Címke: fiat 500 f (22)

Tevékenységtérkép

Csak elkezdjük lassan élvezni

Augusztusban lesz egy éve, hogy újra műszakis autó, de ezalatt az idő alatt mindig volt valami bosszantó hülyeség, zaj, ami miatt nem tudtuk felhőtlenül élvezni a járgányt. Talán sose lesz kész az autó, mert hobbiautón mindig van mit csinálni, de kétségtelen, hogy most nagy lépést tettünk előre az élvezhetőség felé :)

Előszöris az autó le akart fulladni mindig, nem volt egyenletes az alapjárat, nehezen indult be. 
OT sokadalom előtti csütörtökön tehát elrohantam 500-as klubos ismerősömhöz, Istvánhoz, hogy mi baja lehet az autónak.
A karbi szétszedése után kiderült, hogy az úszóm lyukas, majdnem színültig van benzinnel - kaptam egy cseredarabot, ami már régóta állt a polcon. István mondta, hogy ha 2 héten belül rángatni kezd megint az autó, akkor ez a bontott példány is lyukas, és szerezzek újat. :)

Egyelőre megoldódott ez a gond. A sokadalom napján viszont, miközben az említett Istvánhoz tartottunk többen a szokásos éves klubos bográcsozásra, a remek magyar utakon az amúgyis már heggesztett motortartó alubakom 3 darabra tört - a dolog pikantériája, hogy akkor, amikor egy másik klubtársamért indultam vissza vontatókötéllel, mert neki meg a kuplungja esett szét. :D

Szerencsére István ezúttal is kisegített egy kölcsön bakkal, amíg be nem építem a garázsban lévő tartalék bakomat, így lábon tudtam hazamenni (klubtársam kuplungja se okozott megoldhatatlan problémát, ő is lábon ment haza. )

Ez a baktörés rávilágított arra, hogy az utángyártott hátsó hidak minőségére a "silány" a legenyhébb jelző. Szerencsére Hollo segített azzal, hogy a hátfal kritikus pontjait heggesztéssel megerősítse, miután magát a konzolrészt merőlegesre visszahajtottuk - ugyanis a motor súlyától és a rázkódástól ez a gyenge konstrukció a normális megmunkálás híján legörbül, rossz esetben az ékszíjtárcsáig.

Egyúttal a motortartó rugót is kicseréltem egy erősebbre, valamint a szilenteket a töröttből beleraktam a cserepéldányba, mert azok vadonat újak voltak. 
A karburátor újra rendetlenkedni kezdett, így joggal gyanakodtunk arra, hogy ez az úszó sem tökéletes.
Otthon egy régebben vásárolt alkatrészpakkban találtam egy új úszót, POLMO nejlonban, új tűszeleppel, ez már be volt készítve nekem, úgyhogy a hegesztéssel egyidőben ezt is beraktam.

A trükk annyi volt, hogy ez az úszó is törött volt, úgyhogy Hollotól hazafelé menet a Ferihegyi gyorsforgalmi úton a lehető legrosszabb helyen, ahol félreállni sem lehet, lefulladt a motor, és nem akart újra beindulni, Hollo meg nem vette észre, hogy lemerült a telefonja, nem tudtam elérni - szerencsére másik klubtársam, Zsolt tudott rajtam segíteni.

Kifejezetten muris látvány lehetett, hogy egy sárga 500-as végigvontat kőbányán egy másik 500ast :D

A garázsukban ő is kisegített egy bontott úszóval, amivel hála Istennek idáig nincs gond (kopp-kopp).

Tőlük hazáig már minden probléma nélkül eljutottam, és kezdtem megérezni a masszív motorfelfüggesztés áldásos hatásait, mint például:
  • A kipufogó visszaváltásnál, kátyúkon nem verődik bele a kasztniba
  • A fokozatok a helyükre kerültek - idáig nagyonelőre voltak nyomva a fokozatok, az 1-es és 3-as fokozatot sokszor kidobálta 
  • Rükvercben nem recseg az autó, akármilyen állat módjára is tolatok
Szóval javulgat a kocsi, fickósabban merem már használni, kevesebb a mechanikai zaj.
És mivel nemrégiben kaptam egy új fényképezőgépet is, tegnap este kipróbáltuk, és egyúttal örömködtünk a kocsival kicsit, az eredményét meg itt láthatjátok fotókon.
 

Képek, címszavak

Ipoly hidak túra.

Sok 500-as.

Eddigiekhez képest.

Jó szar utak.

Jó hangulat.

Önindítóbovden.

Elszakad.

Nem egyezik a 126-ossal.

Seprűnyél.

Olaj-kontroll lámpa.

Világít.

Olajcsere.

Piros Shell 15W-40.

Oldtimer Premier. 

Új, ismeretlen 500-asok.

Olaj-kontroll lámpa.

Még mindig világít. 

Anyád.

Kortársművész, kretén bejegyzés. :) ;)

Képek.

 


 

Éljen az ifjú pár! :)

Azt hiszem, autótulajdonost nem érhet nagyobb megtiszteltetés annál, minthogy két ember, akik szeretik egymást, megkérjék, hogy életük egyik, ha nem a legfontosabb és legboldogabb napján, vagyis az esküvőjükön hadd utazhassanak az autójában. :)
Engem meg pláne nem érhetett volna nagyobb megtiszteltetés annál, minthogy nővérem megkérjen, hogy amellett, hogy én legyek a templomi esküvő tanúja, legyek még a sofőrje is a jeles napon - természetesen az 500-assal :)
Úgyhogy a múlt héten a kissé hideg idő ellenére is gyakran elővettem Lujzát, és hajtottam a városban, hogy ha van valami hibája, az akkor kijöjjön, és ne a nevezetes napon kelljen öltönyben, szép ruhában tolni/szerelni/javítani. :)
Szombat reggel Diával feldíszítettük a járgányt, szereztünk hozzá megfelelő kellékeket. Kitakarítottam, lemostam, és azt hiszem, hogy a hatás frenetikus volt. :)  
Amíg átértünk Budáról a belvárosi templomba a menyasszonnyal, megközelítőleg 20 autó dudált ránk és integetett, sok boldogságot kívánva (köztük egy 5 fős belga túristacsoport csupa srácokkal, akik az ablakon kilógva integettek, valamint egy portugál 5-szörös túraautó bajnok, akinek az Instagram oldalára kikerült egy fotó az autómmal - köszönet a találatért Zsoltinak :) ), ennél nagyságrendekkel több gyalogos mosolygott ránk, gratulált és integetett. Ezzel a vidámkodással az utca emberei kellő alapot szolgáltattak a zseniálisan sikerült napnak :)  
A nászmise és a gratulációk után, de még a lagzi előtt az ifjú párral tettünk egy kört a belvárosban, és a hatás ezúttal sem volt más, mint a misére menet, külön kiemelendő egy robogós baráti társaság kb 15 kétkerekűvel, akik a Lánchídtól az Andrássy útig spontán díszkíséretet biztosítottak nekünk. :D

Ezután csatlakoztunk a lagzira igyekvő családi konvojhoz, akik másutt gyülekeztek, amíg mi autóztunk egy kört, majd elindultunk az étterembe - többen megdícsérték megérkezéskor az autót, hogy 3 utassal is milyen fürgén iszkoltunk a dimbes-dombos utakon, úgyhogy dagadt a májam :)


De természetesen az egész nap nem rólam és az autómról szólt, hanem az ifjú párról, akiknek hála Istennek talán sikerült a szervezés közben szerzett görcsösséget így kicsit elsimítanom, és - azt hiszem - életem eddigi legjobb lagziján vehettem részt. Másnak is kívánom, hogy hasonlóan jól sikerült esküvője legyen. :)

Sok boldogságot, éljen az ifjú pár! :)

Egy jó hangulatú szerelgetős nap

Tegnapi napon végre szerelhettünk egy kicsit!
Jó ideje már a szakdolgozatomat készítem, ami azzal jár együtt, hogy kora reggel beülök a laptop mögé, és estig gépelek, ezért nem sűrűn foglalkoztam a járgányokkal, úgyhogy nagyon örültem, hogy BeZiL-el meg tudtam beszélni, hogy leugrok hozzá az 500-assal, és egy kis finomhangolással összekoszoljuk a kezeinket. :)

Hamarosan jön a túra és találkozószezon, és addigra minden kétes eredetű zörgést meg akarok szüntetni az autón,  hogy gyomorgörcs nélkül merjek hosszabb távokra is elindulni, így kapóra jött a 140 kilométeres kis autózás ceglédig, valamint pár szépészeti beavatkozást is elterveztünk. Szerencsére egy kis délelőtti hideget nem számítva az időjárás is kegyes volt hozzánk, nyitott tetővel is tudtam haladni kicsit. :D

Elsődleges probléma volt, hogy a jobb hátsó kerék felől rettenetesen nyikorgott valami, néha simán, menet közben, néha alapjáraton gurulva. 
Krokodil került az autó alá, megemeltük az említett keréknél, majd megtekertük - igen, itt lesz a tettes, nyikorgás adott.
Először a fékdobot kaptuk le, és az egyik pofa önbeállóján találtunk is egy csiszolódásnyomot - az utángyártott pofa jobban kilóg, mint kéne, az egyszerűség kedvéért a flex került elő, az önbeálló tetejéből lekerült egy kevés, majd visszatettük a dobot.
Új tekerés - a zaj még mindig megvan. 
A következő tippünk az volt, hogy a dob van eldeformálódva - feltettünk egy jobb állapotú bontottat, visszacsavartuk, megtekertük - még mindig zaj. Azanyádúristenit.

Közben bevillant nekem, hogy nem sokkal azután lett ez a zaj, hogy kicseréltem otthon a harditárcsát még a feszülős problémakör megoldása után.
Tehát leszedtük a féltengelyt, kiszedtük a hardit - majd ennél a momentumnál megtanultam, hogy nem mindegy, hogy a harditárcsa hogy van betéve, ugyanis én fordítva tettem be a múltkor, és a kerék felőli oldal szépen bekaristolódott, elnyíródott. :D Minden nap tanul valamit az ember :) egy probléma letudva.

Következő komolyabb probléma az volt, hogy már kisebb kátyúkon is hatalmas csattanás hallatszódik hátulról, az autó alá nézve konstatáltuk, hogy a váltótartó bakok lehetnének kicsit normálisabban is betéve, és meghúzva - még egy probléma letudva.

Mire leértem az autóval Ceglédre, a motortér össze lett okádva olajjal. Sehol másutt nem találtunk olajfolyás-forrást, csak a beöntősapka alatt - a diagnózis úgy tűnik, tökéletes volt, a gumigyűrű kicserélése után hazafelé már nem érkezett extra olaj - újabb probléma letudva.

Még egy apróság, ami zavart - a kormány tekerés közben rettentő hangot adott - egy kis zsírzás, és még egy probléma megoldódott.

Aztán régi vágyam volt, hogy az autón a Fiat 500L típusának díszcsövei legyenek fent - nem összekeverendő az illegális gallytörő rácsokkal, mivel ez gyári alkatrész. :)  
A csövek felszereléséhez 6 furatnak kell az autón lennie, ebből 4 szerencsére megvolt, mert lakatoláskor olyan elemek kerültek fel, amiken már voltak ezek, még kettőt kellett fúrni, majd viszonylag gyorsan felkerültek a bontott, nagyon szép állapotú csövek - szerintem nagyon jól állnak az autónak. :) A grátisz motortér kitámasztás hab a tortán, köszönet érte Pancsikának. :D

Eközben segítőtársaink is akadtak a munkában - BeZiL édesapja valami hihetetlen birkatürelemről téve tanúbizonyságot, két órán keresztül kopogtatva, kalapálva egyengette ki az üléssíneimet mind a kasztnin, mind az üléseken, hogy könnyen járjanak, és ami számomra a legdurvább, hogy közben egyszer sem káromkodott, hogy hogy lehet ilyen fos állapotban az ülés, vagy hogy az utángyártott padló üléssínje miért alapból szar. Nem tudok neki elég hálás lenni ezért, nekem talán soha nem lett volna türelmem, hogy ennek nekiálljak. :)

A másik nagy segítség BeZiL ismerőse, egy autóvillanyász szerelő volt - a KeMától kapott relét segített gyorsan beépíteni a kocsiba, így már egészen normális fényem lesz éjszaka :) . Valamint átnézte a kábelezést és a kürtöt, mert idáig ha a kürt be volt dugva, egy idő után a biztosíték kiverődött, de nem talált semmi rendkiívülit, ezért úgyhatároztunk, hogy az egész kürtöt kicseréljük - így bekerült egy Type-R típusú duda a Bakony művekes helyett. Nem szól valami retró módon, inkább mintha egy Ford vagy egy Japán autó dudája lenne, de nagyon mókásan típusidegen a hangzása. :D

Felkerült még pár gumiütköző a csomagtérhez, ami idáig hiányzott, valamint véglegesítettük a kockás tetőt - most már tökéletesen áll. :)

Köszönöm BeZiLéknek az óriási munkát és segítséget, lényegesen előbbre lépett a járgány.



Összeszokás, apró finomítások, és egy kis 80-as évekbeli retró UPDATE

Legutóbbi bejegyzés óta történt pár apróság, készülünk tavaszra.
A legnagyobb szivatásfaktorral járó dolog emlékeim szerint a motortartó szilentek cseréje volt.
A 126-oshoz képest az 500-as motortartója - szerintem - túlkomplikált és kevésbé hatékony, ugyanis itt a rugózást egy kisebb rugó és egy csuklós mechanizmus oldja meg, 1 csavar kicsavarása és 3 gumipogácsa kicserélése helyett 6 csavart, 1 távtartót, valamint 2 tőcsavart kell kicsavarni / kiütni a helyéről, hogy hozzáférjünk a 4 szilenthez és az 1 gumibakhoz.

És ha ráadásképpen még olyan is a bak öntvénye, mint az enyém - vagyis baleset miatt már meghajlott, emiatt összehegesztett, és még egy csavar bele is szakadt -, akkor előfordulhat, hogy a maximum 1 órásra tervezett szerelés 3 napig húzódik el. 
Persze ez főként arra is visszavezethető, hogy a 3/4 órán át tartó feszegetés ellenére a kengyel két része nem akart szétesni, hogy hozzáférhessek a szilenthez, ezért "anyáddal szórakozz, te szar" felkiáltással bevágtam a garázs sarkába, és másnap folytattam. :)

De aztán végül ez is elkészült, jöhetett az optikai tuning.
Régi álmom volt, hogy az 500-asra pepita tetőt tehessek majd fel. Ez barátnőm, Dia tudta is, ezért tavaly születésnapomra (Április) kaptam tőle egy bizonylatot, mely szerint meg van rendelve Pécsről, Bodáéktól a kockás vászon :)
A tető aztán meg is érkezett - novemberben. Állítólag gondok voltak a beszállítóval. hmmm.
Most télen jött el az idő, hogy felrakjam.
Szerintem szépen mutat, bár a tetőmerevítő még nincs felpatentolva, ezért kissé horpadt, de meg lesz csinálva :)

Visszakerült a sportkipufogó, ami még a kispolákon volt. Egyesek szerint drabális, ronda, nem rá való, de engem nem zavar, szeretem, ha kicsit öblösebben dörmög, és szebb is a krómhatású cső, mint a rozsdás szívószál.

És végül sikerült Gyuszi barátomtól egy motorkitámasztót szerezni, így már biztos nem fog felforrni a motor januárban. ;) :)

Most már kicsit nagyobb távokat is meg merek tenni az autóval, habár van még pár erős zörej, de remélem, hamarosan meg tudom szüntetni őket. Legutóbb a 126os napon voltunk, összefutottunk a lengyel rokonsággal ;) Ezúton is köszönöm Petyának és KeMának, hogy egymástól függetlenül felhívták a figyelmemet arra, hogy nem ég a féklámpám :) (kiégett a biztosíték. )

Valamint az utóbbi néhány napban is tettem pár kört a városban, amikor szebb volt az idő. Balzsam a léleknek, amikor megbámulják és ránevetnek az autóra, hogy vadidegenek lehúzzák az ablakot a dugóban, és átkiabálnak, hogy "gratulálok, szép autó!", valamint hogy "Az én első autóm ilyen volt!" - aztán meglepődik az 50es éveiben járó úr, amikor visszakiabálok, hogy "nekem is!" :D  
Utóbbi időben egyre kevesebbet iszok, de mégis dagad a májam. :) jó érzés, na. :)


A hondáról pár szó:
Szenteste előtti este megajándékoztam magamat egy kis Auchan parkolós csúszkálással. Nem akkora élmény, mint egy hátsókerekessel, de a karácsony előtti nagy rohanás kipihenéseként üdítő volt egy-két kézifékes forduló.

És jövő héten nagyszervíz. Reményeim szerint karbipucolás, kipuhegesztés, féltengelycsuklócsere, tömítéscsere, olaj-, és szűrőcsere, váltóolajcsere. Kiváncsi leszek az eredményre.

A néhány jobban készült képért köszönet gates kollégának, a robbantott ábráért köszönet a fiat500.hu oldalnak. 


UPDATE:
És amit elfelejtettem:

Karácsonyra kaptunk néhány régi családi videót DVDre ledigitalizálva, amikben felbukkant a család két régi szemefénye - egyrészről az 1200S-es lada, amiről ebben a blogposztban már megemlékeztem, valamint a Lada Samaránk, aminek egy érdekessége lehet a retrókedvelők számára.

Ugyanis édesapám ebben az időben sokat melózott a Szovjetúnióban, és ezt az autót lábon hozta haza szibériából egy kollégájának a piros példányával együtt, ezért díszeleg rajta egy szovjet vám / diplomata rendszám.
Nem szerettük a Samarát, mert sose volt olyan megbízható, mint a sárgalada, de ezekszerint újkorában még nem volt reménytelen - ami azt illeti, én most sem mernék elindulni kocsival szibériából, akkoriban ez még extrémebb lehetett. Nem semmi.

Az 1200-asról a felvétel pedig egy horvát (akkor még jugó ;) nyaraláson készült - érdekes, hogy nagykanizsán megálltunk egy pihenőben aludni, gondolom, autópályák hiánya miatt ez még nem olyan túra volt, mint mostanában, hogy be az autóba, 4 óra múlva pedig már a parton vagyunk.
Na , és erről pár kép.
 

Az 500asozásra a legalkalmasabb hónap:

Nem, nem a november és a december.
De nekem nem jutott más lehetőség, és ez alatt nem azt értem, hogy önmagam ellensége vagyok, és az esős-lucskos időszakban nincs jobb dolgom, mint azonnal tönkretenni a vagyonokért felújított autót, de a korábban már említett motorfeszülős-hardytörős- zörgős időszak után nem tudtam volna nyugodt szívvel eltenni tavaszig úgy az autót, hogy semmi nem jó rajta.

Első körben a feszülést oldottuk meg Laci barátom lakatos ismerősének segítségével, a motortartó híd csavarjai helyére 1 centivel hosszabbak lettek heggesztve, ami nem szép megoldás, de egy 3 éves felújítás végén egyáltalán nincs kedvem szétvagdosni megint az autót, és mivel avatatlan szem amúgysem látja, és nem is OT-re készült az autó, ezért ez bőven elegendő. Ettől függetlenül üdvözletemet küldöm a lakatosnak, aki az emailemre nem válaszol, a telefonszáma meg már nem él, és már nem is ott lakik, ahol eredetileg. Javaslatokat szívesen fogadok, mit kívánjak neki, ami hosszú és fájdalmas.

Szóval alábakoltam a motort, lekötöttem mindent, ami a hátfalhoz kapcsolódik, majd lakatolás után visszatettem. 
Összerakásnál bekerült egy új rugalmas összekötő a váltóhoz, majd a sebváltókaron is kellett állítani egy kicsit. Az egybeszőnyegnek köszönhetően ez a művelet a következőképpen nézett ki:

- Küszöbdíszléc levétele
- A jobb első ülés eltávolítása 2 órán keresztül való folyamatos rugdosásával, kalapálásával, közben a létező legváltozatosabb anyázások hangoztatásával, valamint az utángyártott padlólemez gyártójának szájbaszexuált drága felmenőinek emlegetésével, hogy miért nem tudtak olyan utódot létrehozni, aki képes normális üléssínt csinálni, és nem feszül az egyébként szintén ezer helyen elgörbült és deformálódott ülés sínrészével
- a váltókar 10 másodperc alatt történő beállítása
-majd ugyanezek visszafelé.

Még a szétszedés előtt volt valamiféle furcsa kerregő hang kanyarokban. Arra gondoltam, hogy a feszülésnek köszönhetően a hardik már nem bírják sokáig, úgyhogy a hátfal felszerelése után a hardikat is kiszereltem, de nem láttam rajtuk a kopás legkisebb jelét sem, úgyhogy ez nem volt jó diagnózis.
Jegeltem a problémát tehát, de előjött egy újabb: a hátrébb hozott hátfalnak köszönhetően az önindítóbovden nyugalmi helyzetben is ráhúzott egy kicsit, emiatt szintén kellemes kerregő hang kísért minden beindítást. 
Természetesen ezt sem lehet simán beállítani, mert az 500-asba alapból egy rövidebb indítóbovden való, amit sehol nem lehet kapni, ezért spéci módon beleapplikált kispolszki bovden volt már beépítve (értsd: levágva). :)  Mivel nem tudtam elsőre úgy beállítani, hogy közben ne legyen teljesen sorjás - szálkás a dolog, ezt is cserélhettem ki, szerencsére most már ez is tökéletesen indít.

Majd mikor az önindítóbovdent állítgattam, az egyik motorbeállításnál megint meghallottam a zajt, amit addig csak kanyarokban hallottam, ezúttal gurulás nélkül és már tudtam is, mi a probléma - ugyanaz, mint tavaly a kispolák motorjánál - a ventillátor csavarja volt hátul lelazulva. :) Meghúztam, és most már az is jó. :)

Persze mindezeket havazásban, -5 és 0 fok között.

Egy szelephézag állítást leszámítva most már úgy tűnik, túl vagyunk az első műszaki nehézségeken az autóval szerencsére, mert habár a BKV-t most többet nyüstölöm, néha kell egy működőképes autó, és mostanában a Honda szeret olyat játszani fagypont alatti hőmérsékleteknél, hogy a hátulja bukkanókon, kisebb kátyúkban is elég nagyot csattan, nem merek mindig a kis szamurájjal elindulni. Lehet olyan, hogy az elég öreg és szar lengéscsillapítókba belefagy a folyadék...? Van esetleg valakinek ötlete, mi lehet?

Ja, még egy dolog:
Külsőleg egy fejlesztés történt az 500-ason: hátra került végre négyzet alakú rendszám. szerintem rengeteget dobott az autón. :)

Pár kép.


 

 



Ez is megtörtént. Végre...

...Végre van műszaki újra az 500-ason. 3 év után újra. :)

De nem volt egyszerű menet. Két szempontból.

Okmányirodai vonal

Mint azt írtam korábban, BeZiLék felügyelete mellett készült el az autó Cegléden, és szép kényelmes,megfontolt tempóban augusztus végére fejeződött be az összerakási procedúra.

Vizsgát is ott akartunk intézni rá, de egy apró bibi miatt ez nem ment azonnal - el volt írva a motorszám a forgalmiban.
Erről természetesen tudtam.
2007-ben, amikor az -akkor- forgalomból véglegesen kivont autó újra forgalomba helyeződött az én időszámításomban, akkor már eleve egy rossz motorszámot írtak bele a papírokba, de ez akkor még nem tűnt fel. (Ha jól sejtem, az autóhoz kapott többlapos régi forgalmi elején lehetett egy motorszám, és valamelyik hátsó lapon, a megjegyzés rovatban az, hogy: "Motorcsere: Új motorszám: 110F000blablabla... Amit az analfabéta okmányirodás tyúk nem vett észre, és a műszaki vizsga adatlapon szereplő jó motorszám helyett a régi motorszámot írta be.)

Szóval úgy Július közepe tájékán befáradtam az okmányirodába az autóhoz 2007 óta  begyűjtött összes létező papírral együtt, többek között a 2007es műszaki vizsga adatlapjával, két eredetvizsga papírjával, valamint az autó adásvételi szerződésével, melyekben a korrekt motorszám szerepelt.
Ennek ellenére az analfabéta okmányirodás tyúk második generációja úgy gondolta, hogy az okmányiroda biztos nem hibázott, ezért lekéri a háttéranyagot a közlekedési nyilvántartó osztálytól.
Másfél hónap szünet után telefonáltak az okmányirodából, hogy megvan a háttéranyag, és ingyen cserélik a forgalmimat, fáradjak be...
Persze kiderült, hogy addig nem cserélik, amíg nincs érvényes műszakim, ezért csak beírták hivatalos pecséttel a forgalmi hátuljába, hogy motorszám helyesen: 110F000blablabla...

Sebaj, így az autó mehetett Szeptember 14.én műszaki vizsgára, amit sikerrel abszolvált is, de mivel műszaki vizsgán elfelejtették beleírni az adatlapba, hogy hátulra "C" típusú rendszámtábla javasolt, ezért Október 15.én (amikor már végre pesten volt az autó ;) , elmentem vele a Mozaik utcai NKH (volt KPM) állomásra, ahol, röpke 2 óra alatt sikerült kiállíttatnom a megfelelő adatlapot.

A mai napon pedig leróttam az utolsó előtti kört az okmányirodában: felvértezve a forgalmival, a törzskönyvvel, a vizsga és a rendszámtípusmódosító adatlappal bementem kiállíttatni az új, pontos forgalmimat.
Hogy ne tudjak 10 perc alatt végezni, abban hathatós segítséget nyújtott analfabéta okmányirodás tyúk harmadik generációja,aki a következő párbeszédet folytatta le velem,miután átvette a papírokat, és megnézte a hibás forgalmiban az motorszám javítására szolgáló bejegyzést:

- Hát ezt mi alapján írták be? 
- Le kellett kérni a háttéranyagot az autóhoz, mert amikor először kiállították a forgalmit, elírás történt.
- És már megérkezett a háttéranyag?
- /Itt már sejtem, hogy bajok lesznek, a vérnyomásom elindul a 200as, az arcszínem a ciklámen felé/  Természetesen, máskülönben nem lenne beleírva a forgalmiba a javítás, és nem küldtek volna már ki az új törzskönyvet.
- /Megjelenik az arcán az a kaján kifejezés, ami az igazi okostojásokra jellemző, hogy végre valaki, akit lehet baszogatni: a szemüveg az orr legalján, és mivel a rendes helyére feltolni a szemüveget luxus, hogy lássa a monitort, ezért az egész fejét hátradönti kb. 30 fokkal, amitől egyszerre lesz az embernek "fennhordja az orrát" és "pökhendi aktakukac érzése"/  
- Kiváncsi vagyok vagyok arra az aktára. Jééé, ez a kettőésfeledik analfabéta okmányirodás tyúk /"megfelelő keresztnév behelyettesítendő"/ írása. Nem baj, érdekel az az akta, mi alapján állították ki.

(Tehát: ahelyett, hogy ebédidőben gyorsan le akarná zárni az ügyemet, hogy mehessen a menzára kajálni, és reménykedjen, hogy vajon kap-e még ivólevet, ő inkább kikéri az iktatóból az én lezárt aktámat, holott a forgalmiba okmányirodai pecséttel ellátott bejegyzésem van az ismerőse kézírásával, és  pluszban a bejegyzés óta kelt két NKH-s adatlap a helyes motorszámmal.)

 Ami ezután jött, az meg a magyar bürokrácia teljes csődje: az iktatóban 3/4 óráig nem volt senki, a telefont nem vették fel, a 3. generációs tyúk nem jutott oda be, miközben én csak vártam és vártam és vártam....
Majd ezek után a néni közölte velem, hogy akkor mégse nézi meg az aktát, és kiállítja a forgalmit, az új rendszám ügyében meg három hét múlva telefonáljak. Na köszi, ez aztán a következetesség.... Hab a tortán, hogy mivel a kocsi színe módosult, ezért nem állíthatták ki ingyen az új forgalmit, hanem mégis 6000 forint lett. Köszi.

De végre vannak jó papírjaim, és ez a lényeg. A bürokrácia meg menjen a nénikéjébe.

Műszaki vonal

Tehát az autó levizsgázott szeptember 14.-én Cegléden. Természetesen tűkön ültem, és habár alig volt szabadidőm, pár nappal később este lementem az autóért, hogy hazaviszem Budára, Gödöllő felé kerülve, hogy édesanyámnak meg tudjam mutatni a megújult autót. Jobb félni, mint megijedni alapon elhívtam egy cimborámat tartalékautóval, ha ne adj'Isten lerobbannék, ami frissen összerakott autónál az első nagyobb út előtt azért benne van a pakliban. 
Nagykátáig sikerült eljutni, ott szétesett a baloldali harditárcsa. Tartalék hardi nem lévén nálam, a cimbora kötélvégre kapott a sötét éjszakában, és visszahúzott Ceglédre. 
Mivel a hardi nem volt új, bíztunk abban, hogy a csere megoldja a problémát, és nem lesz gáz, mellékesen megkértem BeZiLt, hogy a ki nem cserélt kuplungot is inkább cseréljük ki újra, mert a próbaúton nem volt az igazi a váltásérzet.
Cirka másfél hét múlva, amikor újra volt időm leugrani az autóért (ezúttal napközben), újra nekiveselkedtem az útnak, szintén Gödöllő felé.
Ott aztán begurultam édesanyám háza elé, majd amikor tovább akartam volna indulni, akkor: RECCS, és a jobb oldali hardi is szétesett.
Mivel nem tanultam a dologból, és ezúttal sem volt nálam tartalék hardi, és hétvége is volt, ezért úgy döntöttem, hogy édesanyám ismerős szerelőjénél hagyom az autót, hogy amikor legközelebb arra megyek, már jó legyen minden.

Október 13.-ára ki is cserélte a törött hardit, az ekkor már körvonalazódó motorfeszülési problémákra viszont ő sem tudott megoldással szolgálni, ennek ellenére nekivágtam a túra utolsó szakaszának - és ezúttal már sikeresen hazaértem Budára az autóval, este az 500-as klub közgyűlésén már autóval tudtam megjelenni, majd az utána lévő Retro-Cruise Nightra átnéztünk 5 500-assal - nem mondom, hogy nem volt bennem félsz, hogy megint eltörik a hardi, de végre, VÉGRE újra 500-asoztam. :)  

A költözés óta garázsban is állhat, úgyhogy talán nem lesz rossz sora :) Nagyon bízom benne, hogy ezt a feszülést, és az azóta tapasztalt pár egyéb apró zörejt sikerül hosszú távon is megszüntetni, és akkor még jó sok évet fogunk Lujzával együtt gurulni.

Na és akkor pár képet a végére...  

Már nincs sok hátra... persze. muhaha.

Április elején olyannyira elszégyelltem magamat, hogy nem haladtam Lujzával semmit kábé December óta, hogy a zsúfolt napirend ellenére, és az elköltözés ellenére elkezdtem éjszakázni.
Reggel suliban kezdek, délben az új lakást fúrom-faragom, hogy most már a költözéssel együtt járó berendezkedés mihamarabb a végére érjen, délutántól este 10ig meg munka. Márpedig ha az ember dolcsevítázni akar, akkor kénytelen áldozatokat hozni, úgyhogy munka után este 10 után még benéztem a garázsba, hogy a totális agyhalál beálltáig még dolgozzak az 500-ason. :)

Mint már említettem korábban, nem vagyok egy nagy szerelőzseni, ennek ellenére úgy gondolom, hogy sikerült haladni az autóval :)
A korábban szétszedett hátsó futóművek meg lettek csinálva, rozsdásodást teljesen megszüntettük rajta, szépen lefújtuk őket feketére.
A rugók homokszórás után szintén le lettek festve, kaptak új rugótányérgumit.
Amire nagyon büszke vagyok,bár utólag belátom, hogy nem volt nagy mutatvány : egyedül beraktam az első, a hátsó és az oldalsó ablakokat a helyükre, ezelőtt még sose csináltam hasonlót, és igen legendás fakezűségem ellenére sem sikerült egyiket sem eltörni. :)

A kábelköteget elkezdtem visszapakolni, de még nem kötöttem rá semmit, és felmerült egy olyan apró kis probléma, hogy tévedésből a motortér és az utastér közötti kábelátvezető lyuk be lett foltozva, úgyhogy itt még lesz tennivaló :-/ :-)
Az utastérben lévő apróságokat, mint például a kézifékkart,  eredeti váltókart, a fűtéscsöveket, a szivató-indítózó kallantyúkat megcsiszoltam és lefújtam feketére, a benzintank és a tartókonzoljai szintén áldozatul estek a tisztítási procedúrának.

A műszeregységet szépen megpucoltam, megcsiszoltam, az eredeti fehér kormányt is sikerült elég szépen megtakarítani, a repedését epoxiragasztóval szépen eldolgoztam, egészen mutatósan néz ki így. :)

A tetőkárpitot kétoldalú ragasztóval felragasztottam (persze azt is egy jó alapos mosás után), felszereltem a térdvédőt a műszerfalra.

Vateráról sikerült nevetségesen alacsony áron szereznem egy használt, de még éppen használható 145/70 r12-es MIchelin 4 évszakos gumigarnitúrát, azok felugrottak egy felújított kúposfelni készletre (mert a gyári felnire nem is férne fel, és azok a felnik még nincsenek szépen lefestve... ),  azok pedig szépen együtt az autóra ugrottak, az autó meg felugrott egy trélerre, amivel aztán leugrott Ceglédre, BeZiLékhez. :)

MInt említettem, nem vagyok szerelőzseni, sok szerszámom amúgy sincs, és félek is attól, hogy a futómű vagy a fék összeszerelése kapcsán esetleg olyan trehányságot követnék el tán akaratlanul is, amit esetleg nagyon megbánnék, ezért a főbb komponensek összerakása már BeZiLék felügyelete mellett fog történni.

Ezen kívül rendeltem pár dolgot, ami még kellhet a kocsihoz: szép, új hátsó lámpákat, lökhárítót, egy új szett kilincset (mert a mostanit nem sikerült olyanra megtisztítani, amennyire egy gyakorlatilag új autó szintjéhez méltó lenne), érkezett feszítőkéder az ablakgumikba, pár dekorációs eredeti matrica, és más is, ami nem jut eszembe. :)

Szóval haladunk. Csak érjünk már a végére. :)



2009.08.07. Péntek

A kvízkérdéses rovatunk folytatódik:
Mi az, ami erősebb az acélnál, az alumíniumnál, és ha a motorba belekerül, az előbbi tételek miatt mindent elcsesz?

A válasz: Szilícium-dioxid.
Az óvódások úgy szokták hívni, hogy homok.

Réges-régen, úgy 4 hónappal ezelőtt volt egy találkozó Cegléden, ahonnét úgy tértem haza kicsi Lujzámmal, hogy a motorban nincs olajnyomás, és mivel hamarosan lejár a vizsga, meg kasztnishoz kerül az autó, dúlva-fúlva bár, de letettem az autót a kertbe, és gondoltam, később visszatérünk rá.

2 nappal ezelőtt eljött az idő, és felmásztam vele a 12.kerületbe a maradék olajnyomásommal minden 500as guruk legnagyobbikához, és megkértem szépen, hogy azért a pár alkatrészért cserébe, amit én adok neki, vizslassa már át az autómat, hogy a lakatosnak tudjam majd mondani, mit kell rajta csinálni, és nézze már meg, miért nincs olajnyomásom.

- Az autó átvizslatása hamar megtörtént, hogy eredeti Fiat-fejű csavarom 1-2 kivételtől eltekintve hírből sem maradt, azon meg sem lepődtem.
- Egy hardy-tárcsám kiverődött, hát van ez így.
- Az, hogy a laprugóm elöl olyan lapos, mint a 695-ös Abarthé, valamint a laprugó felfogatós-távtartós marhasága hírből sem ismeri se az 500as Fiatot, se a kispolszkit, az is elgondolkodtató, pláne annak tükrében, hogy fékezésnél a gumim beleér mindég a doblemezbe, és most, hogy Edina rosszabb állapotú, de vastagabb mintázatú kerekei kerültek fel az autóra, már simán menet közben is hallható a dalolás és az égett szag az első kerekek felől. Szóval lehet, nem a kasztnival van a gond elöl, a kasztniméricskélés még hátravan, de majd a lakatos pontosabban megmondja.

De a feketeleves még hátra volt.
Szó szerint fekete leves.

A ceglédi túra előtt cseréltettem olajat, és a túrán kívül egy centit nem mozdultam az autóval.
Ennek ellenére olyan fekete szmötyi jött ki a teknőből, hogy azt hittem rosszul látok.
És a teknő alján gyönyörűséges, fél centi vastag olajsár és acél-aluforgács keverék volt elterülve.

A vezérműfedél leszedése után a vezérműtengelyen 1 mm mély berágódások voltak megfigyelhetőek, ennek következményeként az olajteknő alumíniumszelepén is hasonló állapotok uralkodnak.

Ezután kikerült a vezérműtengely az autóból, és megállapítást nyert, hogy a vezérműtengelyen felül a motorblokkot is gyönyörűen szétkaristolta a roppant hatékony adalék, ezért két megoldás maradt:
- ha a szelepemelő tőkék, a főtengely, meg egyebek még jó állapotúak, akkor motorgenerál-perselyeztetés,
- ha nem jó állapotúak, akkor egy bontott póckimotor beépítése.

úgyhogy Pista nekilátott szétszedni a blokkot, és megnézni részletesebben, mi menthető, az "üres" kasztni meg pihen a ház előtt - ha olyanom lesz, akkor jövő héten szétszedjük barátokkal a kasztnit, és elvisszük lakatoshoz, nézze meg, mondjon árat.

Ezen felül engem már csak egyetlen dolog foglalkoztat.
Hogy hogy a jó életbe kerülhetett bele homok a motorba....



(Edinához annyi zárójeles megjegyzés, hogy belekerült egy rádió, aminek még nincs antennája és pozitív sarka a biztosítéktáblához az idióta kábelezés miatt, leszedtem a szocreál üléshuzatot,kiszedtem a váltónál lévő kókány tolatólámpa kapcsolót, pedig nincs is tolatólámpám, valamint a hátsó öveket. Hibalista: generátorba beletört egy kábelsaru, ami miatt ha lehetne, sincs töltés, valamint nincs hátul se fék, se helyzetjelző lámpám. Ettől függetlenül tökéletes. Róla fotók később.)

2009.05.29. Péntek

Vasárnap lesz egy hete, hogy egy centit sem mentem kicsi Lujzával, mert enyhén szólva legatyásodott az erőműve. Úgyhogy leírom, mi az ábra most vele, jövő héten meg megy ki Lacmanhoz, hogy minden a helyére kerüljön.
Aki olvasott egy hete szervízkönyvet a 126.hu-n, annak nem lesz ez most újdonság :)

A motorom másfél évvel ezelőtti felújítása óta csak a szinterezéshez kellett szétszedni, de attól kezdve már nem volt teljesen olyan, mint volt.
Egy idő után ugyanis üzemmeleg motornál kigyulladt az olajlámpája, majd gázadásra elaludt. Másfél évig üzemmelegen is csak akkor gyulladt fel az olajlámpa, ha mondjuk Nyíregyházától Szolnokig úgy mentem a 4-es főúton nyáron a 40 fokban a hátsó ülésen sok csomaggal, hogy nem mentem 100nál lassabban :)

Akkor kezdtem pánikba esni, amikor a törökbálinti Corától a budaörsi Tescoig (autópályán)  80as tempót nem túllépve menet közben is kigyulladt az olajlámpám.

Akkor ott megálltam a leállósávba (megjegyzés: mi a francnak írják ki az autópálya feletti fényújságokra állandóan, hogy leállósávon tartózkodni veszélyes??? Jókedvéből áll ott az a szerencsétlen? Vagy hol álljon meg, a belső sávban??? ), megvártam, hogy lehűljön egy kicsit a motor, majd hazacammogtam.
Ekkor pár telefont lebonyolítottam, fórumra beírtam a panaszaimat, majd már információkkal felvértezve elmentem a zsombicarba, és vettem egy új olajgombát.

A cserét követően elmentem este a dolgomra, de miután másfél óra pihentetés és 2,5 kilométer után megint elkezdett menet közben (50es tempónál, mert városban vagyunk) világítani az olajlámpám, és gyanúsan gyengülni a motor, már tudtam, hogy orvosra is szükségem lesz. Úgy jártam, mint a szőkenő, amikor melléül a WC-n.

Autó félreállít, barátom a vontatókötéllel kihív, Lacman felhív, hogy vihetem-e este 9kor a kocsit. Ráadásul szombaton tali, és BeZiL rám testálta a budapestiek lenavigálását az alfődre (más kérdés, hogy Holló nélkül a 4es útra sem találtam volna vissza a vecsési tescótól, de az egy másik történet :D )

Lacman megnyugtatott, van elképzelése, mi a baj, szombatra összerakja az autót. Ha addig él is.

Úgyhogy a haverral kivontattuk az autót érdre, otthagytuk Lacmannak az autót, hogy másnap korán neki tudjon kezdeni. Vontatás alatt az egyik fékmunkahenger megadhatta magát, mert a kúposfelni alól csodaszépen elkezdett gyöngyözni a fékfolyadék. zsííír. vazz.

Másnap aztán még egyszer kirohantam egy új vezérműlánccal meg egy kanna olio-val Érdre, majd vártam a fejleményeket - este fél 11kor kaptam a telefont: kész az autó, mehetek érte. Megérkezésemkor Lacman még fejlámpával matatott valamit a motortérben, majd megmutatta az olajpumpámat. A cucc nem nagyon forgott körbe, nem csoda, ha nem ment fel olaj. A vezérműtengelyem végét gyönyörűen összekaristolta, de az még nem cserélődött ki, mert talán még jó lesz, legalább a másnapi túráig.

(ezután próbakör, autó köhög-krákog egypicit alattam, viszem vissza. Laci megy vele, kettesben kiviszi a 60at, nincs ezzel semmi baj. Ez az autó utál engem... :S Majd fordulnék meg, de akkor már nem jár szépen a motor, újra krákog...  La mitica di cinquecento :) ... úgyhogy motortér kinyit, gyújtáselosztó szikrázik. Lacman nagy levegőt vesz, éjjel 11kor fejlámpával a meleg májusi éjszakában garázs nélkül nekiáll kicserélni. Azt mondtam, lesz autód holnapra, punktum. :)
Gyujtás kicserél, beállít, az autó még mindig krákog, Laci káromkodik, Karki ideges, mert a szomszédok az üvöltő motor miatt mindjárt kijönnek vasvillával ;) majd következőre Laci bemegy az udvaron álló, burkolólemezeitől megszabadított romos 500-ashoz, leszedi a karbiját, majd berakja az enyém helyére. Gyorsabb, mintha hétfőig várnánk, hogy sűrített levegővel kipucolhassuk a koszolódott karbit. :)
Szóval karbi fel, motor gyönyörűen jár, Karki örül, Laci mehet aludni. Az óra 1:30-at mutat. )

Másnap találkozó, összegyűjtjük az embereket.... Amíg Lágymányosról átérek a vecsési Tescóig, már megint világít az olajlámpám alapjáraton. Anyáááááááááááád.
Gondoltam, amíg menet közben nem világít, addig nincs komoly baj.

Albertirsánál már világított menet közben is... Konvoj megáll, pihentet, mindenki körbeállja a falkavezérnek kikiáltott nyommer autót.... Majd 60as tempóban begurulunk Ceglédre. Karki is begurul. Legalább a szlalomversenyen szeretett volna indulni, de így nem lehet - az autóval még haza kell érni... Pedig látszólag az autó jól megy, nem érződött vacaknak. De nem lehet kockáztatni :S

2 megállással haza is értem Ceglédről Budára, autó leállít, a végén már nagyon furcsa zajok jöttek a motortérből.
Úgyhogy azóta csak áll a kertben az autó, anyámtól meg kölcsönkérődött a Lancer, hogy lehessen valahogy munkába is járni.

Pünkösd után újabb forduló következik, ráadásként vizskára felkészítés fékjavítással - légtelenítéssel + kormánygép csere a holtjáték csökentésre, addig a Mitsut nyüstölöm.

És a ráadás: Lehomokszóródtak és felnijavítódtak-görgőződtek az eredeti felnik. Az egyik lyukas lett, az idő kikezdett vele, a  felnis el is törte, mert vékony volt már a felfogatásnál a fém - vagy kuka, vagy valami alternatív javításimódszer, még meglátom,mi a jobb - és két felnin a dísztárcsa anyájának már átszakadt a menete, jövő héten reményeim szerint az is ki lesz küszöbölve, aztán mehet rá a festés, vagy a szinterezés- addig még ezt is kitalálom :)

Most pedig pár semmitmondó kép, mert a szerelésről és a találkozóról magáról nem készült fotó :)




2009.04.28. Kedd

Ahogy már BeZiL is írta, voltunk vasárnap egy pompás kis túrán, 25 autó és 3 motor részvételével. Azért veszélyes az ilyen, mert az ember nyáltermelése nagyon megindul, és a végén majd azt hiszik az emberről, hogy nem egészen szobatiszta ;)

Készült róla egy kis videószösszenet is dolcsevítás dallamokkal, a 60-as évek hangulatában és minőségében (egyrészről azért, mert eleve vacak minőséget vesz fel a fényképezőm, másrészről ha már vacak a minőség, miért ne lehetne stílusosan vacak? :D )

Tehát íme, jó szórakozást hozzá!



A találkozón részt vett autók listája, a teljesség igénye nélkül, érdekességképpen:

  • Fiat 1100, az 50-es évekből
  • Fiat 1300, a 60-as évekből
  • Fiat 2300, szintén
  • Fiat 130 Coupé, 3200as motor, automata váltó (ilyet még nem pipáltam sose)
  • Fiat 850L
  • Fiat 850 Sportcoupé
  • Fiat 500 F, R, Abarth
  • Autobianchi A112 Junior
  • Polski Fiat 126P 650 faltdach ;)
  • Polski Fiat 125 1300, első széria, kormányváltó
  • Polski Fiat 125 1500
  • Lada 1300 Taxi verzió
  • Fiat 500 2008
  • Steyr-Puch 500S
Kihagytam valakit....? :)

Még képekhez klikk ide.

2009.04.10. Péntek

Lujzának megjött a havija. Vagy valami ilyesmi. Mert alul vérzik. Nagyon. :\(
Történt ugyanis, hogy az 500as klubban megbíztak, hogy ha már úgyis tele vagyok ötletekkel, akkor szervezzem meg a klub idei első túráját, amit nagy kedvvel el is vállaltam (Április 18, bővebben a klub honlapján, aki nem szégyell veteránautókkal mutatkozni, csatlakozzon bátran :) )

Így hát a tegnapi napon felkerekedtem, hogy bejárjam az útvonalat, amit kigondoltam, hogy tételesen, kilométer, és időpontosan meglegyen minden, összegszerűen, ne érjen senkit meglepetés.

Bejártam a világ sok szegletét, 1-2 fotót ízelítőnek tekintsetek majd meg alul, de a dolog csúnya része ott kezdődött, hogy Zichyújfalu és Perkáta között egy tempósabb szakasz után felpislant az olajlámpám. Nem nagyon, csak egy kicsit. Egy pillanatra. Ami akár normálisnak is gondolhatnók, de nem az én autómban. (Tavaly nyáron 40 fokban sokkal nagyobb távolság után kezdett csak pislákolni az olio lámpácska).

Utána Budapestig már nem szórakoztatott a piros kis fény, de ma kíváncsiságból megnéztem az olajszintemet. A mutatott érték után meg nagyon gyorsan mást is a motor alatt. Nem lettem boldog túlzottan :\(

Ami még érdekes lehet: A Debica passiók masszívak.Csak nem hagyják magukat bedaráltatni a kúposfelni által - fékezéskor, bukkanókor még mindig hallatszik a morgás, amint beleérnek a doblemezbe. Na persze a biztosúr, aki megállított Rácalmásnál, nem ezt tapasztalta (Uram, a két első gumi hamarosan cserélendő. További jó utat!)

2009.03.26. Csütörtök

Izgalmasra sikeredett az elmúlt pár nap, szívásokban sem volt hiány.
A hétfői nap este melóból egy könnyed baráti összeröffenés felé tartva a Krisztina körúton haladtam, amikor hirtelen irdatlan csörömpölés kezdett jönni hátulról. 

Félrehúzódtam, a külső sávba, vészvillogó híján helyzetjelzőre kapcsoltam, hátraballagtam - a lökhárító egyik csavarjának az anyája elkallódott valahol, a csavar kiesett, és a lökös a statikailag legjobb állapotba hozta magát - egyik fele szépen lelógott az útra.

Tartalék csavar nem volt nálam, így leszedtem a másik csavarját is a lökösnek, bevágtam az autóba - az este folyamán ez csak azért volt kellemetlen, mert fel kellett vennem 3 barátomat, és elfuvarozni őket a város másik felébe  :) Egyik barátom kezében lökös, másik barátom kezében a beszerelésre váró rádió, harmadik kezében a box és a hangfal.... :)

Másnap aztán BeZiL kollégával megpreparáltuk a lököst két új csavarral és távtartóval, és beraktuk a rádiót. Nem egészen DIN szabvány lett a bedrótozás, ezért fordulhatott elő, hogy először a hangfal kábelét akartam az akku pozitív sarkához drótozni ;) , de most már üzemel a Szoni - a két huszonpáréves Tesla hangfal is egészen kitesz magáért :D

A tegnapi napon megint elkezdett zenélni a kúposfelni, mivel a gumis nem méltóztatott normálisan meghúzni a csavarokat, a gyönyörű kopácsoló hang az idegeimet már kezdte kikészíteni.

Előkaptam egy szééép nagy kerékkulcsot, elkezdtem meghúzni rendesen a csavarokat - a következő pillanatban az egyik csavar feje a földön landolt. Hö, király :S

Nem tagadom, a Mitsubishi tőcsavaros-kerékanyás megoldásához voltam szokva, amit akármilyen erővel be lehet gyepálni, úgyse fog eltörni - így viszont ment egy telefon Attila barátomnak - 4ből van 3 csavarom, a negyedik benne a fékdobban, megkockáztassam a hozzátok eljutást, tudtok segíteni ? Becsületére legyen mondva, hogy mehettem - ekkor még ő sem tudta, másfél óra tömény szívás kezdődik a betört csavarral....

Először fúróval próbálkozott Attila, majdnagyobb fúróval, majd árral-kalapáccsal - a csavar ilyenkor bezzeg eléggé masszívnak bizonyult, nem mozdult egy millimétert sem. Következő ötlet az imbuszkulcs belekalapálása volt, azzal sem ért el semmit - ekkorra már én és a kerékcsavar behajtási módszereim a világ minden tájának átkát megkapták már :)

Végülis kifúrta a csavar maradványait, majd átrohant a két házzal odébb lévő műhelybe, belefúratott egy új menetet, még utoljára megátkozott, és összeszerelte édesapjával a kereket. Ezúton is köszönöm neki a fáradtságot és a türelmet.

És most pár kép.


2009.03.18. Szerda

Megkövetek mindenkit, akinek azt mondtam, hogy úgyis a gyári felnimet fogom visszatenni. Ugyanis fent van a kúposkerék. És valami kegyetlenrohattulállatira jól néz ki. Szerintem. Nem gondoltam volna :D :D

Lejött a gyári felni is, a "szép" kályhaezüsttel lefújt külső részek siralmas belső állapotokat rejtettek, tulajdonképpen szerencse, hogy nem szúrta ki a belsőmet a cucc. Alkalomadtán majd mennek a síntérezőbe meg a homokoshoz, mert azért van még bennük anyag.

A tegnapi nap fejleménye volt még, hogy a motorburkolatok szinterezése is elkészült, új csavarok is kerültek rá.

Hááááááááááát....... :)

Szépszép, de olyan párhuzam jutott eszembe a látványtól, hogy olyan, mintha egyetlen ép fog lenne egy öreg nénike szájában. Valahogy nem stimmel. Túl jó az autóhoz :) Persze majd ha lesz hozzá Abarth kipuffogó, meg olajteknő, akkor még szebb lesz, na meg ha kilakatolódik  :)

És a tegnapi nap tortáján a hab az volt, hogy ülhettünk BeZiL komával egy 35 lovasra felhúzott, patyolat kis fityóban. (a vezetést nem kockáztattuk meg, mert a nagy teljesítmény ellenére még vékony féltengely volt az autóban, ha eltörik, lett volna nemulass :) )



Dell'orto karbi, 310-es utcai vezérműtengely, szívfacsaróan szép hang a sportkipuffogóból... ha egy év múlva az enyém is hasonló szép állapotban lenne, a hátsómat a földhöz vagdosnám örömömben.



Még egy apróság: bekerült egy gyári zajvédő szivacs az ülés mögé a beleszabdalt kispolszki mellé. Így már egész rendezettül néz ki a szeszélyes olasz nőszemély :)

Beszéljenek a képek most már :)

Videók copyright by BeZiL mobiltelefonja :P

2009.03.03. Kedd

Csak sikerült a képeket feltöltenem...Szóval.

Tegnap volt Lujzadhága névnapja (köszönöm, hogy emlékeztettél rá, R.István :D ) így hát megajándékoztam pár aprósággal, mint pl. Fiat 850-esről származó dudagomb (szebb, mint a gyári fekete bakelitdarab, nem? ), új váltóbot gumiharanggal, mert a régi már nagyon ótvar volt, valamint egy gyári váltógombbal, ami gyorsan le is került, mert amíg nincs gyári hosszúságú váltórudam, addig nagyon nehéz a fokozatokat kapcsolni, így visszament rá a homasitás hosszúfejű váltógomb. :)

És a kérdésre a válasz, ami miatt napok óta senki nem bír aludni, amit suttogva és hangosan, országszerte munkahelyeken, vonaton, utcán, és élelmiszerboltokban mindenki kérdez..... :)

RAL 7004 a felni színe.

Szép napot mindenkinek!

2009.01.15. Csütörtök

Kérem szépen, Lujza ma megtért övéihez.
Miután egy hónapon keresztül csalt meg BeZiL-lel, és ráfogták a galádok, hogy minden baja van ;)

Komolyra fordítva a szót:
Miután BeZiL édesapja kioperálta a lendkerékbe  beletört csavart, és összerakták az autót, a szeszélyes olasz nőszemély még nem akart beindulni, így jött egy kis ékszíj, gyertya és szelephézag piszkálás is, a sok próbálkozás után egy kis akkutöltés is, majd egy betolás, és azóta gyönyörűszépen jár az ótó, pöccre indul, és megy, mint a veszedelem , úgyhogy végre hazahozhattam :)

Ezúton is köszönöm BeZiLéknek az áldozatos munkát. :)

Grátiszként kaptam még egy adag kúposfelnit is a majdani téligummiknak (de lehet, hogy nyári lesz belőle, mert a kúposfelnire lehet szélesebb gumit is tenni, ellenben a gyári 500as felnivel, ami viszont sokkal szebb :) )

Taky-G képeire emlékezve hazafele menet egy kissé paráztam, amikor Ferihegynél olyan hózápor szakadt rám, hogy az ablaktörlő alig győzte a munkát, és a téligumit még csak most terveztem feltetetni, de hál' Istennek nem lett baj :)

no, szép estét!


update 1: ki tud embert, aki óccsóér szinterezne felnit és motorburkoló lemezeket?





2007.03.23. - 06.14. Lujza története III

Márciusban kissé leállt a munka.
Akkoriban lett bevezetve az új műszaki vizsgás módszer, és erre hivatkozva (hogy júniusig úgysem tud levizsgázni az autó, mert egyszerűen nincs időpont) állt a kertben két hónapot szép csendben Lujza, és várta jobb sorát.

Májusban aztán végre megkezdődött a motor szétszedése, felújítása, újabb Pécs-Törökbálint kört futottam (ekkor még nem bíztam a netes futárszolgálatokban :) ), vezérműtengely, tömítéskészlet, csapágyak, új olajpumpa érkezett.

Június első napjaira állt össze a motor, Merse komámmal érkeztünk törökbálintra egy újabb autópróbára a gyászos emlékű márciusi első körök után.

A változás gyökeres volt :)
Az autó csak úgy száguldott, a gáz legkisebb pöccintésére is már ugrott, a kormányzás, a fordulékonyság, az úttartás elképesztett a (végre...! ;) ) megtapasztalt nagyobb sebességeknél, és ez a Merse barátom a tanú rá, hogy még órákkal később is nehéz volt lecsalni az idióta vigyort az arcomról, amit az élvezet okozott :D
De ha le is sikerült csalni a vigyort, az igazi italiano dolce vita érzés miatt nem tudtam abbahagyni Eduardo Vianello nótájának dúdolását :D



Így hát az autót "műszakivizsgaképesnek" nyilvánítottuk, és megbeszéltük a törökbálinti mesterrel, hogy elvisszük az autót egy napra, hogy kicsit kicsinosítsuk Merse komával, az öccsével Zsomborral és Kecsóval. (ahhoz nem kellett műszaki tudás :) )

Mert az autó bár működött, Jól is ment, egy eléggé siralmas, bontószökevényekre emlékeztető belső térrel rendelkezett akkor még.

Így hát vontatókötélre kaptuk Lujzát (rendszáma még akkor sem volt, forgalomban nem vehetett részt elméletileg, hiába működött), és elvontattuk az M1es autópálya melletti MOL benzinkút parkolójába, mert Pestre hazavinni azért messze lett volna egy egész napos csinosításhoz :)

Elsőként irdatlan porszívózás és mosás vette kezdetét, 12 évnyi rászáradt szutykot kellett valahogy leszedni... mert ugye vásárlás óta erre nem volt lehetőség.

Aztán kikaptuk az üléseket, kiszedtük a régi, valszeg kispolszkiból származó 3db os kárpit készletet (eredetileg az 500asban gumiszőnyeg kellene, hogy legyen, sosem találkoztam már vele), kiszedtük az ajtókárpitokat (illetve azok utánzatát: valószínüleg sima kartonpapír volt zsiguli tetőkárpit-műbőrrel beborítva, és az egyik oldala feketére festve, hogy passzoljon a szakadt ülés feketéjéhez - Merse öccse, Zsombor sírva röhögött, amikor szikével szétszabdosta, hogy le tudjuk valahogy operálni az ajtóról :) ), majd ezek után életem egyik legnagyobb állatságával szembesültem.

A fotókon látszik, hogy az autó egy porszívózós-légnyomásállítós boxban volt elhelyezve, oda hordtuk vödörben a vizet, ott porszívóztuk a jó kis Mólos porszipóval.

Gondoltam, hátha van egyszerűbb megoldás is, itt van mellettünk egy egész gépimosó, ha van rá mód, bezavarom oda az autót, legalább a külsején lévő üszkös dzsuvával nem kell törődni.  bemegyek a shopba, megkérdezem a kutast, lehet-e ezt a kocsit géppel mosni. a kutas anullálta az ötletet: az autó olyan keskeny, hogy a "mosóoszlopok" (aki tudja annak a cuccnak a rendes nevét, szóljon ;) ) nem érnének el az autóig :)
szóval megyek ki a bótból, fordulnék az autó felé....

De az autó nincs sehol.

Lujza helyén ugyanis csak két darab 500as ülés volt, az üléseknek két széjjelvagdosott oldalkárpit nekitámasztva, az ülésekben két őrült alak terpeszkedett - és a "menetirány" szerinti bal oldaliban ülő fazon egy bontott, jó állapotú 500as R kormánykereket tartott a kezében, kormányzó mozdulatokat téve és közben brummogó hangot hallatott.

A látványtól köpni-nyelni nem tudtam :D (lásd a mellékelt fotót, ha a leírás nem volt pontos :) )

Napnyugtáig nem fejeztünk be mindent, ezért úgy határoztunk, hogy a kocsit elvontatjuk Budakeszin át Hidegkútra, és Merséék kertjében másnap folytatjuk a munkát.

(rutintalan vontatók lévén, az odaúton sikerült egy nyúlós, másfél tonnás, majd egy nem nyúlós, de már két és fél tonnára szavatolt vontatókötelet elszakítani egy 520 kilós autóval. :) )

Másnap aztán bekerültek az ajtókárpitok ajtózsebestül, a padlókárpit, a műszerfal alatti térdvédő, a váltónál lévő műanyag box, beraktuk az öveket, mert fő a biztonság, az ülésekről ledrótkeféztük a régi málló festéket, majd befújtuk újjal, tűzfal belül ugyanez, a kilométeróráról lekerült a borzalmas lila rücsis festék, majd ugyanezen festékkel ellátott, két darabos belsőtükörházat sikerült egy tévedés következtében egy darabbá olvasztani kromofággal (Zsombor ugyanis az igen vastag festék miatti tájékozatlanságában azt hitte, hogy a fityó tükörháza is fémből van, mint a VW bogaraké :) )

Mondjuk legszebb öröm a káröröm: a festékkel egybeolvadó tükör kromofágos kombója egy gyönyörűszép téglalapot rajzolt barátomék teraszlépcsőjére , és lemoshatatlan tanúja maradt a fityószerelésnek :D

Így lett vége a hidegkúti szerelésnek, Törökbálintra visszamenet a miheztartás végett azért elszakítottunk egy 3,5 tonnára szavatolt vontatókötelet is Budakeszi közepén :D
Ekkor egy életem-egy halálom alapon elindultam vontatókötél és rendszám nélkül Törökbálintra - be volt készítve mind a három elszakadt kötél mellém az ülésre, ha megállít a rendőr: Biztos úr, mi megpróbáltuk szabályosan, de hát ilyen szar vontatókötelekkel :D Szerencsére nem kellett magyarázkodni, nem jött rendőr sehol.

Egyedül maradtam visszafele úton Lujzával, először igazi forgalomban, mögöttem a többiek a Lancerben... És éreztem, hogy jó kis autó ez. Van még mit rajta csinálni (kicsit még fulladozott a gép, meg az indexrelé összevissza villogtatta az izzókat, és megérkezés előtt az utolsó előtti utcában a fesszabályzó hibája miatt hazavágtam az elektromos rendszer egy részét :D ), de alapvetően pozitívan zárult az autóbütykölős pár nap.

És pár nap múlva levizsgázott az autó. 2' (kettesfölé) vizsgaeredménnyel :D
Ami utalt arra, hogy nem lesz zökkenőmentes az első pár hónap, de legalább már volt kocsi. Saját. Első. :D


/Utolsó poszt következik majd Lujza története ürügyén, hibákkal és diagnózisokkal../  :)


update 1: megtanultuk, hogy az Obiban autójavitáshoz nem csak kromofágot, csavarokat, mérőszalagot, vödröt, festéket lehet kapni, hanem elsőrangú rotációskapákat is a kerti hullák maradéktalan felaprítására és eltüntetésére :D








2007.01.16.-03.21. Lujza története II.

  • Kormánykapcsoló mozog a bilincsnél.
  • jobb első ülés rögzítés.
  • ablaktörlők hiányoznak, mechanizmus lötyög.
  • Kormány holtjáték nagy, szoros kissé. (függőcsapszeg.)
  • nincs helyzetjelző.
  • AC membrán csere.
  • Karbi tisztítás, motor indítás.
  • 4db. gumi üt, jobb első 125 R12, többi 135 R12
  • j.h., b.h. csapágyak rágódnak.
  • jobb féltengely gumi szakadt.
  • bal hardy kiverődve.
  • nincs hátramenet.
  • b.h. lengőkar első szilentnél korrodált, cserélendő.
  • kapcsolórúd billeg a váltóban.
  • indítóbovden szakadt.
  • első csapágy holtjátékok (j. és b.) nagy.
  • karterhűtő burkolat hiányzik, termosztát szétesve.
  • kuplung burkoló lemez hiányzik.
  • jobb hátsó fék szorul.
  • első fém fékcső rögzítés hiányzik.


Ezt, a rövidnek éppen nem mondható listát kaptam a törkbálinti mestertől egy héttel azután, hogy otthagytam náluk az autót - és tegyük hozzá, a motort még nem szedték szét... Gondoltam, vizsgára csinálják meg az autót jóra, utána én már csak élményautózni szeretnék, és állagmegóvást csinálni, a kasztni meg olyan, amilyen - azzal nem volt problémám. Muhaha, milyen naiv voltam :)

Bejártam párszor a Pécs - Törökbálint utat eredeti, új alkatrészek reményében, apróbb munkálatok mentek az autón, majd Március 21.én jött el a pillanat, hogy a törökbálinti kis utcákban, 2 hónap várakozás után kipróbálhattam a saját kocsimat, működés közben, de vizsgára még kb. 10%ban sem felkészítve :)

Hogy is mondjam, sokkal jobbra számítottam.
Az autó gyorsulása elképesztően rossz volt, az 50et kínszenvedések árán érte el, a hangja a traktoréhoz közelebb állt, mint egy 500ashoz vagy akár egy rokon motor kispolszkiéhoz - így utólag visszaemlékezve azt hiszem, (többek között) a gyújtás nem volt beállítva, azért volt a traktor hang.
De ezt ekkor még nem tudtam, és lelombozódtam teljesen.

Azt hihetné az ember, hogy nem volt jó viszonyítási alapom, hogy milyen is a kis Fiat, hiszen egy 1994es, 113 lovas Mitsubishit hajtottam előtte sokat, de az igazsághoz hozzá tartozik, akkor már volt veterános tapasztalatom (nem sok, de épp elég), és itt térnék ki arra, hogy miért is fordultam a veterán korú autók felé.

2006 második felében ugyanis lehetőségem volt sokszor bátyám egy kollégájának Citroen 'Kacsa' 2CV6 kocsiját hajtani - 602 köbcenti, 24 lóerő, nagy homlokfelület, hátracsapható tető, kéthengeres boxer + léghűtés, csodálatosan finom rugózás és epedás ülések - azt a kocsit vezetve éreztem talán először, hogy nem csak az új autó lehet jó, sőt! Kis motorjához képest nagyon jól ment, a 80-90et simán vitte, és nem is akart azzal az ember többel menni ( egy kivétel volt: 100at is ment egyszer az M1-M7 budaörsi lejtőn, de többet olyat soha ! :) ) És annyi szeretet özönlött rám a szürkeségben élő, állítólag depresszióban szenvedő budapesti lakosságtól integetések, mosolyok, megbámulások formájában, hogy éreztem: a kisautós veterános lehet az egyik legboldogabb emberfajta a földön ;)  

És miért lett Fiat 500as?
Tudtam, hogy sok közös alkatrész van a kispókkal, ezért nem lehet drága fenntartani, olcsóbb is hozzájutni, mint egy kacsához,, ennek is nyitható a teteje (ha azelőtt 4 évvel valaki azt mondja nekem, hogy ponyvatetős autód lesz, kikacagom :) ), ráadásul sokkal szebb is :)
(Ezt nem csak én mondom: akkoriban a Top Gear angol újságban megválasztották a világ legszexisebb autójának ;) )

A Kacsában tapasztaltak alapján volt elképzelésem, milyen lehet egy olasz kisautót vezetni, legalábbis mit várjak a motortól, ami névlegesen alig gyengébb, mint a Citroen (gyárilag a Fiat 500F 17,5 lóerős -  akkor még nem tudtam, hogy az enyém 650esre fel van fúrva, és kb. 24 lóerős lehet), de ez az első pár forduló a törökbálinti kis utcákban nem növelte nagyon az önbizalmamat.

De akkor már nem futamodhattam meg. Nem is akartam. Éreztem, lesz ez még így se. :D

/Folytatása következik./













2009.01.07. Szerda

1050 Forint, 8 eltöltött óra, nagy remények és sok szerelés után lógó orr.

Ez körülbelül a tegnapi nap szummázása, amely azzal ment el, hogy leutaztam Ceglédre BeZiLhez, ahol Lujzadrága próbál javulgatni, miután egy kuplungbovden szakadás után a bovden cseréje sem tette azt hosszútávon lehetővé, hogy ne 300 000 Newton erő kifejtése árán lehessen csak betenni sebességbe a váltót.

Szóval a kuplung rémesen vacak, hogy finoman fejezzem ki magamat. Egy nagyon korai, 10 órás kelés után rászántam magamat, hogy elérjem a 12:03as vonatot Ceglédre, és reméltem, hogy már autóval térek haza.

Megérkezésem után munkához is láttunk, ahhoz képest, hogy először szedtünk ki 500asból motort, hogy hozzáférjünk a kuplunghoz, a háromnegyed órás szintidő szerintem nem rossz (többieket ezúton kérném, hogy a legjobb motorkiszerelési időjüket (akár kispolszkiból, akár másból) kommentben osszák meg velünk, hogy még mennyit fejlődhetünk ;) .

Sajnos a motor kiszerelése után sem lettünk számottevően okosabbak.
Mellékelt fotókon lehet látni, amit lehet látni, de megítélésünk szerint egyik alkatrész sem volt olyan állapotban, ami miatt a kuplungnak ne kellett volna kiemelnie, tán a tárcsa volt átlagosnál kissé jobban elkopva - így úgy határoztunk, hogy a tárcsát és a szerkezetet is kicseréljük BeZiL egyik bontott példányára (mivel Cegléd 3 autósboltjából egyikben sem volt kispók kuplungtárcsa és kinyomócsapágy), ami egy fokkal azért jobbnak tűnt, bár ez is alig múlt 1 éves.

BeZiL kolléga el is kezdi felszerelni a kuplungszerkezetet a lendkerékre, húz egyet a CroVán - mire a kezében marad a kulcs a csavarral.
Pontosabban az egyik felével.

A másik fele meg persze bent maradt a lendkerékben.
Ekkorra az utángyártott kuplungokat gyártó lengyel munkások édesanyjai már sűrűn csuklottak - majd előkerült egy Bosch fúrócélszerszám, hogy kihajtsuk a csavart - ez délután 5ig nem sikerült. Lehet, hogy egy pár gyenge csavar az oka egy rosszul váltó autónak??

Így ennyiben maradtunk sajnos mára, és mivel csütörtökön mindketten vizsgázunk, én kikerültem az állomásra megint, újabb 525 forintért vonatra szálltam,és elindultam hazafele.


(Benzines) Okosság a mai napra I.: Ha lekötöd a benzincsövet az AC pumpáról, jól polcold fel, mert kiömlik a tankban lévő maradék benya is az aknába, BeZiL mamája pipa lesz, és akkor szellőztethetsz és javíthatsz a mínusztíz fokban  :)


(Benzines) Okosság a mai napra II.: Ha havert viszel ki az állomásra, hogy hazaérjen ép emberi időben, legyen a kocsidban benzin - mert különben tolhatjuk a Skodát és hívhatunk ismerősöket, hogy ne késse le a haver a vonatot.
(mázli, hogy a MÁV is késett 25 percet  - ez így volt kitalálva :) )


Folytatás következik, autótörténeti poszt holnap folytatódik (megvannak a doksik :) .

Szép álmokat mindenkinek!







2008.12.31. Szerda

Egy kis kiugrót csinálok az előzetes tervekhez, vagyis a kocsi történetének elbeszéléséhez képest. Készítettem a Fiat 500 tulajdonosok és barátaik 2008as túráiról egy kis videót dióhéjban, amolyan lezárásaként az óévnek.

Klikkelgessek rá szorgosan, a többi videómat is nyugodtan meg lehet tekinteni, közöttük található a találkozókról részletesebb videó is ;)




Boldog Új Évet Mindenkinek, remélem, minél többetekkel találkozom és ismerkedem meg hasonlóan jó találkozókon, mint amilyeneken idén részt vettem :)

2007.01.10. Lujza története I.

Januárban lesz két éve, hogy a tulajdonomban van a kis Silverline, ahogy BeZiL fogalmazott (érdekes elnevezés, de lehet, hogy átveszem ;) ) így úgy gondoltam, leírom szépen részletekben az elmúlt két év történetét és minden egyebet, mielőtt az emlékeim megfakulnak teljesen. Többrészes post-sorozat első részét fogadjátok szeretettel :)

A régóta érlelődő gondolat a fényképek dátumozása alapján Január 10.én ért elhatározássá,  akkor hoztam el Érdről, egy taxistól később életem első saját tulajdonú autójává váló 500as Fiatot.

Akkor még csak úgy gondoltam, hogy elviszem Törökbálintra, ahol egy, a családnak már sokat dolgozó autószerelő lakik, és ha az életnek csak a szikráját is felfedezzük benne, akkor beleugrok, megveszem, megcsinál(tat)om használhatóra, aztán szalonállapotot megcélzok vele lehetőségeimhez mérten.

De ne ugorjunk ennyire előre!

Szóval a kocsit először még decemberben találtam egy noname netes hirdetési újságban, fotó nélkül, el is ugrottam megnézni, hátha... mert kilakatolt, lefényezett, újrakábelezett, befejezés előtti autónak hirdették.

A fogadó látvány elvette a kedvem.
Akkor még be volt rakva a tulaj házának emeleti lépcsője alá (oda simán ember nem parkol be, tehát konkrétan be volt tolva oda), telepakolva szeméttel. ki is ábrándultam belőle egy időre.
Januárban az autó újra mutatkozott, ezúttal a használtauto.hu-n, szépen kipucolva, fotók alapján olyan állapotban, hogy lehet, mégis érdemes ezzel az autóval foglalkozni... Újbóli, alaposabb szemlére szántam el magam.

Mikor megérkeztünk anya Mitsubishijével és egy utánfutós trélerrel felfegyverkezve, a tulaj már bőszen próbált indítózni, de az autó nem nagyon akarta az igazat. Indítózott szépen, amennyire a kispókokból emlékeztem rá, de nem akarta elkapni, meg beröffenni. Megnézegettem a kasztnit, rohadás nem mutatkozott sehol, pár dolog nem stimmelt rajta (motorháztető görbe volt, ajtók nehezen csukódtak, csapkodni kellett őket, az embléma az orrán a legújabb szériáról, az 1972-es R változatról volt ismerős, és nem egy 1969es autóról. A váltóbot helyén egy fél rudazat és egy esernyőnyél volt..).

Ekkor trélerre kaptuk a gépet, elvittük Törökbálintra a már említett életvizsgálatra, ahol pár kedves történettel gazdagodtam rögtön :)
Toljuk be az aknára, puff, elakad a kocsi. Ugyanis az akna szélén, mint a jobbféle aknáknál szokott lenni, volt egy sín, hogy a kocsik ne zuhanjanak bele, ha béna sofőr áll be. itt azonban erről szó sem volt... A szerelőnk segédei vakarják a fejüket:

-Lehet, hogy nem fér rá az aknára...?
-Hát, a kispolszki még éppen rá szokott férni ... :)

Itt tudtam meg először, hogy habár sok a közös cucc a két autóban, de az 500as ennyivel keskenyebb - szerencsére a műhely elég nagy volt, betoltuk a kocsit az akna mellé.

És akkor indítózás:
Kerítettünk egy akkut, ráraktuk a sarukat, gyújtáskulcs elfordít: gyönyörűszép piros fények felgyulladnak a műszerfalon. juhéjjj :)
Szerelőnk fordítaná tovább a kulcsot: semmi nem történik, mire a két segédje kórusban kezd el nevetni rajta :

- Miaz, Miki, rég volt nálunk kispolszki, igaz?  Ne a kulccsal próbáld, hanem középen a kallantyúval, mint a régi kispolszkiknál :)

(Ekkor tudtam meg, hogy az autó nem kulccsal indul :) Sokmindent nem tudtam még ekkor, most se sokkal többet de remél(t)em, hamar tanulok :)

Indítózik, indítózik, de hát csak nem történt semmi.
Szerelőnk felteszi a kulcskérdést:
- Biztos, hogy van ebben az autóban benzin?
Az előző tulaj,aki elkísért engem a főpróbára, itt közbeszólt:
-Hát, legutóbb, 3 éve, amikor próbáltam, még volt benne... :)

Ekkor a mester már elöl van a benzintanknál, csavarja lefele a tanksapkát, nézi, lögyböli, szimatol...
-Hát, van benne valami lötty, de szag alapján, ha az is volt, most már biztos nem benzin....

Tehát a kolléga már szívja is fel egy kannából a friss benzint egy injekciós tűbe, küldi be az égéstérbe az éltető naftát...

És következő pillanatban a motor járt. Pár fordulatot csak, amíg ez a kis benzin tartott, de beindult - gondoltam, jó, itt nagy baj már nem lehet...

És pár perccel később az előző tulajjal egymás kezébe csaptunk a műhely előtt.


(folytatása következik)