Polski Fiat 126p 600 (1977) ELADVA.

Ő Edina. 2009 nyarán került hozzám, az akkor éppen megpusztult, és felújításra apró darabokra szedett 500-as Fiatom pótlására, hogy addig is járjak valamivel. Úgy terveztem, hogy nem marad sokáig nálam, de időközben nagyon megszerettem.

2012ben eladtam.
megvétel előtt mostani állapot Drift, foto copyright by KeMa

Legfrissebb bejegyzések az autóról

Egy korszak lezárult

Tulajdonképpen így terveztem annó. Egy szavam nem lehet.

2009-ben vettem egy autót a felújítás miatt kiesett 500-as pótlására, és úgy terveztem annó, hogy ha az 500-as elkészül, akkor majd eladom.
Aztán nagyon megszerettem, terveket szőttem vele OT vizsgáról, teljes felújításról. Habár valami apró kis nyűgje mindig volt, de igazából két esetre tudok visszaemlékezni, amikor cserben is hagyott. Az egyik esetben elszállt a töltésem, a másik klubszinten is mérföldkőnek bizonyuló leállás volt:





Hirdettem már régóta. Nem azért, mert megutáltam, vagy zavart, hogy van egy polskim. Tudtam, hogy sokáig nem fogom tudni megcsináltatni úgy, ahogy igazán megérdemelné.

Aztán amikor fél év hirdetés után már-már elfogadtam, hogy Magyarországon régi, rozsdás kispolszkit reális áron eladni nem lehet vadiúj motorral, mert mindenki a csodás, 30 éve sufniban őrzött nagypapa autóra számít egy szem rozsda nélkül,  és elkezdtem nézni hozzá a kasztnielemeket, akkor jött egy telefon.

A srác kb. 1 hete határozta el, hogy vesz valami jópofa KGST retroautót, és szép lassan, ahogy a pénz engedi, elkezdi felújítani. Így talált rá az én Edinámra. Tetszett neki, hogy az enyém még krómos, régifelnis. Látta a lyukakat a kasztnin, tudta talán, hogy nem kis fába vágja a fejszét.

Leelőlegezte.

Utoljára állítottunk még egy kicsit a sebváltón, utoljára még elosontam vele a kertek alatt a benzinkútra lemosni, kiporszívózni, guminyomást ellenőrizni, hogy mégse legyen olyan érzése az új gazdájának, hogy "vett egy kispaókot tanyárul a szénakazalbul előhúzva", és nagyon fura volt a kocsi.

Minden a helyén volt. 
A kuplung ott volt, ahol kell, a fék ott fogott, ahol kell, gázra megindult, kanyarodásra elkanyarodott.

Nem a majdnem egy évnyi Polski-nélküliség és fél év Hondázás után volt fura visszaülni Edinkába, hanem a röpke 30 perces mosóprocedúra után visszaülni a Jazzbe. 

Ez a poszt nem azért született, mert siránkoznom kell. Senki nem kényszerített arra, hogy eladjam az autót.

Szimplán egy köszönetnyilvánítás a szeretett járgánynak, ami 2(+1) évig megbízhatóan vonszolta a nemesebbik felemet az ország mindegyik pontjára, de most megválok tőle, mert neki így lesz jobb.


De asszem lesz még egyszer 126-osom. :)




Karki @ . 7 fotó . 6 komment

A hóbucka

Februárt írunk.
A  szmogtól és a nem túl barátságos téli idõjárástól félhomályos, latyakos utcában egy sötét színû autó közeledett a stoptábla felé. Lassított a hóbuckák mellett, majd megállt. Kigyulladt az autó hátán  két fehér lámpa, majd egy jól irányzott mozdulattal már be is tolatott az egyik bucka mögé.
A motor leállt, a vezetõoldali ajtó kinyílt, majd az ajtó takarásában megjelent egy barna 46-os bakancs, aztán még egy, majd kiemelkedett az autóból egy szürke kabátos, szürke sapkás alak, kezében egy jégkaparóval.

Becsukta az ajtót, odalépett a hóbuckához, majd a jégkaparóval húzott egyet a buckán. Majd még egyet. Majd még egyet, egészen addig, míg a gyenge téli nap fényében meg nem csillant a hóbucka alatt egy üveglap. Egy autó szélvédõüvege.

Az alak nekilátott a mozdulatokat akkurátusan, újra és újra végrehajtani, és közben gondolatai a messzeségbe vesztek.
Gondolatban újra január volt. Gondolatban újra ott állt az utca tetején lévõ kertesház udvarán, és próbálta beindítani szeretett Polski Fiat 126-osát, aminek nyáron csinálták a motorját, aminek októberben lejárt a mûszaki vizsgája, és egészen mostanáig pöccre beindult, és szépen járt, de akkor, ezen a januári napon valahogy nem akaródzott neki életre kelni.
A férfi tudta, hogy a benzinpumpa nem az igazi az autón, és valószínûleg visszaereszti a benzint, ezért a legegyszerûbb megoldást gondolta ki az életrekeltéshez: kitolta a lejtõs utcára, hogy lendületbõl be tudjon az autó indulni.
Nem indult be. Ellenben megállapította, hogy a benzinpumpa alatt benzinszivárgás látható.

Akkor dühében és idõhiányában bezárta az autót az utca alján, majd a probléma megoldása sokáig függõben volt, tekintettel arra, hogy -10 és az alatti hõmérsékletekben nagyon nem volt kedve autót szerelni.

Idõközben leesett a hó, megjelentek a sószóró autók, és hogy az autó kasztnija a mostani kritikus állapotból ne menjen át válságosba, a viszontagságos idõjárási körülmények ellenére a férfi a szerelés mellett döntött.

Miközben ez végigfutott az agyán, szép lassan elõkerült a hóbucka alól a szeretett autó.
A motorháztető zárján megnyomta a gombot...
... De a gomb nem mozdult. Ily módon a motorháztető sem.
A férfi megpróbálta még erősebben nyomni a gombot, de nem volt eredménye.

Aztán megpróbálta tenyérrel beütni.
Hiába.
Majd előkerült egy franciakulcs a szerszámkészletből, azzal ráütött néhány nem kicsit a gombra.
Mindhiába.

Egy pillanatra elgondolkozott. Ha dohányzott volna, talán rá is gyújtott volna.
Apja szavai csendültek fel emlékezetében: "Többet ésszel, mint erővel!"

Kinyitotta a sötét színű autó csomagtartóját, és keresni kezdett. Hamarosan a keze ügyébe került egy fújós flakon, benne kék színű folyadékkal.
Becsukta a csomagtartót, visszasétált a Polskihoz, ráfújt a gombra, és várt. (Ha dohányzott volna, valószínûleg itt gyújtott volna rá a következőre.)

Közben újra csak kavarogtak a gondolatai. 2010 Május 1 volt emlékezetében, és a közlekedési múzeum előtt volt több 10 klubtárssal együtt, akik mind a szocialista járművek seregszemléjére gurultak ki. Előbb el akart volna menni onnan bokros teendői miatt, de az autó akkor sem akart beindulni, de akkor tudta, hogy valamelyik klubtársa viccelte meg a gyújtáskábel ehúzásával.
Lehet, hogy valamelyik klubtárs most is meg akarja viccelni, hogy kicserélte a motortér zárat egy jóra, amihez viszont nincs kulcsa...?

Elhessegette ezt a gondolatot, majd rátenyerelt újra a gombra.
Simán nyílt a motortér.
Hümmögött valamit, majd nekilátott a benzinpumpa javításához.

Kis feszegetés után lehúzta a karburátorról a 35 éves benzinvezetéket, majd kisebb meglepetésére a kezében maradt az egész cső - az ACre csatlakozó vége ugyanis hosszában kettéhasadt 1-2 centiméteren. Nem csoda, ha nem indult így be.

A férfi elviharzott a sötét színű autóval, hamarosan visszajött egy új benzincső darabbal, amit gyorsan be is kötött, majd újra indítózott.
A motor kis krehácsolás után be is indult - 1 hengerrel.

A tulaj újra csak hümmögött egy keveset, majd a motortérből jópár sallang kidobálása után kicsavarta a gyertyákat, és úgy tapasztalta, hogy a belső gyertya rettentő kormos.
Megpucolta őket, majd újra próbálkozott - ezúttal is egyhengeres traktorozás volt a válasz.

Ha dohányozna hősünk, itt gyújtott volna egy újabb szál cigire, ehelyett újra a gondolataiba temetkezett. Egy régi túra sejlett fel neki, ahol klubtársának Esztergomban ment el az egyik hengere az 500as Fiatjából, és úgy jött haza, 45-50 kilométeres sebességgel Budapestre. Tehát lehet 1 hengerrel autózni, de csak akkor, ha nagyon muszáj.

Így hősünk beült fehér autójába, és óvatosan, 10 kilométeres sebességgel felkapaszkodott az utcán, majd beállt a házának udvarába.
Kiszállt, határozott, gyors lépésekkel lement a pincébe, majd kisvártatva visszatért kezében egy gyújtáskábellel és két vadonatúj BERU gyertyával. Talán a 35 éves gyújtáskábel is meghasadt valahol a nagy hidegben..?

Becsavarta az új gyertyákat, bekötötte az új kábelt, ráhúzta a szivatót, indítózott, és az autó tökéletesen járt.

A tulaj kiszállt a járó motorú autóból, pár lépést tett az autótól, majd elgondolkozott.

- Kis köccsög -
Sziszegte halkan, de szeretettel, majd elindult gyalog, hogy hazahozza a másik autót.
 

/Aztán elosont vele később, meleg időben egy benzinkúthoz, és jó alaposan lemosta. De az egy másik történet./

Karki @ . 7 fotó . 2 komment

2011.08.26. Péntek

Döbbenetes felismerés zavarta meg nyugalmamat a tegnapi nap folyamán.
Nevezetesen az, hogy habár már lassan az 500.-adik kilométert futom a felújított, bejáratás alatt lévő 600as blokkal, már csak bő egy hónapig élvezhetem az új motor élményét, mert utána lejár a műszakim. Deadline: 2011.10.02.  Én azt hittem, még két hónapom van.

Mostanra már úgy összebarátkoztunk egymással, pedig - ahogy mondani szokták - minden kezdet nehéz.

Augusztus 6.án jött el a pillanat, amikor sikerült a motort felújító Pista és az én időszámításomat is egy dimenzióba hozni. Egy könnyed egész napos szerelést vízionáltam fent Farkasréten, és bíztam abban, hogy este már egy frissen-szépen ketyegő póckival hagyom el a helyszínt, amiben az eredeti motorja és egy bontott váltó gondoskodik az erőről és annak átviteléről.

Én, naiv állat.

A délelőtt elment azzal, hogy kiszereltük a megszolgált kölcsön(dízel)motort és az eredeti váltót, majd mivel a kölcsönmotoron voltak az eredeti motor sallangjai (pl. gyújtáselosztó), egy kis szerelés és pucolás következett.

A váltó annyira friss volt, hogy előző nap hoztam el, ezért se lepucolva, se átnézve nem volt, úgyhogy erre is sort kerítettünk – olajcsere Shell Retinax 80-90W olajjal, féltengely gumiharang csere, csak hogy üzembiztos legyen a dolog.

Majd a délután hátralévő részében betettük a váltót, majd a motort, feltöltöttük piros Shell-el, de mivel későn jöttünk rá, mi a jó Istenért nem csúszik fel a váltóra a motor, és ezzel elcsesztük az időt, úgy beszéltük meg, hogy kedden majd visszamegyek, addigra Pista a maradék pár dolgot befejezi az autón (dinamó bekötése, bovdenek visszakötése.)

Kedden sem ment minden gördülékenyen.

Megérkezésem után próbáltuk először a motort beindítani, de hiába rángattam az önindítót, nem akart beröffenni Edina. Rögtönzött vizsgálatunk kiderítette, hogy valamiért nem jut fel a benzin a motorig:


– AC pumpa? de hát azzal nem volt semmi baj, na de akkor vegyük le, tegyük fel a kölcsönmotorét. Eredmény: semmi.


- Karbi? De hát azzal se volt semmi baj, ki lett pucolva, hogy a keserves kutya mindenségét ennek, na de tegyük fel a kölcsönmotorét, hátha ...  Eredmény: semmi.

- Pont mostanra rakódott le valami szemét a kölcsönmotor ACben? pucoljuk ki. Eredmény: semmi.


- van kompresszió? mérjük le: 8-as kompresszió mindkét hengerben. Szóval nem nyert ez sem.


Ekkor taktikát váltottunk: mi az az alkatrész, ami ki lett cserélve, és nem gyári került vissza? Kis keresés után megtaláltuk az egyetlen alkatrészt: a karbitálcát.


Na de nehogy már az új elem ennyire szar legyen  - de azért tegyük vissza a kölcsönmotor retkes, olajkozmától fekete, ocsmány karbitálcáját, az még gyári. Eredmény: két pillanat múlva felkapta a benzint, és beröffent. VÉÉÉÉÉÉÉÉGRE. Anyád, te utángyártott geci, te kalap fos, anyád.

Járattuk egy picit a motort, majd lőttünk egy precízebb gyújtást, és végre elroboghattam az autóval – jópár zajt meg betudtunk annak, hogy még bejáratós a motor.

Két napra rá még állítottunk a szelephézagon, kicseréltem az eredeti, egy fix pontú 600as motortartó bakot a 650esére, mert gyanítottuk, hogy az ütközés miatt esetleg elmásztak a motor-és váltótartó bakok, emiatt rázza nagyon a bódét, valamint Robert Gedeon tanácsára húztunk még a turbinakeréken, és csodák csodája – zsebóraszerűen járt a motor :)

Annyira megtetszett a motor járása, hogy rögtön le is jöttünk vele barátnőmmel Gyulára szigorúan 70 km/órás bejáratós tempóval, szerencsére egy újabb turbinalelazuláson kívül idáig nem volt vele gond, és remélem nem is lesz :)

A bejáratás ideje alatt részt veszünk a Körös Völgyi Veterán Találkozón, aminek a motorkiállítása már hétfőn megnyílt – nem mellékesen kiállítottak egy 90es pókot is, össz-vissz 10 ezer kilométerrel, hibátlan állapotban, ha facebookon lenne, lájkolnám. ;)

Hopp, azt majdnem elfelejtettem, hogy voltunk a Csodák Palotájában, és csodálatos módon láttam ott egy kabrió Polskit :D

Szóval még egy hónapig polskizom. De ha igazak a hírek, addigra egy csodálatos színű 500as Fiat fog visszatérni Salgótarjánból, hogy mihamarabbi összerakás után felváltsa a felújításra szétszedett Edinkát... :) :)


Na és az elmaradhatatlan képek. És köszi Geri93-nak a kölcsönmotort!

Karki @ . 21 fotó . 7 komment

2011.08.02. Kedd - Motorújítással frissí

Ott hagytam abba, hogy összetörték szegény csajszi seggét.
Azóta leúszott jó néhány hajó a Dunán, úgyhogy foglaljam össze, mi történt. :)

Április 22 magasságában lett megbeszélve a biztosítós krapekkel a szemle - úgy gondoltam, hogy amolyan őszintén megyek oda, semmi mókolást nem csinálok az autón, nem volt piszkos, törés előtt nem sokkal lett mosva, mert be volt tervezve a polírozás és egy kis hibajavítás, ami persze aztán elmaradt. Szóval kicsit rendbe tettem az utasteret reggel, és mentem. :)

A fickó a szokásos protokoll után azzal kezdte, hogy sajnos nincs ezeknek a Polskiknak áruk, reggel nézte a netet, és egy pont ugyanilyen van fent, csak pirosban, 60ezeré', rozsda nélkül.

Ennek hallatán az ideg elkezdte rázni a lábamat, ami nálam annak a jele, hogy ha még egy ilyen ökörséget mond nekem a fickó, akkor kénytelen leszek diszkréten, de kellő határozottsággal kettéfejelni.

Ugyanis én is néztem a netet akkoriban, és pontosan tudtam, hogy csak egyetlen egy kúpos van fent a használtautó.hu-n, amit a fickó is említett - 1 szögből, jó távolról fotózva, hogy igazán szép legyen, 10 éve vizsga nélkül, a szénaboglya alól előhúzva, és mivel szorgalmas kisgyerek vagyok, kértem fotót még a piros Polski tulajától, és azok alapján pontosan tudtam, hogy az még ott is szitává van rohadva, ahol az enyémen tökéletes lemez van (elismerem, kevés ilyen hely van, de akad. :D )

Szóval higgadtságomat nagy nehezen megőrizve próbáltam a fickót meggyőzni arról, hogy ez a kocsi ezerszer jobb állapotú, mint az, jó felújítási alap, OT vizsgás lesz, csak még nincs kész a másik autóm, nem füstöl, jól húz, közlekedésre tökéletesen alkalmas, de a fickó kitérő választ adott.
Elmondása szerint az árat most már nem ő állapítja meg, hanem az ő fotói és jegyzetei alapján az Allianz Irodájában pár nagyokos fogja a végleges árat kiszámolni - ekkor gondoltam azt újabb idegrángás közepette, hogy talán nem ártana a biztosítónál is pár embert kettéfejelni, mert aki ilyen f@szságot kitalál, hogy majd pár computer mellett ülő szerencsétlen aktakukac fogja megmondani néhány két megapixeles kép alapján, hogy mennyit ér az autóm, annak biztosan a diliházban kéne lennie.

Végülis kiutalt a biztosító egy összeget, és a kárügyintéző irodával, valamint a pénztárcámmal egyeztetve arra jutottam, hogy most csak hibajavítás lesz a kocsin, a teljes felújítást nem tudom előre hozni.

Na de.
A kárügyintézők mondták, hogy ebbe az összegbe a festés nem fog beleférni, nem lesz ugyanolyan, mint a kocsi többi része, nem lehet összehozni sehogy se.

Nagyot nyeltem, de gondoltam, na jó sebaj, úgyis csak átmeneti javítás.

Aztán kiderült, hogy a lámpatartó lemezt sem találnak sehol.
És én se találtam sehol újonnan, de szerencsémre egy 500-asos klubtársam felajánlotta, hogy az alkatrészautónak félretett kispolákjából kivágja nekem a lemezt ingyen - ezúton is köszönöm neki :)

Szerencsére hátsó lököst Reni_nyuszinak köszönhetően sikerült szereznem, neki is ezer hála!

Közben persze az is eszembe jutott, hogy habár a fék használható volt, de mégiscsak csináljuk meg tökéletesre, hogy ha a kárügyintézősök és a lakatosok vinnék-próbálgatnák az autót, akkor ne okozzanak nagyobb bajt, mint amekkora van, úgyhogy felvittem Pistához az autót, cseréljünk fékpofákat - mellékesen még kicseréltük a fékfolyadékot is, és lelégtelenítettük újra a rendszert.

Másnapra iszonyú csörgés hallatszódott a hátsó tengely felől, úgyhogy letettem az autót a munkahelyemnél, és addig nem mozdultam vele, amíg Pista nem mondta, hogy mehetek, van ideje ránézni - persze ezalatt a másfél nap alatt sikerült egy idióta inkompetens állatnak belém tolatnia, és behorpasztania a homlokfalat, és persze papírcetli hagyása nélkül távoznia, remélem, egyszer őt is utoléri a magyar valóság. :\(

Elcsordogáltam Pistához, szétkapta újra a kerekeket - a csodálatos utángyártott fékpofák önbeállói darabokra voltak hullva. "A" láda mélyéről sikerült még az autóhoz kapott fékbetéteket találnom, ami ugyan állatira hangosan nyikorog fékezésnél, de legalább nem esett még szét, és fog is a fék. :)

Ezek után már semmi nem akadályozhatta meg Edinát, hogy "műtőasztalra feküdjön", az eredményt a fotókon láthatjátok.

És akkor szóljak a pozitív dolgokról is:
Jártam találkozókon. Még törötten voltam Cegléden a furfangos járművek találkozóján, majd Júliusban, ha csak egy estére is, de végre Polskival voltam a Velencei talin! Hatalmas élmény volt a felvonulás, a lepacsizás, ezúton is gratula és köszönet a szervezőknek :)


Ezen felül még apró fejlesztés, hogy elkészült a 600-as motor felújítása, van hozzá egy pipec bontott váltó, már csak kéne egy szabad nap, amikor bedobjuk :)

És beruháztam egy autó stílusához tökéletesen passzoló, tekerős, de már sztereó és kazettás Kamasonic rádióra, amihez csatoltam két perfekt Videoton AB1010-es hangfalat - nagyon retró módon, de tökéletesen szól. :)

És végül a köszönet-rovat: Köszönöm mindenkinek, aki segített, aki biztatott, aki támogatott, köszönöm azoknak, akik kasztnielemeket ajánlottak fel, nem felejtettem el őket, őszig visszatérünk rá :)
És külön köszönet a közreműködésért OGy-nek és Robert Gedeonnak. ;)


Most pedig a képrovat.







Karki @ . 16 fotó . 14 komment

2011.04.20. Szerda UPDATE

"Önök a Találkozások legújabb különkiadását látják Détár Enikővel és (nem István) Dániellel.
A mai műsorunkban:

Isten útjai kifürkészhetetlenek, az Opeleké még kevésbé kifürkészhetők, avagy hogy nullázta le a szabálytalanul közelkedő Opel a régi kispolszkit."

Történt, hogy ma a Lajos utcán haladtam a belső sávban, a külsőben pedig egy Opel Zafira várakozott, nulla lámpával, se index, se semmi.

Aztán elindult balra, hogy megforuljon.

Amikor rátenyereltem a dudára, beleálltam a fékbe, és félrerántottam a kormányt, még akkor is csak jött, úgyhogy a polák segge elkapta a Zafira bal elejét.

A távolban szemből jött két rendőrmotoros, még előttük akart volna a Zafira megfordulni - megálltak rögtön helyszínelni, és mondták, hogy ha gondolom, feljelenthetem az úriembert, mert ők mint szemtanúk állítják, hogy egyértelműen az Opeles a hibás.
Megegyeztünk abban, hogy ha az úr elismeri a felelősséget, akkor nem teszek feljelentést, azért szopatni nem akarom, lesz neki is elég baja - szerencsére elismerte, és nagyon sajnálta a dolgot.
Ez a jó hír, a rossz, hogy félek, hogy ez az autó így gazdasági totálkár....

Légyszi véleményezzétek a képeket, én asszem objektívan gondolkodni még nem fogok tudni egy darabig....

UPDATE

Úgy látom, a bal oldala megúszta.




Karki @ . 19 fotó . 28 komment

2011.04.14. Csütörtök

"Srácok, ne legyetek illúziórombolóak."

Ez a mondat, és félreérthetetlen kézmozdulatok világossá tették számomra, hogy most először 4 év után - mióta veteránautókkal közlekedek -  először fordult elő, hogy nem látták valahol szívesen a kocsimat. Se több, se kevesebb, ennyi.

Pedig a lehetőségekhez mérten ki is glancoltam az autómat, bár az eső miatt polírozni nem volt módom.

Bátorkodtam ma autóval bemenni a Millenáris Vélodrom nevű helyre, ahol kifejezetten érdekesnek ígérkezett a mai program.

Illetve.

Amikor először kérdezték a kapuban, hogy nézőként vagy versenyzőként jöttem-e, mondtam, hogy csak nézőként. A pálya körüli parkolóba el is igazítottak  egy 850es ismerősömmel együtt, de amikor később láttam, hogy minden veterán-, és nosztalgiakategóriás autó a pálya közepére mehet, közte a 850es ismerősöm is, nem haboztam, és én is utánuk mentem.

Ahonnan rövid úton kiutasítottak.
Elismerem, hogy az 1920 környéki Salmsonok, 60as évekbeli Porsche és régi Austin-Healey-k és MG-k mellett az én autóm fiatalnak és hétköznapinak tűnik, de szerintem lehetett volna másféleképpen is elküldeni engem a színről, és nem úgy, hogy azt éreztessék velem: egy kommersz, lenézett KGSTs szarsággal jársz.

Szerettem volna élvezni a programot, de így eléggé rossz lett a szájízem - pár fotó lövése után eljöttem.

Vagy bennem van a hiba?

(egyébként végre végzett a gépműhely a motorblokkommal, készülnek a nikkelezett csavarok, van szép felújított dinamóm, és vittem ma homokszórni a burkolatokat és az 500as felnijeit.)


Karki @ . 32 fotó . 5 komment

2011.04.11. Hétfő

Hirtelen felindultam, és nekiálltam kasztnit csiszolni.

Rügyezik derék Edina pár helyen, és mielőtt a rozsda átcsámcsogja magát a maradék ép lemezen, gondoltam, nekiesek egy ív 180as csiszolóvászonnal és egy fehér hibajavító festékkel.

Ez az ecsetes hibajavító festék szerintem sokat nem használ, vagy nem vagyok hozzá elég türelmes, ezért holnap veszek fújós fehér festéket, egy kis maszkoló szalagot és egy alapozót is. Ha már tákolok, legyen nagyszabású. :) Holnap folytatom a csiszolást.

Gittem már van, de nem tudom, neki merjek-e menni a durvább dolgoknak, még akkor is, ha csak átmenetileg raknám fel.

És villanyt is kell szerelni, a kontakthibák új generációja az én autómon és idegeimen gyakorol.
Jelen pillanatban a féklámpáim nem üzemelnek hátul, elöl meg a bal első tompítottam nem stimmelt, valamint a két első helyzetjelző.

Vettem két helyzetjelző izzót előre, mert arról legalább "tudtam", hogy izzóprobléma. Majd miután beleraktam, helyzetjelzőm ugyan nem lett, de elment a hátsó helyzetjelzőm is, de a tompítottam megjavult elöl. Hm.
Megnéztem a biztitáblát, és ki volt égve egy biztosíték - gyorsan kicseréltem, de nem lett jobb a fényhelyzet.

Idegességemben mentem vele egy kört a tömb körül, és mire visszaértem, addigra megjavult az összes helyzetjelzőm, kivéve a bal elsőt - akkor ott fogtam, megbirizgáltam a testkábelét, és az is jó lett. Hogy a többi miért lett jó magától, azt nem tudom, de örülök neki :D (de ha megint elmegy az összes fény, akkor nekiállok megcsiszolni az összes érintkezőt).  Úgyhogy most már csak a féklámpa van hátra.

Hétvégén OT sokadalom, addigra szeretném elérni, hogy legalább egy picit jobb legyen a kocsi. :)





Karki @ . 5 fotó . 5 komment

2011.03.05. Szombat Polski-sirámok

Van nekem ez a csoffadt Polskim.
Lassan két éve nálam van, a megvétel pillanatában úgy gondoltam, hogy iszonyú jó vétel lesz, a sznobizmus, hogy olyan polskim lehet, ami keveseknek van, minden rációt elmosott. (Meg persze kellett valami guruló, motoros alkalmatosság, amíg az 500as elkészül.)

A vidéki használat miatt a futómű egészen kitűnő volt, a motor selymesen járt, a váltó finoman kapcsolt, aggodalomra csak a bal küszöb  és sárvédőív adott okot, meg a kis darab csehszlovák sz@r, amit áramfejlesztés okán műtöttek bele, és szokás Skoda-generátornak is hívni (a méh-telepen talán egy ezrest adtak érte.) Körülbelül ezerszer jobb közlekedési eszköz volt akkor, mint a másik csoffadt kocsim, az ötkilós.

Aztán ahogy szokott, kiderült, nem olyan rózsás a helyzet. Meg én sem közlekedek túl urasan.
A motor és a váltó 33 év alatt eljutott a kopottság magasabb szintjére, az egyre fentebb fogó kuplung nagyon zavaróvá kezd válni. A kilométeróra lassan egy éve nem működik. Másutt is előkerültek korróziós problémák, jönnek a rejtélyes zárlatok (féklámpa, újabban meg a bal oldali első tompított nem szeretne világítani), a folyamatos háborúzás fárasztó a fékrendszerrel, hogy végre normálisan fogjon, holott új, gyári alkatrészek érkeztek hozzá, majd a küzdelem a silány minőségű utángyártott, eleve a kukába tervezett pótalkatrészekkel - mint például a két hét alatt 3szor cserélt féklámpakapcsoló - szintén embert próbáló.

És a legnagyobb ellenség: a budapesti utak.
A futómű most már összevissza imbolyog, iholnéhol kotyogás hallatszik, recseg a váltó, rázkódik a kasztni.

És habár folyamatosan költeni kell rá, és mindig van valami baja, sosem tökéletes, valahogy nem tudom igazán utálni ezt a dögöt.
Én alapvetően autózni szeretek, és nem szerelni, ezért kifejezetten zavar, ha több időt kell egy autó szerelésére szánni, mint a vezetésére. Persze nagy öröm, ha valamit meg tudok csinálni rajta, pláne az én technikai alulképzettségem miatt, de sokkal jobb egy autót szépítgetés miatt buzerálni, mint azért hozzányúlni, mert ez se jó, az se jó.

Szeretem a kocsit, mert egy fesszabályozó hibát nem számítva csak akkor hagyott cserben, ha én voltam ökör, megjártam vele Az Alföldet és a Balaton-felvidéket, és kifejezetten élvezem, hogy polgárpukkasztó módon, (amikor a mai világban minden arról szól, hogy csak az új lehet a jó,) én egy régi, az emberek többsége által levegőnek nézett, KGST-s vacaksággal járok. Jó dolog kilógni egy kicsit a tömegből, és remélem, nem hangzik nagyképűen, de jó dolog begyűjteni azt a pár elismerő/megdöbbent pillantást, amit az vált ki, amikor az autók tömegéből kitűnik egy sárga lámpás, röfögő harley-davidson hangú konzervdoboz (személyes kedvenceim a mutogató kisgyerekek és a tinédzserek, akik már nem úgy nőttek fel itt pesten, hogy az utcakép része a kispolszki, és el se tudják képzelni, hogy ezzel közekedni is lehet, hosszabb távon is.)

Lehet sorolni az észérveket, hogy az autó árával, és a ráköltött alkatrészekkel együtt is valszeg még mindig olcsóbban kijöttem, mintha vettem volna egy 10 éves Suzukit/Opelt/Kiát/akármit, és hogy keveset  fogyaszt, meg olcsó a biztosítás, de alapvetően legfőbb érv, hogy szeretek kispolszkizni. Viszont a mérleg másik nyelvében egyre jobban gyűlnek a hibák, és remélem, nem fogy el a türelmem. Nem tudom, lesz-e türelmem nekiállni úgy, ahogy az 500asnak.


Fiat 126, én így szeretlek. És utállak.












(bocsi, hogy semmi konkrét dolog, csak lelkikurkászás, de ez most kikívánkozott.)
(Ja de, mégis! Leszedtem a szempillákat, és raktam fel az orrára emblémát. Na bumm.)









Karki @ . 10 fotó . 13 komment

2011.02.03. Csütörtök

Ott hagytuk abba,hogy öröm é bódottág van. :)
Hogy izgalmas legyen az idei 126os nap is, arról gondoskodott az, hogy 25.én még nem töltött vissza semmit a generátor.
Felfegyverkeztem egy igazán pofás, kábelekkel ellátott alumíniumdarabbal, amit szokás fesszabályozónak is hívni, majd felsprinteltem az 500as klub vezetőjéhez (továbbiakban: Pista), ahol Edina néni agonizált már karácsony óta.

Bíztunk benne, hogy ennyi megoldja a problémát, de arra az esetre, ha ez nem lett volna elég, ott volt a 600as motorton figyelő, amúgy kiszuperálásra szánt generátor is. Nur nicht beszarren. :)

A fesszabályozó kicserélése után beraktuk az új Bannert, és ráadtuk a gyújtást - idáig nem volt semmi kontroll-lámpa, ezúttal csak az olajnyomásjelző lámpa nem tisztelt meg minket ragyogó személyiségével - mint kiderült, az olajgomba is összefosta magát az állásban, Pista megajándékozott egy hibátlan bontottal, azóta is működik.

Szerencsére a próbaindítás és töltésmérés sikeresnek bizonyult, a másik generátort nem kellett bevetni, így azóta - mint azt páran tudjátok is - részt vettünk a 126os napon, a frissen lehullott hó megadta az alaphangulatot a csúszkálásra is - ezúton is köszönöm, hogy ott lehettünk. :)

Ezután az autó kapott egy tisztességes  magasnyomású mosást, aminek az lett a vége, hogy ami befagyhatott az autón, az befagyott, beleértve az indítóbovdent, a gázbovdent, az ajtókat, a tanksapkát, és a szivatóbovdent, ez utóbbi el is szakadt, úgyhogy ma alkatrészbeszerző körútra indultam, és hirtelen felindulásból a szivatóbovden mellé vettem két új hátsó lámpabúrát is, új csavarokkal. Más kérdés, hogy a lengyel kisipari munka minőségének ékes bizonyítékaként a 6 búracsavarból 1 becsavarás közben széjjelmorzsolódott - ezúton üzenem a lengyel kisipari munkásoknak, hogy pottyantsanak drótkefével szeretkező sündisznókat a nemesebbik felükből, ha még egyszer ilyen sz@rt csinálnak.
(a tanksapkát meg visszacseréltem a gyárira a gyönyörűséges francia utángyártott izé helyett, talán az nem fagy be. Meg amúgyis. :) )

A mai nap eseménye még, hogy újra van féklámpám. A kapcsoló már kontakthibás volt, és a hátsó lámpa paneljébe bemenő kábel csatlakozója is széjjel volt már morzsolódva. Most már legalább nem kell attól tartanom, hogy a kocsi egyetlen átrohadástól mentes részét, vagyis a hátulját esetleg valami fogalmatlan balfácán lezúzza, mert nem ég a féklámpám.

És akkor a 600as motorról is pár szó: Már lent van a gépműhelyben, szépen elpucolva, várunk az alkatrészekre. A vezérműtengely a futott százpárezer kilométeréhez képest egészen pöpec állapotban van, a gépműhely vezetője mondta, hogy egyesek tán még ezt a tengelyt is visszatennék, annyira kevés kopott belőle, de ha már szét van szedve, akkor rakjunk bele újat. Úgyhogy veszek bele újat. :)

Az önindítók pedig elkészültek. A polskié már bent is van a helyén, hibátlanul üzemel, az 500asé meg eltevődött a polcra. Májusra bent kell lennie a helyén. :)

És pár kép.








Karki @ . 5 fotó . 8 komment