Tevékenységtérkép
Csak elkezdjük lassan élvezni
Augusztusban lesz egy éve, hogy újra műszakis autó, de ezalatt az idő alatt mindig volt valami bosszantó hülyeség, zaj, ami miatt nem tudtuk felhőtlenül élvezni a járgányt. Talán sose lesz kész az autó, mert hobbiautón mindig van mit csinálni, de kétségtelen, hogy most nagy lépést tettünk előre az élvezhetőség felé 
Előszöris az autó le akart fulladni mindig, nem volt egyenletes az alapjárat, nehezen indult be.
OT sokadalom előtti csütörtökön tehát elrohantam 500-as klubos ismerősömhöz, Istvánhoz, hogy mi baja lehet az autónak.
A karbi szétszedése után kiderült, hogy az úszóm lyukas, majdnem színültig van benzinnel - kaptam egy cseredarabot, ami már régóta állt a polcon. István mondta, hogy ha 2 héten belül rángatni kezd megint az autó, akkor ez a bontott példány is lyukas, és szerezzek újat.
Egyelőre megoldódott ez a gond. A sokadalom napján viszont, miközben az említett Istvánhoz tartottunk többen a szokásos éves klubos bográcsozásra, a remek magyar utakon az amúgyis már heggesztett motortartó alubakom 3 darabra tört - a dolog pikantériája, hogy akkor, amikor egy másik klubtársamért indultam vissza vontatókötéllel, mert neki meg a kuplungja esett szét.
Szerencsére István ezúttal is kisegített egy kölcsön bakkal, amíg be nem építem a garázsban lévő tartalék bakomat, így lábon tudtam hazamenni (klubtársam kuplungja se okozott megoldhatatlan problémát, ő is lábon ment haza. )
Ez a baktörés rávilágított arra, hogy az utángyártott hátsó hidak minőségére a "silány" a legenyhébb jelző. Szerencsére Hollo segített azzal, hogy a hátfal kritikus pontjait heggesztéssel megerősítse, miután magát a konzolrészt merőlegesre visszahajtottuk - ugyanis a motor súlyától és a rázkódástól ez a gyenge konstrukció a normális megmunkálás híján legörbül, rossz esetben az ékszíjtárcsáig.
Egyúttal a motortartó rugót is kicseréltem egy erősebbre, valamint a szilenteket a töröttből beleraktam a cserepéldányba, mert azok vadonat újak voltak.
A karburátor újra rendetlenkedni kezdett, így joggal gyanakodtunk arra, hogy ez az úszó sem tökéletes.
Otthon egy régebben vásárolt alkatrészpakkban találtam egy új úszót, POLMO nejlonban, új tűszeleppel, ez már be volt készítve nekem, úgyhogy a hegesztéssel egyidőben ezt is beraktam.
A trükk annyi volt, hogy ez az úszó is törött volt, úgyhogy Hollotól hazafelé menet a Ferihegyi gyorsforgalmi úton a lehető legrosszabb helyen, ahol félreállni sem lehet, lefulladt a motor, és nem akart újra beindulni, Hollo meg nem vette észre, hogy lemerült a telefonja, nem tudtam elérni - szerencsére másik klubtársam, Zsolt tudott rajtam segíteni.
Kifejezetten muris látvány lehetett, hogy egy sárga 500-as végigvontat kőbányán egy másik 500ast
A garázsukban ő is kisegített egy bontott úszóval, amivel hála Istennek idáig nincs gond (kopp-kopp).
Tőlük hazáig már minden probléma nélkül eljutottam, és kezdtem megérezni a masszív motorfelfüggesztés áldásos hatásait, mint például:
És mivel nemrégiben kaptam egy új fényképezőgépet is, tegnap este kipróbáltuk, és egyúttal örömködtünk a kocsival kicsit, az eredményét meg itt láthatjátok fotókon.
Előszöris az autó le akart fulladni mindig, nem volt egyenletes az alapjárat, nehezen indult be.
OT sokadalom előtti csütörtökön tehát elrohantam 500-as klubos ismerősömhöz, Istvánhoz, hogy mi baja lehet az autónak.
A karbi szétszedése után kiderült, hogy az úszóm lyukas, majdnem színültig van benzinnel - kaptam egy cseredarabot, ami már régóta állt a polcon. István mondta, hogy ha 2 héten belül rángatni kezd megint az autó, akkor ez a bontott példány is lyukas, és szerezzek újat.
Egyelőre megoldódott ez a gond. A sokadalom napján viszont, miközben az említett Istvánhoz tartottunk többen a szokásos éves klubos bográcsozásra, a remek magyar utakon az amúgyis már heggesztett motortartó alubakom 3 darabra tört - a dolog pikantériája, hogy akkor, amikor egy másik klubtársamért indultam vissza vontatókötéllel, mert neki meg a kuplungja esett szét.
Szerencsére István ezúttal is kisegített egy kölcsön bakkal, amíg be nem építem a garázsban lévő tartalék bakomat, így lábon tudtam hazamenni (klubtársam kuplungja se okozott megoldhatatlan problémát, ő is lábon ment haza. )
Ez a baktörés rávilágított arra, hogy az utángyártott hátsó hidak minőségére a "silány" a legenyhébb jelző. Szerencsére Hollo segített azzal, hogy a hátfal kritikus pontjait heggesztéssel megerősítse, miután magát a konzolrészt merőlegesre visszahajtottuk - ugyanis a motor súlyától és a rázkódástól ez a gyenge konstrukció a normális megmunkálás híján legörbül, rossz esetben az ékszíjtárcsáig.
Egyúttal a motortartó rugót is kicseréltem egy erősebbre, valamint a szilenteket a töröttből beleraktam a cserepéldányba, mert azok vadonat újak voltak.
A karburátor újra rendetlenkedni kezdett, így joggal gyanakodtunk arra, hogy ez az úszó sem tökéletes.
Otthon egy régebben vásárolt alkatrészpakkban találtam egy új úszót, POLMO nejlonban, új tűszeleppel, ez már be volt készítve nekem, úgyhogy a hegesztéssel egyidőben ezt is beraktam.
A trükk annyi volt, hogy ez az úszó is törött volt, úgyhogy Hollotól hazafelé menet a Ferihegyi gyorsforgalmi úton a lehető legrosszabb helyen, ahol félreállni sem lehet, lefulladt a motor, és nem akart újra beindulni, Hollo meg nem vette észre, hogy lemerült a telefonja, nem tudtam elérni - szerencsére másik klubtársam, Zsolt tudott rajtam segíteni.
Kifejezetten muris látvány lehetett, hogy egy sárga 500-as végigvontat kőbányán egy másik 500ast
A garázsukban ő is kisegített egy bontott úszóval, amivel hála Istennek idáig nincs gond (kopp-kopp).
Tőlük hazáig már minden probléma nélkül eljutottam, és kezdtem megérezni a masszív motorfelfüggesztés áldásos hatásait, mint például:
- A kipufogó visszaváltásnál, kátyúkon nem verődik bele a kasztniba
- A fokozatok a helyükre kerültek - idáig nagyonelőre voltak nyomva a fokozatok, az 1-es és 3-as fokozatot sokszor kidobálta
- Rükvercben nem recseg az autó, akármilyen állat módjára is tolatok
És mivel nemrégiben kaptam egy új fényképezőgépet is, tegnap este kipróbáltuk, és egyúttal örömködtünk a kocsival kicsit, az eredményét meg itt láthatjátok fotókon.
Az 500asozásra a legalkalmasabb hónap:
Nem, nem a november és a december.
De nekem nem jutott más lehetőség, és ez alatt nem azt értem, hogy önmagam ellensége vagyok, és az esős-lucskos időszakban nincs jobb dolgom, mint azonnal tönkretenni a vagyonokért felújított autót, de a korábban már említett motorfeszülős-hardytörős- zörgős időszak után nem tudtam volna nyugodt szívvel eltenni tavaszig úgy az autót, hogy semmi nem jó rajta.
Első körben a feszülést oldottuk meg Laci barátom lakatos ismerősének segítségével, a motortartó híd csavarjai helyére 1 centivel hosszabbak lettek heggesztve, ami nem szép megoldás, de egy 3 éves felújítás végén egyáltalán nincs kedvem szétvagdosni megint az autót, és mivel avatatlan szem amúgysem látja, és nem is OT-re készült az autó, ezért ez bőven elegendő. Ettől függetlenül üdvözletemet küldöm a lakatosnak, aki az emailemre nem válaszol, a telefonszáma meg már nem él, és már nem is ott lakik, ahol eredetileg. Javaslatokat szívesen fogadok, mit kívánjak neki, ami hosszú és fájdalmas.
Szóval alábakoltam a motort, lekötöttem mindent, ami a hátfalhoz kapcsolódik, majd lakatolás után visszatettem.
Összerakásnál bekerült egy új rugalmas összekötő a váltóhoz, majd a sebváltókaron is kellett állítani egy kicsit. Az egybeszőnyegnek köszönhetően ez a művelet a következőképpen nézett ki:
- Küszöbdíszléc levétele
- A jobb első ülés eltávolítása 2 órán keresztül való folyamatos rugdosásával, kalapálásával, közben a létező legváltozatosabb anyázások hangoztatásával, valamint az utángyártott padlólemez gyártójának szájbaszexuált drága felmenőinek emlegetésével, hogy miért nem tudtak olyan utódot létrehozni, aki képes normális üléssínt csinálni, és nem feszül az egyébként szintén ezer helyen elgörbült és deformálódott ülés sínrészével
- a váltókar 10 másodperc alatt történő beállítása
-majd ugyanezek visszafelé.
Még a szétszedés előtt volt valamiféle furcsa kerregő hang kanyarokban. Arra gondoltam, hogy a feszülésnek köszönhetően a hardik már nem bírják sokáig, úgyhogy a hátfal felszerelése után a hardikat is kiszereltem, de nem láttam rajtuk a kopás legkisebb jelét sem, úgyhogy ez nem volt jó diagnózis.
Jegeltem a problémát tehát, de előjött egy újabb: a hátrébb hozott hátfalnak köszönhetően az önindítóbovden nyugalmi helyzetben is ráhúzott egy kicsit, emiatt szintén kellemes kerregő hang kísért minden beindítást.
Természetesen ezt sem lehet simán beállítani, mert az 500-asba alapból egy rövidebb indítóbovden való, amit sehol nem lehet kapni, ezért spéci módon beleapplikált kispolszki bovden volt már beépítve (értsd: levágva). Mivel nem tudtam elsőre úgy beállítani, hogy közben ne legyen teljesen sorjás - szálkás a dolog, ezt is cserélhettem ki, szerencsére most már ez is tökéletesen indít.
Majd mikor az önindítóbovdent állítgattam, az egyik motorbeállításnál megint meghallottam a zajt, amit addig csak kanyarokban hallottam, ezúttal gurulás nélkül és már tudtam is, mi a probléma - ugyanaz, mint tavaly a kispolák motorjánál - a ventillátor csavarja volt hátul lelazulva. Meghúztam, és most már az is jó.
Persze mindezeket havazásban, -5 és 0 fok között.
Egy szelephézag állítást leszámítva most már úgy tűnik, túl vagyunk az első műszaki nehézségeken az autóval szerencsére, mert habár a BKV-t most többet nyüstölöm, néha kell egy működőképes autó, és mostanában a Honda szeret olyat játszani fagypont alatti hőmérsékleteknél, hogy a hátulja bukkanókon, kisebb kátyúkban is elég nagyot csattan, nem merek mindig a kis szamurájjal elindulni. Lehet olyan, hogy az elég öreg és szar lengéscsillapítókba belefagy a folyadék...? Van esetleg valakinek ötlete, mi lehet?
Ja, még egy dolog:
Külsőleg egy fejlesztés történt az 500-ason: hátra került végre négyzet alakú rendszám. szerintem rengeteget dobott az autón.
Pár kép.
De nekem nem jutott más lehetőség, és ez alatt nem azt értem, hogy önmagam ellensége vagyok, és az esős-lucskos időszakban nincs jobb dolgom, mint azonnal tönkretenni a vagyonokért felújított autót, de a korábban már említett motorfeszülős-hardytörős- zörgős időszak után nem tudtam volna nyugodt szívvel eltenni tavaszig úgy az autót, hogy semmi nem jó rajta.
Első körben a feszülést oldottuk meg Laci barátom lakatos ismerősének segítségével, a motortartó híd csavarjai helyére 1 centivel hosszabbak lettek heggesztve, ami nem szép megoldás, de egy 3 éves felújítás végén egyáltalán nincs kedvem szétvagdosni megint az autót, és mivel avatatlan szem amúgysem látja, és nem is OT-re készült az autó, ezért ez bőven elegendő. Ettől függetlenül üdvözletemet küldöm a lakatosnak, aki az emailemre nem válaszol, a telefonszáma meg már nem él, és már nem is ott lakik, ahol eredetileg. Javaslatokat szívesen fogadok, mit kívánjak neki, ami hosszú és fájdalmas.
Szóval alábakoltam a motort, lekötöttem mindent, ami a hátfalhoz kapcsolódik, majd lakatolás után visszatettem.
Összerakásnál bekerült egy új rugalmas összekötő a váltóhoz, majd a sebváltókaron is kellett állítani egy kicsit. Az egybeszőnyegnek köszönhetően ez a művelet a következőképpen nézett ki:
- Küszöbdíszléc levétele
- A jobb első ülés eltávolítása 2 órán keresztül való folyamatos rugdosásával, kalapálásával, közben a létező legváltozatosabb anyázások hangoztatásával, valamint az utángyártott padlólemez gyártójának szájbaszexuált drága felmenőinek emlegetésével, hogy miért nem tudtak olyan utódot létrehozni, aki képes normális üléssínt csinálni, és nem feszül az egyébként szintén ezer helyen elgörbült és deformálódott ülés sínrészével
- a váltókar 10 másodperc alatt történő beállítása
-majd ugyanezek visszafelé.
Még a szétszedés előtt volt valamiféle furcsa kerregő hang kanyarokban. Arra gondoltam, hogy a feszülésnek köszönhetően a hardik már nem bírják sokáig, úgyhogy a hátfal felszerelése után a hardikat is kiszereltem, de nem láttam rajtuk a kopás legkisebb jelét sem, úgyhogy ez nem volt jó diagnózis.
Jegeltem a problémát tehát, de előjött egy újabb: a hátrébb hozott hátfalnak köszönhetően az önindítóbovden nyugalmi helyzetben is ráhúzott egy kicsit, emiatt szintén kellemes kerregő hang kísért minden beindítást.
Természetesen ezt sem lehet simán beállítani, mert az 500-asba alapból egy rövidebb indítóbovden való, amit sehol nem lehet kapni, ezért spéci módon beleapplikált kispolszki bovden volt már beépítve (értsd: levágva).
Mivel nem tudtam elsőre úgy beállítani, hogy közben ne legyen teljesen sorjás - szálkás a dolog, ezt is cserélhettem ki, szerencsére most már ez is tökéletesen indít.Majd mikor az önindítóbovdent állítgattam, az egyik motorbeállításnál megint meghallottam a zajt, amit addig csak kanyarokban hallottam, ezúttal gurulás nélkül és már tudtam is, mi a probléma - ugyanaz, mint tavaly a kispolák motorjánál - a ventillátor csavarja volt hátul lelazulva.
Meghúztam, és most már az is jó. Persze mindezeket havazásban, -5 és 0 fok között.
Egy szelephézag állítást leszámítva most már úgy tűnik, túl vagyunk az első műszaki nehézségeken az autóval szerencsére, mert habár a BKV-t most többet nyüstölöm, néha kell egy működőképes autó, és mostanában a Honda szeret olyat játszani fagypont alatti hőmérsékleteknél, hogy a hátulja bukkanókon, kisebb kátyúkban is elég nagyot csattan, nem merek mindig a kis szamurájjal elindulni. Lehet olyan, hogy az elég öreg és szar lengéscsillapítókba belefagy a folyadék...? Van esetleg valakinek ötlete, mi lehet?
Ja, még egy dolog:
Külsőleg egy fejlesztés történt az 500-ason: hátra került végre négyzet alakú rendszám. szerintem rengeteget dobott az autón.
Pár kép.