Honda Jazz 56 (1985) ELADVA

Lassacskán megérkezik az új használós autó a garázsba. :)

1985-ös gyártású az autócska, ezzel még mindig bőven a magyarországi átlag autóéletkor felett vagyunk bő 15 évvel, de az eddigi saját tulajdonú autóimhoz képest valószínűleg egy űrhajó lesz. :D

1993ig egy Zürich közeli kis svájci falucskában lakott a szervízkönyve tanúsága szerint, 1994 Augusztus 25.-én vámoltatták le a Nógrád Megyei közlekedési felügyeletnél, majd nem sokkal ezután kerülhetett barátnőm keresztanyjához, ahol 2006ig teljesített szolgálatot, majd letették a garázsba. 2011-ben szereztem róla tudomást, és 2012 Januárjában elkészült az adásvételi szerződés, amely szerint én vagyok a következő tulajdonosa. :)



Tervem, hogy minél megbízhatóbb használós autó legyen, és természetesen az állaga se romoljon le. 3 év múlva, ha ezt jól csinálom, akár OT vizsgára is mehet. :)

Paraméterek:

4 személy szállítására alkalmas utastér. Elsőkerékhajtás, vízhűtéses, 4 hengeres, felülszelepelt, felülfekvő vezérműtengelyes, 12 szelepes, kéttorkú Keihin karburátoros motor.
1231 cm3, 56 lóerő, 5 fokozatú sebességváltó.


Eladva: 2014.03.27.

Legfrissebb bejegyzések az autóról

Vége

Ma este elvitték a kis Jazzt. Megszolgált nálunk, beletöltöttünk egy talicska pénzt, használtuk két évig teljes megelégedettséggel és boldogsággal.

Az új tulaj pedig boldogan alkudott egy keveset az árból, és az összes hiányosság ismertetése után is vitte a járgányt.
Az ötödik vagy hatodik Jazze lett.

Állítólag nem vasba viszik. Vizsgázik, és felújítják.

Szurkolok a kisautónak.

Lélekben egy kicsit mindig "Köccsög Hondás" maradok. 
Karki @ . 4 fotó . 2 komment

Boldog Karácsonyt mindenkinek! :)

Nem kell nagy autó 4m-es fenyő szállításához. :)
(És az 500-ast is megjárattam - idén talán utoljára.)
Karki @ . 6 fotó . Szólj hozzá!

Most már mindent értek

Most már értem, miért rázott annyira a futómű,és miért húzott balra a kormány.
Keresek megvételre 1 db normális állaotú, 145/70 r12-es Fulda Diadem Dirigo gumit.
Karki @ . 2 fotó . 8 komment

Most már tényleg itt az idő a szerelésre - jó parasztos megoldásokkal. :)

A héten hétfőn elhárultak az utolsó akadályok, amik eddig rabolták a szerelés elől a drága időt - vagyis letudtam az utolsó vizsgáimat is :)
A keddi nap a pihenésre lett szánva, végül a mai napon rávetettem magam a Hondára, hogy pár bosszantó apróságot megjavítsak rajta.

Az első és legfontosabb a vezető oldali ajtóbehúzó megjavítása volt. 
A Jazzben az ajtóbehúzó/karfa két csavarja egy-egy műanyag anyán keresztül kapcsolódik az ajtó lemezéhez, és ebből a műanyag anyából az egyik kiszakadt a helyéről, meg is gyengült. Mivel hirtelenjében nem tudtam, honnan szerezzek ilyen izét, ezért szépen, igényesen a régi megsziloplasztozása mellett döntöttem, így talán ellesz egy darabig, de fél szemmel tudom, hogy figyelnem kell, hol lehet ilyet kapni újonnan, mert ez nem tartós megoldás.

Ha már úgyis lekerült a vezetőoldalról a kárpit, egyúttal kicseréltem a külső kilincset is, mert a régi ki tudja, mikor eltört, és mivel nem bajlódtak egy jó állapotú példány felkutatásával, ezért gyönyörű módon két utólag belehajtott csavar tartotta és működtette a szerkezetet.

Szerencsére én már korábban KeMa jóvoltából beszereztem egy hibátlan, bontott példányt, amit ezúttal meg is próbáltam betenni a helyére. 
A nyitószerkezet rudazatát egy patent fogja oda kilincs hátuljához, amit persze nem sikerült kipattintani, így maradt megint a parasztos megoldás - az egész kilincset kezdtem a patenttal együtt letekerni a nyitórúdról. :)

Ez a módszer be is vált, és a kilincs levétele után tapasztaltam meg, hogy miért volt a két csavar belehajtva a régi kilincsbe.
A kilincsbe ugyanis valamiféle ragasztással lett belerakva az anya gyárilag, ami a  csavarokat megfogja. A régi szerelő vagy azt hitte, hogy a kilincs csak be van pattintva a helyére, és lefeszítette a helyéről, vagy az elöregedett műanyagban elforgott az anyarész, és többé nem lehetett a gyári megoldással visszatenni a csavarokat - a lényeg, hogy a gyári csavarok az anyákkal a csavartartó lemezzel együtt szépen be voltak görbítve, hogy ne legyenek útban (lásd kép).

Visszaállítottam a gyári megoldást, majd beraktam a helyére a kilincset. Apróság, de szebb, mint a mókolt példány. Kicsit nehezen nyit... ha lesz affinitásom, szétszedem megint, és állítok rajta. 

Végül az utolsó javítás - A műszerfal világítás egyik izzója ki van égve. Szerencsére a műszerfalat pofonegyszerű megbontani, mert csak 4 sillagcsavar tartja a helyén a tetejét, és újabb 4 magát a műszert, és hozzá lehet ezután férni a visszajelző lámpák foglalatához.  Ezt előttem valószínűleg még senki nem tette meg, 28 évnyi piszokkal néztem farkasszemet. Kis ajaxos portörlés után mindjárt jobban nézett ki.
Sok hely nincs a kéznek, és a kilométerspirál miatt nem nagyon lehet kintebb húzni a műszeregységet (arra még nem jöttem rá, azt hogy lehet lekötni, de nem is lesz rá szükség.) 

Kemény 178 forintért vettem két db izzót, amit este be is csavarok majd a gyönyörű tipográfiájú foglalatba, már ezért a gyönyörű Toshiba-feliratért megérte nekikezdeni :)

Ezek persze csak apróságok, de fontos lépések, hogy az autó sokáig megmaradjon. 


És akkor képek.




Karki @ . 14 fotó . Szólj hozzá!

Akksihalál

Kb. másfél éve van nálunk a Honda, és azóta egy 45 Ah-s Bosch akksi volt benne, ami ezennel kimúlt. :) Ma már tolni kellett az autót.

Na persze nem újonnan került bele ez az akksi, hanem barátnőm édesapja már használta előtte 6 évig, majd amikor ő vett egy újat, mert ez a Renault Mégane-jában már nem volt az igazi, akkor eltette tartalékba, majd amikor a Honda képbe került, nekünk adta. 

Elvittem egy akku szaküzletbe, megmérték, majd mondták, hogy a 360A indítóáramból 80 van meg, úgyhogy ezt felejtsem el :) Úgyhogy ott helyben meglett az utódja egy legolcsóbb, gondozásmentes JászAkku képében. Remélem, sokáig foja bírni.


Ja! Az 500asról is egy szó:
A legutóbbi találkozón keresztbe eltört a motortartó bakom, szerencsére a tali az egyik klubtársamnál volt, aki ki is segített egy bontott példánnyal, úgyhogy lábon mentem haza 3/4 óra szerelés után. Ezúton is köszönöm a felajánlást, és a szerelési segítséget.


Karki @ . Szólj hozzá!

Kaotikusnak induló, jóra forduló hétvége - csütörtöki nap egy Hondában

4 napos hétvége! Juhhhé! Menjünk Bükfürdőre pihenni, ázni a termálvízben, megnézni a környéket! 
- Gondoltuk ezt karácsony tájékán, amikor lefoglaltuk Bükön a Rigótanya panzióban a szobánkat, évfordulós nyaralásunkra.
Mivel menjünk? - Menjünk 500-assal, márciusban már biztos jó idő lesz, kinyitjuk a tetőt, kipróbáljuk, hogy bírja-e a hosszabb utakat.

Aztán jöttek a hírek "nyaralás" előtt 1 héttel, hogy nyugat-európában ítéletidő van, mínuszok lesznek, hát akkor marad a Honda, azt is szeretjük. Kicsit jobb a fűtése, kicsit dinamikusabb, kicsit tán könnyebben elfér benne a csomag, meg mínuszokban maradjon Lujzi a garázsban. :D

Aztán csütörtökön, 14.-én pesten már havazott délben. Letettünk arról, hogy Etyek - Alcsútdoboz - Csákvár - Zirc - Bakonybél - Pápa útvonalon menjünk, ami kétségkívül szép lett volna, és sok tájat láttunk volna, de be kellett lássam, hogy havazás idején ezt az útvonalat fogják utoljára takarítani, úgyhogy megtankoltunk, bepakoltunk, 2 óra tájékán el is indultunk az 1-es főúton, mert nem szeretjük az autópályadíjat, és kényelmes 90-100-at szereti amúgy is a rizsrakéta.

Az USB kontatkhibás volt a rádióban, úgyhogy átkapcsoltuk a Class FM-re, és ott meglepve hallottuk Bicske magasságában a havazás közben, de amúgy teljesen tiszta utakon, hogy az M7-esen 40 (???) autó ütközött. Hát ezt hogy csinálták? Ott már ennyire szar lenne az idő?
Külön megkérték a hallgatókat, hogy aki teheti, ne induljon útnak. (muhaha! Hányszor hallottuk ezt már! Mi ártana, a tök száraz út? wehehe.)

Aztán Szárliget tájékán a kocsi, és az út is.kezdett nagyon furcsa lenni. A Jazz gázadásra mintha csak dadogott volna, a vízhőmérséklet pedig lesüllyedt 0-ig. Az úton meg a hó kezdett el nőni, úgyhogy a tervezett 90-es sebesség visszaesett 70 körülire.

Tatabányára beérve már kezdett neccessé válni, hogy nincs téligumim, és az egyik piros lámpánál az autó nemes egyszerűséggel leállt.
Alig bírtam újra életre kelteni, a vízhőmérő 0-án több mint egy óra autózás után, füstöl, mint a veszett fene, és hiába nyomtam padlóig a gázt, csak dadogás volt a válasz.  (Hülye japán szar, egész évben semmi bajod nincs, és pont szabira menet akarsz meghalni? Azanyádúristenit!)

Egy kicsit megint jó volt, majd Almásfüzitőnél félreálltam, mert mintha csak 2-3 henger ment volna a négyből, és padlóig nyomva a gázt alig ment 50-el az autó.  Beázott az elosztófedél? kihúzódott a gyertyakábel? de mitől hideg a víz? Ha beázott az osztófej, miért nem tudom annyira átmelegíteni, mint annó a Mitsunál, hogy pörgetem, és kiszárad?

Szóval félreálltam, pihentettem az autót egy kicsit, közben kihúztam, megpiszkáltam a gyertyakábeleket, megtisztogattam a trafót meg az elosztófedelet, és bíztam a csodában. 
Szerencsére megjavult az autó, továbbmentünk Komáromig hiba nélkül, de közben már nagyon durva kezdett lenni az idő. Az út még nem okozott volna problémát még nyári gumival sem, mert lassan mentem, bár már nőtt a hóréteg az úton, és az ökör vezetők is valszeg mind az autópályán voltak, mert senki nem előzött meg minket, mi sem előztünk senkit, libasorban ment vagy 20 autó 40-50-el. A szél nagyobb lett, de még tolerálható. Félreálltunk egy benzinkúthoz du. 4- 1/2 5-kor, és ott vártunk kb 3/4 órát. Akkor már jöttek a hírek a ramaty utakról, mások is beértek a benzinkútra, hogy elképesztő az időjárás, lerobbant az autója, az M1-esre nem engedik fel az autókat - töprengtünk, mit tegyünk? 
Az autóról nem tudtuk, meddig tart a stabil állapota. Hókotrót eddig egy darabot sem láttunk, ezért bíztam benne, hogy hamarosan megérkeznek, ezért úgy döntöttünk, hogy Győrig még mindenképp tovább megyünk, összesen 40 kilométer. Onnan még jár vonat gyakran, ismerős is van a környéken, ha az autó addig egyszer is bizonytalannak tűnik, akkor vagy megszállunk ott, vagy hazamegyünk vonattal, a kocsit meg még kitaláljuk.

Szerencsére gond, műszaki hiba nélkül érkeztünk meg Győrbe 3/4 7-re a következő benzinkúthoz, de az út ez alatt a táv alatt már kritikán aluli volt. Az utakat teljesen belepte a hó, az oldalankénti két nyom valamennyire ki volt járva, de hókotrót mutatóba sem láttunk egy darabot sem, a hóátfúvások elképesztően erősek lettek, a tempó lelassult 40 kilométer / óra körülire. 

Itt újabb telefonálás vette kezdetét Dia szüleivel. Kérdeztük, mit tudnak, mit látnak a hírekből - természetesen rossz időt, tömegbaleseteket, elakadt kamionokat mindenütt. Nyári gumink van, ne menjünk tovább, forduljunk vissza, jöjjünk autópályán - hallatszott az intelem.

Vitába szálltam. Utólag be kell lássam, ez volt az a momentum, amikor 19-re lapot húztam, bár ezt ott még tán nem láttam.
Mondtam, hogy hiába jön az este, lámpánk van, idáig az utak is még vállalhatóak, bár nem megyünk gyorsan. Én szeretnék még ma Bükfürdőre érni a szállásunkra. hátra van még kábé 90 kilométer, ha 30-al megyünk végig, akkor is este 10-re ott leszünk. Ha ennél szarabb lesz bármelyik körülmény, akkor megállunk, és várunk.

Rám hagyták.
Az autó jól működött, elindultunk Csorna felé, és a sötét természetesen nem könnyítette a dolgunkat. A sebesség kb. 25 km/óra lehetett, jó volt, hogy a forgalom lecsökkent 0 környékére, ezért ha meg is csúsznék, biztos nem sodrok el senkit, de viszont nem volt olyan biztos érzésem sem, hogy valaki mutatja az utat, mint Győrig. A hóátfúvások egyre erősebbek lettek, a látótávolság kábé 1 útmenti pálca lett. 

Csornán ráfordultunk volna a 86-os főútra, de a rendőrség már ott állt, és tovább terelt volna minket. Mondták: próbáljunk meg Kapuvárnak menni, és ott forduljunk Beled község felé, mert a 86-os út járhatatlan, baleset is történt.

Tovább is indultunk, és ekkorra jött az, amit életemben nem gondoltam, hogy valaha átélek. 
Olyan intenzív hóátfúvásba kerültünk, hogy a látótávolság kb. 5 méter volt, néha az autó orra volt a legtávolabbi pont, ameddig elláttunk. Az ablaktörlőre 10 percenként ráfagyott a jég, és a külső visszapillantó tükrömet negyed óránként pucolhattam a hótól, 20-nál nem mentünk többel.

A reflektor, az összes ködlámpa ment, vészvillogó ment, és bíztam benne, hogy senki nem most akarja megmutatni, hogy Sébastien Loeb egy rakás szar, ő jobbat tud.

Diával megbeszéljük, hogy a következő nyitva lévő panzióba bemegyünk, és ha nincs is szabad szoba, addig ki nem mozdulunk, amíg nem lesz normális az idő.

(Egyik kereszteződésnél megálltam egy buszmegállóban lepucolni az ablaktörlőről újra a jeget, amikor a legnagyobb megdöbbenésemre egy távolsági busz érkezett meg mögém, és ledudált, mi a francot keresek a helyén. Lepakolta az utasokat, és ekkora bevillant,  hogy végre valaki mögé mehetnék, aki tán látja is az utat! De a busz csak gyorsult, 1 perc után már nem láttam a buszt, és nem tudtam utolérni - aztán ráhagytam, maradt a botorkálás.)

Így értünk be Kapuvárra este 9 órára, ahol az első panzióba betértünk, de nem volt szabad szobájuk. Nagyon rendesek voltak, körbetelefonálták az összes panziót Kapuváron, így 20 perc után meglett a helyünk, jutányos áron megszálltunk éjszakára, és ezzel véget ért a rémálom. Meleg szobában voltunk, 7 óra autós szenvedés után. 

Reggelre elment az áram a házból, de az utak már sokkal normálisabbak voltak, úgyhogy tovább álltunk, és elkezdődhetett az igazi nyaralás. Végre. :)
 Ezeket már nem ereszteném annyira bő lére, mert nem annyira érdekes.Elnézést, hogy ilyen részletesen leírtam az első napot, de magamnak is szeretném, ha meglenne minden részlet. 
Bükfürdőn áztattuk magunkat már délután, másnap Kőszeget néztük meg, a tájvédelmi körzetben, gyönyörű erdei utakon autóztunk, hófoltok voltak, de nem vészesek. Cákon megnéztük a pincéket, kis falvakon átautózva őzeket és nyulakat láttunk, a mai, utolsó napon pedig Sümeget és Veszprémet néztük meg hazafelé menet. Végülis jóra fordult a hétvége, de remélem, soha nem fogok még hírből sem hallani hasonlóról.

Kissé elkeserített (főként facebookon) az emberek negatív hozzáállása az autópályán dolgozó katasztrófavédelmisek és tűzoltók, és sok más ember munkájával kapcsolatban.

Nekik azt tanácsolnám, hogy ha ők jobban tudnak 120 kilométeres szélben 4 méteres hófalakból kivájni 4000 embert és több száz járművet, köztük 350 kamiont az ország minden részén, akkor legközelebb húzzanak ki segíteni, és ne a gép mögött osszák az észt. 




Képek:


Karki @ . 18 fotó . 8 komment

Szamurájharcos kórházban

Kilométeróra állás: 83870 km

Volt pár dolog, ami az autó megléte óta a levegőben lógott, és nem tűrt már halasztást, mert előbb vagy utóbb az út szélén maradtunk volna, ezért felkerestük a japánautó-mestert, akihez egy ideje már a Mitsubishit is visszük, és gondjaira bíztuk.
Cserélve lett:
  • Komplett vezérlés, görgőkkel, mindennel
  • vízpumpa
  • két féltengelycsukló minden tartozékával
  • teljes kuplung szett, kinyomócsapággyal, tárcsával, stb.-vel
  • Motorolaj, és szűrőcsere
  • váltóolaj csere
  • hűtővíz csere
Most már nincs recsegés a kanyarokban, nem reccsen a váltó, ha rükvercbe kapcsolom, és nem rettegek attól, hogy szétrepül a motor a régi vezérlés miatt.

De még sok a tennivaló, hogy olyan legyen, amilyennek elképzelem.



Karki @ . 2 fotó . 2 komment

Gatyába rázás

Felpolíroztam a járgányt, kitakarítottam, Buszos Petya tanácsát megfogadva Johnsons Baby Oillal lekentük a műanyagokat... Holnap a tetőt csinálom még egy kicsit.
Fotón átjön valamennyire a különbség? 

És az 500as is készül. Már nincs sok hátra...



Karki @ . 9 fotó . 2 komment

Ötvös Csöpi nyomában, avagy...

... lássuk, mi történt a kocsik háza táján!

P. Fiat Edina: Ponyva alatt alszik.

Fiat Lujza:
egészen előrehaladott állapotban kezd lenni, és ez nagyban köszönhető annak, hogy BeZiL akkor is építi az autót, amikor én nem vagyok jelen, tehát gyakorlatilag mindig... :S Nem tudok elég hálás lenni ezért.


Bekerült a motor, felkerült a megpucolt kormánymű, és futóműelemek, a váltóban tömítéscsere történt, a fék összerakódott az OGYtól és Gedeontól kapott cuccokkal, új kerékcsapágyak kerültek be... felsorolni is hosszú lenne, az autó így tényleg "Nuova 500" lesz. :)

A rettenetes harakiriművész:
A költözés utózöngéjeként újabb Budapest-Gyula útvonalat tett meg, megpakolva, és párom édesapjának köszönhetően ott bekerült a polskiból kiműtött kazettás magnó, valamint megreparáltam az első lökhárító díszcsíkját, és szereztem a műszerfalba egy bontott hamutartót, mert az hiányzott.

Egy másik alkalommal pedig Cegléden, 500as építés közben szelephézagot állítottunk, köszönhetően annak, hogy egy svájci Jazz-barát elküldte nekem a pontos beállítási értékeket, valamint kicseréltük a ki tudja, hány éves gyertyákat - elég hülye elhelyezésének köszönhetően én nem is fértem hozzá kényelmesen a gyertyakulcsommal, és nem is tudtam megindítani őket, de ezúttal kisegítettek BeZiLék újra :)

Ezeknek köszönhetően az autó lényegesen csendesebbé vált, majd Pestre hazafele a németautópályás kerülőúton megtapasztalhattam, hogy ha ne adj Isten elgurul a gyógyszerem, mert valaki szemétkedik az úton, akkor ez a szerencsétlen virsligumikon futó 27 éves japán pléhdoboz simán beleszalad a kilométeróra utolsó osztásába, ami 160 km/órát jelent. Le is ugrottam rögtön a gázról, amint megpillantottam, hogy mi a helyzet...

Elképesztő, hogy február óta már 7000 kilométert beletettem a járgányba. De nagyon megszerettem. :)


De hogy jön az egészhez Ötvös Csöpi?!


Talán nem vagyok egyedül a korosztályomban azzal, hogy ha azt mondják nekem: autósüldözés, akkor nem a sokak által emlegetett Bullit, vagy a Tolvajtempó Mustangja, vagy a Halálos Iramban tuningolt szörnyei jutnak eszembe, hanem a Bujtor István által megformált balatoni zsaru Zsigulis száguldozásai. (az később lett érdekes, hogy az Elvarázsolt Dollárban épp egy Fiat 500-as volt a civil autója.)
Autóbuzériám egyik kiindulópontja tehát mindenképp ezek a filmek voltak, videókazettán megvoltak mind, mai napig kívülről fújom az összeset - érthető talán, hogy mennyire izgatott lettem, amikor megtudtam, hogy az 1985ös Elvarázsolt Dollár néhány főbb részét nem is a Balatonnál forgatták, hanem a Budapesttől alig 15 kilométerre lévő Nagykovácsi kastélyában. Tegnap tehát el is jött az idő, hogy megnézzem ezt a  számomra legendás helyszínt :)
Hihetetlen érzés volt ott lenni, és megcsodálni egy híres film forgatásának helyét :D
Többit majd  a képek alatt.

Karki @ . 27 fotó . 5 komment

Rendezettség, fejlődés

Talán emlékeztek rá, ebben a blogbejegyzésben részletesen taglaltam, hogy mennyi szopással jár az, hogyha az ember megpróbálja a motorszámát kijavíttatni, és nincs KeMa, akinek köszönhetően később megtudhattam a tuti módszert. (ezúton is köszönöm az útmutatást! :) )

A bejegyzés megírásának pillanatában már elküldtem a kérvényemet a Közlekedési Nyilvántartó Osztálynak, hogy kerítsék elő a régi forgalmit, mert addig át sem tudom iratni az autómat, amíg nem egyeztetjük az újjal.

Tegnap kaptam tőlük egy levelet, mely szerint a gyulai okmányiroda sztályvezetője  Április 10.én keltezett levelében tájékoztatta őket, hogy Március 2. napján javításra került a motorszám, valamint bekerültem a forgalmi engedélybe és a törzskönyvbe mint tulajdonos.
 A fentiekre való tekintettel nem küldik el nekem a régi forgalmi másolatát, és a befizetett 1510 Ft igazgatási szolgáltatási díj visszafizetéséről is a levél elküldésével egyidőben intézkednek.

Egyrészről örülök, hogy ezen az egészen már több, mint két hónapja túl vagyok, és örülök, hogy még a pénzemet is visszaküldik, lesz 50 kilométerre elegendő naftám. Na bumm.
Másrészről viszont siralmas, hogy a kérvényezést januárban indítottam el, (márciusban átirattam a kocsit), áprilisban kezdett a hivatal egyáltalán utána nézni, hogy akkor most mi is történt, és Május 17.-én sikerült engem tájékoztatni arról, hogy igazából nem csináltak semmit.

Szerintem volna fejleszteni való ezeken a hivatalos dolgokon itt Magyarországon...

Egyébként a kis Jazz teszi a dolgát. Van rajta mit csinálni, hamarosan elviszem lakatoshoz, hogy pár dolgot javítson ki rajta, amíg még nem kell elemcserére fanyalodni, állítunk szelepeket, és kéne karbit pucolni. Ért valaki a KEIHIN karburátorokhoz...?
Valamit úgy fest, hogy sikerül beszerelni egy korhű digitális órát, ami gyári extra volt 85ben, és az enyémben alapból nincs, valamint az utasülés alatt lesz egy fiók, ami gyárilag volt, azóta megint nincs. Szóval igyekszek a gyári állapotokat visszaállítani.

És kezd kialakulni egy súlyos betegségem. A "Jazz Turbo" kór. Találtam remek japán hirdetési oldalakat, ahol még van 1-2 eladó példány ezekből a járgányokból. Behozatni sajnos esélytelen, iszonyú drága,forgalomba hozni majdnem lehetetlen.
De ha valaki tud magyarországon bontásra ítélt példányt, azonnal szóljon... :) :)


Karki @ . 12 fotó . 5 komment