Címke: apokalipszis (1)

Tevékenységtérkép

Kaotikusnak induló, jóra forduló hétvége - csütörtöki nap egy Hondában

4 napos hétvége! Juhhhé! Menjünk Bükfürdőre pihenni, ázni a termálvízben, megnézni a környéket! 
- Gondoltuk ezt karácsony tájékán, amikor lefoglaltuk Bükön a Rigótanya panzióban a szobánkat, évfordulós nyaralásunkra.
Mivel menjünk? - Menjünk 500-assal, márciusban már biztos jó idő lesz, kinyitjuk a tetőt, kipróbáljuk, hogy bírja-e a hosszabb utakat.

Aztán jöttek a hírek "nyaralás" előtt 1 héttel, hogy nyugat-európában ítéletidő van, mínuszok lesznek, hát akkor marad a Honda, azt is szeretjük. Kicsit jobb a fűtése, kicsit dinamikusabb, kicsit tán könnyebben elfér benne a csomag, meg mínuszokban maradjon Lujzi a garázsban. :D

Aztán csütörtökön, 14.-én pesten már havazott délben. Letettünk arról, hogy Etyek - Alcsútdoboz - Csákvár - Zirc - Bakonybél - Pápa útvonalon menjünk, ami kétségkívül szép lett volna, és sok tájat láttunk volna, de be kellett lássam, hogy havazás idején ezt az útvonalat fogják utoljára takarítani, úgyhogy megtankoltunk, bepakoltunk, 2 óra tájékán el is indultunk az 1-es főúton, mert nem szeretjük az autópályadíjat, és kényelmes 90-100-at szereti amúgy is a rizsrakéta.

Az USB kontatkhibás volt a rádióban, úgyhogy átkapcsoltuk a Class FM-re, és ott meglepve hallottuk Bicske magasságában a havazás közben, de amúgy teljesen tiszta utakon, hogy az M7-esen 40 (???) autó ütközött. Hát ezt hogy csinálták? Ott már ennyire szar lenne az idő?
Külön megkérték a hallgatókat, hogy aki teheti, ne induljon útnak. (muhaha! Hányszor hallottuk ezt már! Mi ártana, a tök száraz út? wehehe.)

Aztán Szárliget tájékán a kocsi, és az út is.kezdett nagyon furcsa lenni. A Jazz gázadásra mintha csak dadogott volna, a vízhőmérséklet pedig lesüllyedt 0-ig. Az úton meg a hó kezdett el nőni, úgyhogy a tervezett 90-es sebesség visszaesett 70 körülire.

Tatabányára beérve már kezdett neccessé válni, hogy nincs téligumim, és az egyik piros lámpánál az autó nemes egyszerűséggel leállt.
Alig bírtam újra életre kelteni, a vízhőmérő 0-án több mint egy óra autózás után, füstöl, mint a veszett fene, és hiába nyomtam padlóig a gázt, csak dadogás volt a válasz.  (Hülye japán szar, egész évben semmi bajod nincs, és pont szabira menet akarsz meghalni? Azanyádúristenit!)

Egy kicsit megint jó volt, majd Almásfüzitőnél félreálltam, mert mintha csak 2-3 henger ment volna a négyből, és padlóig nyomva a gázt alig ment 50-el az autó.  Beázott az elosztófedél? kihúzódott a gyertyakábel? de mitől hideg a víz? Ha beázott az osztófej, miért nem tudom annyira átmelegíteni, mint annó a Mitsunál, hogy pörgetem, és kiszárad?

Szóval félreálltam, pihentettem az autót egy kicsit, közben kihúztam, megpiszkáltam a gyertyakábeleket, megtisztogattam a trafót meg az elosztófedelet, és bíztam a csodában. 
Szerencsére megjavult az autó, továbbmentünk Komáromig hiba nélkül, de közben már nagyon durva kezdett lenni az idő. Az út még nem okozott volna problémát még nyári gumival sem, mert lassan mentem, bár már nőtt a hóréteg az úton, és az ökör vezetők is valszeg mind az autópályán voltak, mert senki nem előzött meg minket, mi sem előztünk senkit, libasorban ment vagy 20 autó 40-50-el. A szél nagyobb lett, de még tolerálható. Félreálltunk egy benzinkúthoz du. 4- 1/2 5-kor, és ott vártunk kb 3/4 órát. Akkor már jöttek a hírek a ramaty utakról, mások is beértek a benzinkútra, hogy elképesztő az időjárás, lerobbant az autója, az M1-esre nem engedik fel az autókat - töprengtünk, mit tegyünk? 
Az autóról nem tudtuk, meddig tart a stabil állapota. Hókotrót eddig egy darabot sem láttunk, ezért bíztam benne, hogy hamarosan megérkeznek, ezért úgy döntöttünk, hogy Győrig még mindenképp tovább megyünk, összesen 40 kilométer. Onnan még jár vonat gyakran, ismerős is van a környéken, ha az autó addig egyszer is bizonytalannak tűnik, akkor vagy megszállunk ott, vagy hazamegyünk vonattal, a kocsit meg még kitaláljuk.

Szerencsére gond, műszaki hiba nélkül érkeztünk meg Győrbe 3/4 7-re a következő benzinkúthoz, de az út ez alatt a táv alatt már kritikán aluli volt. Az utakat teljesen belepte a hó, az oldalankénti két nyom valamennyire ki volt járva, de hókotrót mutatóba sem láttunk egy darabot sem, a hóátfúvások elképesztően erősek lettek, a tempó lelassult 40 kilométer / óra körülire. 

Itt újabb telefonálás vette kezdetét Dia szüleivel. Kérdeztük, mit tudnak, mit látnak a hírekből - természetesen rossz időt, tömegbaleseteket, elakadt kamionokat mindenütt. Nyári gumink van, ne menjünk tovább, forduljunk vissza, jöjjünk autópályán - hallatszott az intelem.

Vitába szálltam. Utólag be kell lássam, ez volt az a momentum, amikor 19-re lapot húztam, bár ezt ott még tán nem láttam.
Mondtam, hogy hiába jön az este, lámpánk van, idáig az utak is még vállalhatóak, bár nem megyünk gyorsan. Én szeretnék még ma Bükfürdőre érni a szállásunkra. hátra van még kábé 90 kilométer, ha 30-al megyünk végig, akkor is este 10-re ott leszünk. Ha ennél szarabb lesz bármelyik körülmény, akkor megállunk, és várunk.

Rám hagyták.
Az autó jól működött, elindultunk Csorna felé, és a sötét természetesen nem könnyítette a dolgunkat. A sebesség kb. 25 km/óra lehetett, jó volt, hogy a forgalom lecsökkent 0 környékére, ezért ha meg is csúsznék, biztos nem sodrok el senkit, de viszont nem volt olyan biztos érzésem sem, hogy valaki mutatja az utat, mint Győrig. A hóátfúvások egyre erősebbek lettek, a látótávolság kábé 1 útmenti pálca lett. 

Csornán ráfordultunk volna a 86-os főútra, de a rendőrség már ott állt, és tovább terelt volna minket. Mondták: próbáljunk meg Kapuvárnak menni, és ott forduljunk Beled község felé, mert a 86-os út járhatatlan, baleset is történt.

Tovább is indultunk, és ekkorra jött az, amit életemben nem gondoltam, hogy valaha átélek. 
Olyan intenzív hóátfúvásba kerültünk, hogy a látótávolság kb. 5 méter volt, néha az autó orra volt a legtávolabbi pont, ameddig elláttunk. Az ablaktörlőre 10 percenként ráfagyott a jég, és a külső visszapillantó tükrömet negyed óránként pucolhattam a hótól, 20-nál nem mentünk többel.

A reflektor, az összes ködlámpa ment, vészvillogó ment, és bíztam benne, hogy senki nem most akarja megmutatni, hogy Sébastien Loeb egy rakás szar, ő jobbat tud.

Diával megbeszéljük, hogy a következő nyitva lévő panzióba bemegyünk, és ha nincs is szabad szoba, addig ki nem mozdulunk, amíg nem lesz normális az idő.

(Egyik kereszteződésnél megálltam egy buszmegállóban lepucolni az ablaktörlőről újra a jeget, amikor a legnagyobb megdöbbenésemre egy távolsági busz érkezett meg mögém, és ledudált, mi a francot keresek a helyén. Lepakolta az utasokat, és ekkora bevillant,  hogy végre valaki mögé mehetnék, aki tán látja is az utat! De a busz csak gyorsult, 1 perc után már nem láttam a buszt, és nem tudtam utolérni - aztán ráhagytam, maradt a botorkálás.)

Így értünk be Kapuvárra este 9 órára, ahol az első panzióba betértünk, de nem volt szabad szobájuk. Nagyon rendesek voltak, körbetelefonálták az összes panziót Kapuváron, így 20 perc után meglett a helyünk, jutányos áron megszálltunk éjszakára, és ezzel véget ért a rémálom. Meleg szobában voltunk, 7 óra autós szenvedés után. 

Reggelre elment az áram a házból, de az utak már sokkal normálisabbak voltak, úgyhogy tovább álltunk, és elkezdődhetett az igazi nyaralás. Végre. :)
 Ezeket már nem ereszteném annyira bő lére, mert nem annyira érdekes.Elnézést, hogy ilyen részletesen leírtam az első napot, de magamnak is szeretném, ha meglenne minden részlet. 
Bükfürdőn áztattuk magunkat már délután, másnap Kőszeget néztük meg, a tájvédelmi körzetben, gyönyörű erdei utakon autóztunk, hófoltok voltak, de nem vészesek. Cákon megnéztük a pincéket, kis falvakon átautózva őzeket és nyulakat láttunk, a mai, utolsó napon pedig Sümeget és Veszprémet néztük meg hazafelé menet. Végülis jóra fordult a hétvége, de remélem, soha nem fogok még hírből sem hallani hasonlóról.

Kissé elkeserített (főként facebookon) az emberek negatív hozzáállása az autópályán dolgozó katasztrófavédelmisek és tűzoltók, és sok más ember munkájával kapcsolatban.

Nekik azt tanácsolnám, hogy ha ők jobban tudnak 120 kilométeres szélben 4 méteres hófalakból kivájni 4000 embert és több száz járművet, köztük 350 kamiont az ország minden részén, akkor legközelebb húzzanak ki segíteni, és ne a gép mögött osszák az észt. 




Képek: