Címke: honda (1)

Tevékenységtérkép

2011.11.19. Szombat

Az egész valamikor júniusban kezdődött. Az országban a szegénység már elképesztő méreteket öltött, és az emberek már a végső lépésekre szánták el magukat..
Barátnőm, Dia keresztanyukája 1 év munkanélküliség után úgy döntött, hogy elszakad a szülőföldjétől, Békés megyétől, és felköltözik Budapestre, mert valamiből élni kell.
Egy alkalommal elbeszélgettünk erről a szituációról Diával, és felmerült, hogy a felköltözéshez el kéne adni sokmindent, a kertet, a házat, a KOCSIT...

- Kocsit? Nem is tudtam, hogy van autója.
- Á, szót nem érdemel, valami ősrégi Honda Jazz. 6 éve garázsban áll, meg se mozdult, se vizsga, se semmi. De valószínűleg nem is működik. Meg se veszi senki szerintem így, bontóban 24 ezer forintért átvennék.

Az autóbuzik agyában ilyenkor nagyon fura gondolatok támadnak. Például, hogy ezt látni kell. Pláne azon autómániások fejében, akik sok hirdetést és történetet olvasnak arról, hogy 10-20-30 év után került elő a vidéki állatorvos tulaj hibátlan autója a garázsból, és egy olajcsere után pöccre indul. És azokról is, amikor a hibátlan autókat betolták a bontóba, mert nem kellett senkinek.

Úgy egyeztünk meg Diával, hogy ha legközelebb hazamegy Gyulára, ugorjon át keresztanyukájához, Edithez, lőjön pár fotót az autóról, és kérdezzen rá, miért lett leállítva. Ha egy kicsit is jó az autó, inkább megveszem én, minthogy bontóba menjen, előbb-utóbb úgy is kéne egy mászkálós autó (akkor még nem volt szó 400as benzinről...)

Küldött is pár fotót, azok alapján nem is tűnt reménytelennek, és ekkor megtudtam: nem a műszaki állapota miatt lett leállítva, hanem mert Edit átszokott a biciklire és a sétálásra, de eladni akkor még nem volt szíve.

Látni kellett élőben is.

Augusztus végén mentem barátnőmékhez látogatóba, Kispókkal érkeztem, sok szerszámmal, és megbeszéltem egy autónézést.

A rendszámon lévő matrica alapján 2007ben volt rajta utoljára vizsga, azóta egy centit se mozdult. Ez látszódott is az autón, iszonyat mennyiségű por volt rajta, pókháló a kék plüss kárpitokon és a műszerfalon, és minimális mennyiségű futónövény a kis piros alján, felkúszva a kipufogóra.

Végigtapogattam az alját, próbáltam elvonatkoztatni a sok portól, És úgy vettem észre, hogy bár van pár helyen felületi rozsda, de átlyukadva sehol nincs. 26 éves az autó, a festés gyári, vonalban van minden, és az órában 68 ezer kilométer van. Aztán megtudtam, hogy egyszer már átfordult, de egy sornégyes, vízhűtéses, karburátoros, halál egyszerű japán motornak általános vélemények szerint az olyan, mintha nem is történt volna még semmi vele. Szinte láttam a sanda arcán: indítsatok csak be, ti kis naiv europidok, meglátjátok, kirohanok még a világból.

Be is raktam gyorsan Edinapolski akksiját a régi helyére, ami a 4 év állásban megpusztult, és kiváncsiságból ráadtam a gyújtást: az összes kontroll lámpa felgyullad, az összes fényszóró ég, a duda szól, műszerfal lámpák szép zöld fényt árasztanak. Nafene.

Megegyeztünk, hogy még visszamegyek, és megpróbáljuk beindítani, de most még nem merem, ahhoz több cucc kéne.

Most hétvégén jött el a pillanat, hogy bevásároltam olajból, fagyállóból, kontaktsprayből, friss benzinből, majd Diával és az apukájával átmentünk életet lehelni az autóba.

Kitoltuk az autót a garázsból, kissé be volt rohadva a fék, de aztán megoldódott egy kis játszással.

Megnéztük az olajszintet, ami megfelelő értéken volt, a színe se volt nagyon vészes, de a tetejére ráöntöttünk egy keveset, hogy ne legyen probléma.

Lehúztuk a gyertyakábeleket, mindben volt szikra, a gyertyákat ki se bírtuk csavarni, úgyhogy nem kockáztattuk, hogy beletörik, bíztunk abban, hogy még jók. :)

Beletöltöttük a benzint a tankba, meg még egy kicsit a légszűrő felől, és láss csodát... :)




3 köszörülés után, kihúzott szivatóval, kicsit nyersen, kicsit kelletlenül, de beindult. :)
A karburátornál a benzincső bilincsét meg kellett igazítani, meg a hátsó futóműnél még nagyon kopog valami, a jövő héten meg lesz vizsgálva, de nagyon bizakodó vagyok. Vajon beleugorjak....? :)