ideje már a szakdolgozatomat készítem, ami azzal jár együtt, hogy kora reggel beülök a laptop mögé, és estig gépelek, ezért nem sűrűn foglalkoztam a járgányokkal, úgyhogy nagyon örültem, hogy BeZiL-el meg tudtam beszélni, hogy leugrok hozzá az 500-assal, és egy kis finomhangolással összekoszoljuk a kezeinket. :)

Hamarosan jön a túra és találkozószezon, és addigra minden kétes eredetű zörgést meg akarok szüntetni az autón,  hogy gyomorgörcs nélkül merjek hosszabb távokra is elindulni, így kapóra jött a 140 kilométeres kis autózás ceglédig, valamint pár szépészeti beavatkozást is elterveztünk. Szerencsére egy kis délelőtti hideget nem számítva az időjárás is kegyes volt hozzánk, nyitott tetővel is tudtam haladni kicsit. :D

Elsődleges probléma volt, hogy a jobb hátsó kerék felől rettenetesen nyikorgott valami, néha simán, menet közben, néha alapjáraton gurulva. 
Krokodil került az autó alá, megemeltük az említett keréknél, majd megtekertük - igen, itt lesz a tettes, nyikorgás adott.
Először a fékdobot kaptuk le, és az egyik pofa önbeállóján találtunk is egy csiszolódásnyomot - az utángyártott pofa jobban kilóg, mint kéne, az egyszerűség kedvéért a flex került elő, az önbeálló tetejéből lekerült egy kevés, majd visszatettük a dobot.
Új tekerés - a zaj még mindig megvan. 
A következő tippünk az volt, hogy a dob van eldeformálódva - feltettünk egy jobb állapotú bontottat, visszacsavartuk, megtekertük - még mindig zaj. Azanyádúristenit.

Közben bevillant nekem, hogy nem sokkal azután lett ez a zaj, hogy kicseréltem otthon a harditárcsát még a feszülős problémakör megoldása után.
Tehát leszedtük a féltengelyt, kiszedtük a hardit - majd ennél a momentumnál megtanultam, hogy nem mindegy, hogy a harditárcsa hogy van betéve, ugyanis én fordítva tettem be a múltkor, és a kerék felőli oldal szépen bekaristolódott, elnyíródott. :D Minden nap tanul valamit az ember :) egy probléma letudva.

Következő komolyabb probléma az volt, hogy már kisebb kátyúkon is hatalmas csattanás hallatszódik hátulról, az autó alá nézve konstatáltuk, hogy a váltótartó bakok lehetnének kicsit normálisabban is betéve, és meghúzva - még egy probléma letudva.

Mire leértem az autóval Ceglédre, a motortér össze lett okádva olajjal. Sehol másutt nem találtunk olajfolyás-forrást, csak a beöntősapka alatt - a diagnózis úgy tűnik, tökéletes volt, a gumigyűrű kicserélése után hazafelé már nem érkezett extra olaj - újabb probléma letudva.

Még egy apróság, ami zavart - a kormány tekerés közben rettentő hangot adott - egy kis zsírzás, és még egy probléma megoldódott.

Aztán régi vágyam volt, hogy az autón a Fiat 500L típusának díszcsövei legyenek fent - nem összekeverendő az illegális gallytörő rácsokkal, mivel ez gyári alkatrész. :)  
A csövek felszereléséhez 6 furatnak kell az autón lennie, ebből 4 szerencsére megvolt, mert lakatoláskor olyan elemek kerültek fel, amiken már voltak ezek, még kettőt kellett fúrni, majd viszonylag gyorsan felkerültek a bontott, nagyon szép állapotú csövek - szerintem nagyon jól állnak az autónak. :) A grátisz motortér kitámasztás hab a tortán, köszönet érte Pancsikának. :D

Eközben segítőtársaink is akadtak a munkában - BeZiL édesapja valami hihetetlen birkatürelemről téve tanúbizonyságot, két órán keresztül kopogtatva, kalapálva egyengette ki az üléssíneimet mind a kasztnin, mind az üléseken, hogy könnyen járjanak, és ami számomra a legdurvább, hogy közben egyszer sem káromkodott, hogy hogy lehet ilyen fos állapotban az ülés, vagy hogy az utángyártott padló üléssínje miért alapból szar. Nem tudok neki elég hálás lenni ezért, nekem talán soha nem lett volna türelmem, hogy ennek nekiálljak. :)

A másik nagy segítség BeZiL ismerőse, egy autóvillanyász szerelő volt - a KeMától kapott relét segített gyorsan beépíteni a kocsiba, így már egészen normális fényem lesz éjszaka :) . Valamint átnézte a kábelezést és a kürtöt, mert idáig ha a kürt be volt dugva, egy idő után a biztosíték kiverődött, de nem talált semmi rendkiívülit, ezért úgyhatároztunk, hogy az egész kürtöt kicseréljük - így bekerült egy Type-R típusú duda a Bakony művekes helyett. Nem szól valami retró módon, inkább mintha egy Ford vagy egy Japán autó dudája lenne, de nagyon mókásan típusidegen a hangzása. :D

Felkerült még pár gumiütköző a csomagtérhez, ami idáig hiányzott, valamint véglegesítettük a kockás tetőt - most már tökéletesen áll. :)

Köszönöm BeZiLéknek az óriási munkát és segítséget, lényegesen előbbre lépett a járgány.



Szamurájharcos kórházban

Kilométeróra állás: 83870 km

Volt pár dolog, ami az autó megléte óta a levegőben lógott, és nem tűrt már halasztást, mert előbb vagy utóbb az út szélén maradtunk volna, ezért felkerestük a japánautó-mestert, akihez egy ideje már a Mitsubishit is visszük, és gondjaira bíztuk.
Cserélve lett:
  • Komplett vezérlés, görgőkkel, mindennel
  • vízpumpa
  • két féltengelycsukló minden tartozékával
  • teljes kuplung szett, kinyomócsapággyal, tárcsával, stb.-vel
  • Motorolaj, és szűrőcsere
  • váltóolaj csere
  • hűtővíz csere
Most már nincs recsegés a kanyarokban, nem reccsen a váltó, ha rükvercbe kapcsolom, és nem rettegek attól, hogy szétrepül a motor a régi vezérlés miatt.

De még sok a tennivaló, hogy olyan legyen, amilyennek elképzelem.



Összeszokás, apró finomítások, és egy kis 80-as évekbeli retró UPDATE

Legutóbbi bejegyzés óta történt pár apróság, készülünk tavaszra.
A legnagyobb szivatásfaktorral járó dolog emlékeim szerint a motortartó szilentek cseréje volt.
A 126-oshoz képest az 500-as motortartója - szerintem - túlkomplikált és kevésbé hatékony, ugyanis itt a rugózást egy kisebb rugó és egy csuklós mechanizmus oldja meg, 1 csavar kicsavarása és 3 gumipogácsa kicserélése helyett 6 csavart, 1 távtartót, valamint 2 tőcsavart kell kicsavarni / kiütni a helyéről, hogy hozzáférjünk a 4 szilenthez és az 1 gumibakhoz.

És ha ráadásképpen még olyan is a bak öntvénye, mint az enyém - vagyis baleset miatt már meghajlott, emiatt összehegesztett, és még egy csavar bele is szakadt -, akkor előfordulhat, hogy a maximum 1 órásra tervezett szerelés 3 napig húzódik el. 
Persze ez főként arra is visszavezethető, hogy a 3/4 órán át tartó feszegetés ellenére a kengyel két része nem akart szétesni, hogy hozzáférhessek a szilenthez, ezért "anyáddal szórakozz, te szar" felkiáltással bevágtam a garázs sarkába, és másnap folytattam. :)

De aztán végül ez is elkészült, jöhetett az optikai tuning.
Régi álmom volt, hogy az 500-asra pepita tetőt tehessek majd fel. Ez barátnőm, Dia tudta is, ezért tavaly születésnapomra (Április) kaptam tőle egy bizonylatot, mely szerint meg van rendelve Pécsről, Bodáéktól a kockás vászon :)
A tető aztán meg is érkezett - novemberben. Állítólag gondok voltak a beszállítóval. hmmm.
Most télen jött el az idő, hogy felrakjam.
Szerintem szépen mutat, bár a tetőmerevítő még nincs felpatentolva, ezért kissé horpadt, de meg lesz csinálva :)

Visszakerült a sportkipufogó, ami még a kispolákon volt. Egyesek szerint drabális, ronda, nem rá való, de engem nem zavar, szeretem, ha kicsit öblösebben dörmög, és szebb is a krómhatású cső, mint a rozsdás szívószál.

És végül sikerült Gyuszi barátomtól egy motorkitámasztót szerezni, így már biztos nem fog felforrni a motor januárban. ;) :)

Most már kicsit nagyobb távokat is meg merek tenni az autóval, habár van még pár erős zörej, de remélem, hamarosan meg tudom szüntetni őket. Legutóbb a 126os napon voltunk, összefutottunk a lengyel rokonsággal ;) Ezúton is köszönöm Petyának és KeMának, hogy egymástól függetlenül felhívták a figyelmemet arra, hogy nem ég a féklámpám :) (kiégett a biztosíték. )

Valamint az utóbbi néhány napban is tettem pár kört a városban, amikor szebb volt az idő. Balzsam a léleknek, amikor megbámulják és ránevetnek az autóra, hogy vadidegenek lehúzzák az ablakot a dugóban, és átkiabálnak, hogy "gratulálok, szép autó!", valamint hogy "Az én első autóm ilyen volt!" - aztán meglepődik az 50es éveiben járó úr, amikor visszakiabálok, hogy "nekem is!" :D  
Utóbbi időben egyre kevesebbet iszok, de mégis dagad a májam. :) jó érzés, na. :)


A hondáról pár szó:
Szenteste előtti este megajándékoztam magamat egy kis Auchan parkolós csúszkálással. Nem akkora élmény, mint egy hátsókerekessel, de a karácsony előtti nagy rohanás kipihenéseként üdítő volt egy-két kézifékes forduló.

És jövő héten nagyszervíz. Reményeim szerint karbipucolás, kipuhegesztés, féltengelycsuklócsere, tömítéscsere, olaj-, és szűrőcsere, váltóolajcsere. Kiváncsi leszek az eredményre.

A néhány jobban készült képért köszönet gates kollégának, a robbantott ábráért köszönet a fiat500.hu oldalnak. 


UPDATE:
És amit elfelejtettem:

Karácsonyra kaptunk néhány régi családi videót DVDre ledigitalizálva, amikben felbukkant a család két régi szemefénye - egyrészről az 1200S-es lada, amiről ebben a blogposztban már megemlékeztem, valamint a Lada Samaránk, aminek egy érdekessége lehet a retrókedvelők számára.

Ugyanis édesapám ebben az időben sokat melózott a Szovjetúnióban, és ezt az autót lábon hozta haza szibériából egy kollégájának a piros példányával együtt, ezért díszeleg rajta egy szovjet vám / diplomata rendszám.
Nem szerettük a Samarát, mert sose volt olyan megbízható, mint a sárgalada, de ezekszerint újkorában még nem volt reménytelen - ami azt illeti, én most sem mernék elindulni kocsival szibériából, akkoriban ez még extrémebb lehetett. Nem semmi.

Az 1200-asról a felvétel pedig egy horvát (akkor még jugó ;) nyaraláson készült - érdekes, hogy nagykanizsán megálltunk egy pihenőben aludni, gondolom, autópályák hiánya miatt ez még nem olyan túra volt, mint mostanában, hogy be az autóba, 4 óra múlva pedig már a parton vagyunk.
Na , és erről pár kép.