A héten hétfőn elhárultak az utolsó akadályok, amik eddig rabolták a szerelés elől a drága időt - vagyis letudtam az utolsó vizsgáimat is
A keddi nap a pihenésre lett szánva, végül a mai napon rávetettem magam a Hondára, hogy pár bosszantó apróságot megjavítsak rajta.

Az első és legfontosabb a vezető oldali ajtóbehúzó megjavítása volt. 
A Jazzben az ajtóbehúzó/karfa két csavarja egy-egy műanyag anyán keresztül kapcsolódik az ajtó lemezéhez, és ebből a műanyag anyából az egyik kiszakadt a helyéről, meg is gyengült. Mivel hirtelenjében nem tudtam, honnan szerezzek ilyen izét, ezért szépen, igényesen a régi megsziloplasztozása mellett döntöttem, így talán ellesz egy darabig, de fél szemmel tudom, hogy figyelnem kell, hol lehet ilyet kapni újonnan, mert ez nem tartós megoldás.

Ha már úgyis lekerült a vezetőoldalról a kárpit, egyúttal kicseréltem a külső kilincset is, mert a régi ki tudja, mikor eltört, és mivel nem bajlódtak egy jó állapotú példány felkutatásával, ezért gyönyörű módon két utólag belehajtott csavar tartotta és működtette a szerkezetet.

Szerencsére én már korábban KeMa jóvoltából beszereztem egy hibátlan, bontott példányt, amit ezúttal meg is próbáltam betenni a helyére. 
A nyitószerkezet rudazatát egy patent fogja oda kilincs hátuljához, amit persze nem sikerült kipattintani, így maradt megint a parasztos megoldás - az egész kilincset kezdtem a patenttal együtt letekerni a nyitórúdról.

Ez a módszer be is vált, és a kilincs levétele után tapasztaltam meg, hogy miért volt a két csavar belehajtva a régi kilincsbe.
A kilincsbe ugyanis valamiféle ragasztással lett belerakva az anya gyárilag, ami a  csavarokat megfogja. A régi szerelő vagy azt hitte, hogy a kilincs csak be van pattintva a helyére, és lefeszítette a helyéről, vagy az elöregedett műanyagban elforgott az anyarész, és többé nem lehetett a gyári megoldással visszatenni a csavarokat - a lényeg, hogy a gyári csavarok az anyákkal a csavartartó lemezzel együtt szépen be voltak görbítve, hogy ne legyenek útban (lásd kép).

Visszaállítottam a gyári megoldást, majd beraktam a helyére a kilincset. Apróság, de szebb, mint a mókolt példány. Kicsit nehezen nyit... ha lesz affinitásom, szétszedem megint, és állítok rajta. 

Végül az utolsó javítás - A műszerfal világítás egyik izzója ki van égve. Szerencsére a műszerfalat pofonegyszerű megbontani, mert csak 4 sillagcsavar tartja a helyén a tetejét, és újabb 4 magát a műszert, és hozzá lehet ezután férni a visszajelző lámpák foglalatához.  Ezt előttem valószínűleg még senki nem tette meg, 28 évnyi piszokkal néztem farkasszemet. Kis ajaxos portörlés után mindjárt jobban nézett ki.
Sok hely nincs a kéznek, és a kilométerspirál miatt nem nagyon lehet kintebb húzni a műszeregységet (arra még nem jöttem rá, azt hogy lehet lekötni, de nem is lesz rá szükség.) 

Kemény 178 forintért vettem két db izzót, amit este be is csavarok majd a gyönyörű tipográfiájú foglalatba, már ezért a gyönyörű Toshiba-feliratért megérte nekikezdeni

Ezek persze csak apróságok, de fontos lépések, hogy az autó sokáig megmaradjon. 


És akkor képek.

Kb. másfél éve van nálunk a Honda, és azóta egy 45 Ah-s Bosch akksi volt benne, ami ezennel kimúlt. Ma már tolni kellett az autót.

Na persze nem újonnan került bele ez az akksi, hanem barátnőm édesapja már használta előtte 6 évig, majd amikor ő vett egy újat, mert ez a Renault Mégane-jában már nem volt az igazi, akkor eltette tartalékba, majd amikor a Honda képbe került, nekünk adta. 

Elvittem egy akku szaküzletbe, megmérték, majd mondták, hogy a 360A indítóáramból 80 van meg, úgyhogy ezt felejtsem el Úgyhogy ott helyben meglett az utódja egy legolcsóbb, gondozásmentes JászAkku képében. Remélem, sokáig foja bírni.


Ja! Az 500asról is egy szó:
A legutóbbi találkozón keresztbe eltört a motortartó bakom, szerencsére a tali az egyik klubtársamnál volt, aki ki is segített egy bontott példánnyal, úgyhogy lábon mentem haza 3/4 óra szerelés után. Ezúton is köszönöm a felajánlást, és a szerelési segítséget.

4 napos hétvége! Juhhhé! Menjünk Bükfürdőre pihenni, ázni a termálvízben, megnézni a környéket! 
- Gondoltuk ezt karácsony tájékán, amikor lefoglaltuk Bükön a Rigótanya panzióban a szobánkat, évfordulós nyaralásunkra.
Mivel menjünk? - Menjünk 500-assal, márciusban már biztos jó idő lesz, kinyitjuk a tetőt, kipróbáljuk, hogy bírja-e a hosszabb utakat.

Aztán jöttek a hírek "nyaralás" előtt 1 héttel, hogy nyugat-európában ítéletidő van, mínuszok lesznek, hát akkor marad a Honda, azt is szeretjük. Kicsit jobb a fűtése, kicsit dinamikusabb, kicsit tán könnyebben elfér benne a csomag, meg mínuszokban maradjon Lujzi a garázsban.

Aztán csütörtökön, 14.-én pesten már havazott délben. Letettünk arról, hogy Etyek - Alcsútdoboz - Csákvár - Zirc - Bakonybél - Pápa útvonalon menjünk, ami kétségkívül szép lett volna, és sok tájat láttunk volna, de be kellett lássam, hogy havazás idején ezt az útvonalat fogják utoljára takarítani, úgyhogy megtankoltunk, bepakoltunk, 2 óra tájékán el is indultunk az 1-es főúton, mert nem szeretjük az autópályadíjat, és kényelmes 90-100-at szereti amúgy is a rizsrakéta.

Az USB kontatkhibás volt a rádióban, úgyhogy átkapcsoltuk a Class FM-re, és ott meglepve hallottuk Bicske magasságában a havazás közben, de amúgy teljesen tiszta utakon, hogy az M7-esen 40 (???) autó ütközött. Hát ezt hogy csinálták? Ott már ennyire szar lenne az idő?
Külön megkérték a hallgatókat, hogy aki teheti, ne induljon útnak. (muhaha! Hányszor hallottuk ezt már! Mi ártana, a tök száraz út? wehehe.)

Aztán Szárliget tájékán a kocsi, és az út is.kezdett nagyon furcsa lenni. A Jazz gázadásra mintha csak dadogott volna, a vízhőmérséklet pedig lesüllyedt 0-ig. Az úton meg a hó kezdett el nőni, úgyhogy a tervezett 90-es sebesség visszaesett 70 körülire.

Tatabányára beérve már kezdett neccessé válni, hogy nincs téligumim, és az egyik piros lámpánál az autó nemes egyszerűséggel leállt.
Alig bírtam újra életre kelteni, a vízhőmérő 0-án több mint egy óra autózás után, füstöl, mint a veszett fene, és hiába nyomtam padlóig a gázt, csak dadogás volt a válasz.  (Hülye japán szar, egész évben semmi bajod nincs, és pont szabira menet akarsz meghalni? Azanyádúristenit!)

Egy kicsit megint jó volt, majd Almásfüzitőnél félreálltam, mert mintha csak 2-3 henger ment volna a négyből, és padlóig nyomva a gázt alig ment 50-el az autó.  Beázott az elosztófedél? kihúzódott a gyertyakábel? de mitől hideg a víz? Ha beázott az osztófej, miért nem tudom annyira átmelegíteni, mint annó a Mitsunál, hogy pörgetem, és kiszárad?

Szóval félreálltam, pihentettem az autót egy kicsit, közben kihúztam, megpiszkáltam a gyertyakábeleket, megtisztogattam a trafót meg az elosztófedelet, és bíztam a csodában. 
Szerencsére megjavult az autó, továbbmentünk Komáromig hiba nélkül, de közben már nagyon durva kezdett lenni az idő. Az út még nem okozott volna problémát még nyári gumival sem, mert lassan mentem, bár már nőtt a hóréteg az úton, és az ökör vezetők is valszeg mind az autópályán voltak, mert senki nem előzött meg minket, mi sem előztünk senkit, libasorban ment vagy 20 autó 40-50-el. A szél nagyobb lett, de még tolerálható. Félreálltunk egy benzinkúthoz du. 4- 1/2 5-kor, és ott vártunk kb 3/4 órát. Akkor már jöttek a hírek a ramaty utakról, mások is beértek a benzinkútra, hogy elképesztő az időjárás, lerobbant az autója, az M1-esre nem engedik fel az autókat - töprengtünk, mit tegyünk? 
Az autóról nem tudtuk, meddig tart a stabil állapota. Hókotrót eddig egy darabot sem láttunk, ezért bíztam benne, hogy hamarosan megérkeznek, ezért úgy döntöttünk, hogy Győrig még mindenképp tovább megyünk, összesen 40 kilométer. Onnan még jár vonat gyakran, ismerős is van a környéken, ha az autó addig egyszer is bizonytalannak tűnik, akkor vagy megszállunk ott, vagy hazamegyünk vonattal, a kocsit meg még kitaláljuk.

Szerencsére gond, műszaki hiba nélkül érkeztünk meg Győrbe 3/4 7-re a következő benzinkúthoz, de az út ez alatt a táv alatt már kritikán aluli volt. Az utakat teljesen belepte a hó, az oldalankénti két nyom valamennyire ki volt járva, de hókotrót mutatóba sem láttunk egy darabot sem, a hóátfúvások elképesztően erősek lettek, a tempó lelassult 40 kilométer / óra körülire. 

Itt újabb telefonálás vette kezdetét Dia szüleivel. Kérdeztük, mit tudnak, mit látnak a hírekből - természetesen rossz időt, tömegbaleseteket, elakadt kamionokat mindenütt. Nyári gumink van, ne menjünk tovább, forduljunk vissza, jöjjünk autópályán - hallatszott az intelem.

Vitába szálltam. Utólag be kell lássam, ez volt az a momentum, amikor 19-re lapot húztam, bár ezt ott még tán nem láttam.
Mondtam, hogy hiába jön az este, lámpánk van, idáig az utak is még vállalhatóak, bár nem megyünk gyorsan. Én szeretnék még ma Bükfürdőre érni a szállásunkra. hátra van még kábé 90 kilométer, ha 30-al megyünk végig, akkor is este 10-re ott leszünk. Ha ennél szarabb lesz bármelyik körülmény, akkor megállunk, és várunk.

Rám hagyták.
Az autó jól működött, elindultunk Csorna felé, és a sötét természetesen nem könnyítette a dolgunkat. A sebesség kb. 25 km/óra lehetett, jó volt, hogy a forgalom lecsökkent 0 környékére, ezért ha meg is csúsznék, biztos nem sodrok el senkit, de viszont nem volt olyan biztos érzésem sem, hogy valaki mutatja az utat, mint Győrig. A hóátfúvások egyre erősebbek lettek, a látótávolság kábé 1 útmenti pálca lett. 

Csornán ráfordultunk volna a 86-os főútra, de a rendőrség már ott állt, és tovább terelt volna minket. Mondták: próbáljunk meg Kapuvárnak menni, és ott forduljunk Beled község felé, mert a 86-os út járhatatlan, baleset is történt.

Tovább is indultunk, és ekkorra jött az, amit életemben nem gondoltam, hogy valaha átélek. 
Olyan intenzív hóátfúvásba kerültünk, hogy a látótávolság kb. 5 méter volt, néha az autó orra volt a legtávolabbi pont, ameddig elláttunk. Az ablaktörlőre 10 percenként ráfagyott a jég, és a külső visszapillantó tükrömet negyed óránként pucolhattam a hótól, 20-nál nem mentünk többel.

A reflektor, az összes ködlámpa ment, vészvillogó ment, és bíztam benne, hogy senki nem most akarja megmutatni, hogy Sébastien Loeb egy rakás szar, ő jobbat tud.

Diával megbeszéljük, hogy a következő nyitva lévő panzióba bemegyünk, és ha nincs is szabad szoba, addig ki nem mozdulunk, amíg nem lesz normális az idő.

(Egyik kereszteződésnél megálltam egy buszmegállóban lepucolni az ablaktörlőről újra a jeget, amikor a legnagyobb megdöbbenésemre egy távolsági busz érkezett meg mögém, és ledudált, mi a francot keresek a helyén. Lepakolta az utasokat, és ekkora bevillant,  hogy végre valaki mögé mehetnék, aki tán látja is az utat! De a busz csak gyorsult, 1 perc után már nem láttam a buszt, és nem tudtam utolérni - aztán ráhagytam, maradt a botorkálás.)

Így értünk be Kapuvárra este 9 órára, ahol az első panzióba betértünk, de nem volt szabad szobájuk. Nagyon rendesek voltak, körbetelefonálták az összes panziót Kapuváron, így 20 perc után meglett a helyünk, jutányos áron megszálltunk éjszakára, és ezzel véget ért a rémálom. Meleg szobában voltunk, 7 óra autós szenvedés után. 

Reggelre elment az áram a házból, de az utak már sokkal normálisabbak voltak, úgyhogy tovább álltunk, és elkezdődhetett az igazi nyaralás. Végre.
 Ezeket már nem ereszteném annyira bő lére, mert nem annyira érdekes.Elnézést, hogy ilyen részletesen leírtam az első napot, de magamnak is szeretném, ha meglenne minden részlet. 
Bükfürdőn áztattuk magunkat már délután, másnap Kőszeget néztük meg, a tájvédelmi körzetben, gyönyörű erdei utakon autóztunk, hófoltok voltak, de nem vészesek. Cákon megnéztük a pincéket, kis falvakon átautózva őzeket és nyulakat láttunk, a mai, utolsó napon pedig Sümeget és Veszprémet néztük meg hazafelé menet. Végülis jóra fordult a hétvége, de remélem, soha nem fogok még hírből sem hallani hasonlóról.

Kissé elkeserített (főként facebookon) az emberek negatív hozzáállása az autópályán dolgozó katasztrófavédelmisek és tűzoltók, és sok más ember munkájával kapcsolatban.

Nekik azt tanácsolnám, hogy ha ők jobban tudnak 120 kilométeres szélben 4 méteres hófalakból kivájni 4000 embert és több száz járművet, köztük 350 kamiont az ország minden részén, akkor legközelebb húzzanak ki segíteni, és ne a gép mögött osszák az észt. 




Képek:

Kilométeróra állás: 83870 km

Volt pár dolog, ami az autó megléte óta a levegőben lógott, és nem tűrt már halasztást, mert előbb vagy utóbb az út szélén maradtunk volna, ezért felkerestük a japánautó-mestert, akihez egy ideje már a Mitsubishit is visszük, és gondjaira bíztuk.
Cserélve lett:

• Komplett vezérlés, görgőkkel, mindennel
• vízpumpa
• két féltengelycsukló minden tartozékával
• teljes kuplung szett, kinyomócsapággyal, tárcsával, stb.-vel
• Motorolaj, és szűrőcsere
• váltóolaj csere
• hűtővíz csere

Most már nincs recsegés a kanyarokban, nem reccsen a váltó, ha rükvercbe kapcsolom, és nem rettegek attól, hogy szétrepül a motor a régi vezérlés miatt.

De még sok a tennivaló, hogy olyan legyen, amilyennek elképzelem.

Legutóbbi bejegyzés óta történt pár apróság, készülünk tavaszra.
A legnagyobb szivatásfaktorral járó dolog emlékeim szerint a motortartó szilentek cseréje volt.
A 126-oshoz képest az 500-as motortartója - szerintem - túlkomplikált és kevésbé hatékony, ugyanis itt a rugózást egy kisebb rugó és egy csuklós mechanizmus oldja meg, 1 csavar kicsavarása és 3 gumipogácsa kicserélése helyett 6 csavart, 1 távtartót, valamint 2 tőcsavart kell kicsavarni / kiütni a helyéről, hogy hozzáférjünk a 4 szilenthez és az 1 gumibakhoz.

És ha ráadásképpen még olyan is a bak öntvénye, mint az enyém - vagyis baleset miatt már meghajlott, emiatt összehegesztett, és még egy csavar bele is szakadt -, akkor előfordulhat, hogy a maximum 1 órásra tervezett szerelés 3 napig húzódik el. 
Persze ez főként arra is visszavezethető, hogy a 3/4 órán át tartó feszegetés ellenére a kengyel két része nem akart szétesni, hogy hozzáférhessek a szilenthez, ezért "anyáddal szórakozz, te szar" felkiáltással bevágtam a garázs sarkába, és másnap folytattam.

De aztán végül ez is elkészült, jöhetett az optikai tuning.
Régi álmom volt, hogy az 500-asra pepita tetőt tehessek majd fel. Ez barátnőm, Dia tudta is, ezért tavaly születésnapomra (Április) kaptam tőle egy bizonylatot, mely szerint meg van rendelve Pécsről, Bodáéktól a kockás vászon
A tető aztán meg is érkezett - novemberben. Állítólag gondok voltak a beszállítóval. hmmm.
Most télen jött el az idő, hogy felrakjam.
Szerintem szépen mutat, bár a tetőmerevítő még nincs felpatentolva, ezért kissé horpadt, de meg lesz csinálva

Visszakerült a sportkipufogó, ami még a kispolákon volt. Egyesek szerint drabális, ronda, nem rá való, de engem nem zavar, szeretem, ha kicsit öblösebben dörmög, és szebb is a krómhatású cső, mint a rozsdás szívószál.

És végül sikerült Gyuszi barátomtól egy motorkitámasztót szerezni, így már biztos nem fog felforrni a motor januárban.

Most már kicsit nagyobb távokat is meg merek tenni az autóval, habár van még pár erős zörej, de remélem, hamarosan meg tudom szüntetni őket. Legutóbb a 126os napon voltunk, összefutottunk a lengyel rokonsággal Ezúton is köszönöm Petyának és KeMának, hogy egymástól függetlenül felhívták a figyelmemet arra, hogy nem ég a féklámpám (kiégett a biztosíték. )

Valamint az utóbbi néhány napban is tettem pár kört a városban, amikor szebb volt az idő. Balzsam a léleknek, amikor megbámulják és ránevetnek az autóra, hogy vadidegenek lehúzzák az ablakot a dugóban, és átkiabálnak, hogy "gratulálok, szép autó!", valamint hogy "Az én első autóm ilyen volt!" - aztán meglepődik az 50es éveiben járó úr, amikor visszakiabálok, hogy "nekem is!"  
Utóbbi időben egyre kevesebbet iszok, de mégis dagad a májam. jó érzés, na.

A hondáról pár szó:
Szenteste előtti este megajándékoztam magamat egy kis Auchan parkolós csúszkálással. Nem akkora élmény, mint egy hátsókerekessel, de a karácsony előtti nagy rohanás kipihenéseként üdítő volt egy-két kézifékes forduló.

És jövő héten nagyszervíz. Reményeim szerint karbipucolás, kipuhegesztés, féltengelycsuklócsere, tömítéscsere, olaj-, és szűrőcsere, váltóolajcsere. Kiváncsi leszek az eredményre.

A néhány jobban készült képért köszönet gates kollégának, a robbantott ábráért köszönet a fiat500.hu oldalnak. 


UPDATE:
És amit elfelejtettem:

Karácsonyra kaptunk néhány régi családi videót DVDre ledigitalizálva, amikben felbukkant a család két régi szemefénye - egyrészről az 1200S-es lada, amiről ebben a blogposztban már megemlékeztem, valamint a Lada Samaránk, aminek egy érdekessége lehet a retrókedvelők számára.

Ugyanis édesapám ebben az időben sokat melózott a Szovjetúnióban, és ezt az autót lábon hozta haza szibériából egy kollégájának a piros példányával együtt, ezért díszeleg rajta egy szovjet vám / diplomata rendszám.
Nem szerettük a Samarát, mert sose volt olyan megbízható, mint a sárgalada, de ezekszerint újkorában még nem volt reménytelen - ami azt illeti, én most sem mernék elindulni kocsival szibériából, akkoriban ez még extrémebb lehetett. Nem semmi.

Az 1200-asról a felvétel pedig egy horvát (akkor még jugó nyaraláson készült - érdekes, hogy nagykanizsán megálltunk egy pihenőben aludni, gondolom, autópályák hiánya miatt ez még nem olyan túra volt, mint mostanában, hogy be az autóba, 4 óra múlva pedig már a parton vagyunk.
Na , és erről pár kép.
 

Felpolíroztam a járgányt, kitakarítottam, Buszos Petya tanácsát megfogadva Johnsons Baby Oillal lekentük a műanyagokat... Holnap a tetőt csinálom még egy kicsit.
Fotón átjön valamennyire a különbség? 

És az 500as is készül. Már nincs sok hátra...

... lássuk, mi történt a kocsik háza táján!

P. Fiat Edina: Ponyva alatt alszik.

Fiat Lujza: egészen előrehaladott állapotban kezd lenni, és ez nagyban köszönhető annak, hogy BeZiL akkor is építi az autót, amikor én nem vagyok jelen, tehát gyakorlatilag mindig... :S Nem tudok elég hálás lenni ezért.


Bekerült a motor, felkerült a megpucolt kormánymű, és futóműelemek, a váltóban tömítéscsere történt, a fék összerakódott az OGYtól és Gedeontól kapott cuccokkal, új kerékcsapágyak kerültek be... felsorolni is hosszú lenne, az autó így tényleg "Nuova 500" lesz.

A rettenetes harakiriművész:
A költözés utózöngéjeként újabb Budapest-Gyula útvonalat tett meg, megpakolva, és párom édesapjának köszönhetően ott bekerült a polskiból kiműtött kazettás magnó, valamint megreparáltam az első lökhárító díszcsíkját, és szereztem a műszerfalba egy bontott hamutartót, mert az hiányzott.

Egy másik alkalommal pedig Cegléden, 500as építés közben szelephézagot állítottunk, köszönhetően annak, hogy egy svájci Jazz-barát elküldte nekem a pontos beállítási értékeket, valamint kicseréltük a ki tudja, hány éves gyertyákat - elég hülye elhelyezésének köszönhetően én nem is fértem hozzá kényelmesen a gyertyakulcsommal, és nem is tudtam megindítani őket, de ezúttal kisegítettek BeZiLék újra

Ezeknek köszönhetően az autó lényegesen csendesebbé vált, majd Pestre hazafele a németautópályás kerülőúton megtapasztalhattam, hogy ha ne adj Isten elgurul a gyógyszerem, mert valaki szemétkedik az úton, akkor ez a szerencsétlen virsligumikon futó 27 éves japán pléhdoboz simán beleszalad a kilométeróra utolsó osztásába, ami 160 km/órát jelent. Le is ugrottam rögtön a gázról, amint megpillantottam, hogy mi a helyzet...

Elképesztő, hogy február óta már 7000 kilométert beletettem a járgányba. De nagyon megszerettem.


De hogy jön az egészhez Ötvös Csöpi?!

Talán nem vagyok egyedül a korosztályomban azzal, hogy ha azt mondják nekem: autósüldözés, akkor nem a sokak által emlegetett Bullit, vagy a Tolvajtempó Mustangja, vagy a Halálos Iramban tuningolt szörnyei jutnak eszembe, hanem a Bujtor István által megformált balatoni zsaru Zsigulis száguldozásai. (az később lett érdekes, hogy az Elvarázsolt Dollárban épp egy Fiat 500-as volt a civil autója.)
Autóbuzériám egyik kiindulópontja tehát mindenképp ezek a filmek voltak, videókazettán megvoltak mind, mai napig kívülről fújom az összeset - érthető talán, hogy mennyire izgatott lettem, amikor megtudtam, hogy az 1985ös Elvarázsolt Dollár néhány főbb részét nem is a Balatonnál forgatták, hanem a Budapesttől alig 15 kilométerre lévő Nagykovácsi kastélyában. Tegnap tehát el is jött az idő, hogy megnézzem ezt a  számomra legendás helyszínt
Hihetetlen érzés volt ott lenni, és megcsodálni egy híres film forgatásának helyét
Többit majd  a képek alatt.

Talán emlékeztek rá, ebben a blogbejegyzésben részletesen taglaltam, hogy mennyi szopással jár az, hogyha az ember megpróbálja a motorszámát kijavíttatni, és nincs KeMa, akinek köszönhetően később megtudhattam a tuti módszert. (ezúton is köszönöm az útmutatást! )

A bejegyzés megírásának pillanatában már elküldtem a kérvényemet a Közlekedési Nyilvántartó Osztálynak, hogy kerítsék elő a régi forgalmit, mert addig át sem tudom iratni az autómat, amíg nem egyeztetjük az újjal.

Tegnap kaptam tőlük egy levelet, mely szerint a gyulai okmányiroda sztályvezetője  Április 10.én keltezett levelében tájékoztatta őket, hogy Március 2. napján javításra került a motorszám, valamint bekerültem a forgalmi engedélybe és a törzskönyvbe mint tulajdonos.
 A fentiekre való tekintettel nem küldik el nekem a régi forgalmi másolatát, és a befizetett 1510 Ft igazgatási szolgáltatási díj visszafizetéséről is a levél elküldésével egyidőben intézkednek.

Egyrészről örülök, hogy ezen az egészen már több, mint két hónapja túl vagyok, és örülök, hogy még a pénzemet is visszaküldik, lesz 50 kilométerre elegendő naftám. Na bumm.
Másrészről viszont siralmas, hogy a kérvényezést januárban indítottam el, (márciusban átirattam a kocsit), áprilisban kezdett a hivatal egyáltalán utána nézni, hogy akkor most mi is történt, és Május 17.-én sikerült engem tájékoztatni arról, hogy igazából nem csináltak semmit.

Szerintem volna fejleszteni való ezeken a hivatalos dolgokon itt Magyarországon...

Egyébként a kis Jazz teszi a dolgát. Van rajta mit csinálni, hamarosan elviszem lakatoshoz, hogy pár dolgot javítson ki rajta, amíg még nem kell elemcserére fanyalodni, állítunk szelepeket, és kéne karbit pucolni. Ért valaki a KEIHIN karburátorokhoz...?
Valamit úgy fest, hogy sikerül beszerelni egy korhű digitális órát, ami gyári extra volt 85ben, és az enyémben alapból nincs, valamint az utasülés alatt lesz egy fiók, ami gyárilag volt, azóta megint nincs. Szóval igyekszek a gyári állapotokat visszaállítani.

És kezd kialakulni egy súlyos betegségem. A "Jazz Turbo" kór. Találtam remek japán hirdetési oldalakat, ahol még van 1-2 eladó példány ezekből a járgányokból. Behozatni sajnos esélytelen, iszonyú drága,forgalomba hozni majdnem lehetetlen.
De ha valaki tud magyarországon bontásra ítélt példányt, azonnal szóljon...

Eseménydús hosszú hétvégén vagyunk túl. Mármár bűn lett volna nem elutazni, kikapcsolódni egy picit, egyrészről mert barátnőmmel, Diával 3 éve vagyunk együtt, és most volt évfordulónk ,  másrészről leadta a szakdolgozatát, ami miatt hetek óta nem pihent normálisan, harmadrészről a relatíve sok túlórás melózás és költözéses mizéria után én is örültem neki, hogy ha pár napig nem kell a világ dolgaival foglalkozni.

Már korábban lefoglaltunk egy szobát egy Miskolctapolcai fogadóban, a leutazáshoz pedig természetesen a kis Hondát választottuk, egyrészt, mert szeretjük, másrészt mert úgysem volt más autó kéznél. KeMának köszönhetően megtudtam, hogy a Pilisvörösvári bontóban szomorkodik egy fehér Jazz, gondoltam, pár alkatrészének szerzek egy kis örömet azzal, hogy tovább élhet a piros járgányban - így került az autóra egy új bal első lámpa, mert a régi már ázott és rohadt volt, egy új balos külső kilincs, amit még nem volt merszem kicserélni, és egy új balos tükör - ezúton is köszi az infót, KeMa!



Bíztam benne, hogy nem lesz vele semmi gond, habár indulás előtt pár nappal kezdett gyanússá válni, hogy Dia apukájától kapott, 6 éves, tavaly a családi Renault Méganeból kiszerelt és tartaléknak félretett akksi kezd meghalni, mert inditózásra nagyon gyengén reagált, lassan forgatott az önindító. Ez a feltételezés sajnos megdőlt akkor, amikor beletettem Edina másfél éves akkuját a kocsiba, és nem lett egyáltalán jobb a helyzet.

Eljött az utazás napja, nekem délelőtt még a suliban volt jelenésem, Diának még meg kellett tartania az utolsó gyakorlatát a szünet előtt, ezért megbeszéltük, hogy majd ha végeztem, elmegyek érte, és onnan rögtön megyünk tovább nyaralni délután.

Beülök reggel a Jazzbe, elfordítom a kulcsot....
... és nem történik semmi. A kontroll-lámpák ugyanúgy égnek, csak épp az autó nem indítózik.

Fordítom újra, piszkálom a kapcsolót, csapkodom a tetejét, nem történik semmi.

Ennek a fele sem tréfa.
Épp készülnék a Bükkbe, Aggtelekre, Miskolcra, Lillafüredre, és ott majd az évfordulónkat úgy ünnepeljük, hogy mindig be kell tolni a megbízhatóság mintapéldányának tartott japán autót? Na nem, azt nem lehet.

Villámátnézés, nem látszódik semmi, 9-kor dolgozatot írok, délután 2-kor indulnánk Borsodba, van egy órám 9-ig, hogy leadjam valakinek a kocsit, aki délutánig megcsinálja. 4 napos ünnep előtt...

Begurultam az első műhelybe, amiről a suli közelében tudtam: nem vállalnak autóvillamosságot. Köszi. Próbáld meg a szomszédban, hátha tudnak segíteni, itt vannak a telepen.

Átgurulok oda (közben persze végig jár a motor, nehogy be kelljen tolni, ha esetleg mégsem tudnak fogadni), mondják, hogy van délelőttre 4 műszaki vizsgájuk meg egy csomó szerelésük, de megnézik, hátha tudnak gyorsan segíteni.

Nem tudtak. De mondták, hogy nézzek át a telepen a gumishoz, szoktak egyszerűbb javításokat vállani, hátha.

Ők sem tudtak. Megnézték, hú, ehhez ők nem értenek, de van gazdagréten egy autóvillamosságis, felhívják, ha van hely, átmehetnék oda.
Felcsörögték, még a telefonban megkérdezték: emelni kell az autót az önindító levételéhez? - Nem, motortérből hozzáférhető. - Jó, akkor jöhetek, csak most az akna foglalt.

Átszáguldottam gazdagrétre, ránéztek az autóra:
- Hááát, itt kéne hagyni, fel kell újítani az önindítót valószínűleg.
- Jó. Mikor jöhetek érte?
- Olyan körülbelül délután 5-re.
- Öfff. Hümmm. Ccccc. Hááát....
- Miért, mikorra kéne az autó?
- 2kor terveztem indulni vele Miskolcra.
- Öfff. Hümmm. Ccccc. Hááát. Jó, megpróbáljuk addig megcsinálni.

3/4 12kor hívtak, hogy készen van, mehetek. Ezúton is nagy-nagy köszönet nekik, hogy így el tudtunk indulni időben. Szénkeféket cseréltek, megpucolták, és most hibátlanul üzemel.

Szóval délután lementünk Miskolctapolcára, csütörtökön megnéztük Lillafüredet és a diósgyőri várat, majd pénteken elindultunk Aggtelekre cseppkövet nézni.
És az első kereszteződésnél azt a cseppet sem elhanyagolható dolgot kellett felfedeznem, hogy az autó maradék féke megszűnt létezni. Megálltam, és megnéztem a fékfolyadékot: az egyik körben teljes üresség.

Sosem voltam előtte Aggteleken, de mivel azt sejtettem, hogy a cseppkövek barlangokban vannak, a barlangok meg hegyekben, a hegyekbe meg elég kacskaringós utak visznek fel, ezért jobbnak láttam keresni egy szerelőt, mintsem végig kézifékkel menjünk. Mint már írtam korábban, a fék eddig se volt valami acélos, de ez azért túlzás, hogy semmi ne legyen.

Az első szervízt zárva találtam, másodjára a Bárdi Autót sikerült megtalálni, ami szerencsére nyitva is volt. Bementem az üzletbe, megkérdeztem az egyik pénztárost, tudnak szerelőt ilyenkor 4 napos ünnep közepén...?
Mire a pénztáros rámutat a másik pénztárnál egy olajos kezeslábasban várakozó fickóra: - Ott van, tessék. Figyu, fékproblémájuk van, tudnál nekik segíteni?

Az úriember kézségesnek bizonyult, a parkolóban megnézte a fék környékét,megvakarta a fejét: van ugyan most melója otthon, de ha elmegyünk vele Felsőzsolcára, akkor csinál rajta valamit, hogy tudjunk valamennyire biztonságosan közlekedni.

Vettünk egy doboz fékfolyadékot, átautóztunk hozzá, majd munkához látott. Közben kedélyesen elbeszélgettünk, kiderült,ő egy veterán 500-as Trabit épít OT-ra, ha végeztünk a féklégtelenítéssel, megmutatja (megnéztük aztán, gyönyörű lesz, ha elkészül nyárra! )

Fel is lett töltve a fék, le is lett légtelenítve, és mivel nem csöpögött sehol, arra gyanakodott, hogy a főfékhenger nincs a helyzet magaslatán. Most jó lesz a fék egy darabig, de vigyázzunk, közlekedjünk vele úgy, mintha nem is lenne fék, a folyadékszintet meg ellenőrizzük folyamatosan. Grátiszként a hülyéskedő féklámpát is megcsinálta.

Megköszöntük neki a fáradozást, ráadásul a 2 órányi szivatás ellenére egy vasat se fogadott el

Azóta semmi gond nincs a fékkel, folyadék viszont egyáltalán nem hiányzik belőle, pedig azóta megjártuk aggtelket, és hazafelé menet Tapolcáról Répáshután át mentünk Egerbe a bükkön keresztül, ami felvet pár kérdést.

1. Ha a főfékhenger volt a ludas, akkor miért nem vertem még bucira annak a felújítóműhelynek a tagjait, akik műszaki vizsgára felújították a főfékhengert?
2. Ha a főfékhenger volt a ludas, akkor hogyhogy a rendes légtelenítés óta nem hiányzik fékfolyadék a rendszerből?
3. Ha nem a főfékhenger a ludas, akkor hol folyt el a folyadék?
4. Szóval ki volt az őslény?

Viszont azzal is szembesülnöm kellett, hogy én biztosan őslény vagyok, és nem ismerem a saját autómat.
 Említettem korábban, hogy ég folyamatosan a kézifék kontroll-lámpája.
Mióta viszont fel lett töltve a tartály folyadékkal, és le lett rendesen légtelenítve, már nem világít... Ahha, szóval ez fékfolyadék-szint kontroll-lámpa is.

Mentségemre legyen mondva, hogy egész idáig olyan autóim voltak, amiben nem volt ilyen kontroll lámpa, amit meg vezettem, és volt benne ilyen lámpa, abban meg sose világított.

A hétvége fejleménye még, hogy a jobb hátsó kerékben valószínűleg van egy lassú defekt, ettől függetlenül egy nagyon jó, élvezetes, pihentető hétvégén vagyunk túl, szép tájakon jártunk, és az autó se sodort a halálba.

Szép napot mindenkinek!

A világ legfaramucibb kinézetű autója ( a Fiat Multiplák és a békalámpás Ford Scorpio után), vagyis a Honda Jazz. Ami most már az én nevemen van, és le is van vizsgáztatva.

Rögtön be is dobtuk a mélyvízbe, elhoztuk Gyuláról a hétvégén, és mivel talán még nem említettem, hogy közben elköltöztem, és az új lakásba még kell pár cucc, ezért extraként betettünk a kocsiba egy mosógépet, egy mikrót, egy ruhaszárítót, egy vasalót, egy vasalódeszkát, egy szobai mérleget, két óriási párnát, két utazótáskát, két laptoptáskát, pár könyvet, pár konyhai kelléket, körülbelül 2 készlet poharat és 3 készlet tányért, meg még pár ezer apróságot. A mai napig nem értem, hogy fért be úgy, hogy közben tökéletes kényelemben tudtam vezetni. Gyors 250 kilométer, kényelmes 90-110es tempóval, alapvetően gondtalanul.

Az úton persze kiderült pár turpisság még az autóval kapcsolatban: a féken még van mit csiszolni, a motortartó bakok 6 év állásban kicsit elgyengülhettek, mert van egy kis vibráció, a féklámpakapcsoló sincs a helyzet magaslatán, mert néha úgy gondolja a féklámpa, hogy ő most folymatosan fékez (azóta megoldva), a kézifékvisszajelző a műszerfalon sajnos folyamatosan világít (megint a rohadék kontroll-lámpák ) , karbibeállítás és még pár apró dolog, de nem sok választja el attól, hogy fajintos kis használós autó legyen.

Az esztétikumon annyit fogok változtatni, hogy előbb-utóbb kap egy polírt meg egy szép könnyűfém felnit, és kész. Más egyelőre minek.
A sárga izzó meg szerintem elmaradhatatlan.

This is the beginning of a beutiful.... Something.

Ezúton is köszönet Diának és szüleinek a közreműködésért, és a rengeteg segítségért.

Nem voltam 126-os napon. Pedig mentem volna.
A bürokrácia közbeszólt, mert most már intézni kellett a világ leghülyébb formájú autójának az átírását. De tényleg, ismer valaki olyan autóformát, ami ennél gnómabb? De nekem tetszik.
Csütörtök este leutaztunk Diával Gyulára, hogy a péntek délelőttöt feláldozva végigjárjuk az összes létező hivatalt KeMa javaslata alapján, hogy át legyen írva a motorszám végre valahára, és a maradék javítás után mehessen vizsgázni.

Szóval.
Péntek reggel fél 8kor jelentkeztünk a szerelő mesternél az autóért, aki a műszaki vizsgát intézte volna, de a papír miatt nem ment.
Mondanom sem kell talán, hogy útvonalengedélyünk ekkor még nem volt, de 8-ra át kellett érni Gyula másik felére erdetiségvizsgálatra.
Fura volt az autócskát így vezetni, de egyáltalán nem rossz. A sok állástól, és a még valószínűleg leülepedett koszoktól az alapjárat nem volt egyenletes, de az autó gyorsult, a kormányzás hibátlan, az egyenesfutás tökéletes.
Ellenben a fék elképesztően rossz, vagy régi a fékfolyadék, vagy a főfékhenger adta meg magát...?
Megúsztuk rendőr nélkül, átvittük eredetiségvizsgálatra, na de közben időpontunk volt 8:30-ra az okmányirodába, hogy útvonalengedélyt és hatósági bizonyítványt kérjünk az NKH adategyeztetéshez, mert mivel közben kiderült, hogy az autó biztosítás nem fizetése miatt a forgalomból ki van tiltva, ezért a régi forgalmit nem adhatják ki.
8:30ra nem lett kész az eredetvizsga,úgyhogy betaxiztunk a gyulai okmányirodába,a hol röpke másfél óra alatt sikerült a két papírt kiváltani, majd ugyanazzal a taxival visszamentünk az eredetvizsgáló helyre - ahol akkor fejezték be épp a vizsgálatot, kiállították a papírokat, mely szerint: "Az autó egyedi azonosító számai és a hivatalos papírok közötti eltérést megállapítom. Megállapítom továbbá, hogy az eltérés adminisztrációs, illetve gyártási hiba miatt következett be."
Nocsak, ki gondolta volna....

Most már az útvonalengedély birtokában elindulhattunk át Békéscsabára az NKHba, hogy megadategyeztessük azt, amit amúgyis mindenki tud már, de legalább járt egy jót az autó. Oda 20 kilométer kétszer kétsávos autóút, vissza is.
Tisztulhatott egy kicsit az öreg kamikázeharcos, mert 110-el olyan simán előzgettük a román kamionokat, hogy csak na. Bírta volna tovább is, de a levegős fék miatt ezt most jobbnak láttam nem kipróbálni.
Békéscsabán is kis keresgélés után megtaláltuk az NKH-t, egy kopaszodó, szakállas úriember át is nézte az autót, a motorszámot ő is alig találta meg - az utastér felőli oldalán van a motornak, egy nagy halom kábel és vezeték alatt, nem csodálom, ha annó kényelmesebb volt az alvázszámot beírni motorszámnak.

Mindenesetre megkaptuk az adategyeztető lapot, itt is elment egy jó óra, és mivel megnyugtattak, hogy ezzel a papírral is lehet menni most már vizsgázni, ezért nem száguldottam át 11:59-re a 12:00ig nyitvatartó okmányirodába, hogy bejegyezzék az amúgyis bevont forgalmiba azt, hogy a motorszám nem helyes.

Úgyhogy már csak egy kis szerelés van hátra, műszaki, és átírás.

Apropó műszaki.
Kellene bele két hátsó lengéscsillapító, talán egy főfékhenger, meg néhány ülés / huzat, ami nincs kiszakadva - ezek után mehet vizsgázni. Ha valaki ilyet esetleg tudja, honnan lehetne szerezni, nagyon megköszönöm.

A mai nap meg a takarítással telt - UltraDermes és mosóporos melegvizes szivaccsal végigdörgöltük a belső tér műanyagjait, a tárolókat, a zsebeket, a kormányt, a műszerfalat, a tetőkárpitot, még tegnap alaposan lemostam magasnyomásúval egy benzinkúton, egy porszívózás volt még a szőnyegen, és hamarosan lesz egy szilikonspray-es műanyagápolás. Minimálköltségvetésből dolgozunk, mert kell máshova egy pénz, Lujza csókoltat mindenkit, és reméli, hogy hamarosan találkozik mindenkivel.

_{(De azért fejben már tervezem, milyen könnyűfém felnit kéne aládobni, meg a fekete műanyagokat lefújni esetleg, egy egészséges polírozás esetleg... Majd lesz belőle valami. )}

Most pedig pár normális minőségű kép.

//Telefoncsörgés//
- Közlekedési Főfelügyelet gépjárműosztály, jó napot kívánok!
- Jó napot kívánok, K.Dániel vagyok, és azügyben telefonálok, hogy vásároltam nemrégiben egy Honda Jazz típusú gépkocsit a Békés megyei Gyulán, és a következő lenne a problémám: Az autó körülbelül 4 éve forgalomból ideiglenesen ki volt vonva, és úgy terveztem, hogy ott helyben levizsgáztatom, és úgy hozom haza Budapestre, de sajnos az ottani műszaki vizsgán nem engedték át, mert a motorszám nem egyezik a törzskönyvben és a forgalmiban szereplővel, hogy egészen pontos legyek: a papírokban az alvázszám és a motorszám betűről betűre megegyezik, ami nyilván képtelenség, de a gyulai okmányiroda nem hajlandó átjavítani a motorszámot, mert azt feltételezhetnék, hogy valahonnan loptam egy 1985-ös Honda Jazz motort, és azt akarom beépíteni,
// Gondolatban: Hány darab szögletes Jazz lehet az országban? 10? 20? és majd azokból lopok motort? wehehe. Barmok. // ,
holott az 1994-es Nógrád- -megyei Vámhivatali határozaton az autónak még a jó motorszáma szerepel. Szóval azt szeretném kérdezni, hogy át tudom ezt valahogy javíttatni?
- Pillanat, kapcsolom a kollégámat.
- Köszönöm.

//Dallamátvezetés.//

- X.Y., Jó napot kívánok!
- Jó napot kívánok, K.Dániel vagyok, és a következő lenne a problémám:  Vásároltam egy Honda típusú gépkocsit Békés megyében, ahol az autó körülbelül 4 éve forgalomból ideiglenesen ki volt vonva, és úgy terveztem, hogy ott helyben levizsgáztatom, de sajnos az ottani műszaki vizsgán megbukott, mert a motorszám nem egyezik a törzskönyvben és a forgalmiban szereplővel, mármint a papírokban az alvázszám és a motorszám teljesen ugyanaz, de a gyulai okmányiroda nem hajlandó átjavítani a motorszámot, szóval azt szeretném kérdezni, hogy van mód ezt visszajavíttatni valahol?
-  Én azt javaslom, hogy hívja fel ezzel a Mozaik utca vizsgaállomásunkat, ők tudni fogják, mi a teendő.
-//Gondolatban: Tudni fogja? De jó. Alig várom.//
- Diktálhatom a számot? 123-45-67.
- Köszönöm szépen. Visz'hall'.

//Telefoncsörgés//

- Mozaik utcai vizsgaállomás, jó napot kívánok!
- Jó napot kívánok, K. Dániel vagyok, és azügyben telefonálok, hogy vásároltam nemrégiben egy Honda Jazz típusú gépkocsit a Békés megyei Gyulán, és az autó körülbelül 4 éve forgalomból ideiglenesen ki volt vonva, és úgy terveztem, hogy ott  levizsgáztatom,  de sajnos az ottani műszaki vizsgáról kivágták, mert a motorszám nem egyezik a törzskönyvben és a forgalmiban szereplővel, valószínűleg 2005-ben, amikor új forgalmit és törzskönyvet kapott az autó még az előző tulajnál, akkor elgépelték az okmányirodában,  de a gyulai okmányiroda nem hajlandó átjavítani a motorszámot, mert azt feltételezhetnék, hogy valahonnan loptam a motort.
Tehát azt szeretném kérdezni, hogy át tudom ezt valahogy javíttatni?
- Hívja fel a műszakvezetőt, megadom a számát, ő kompetens ezekben a dolgokban. 789-98-76.
// Gondolja:Kompetens? Hurrá. Épp itt az ideje egy kompetens embernek.
- Köszönöm szépen, viszonthallásra.

//Telefoncsörgés, 10 perc várakozás, nem veszi fel senki.//
-Anyátok.

<Újabb telefoncsörgés, 1-2 perc várakozás, felveszik>
- Műszakvezető, jónapot kívánok!
- Jó napot kívánok, K.Dániel vagyok, és a következő lenne a problémám:  Vásároltam egy Honda típusú gépkocsit Békés megyében, és az autó körülbelül 4 éve forgalomból ideiglenesen ki volt vonva, és úgy terveztem, hogy ott helyben levizsgáztatom, de sajnos az ottani műszaki vizsgán megbukott, mert a motorszám nem egyezik a törzskönyvben és a forgalmiban szereplővel, mármint a papírokban az alvázszám és a motorszám teljesen ugyanaz, de a gyulai okmányiroda nem hajlandó átjavítani a motorszámot, szóval azt szeretném kérdezni, hogy van-e mód ezt visszajavíttatni valamilyen módon?
-  Hozzák el ide az autót, le tudjuk úgy vizsgáztatni, hogy átjavítsák a számot.
- Elnézést, de egyrészt az autó Gyulán van, másrészt akkor a legutóbbi vizsgán nem tudták volna átjavítani ezt a nyilvánvaló elírást?
- Hát akkor a Békés megyei KPM vizsgaközpontba kell elvinni. És nem, csak KPM vizsgaállomásnak van jogosultsága ilyen vizsgát lebonyolítania.
- Aha, értem, köszönöm. Viszhall.

- //Gondolja// KPM vizsga? ahol garantáltan belekötnek az élő fába is, és számonkéri majd valami okostojás, hogy miért javítva, és miért nem cserélve van esetleg az az alkatrész, amit egyébként már sehol európában nem lehet kapni? Na nem, nem vagyok fakír, biztos van más megoldás.

//Telefoncsörgés, kérjük válasszon a menüpontok közül, blablabla.
- Központi Okmányiroda, jó napot kívánok!
- Jó napot kívánok, K.Dániel vagyok, és azügyben telefonálok, hogy vásároltam nemrégiben egy 1985-ös Honda Jazzt, ami körülbelül 4 éve ki volt vonva a forgalomból, és ...
- Egy pillanat, kapcsolom a kollégámat.
Aha, szóval ott mereszted a segged egész nap, de te nem értesz hozzá, csak a kollégád. Király vagy.

//Dallamátvezetés.
- Központi Okmányiroda, Y.Z. vagyok, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok, K.Dániel vagyok, és a következő lenne a problémám:  Vásároltam egy Honda típusú gépkocsit Békés megyében, ahol az autó körülbelül 4 éve forgalomból ideiglenesen ki volt vonva, és úgy terveztem, hogy ott helyben levizsgáztatom, de sajnos az ottani műszaki vizsgán megbukott, mert a motorszám nem egyezik a törzskönyvben és a forgalmiban szereplővel, amit 2005ben állítottak ki az előző tulaj részére, mármint a papírokban az alvázszám és a motorszám teljesen ugyanaz, de a gyulai okmányiroda nem hajlandó átjavítani a motorszámot, mert állításuk szerint azt is gondolhatnák, hogy lopott motort akarok beletetetni, szóval azt szeretném kérdezni, hogy van-e arra mód, hogy a 2005 előtti forgalmi engedélyről esetleg kaphassak egy másolatot, és ha abban esetleg még a rendes motorszáma szerepel az autónak, akkor egy hivatalos állásfoglalásban elismerhessék, hogy a gyulai okmányiroda elgépelte a motorszámot?
- Legyen szíves telefonon felhívni a Központi Nyilvántartó osztályt, ők foglalkoznak a régi forgalmi engedélyek tárolásával, őket kellene megkérdezni ezügyben. Megadom a számukat. 369-25-81.
- //Gondolja. Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr......................
- Köszönöm szépen, viszonthallásra.

//Telefoncsörgés//
- Közlekedési nyilvántartó osztály, jó napot kívánok.
- Jó napot kívánok, K.Dániel vagyok, és a következő lenne a problémám:  Vásároltam egy Honda típusú gépkocsit Békés megyében, ahol az autó körülbelül 4 éve forgalomból ideiglenesen ki volt vonva, és úgy terveztem, hogy ott helyben levizsgáztatom, de sajnos az ottani műszaki vizsgán megbukott, mert a motorszám nem egyezik a törzskönyvben és a forgalmiban szereplővel, amit 2005ben állítottak ki az előző tulaj részére, mármint a papírokban az alvázszám és a motorszám teljesen ugyanaz, de a gyulai okmányiroda nem hajlandó átjavítani a motorszámot, mert állításuk szerint azt is gondolhatnák, hogy lopott motort akarok beletetetni, szóval azt szeretném kérdezni, hogy van-e arra mód, hogy a 2005 előtti forgalmi engedélyről esetleg kaphassak egy másolatot, és ha abban esetleg még a rendes motorszáma szerepel az autónak, akkor egy hivatalos állásfoglalásban elismerhessék, hogy a gyulai okmányiroda elgépelte a motorszámot?
- Kapcsolom a kollégámat.
-    // Gondolja:  !!!!!!???????%@$ߤ×#&ĐXD:'-(!!!⁶⁵


//Dallamátvezetés//
- Közlekedési nyilvántartó főosztály, A.B. vagyok, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok, K.Dániel vagyok, és a következő lenne a problémám:  Vásároltam egy Honda típusú gépkocsit Békés megyében, ahol az autó körülbelül 4 éve forgalomból ideiglenesen ki volt vonva, és úgy terveztem, hogy ott helyben levizsgáztatom, de sajnos az ottani műszaki vizsgán megbukott, mert a motorszám nem egyezik a törzskönyvben és a forgalmiban szereplővel, amit 2005ben állítottak ki az előző tulaj részére, mármint a papírokban az alvázszám és a motorszám teljesen ugyanaz, de a gyulai okmányiroda nem hajlandó átjavítani a motorszámot, mert állításuk szerint azt is gondolhatnák, hogy lopott motort akarok beletetetni, szóval azt szeretném kérdezni, hogy van-e arra mód, hogy a 2005 előtti forgalmi engedélyről esetleg kaphassak egy másolatot, és ha abban esetleg még a rendes motorszáma szerepel az autónak, akkor egy hivatalos állásfoglalásban elismerhessék, hogy a gyulai okmányiroda elgépelte a motorszámot?
- Legyen szíves ezügyben írni egy e-mailt B.E. főosztályvezető asszonynak, és akkor intézkedünk majd az ügyben.
- körülbelül 10 telefon potyára azért, hogy egy TETVES, MOCSKOS, SZÁJBATEKERT, ELB@SZOTT e-mailt küldhessek el valakinek? MIVAAAAAAAAAAAAN????????????????????????
- Köszönöm szépen! VISZONTHALLÁSRA!

//Telefoncsörgés, 3 nappal később.
- Közlekedési nyilvántartó főosztály, C.D. vagyok, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok K.Dániel vagyok, és azügyben telefonálok, hogy küldtem egy emailt pár nappal ezelőtt egy frissen vásárolt, használt Hondával kapcsolatban, és nem kaptam rá semmilyen választ vagy visszajelzést. Azt szeretném kérdezni, hogy megkapták az e-mailt, vagy hogy is áll ez a dolog most?
- Mondana egy rendszámot, egy nevet, meg egy telefonszámot? Utánanézek, és visszahívom hamarosan.
- Természetesen: ETF-705, K. Dániel, 06-30-111-22-33.
- Köszönöm, majd hívom.
- Én köszönöm, viszhall.

// Másnap(??!!), telefoncsörgés.
- Halló, tessék?
- Jó napot kívánok, C.D. vagyok a közlekedési nyilvántartó főosztálytól, keresett minket tegnap, és utánanéztem az ügyének.
- Hállelujah, és hozsanna fent a magas égben, daloljanak a Kerubok és a Szeráfkórusok.
- Megkaptuk az e-mailjét, de a fénymásolat elkészítése adatszolgáltatási díjköteles, szóval majd fogunk postán küldeni egy csekket önnek, amit be kellene fizetni, és utána elpostázzuk a régi forgalmi engedélyének a fénymásolatát.
- Köszönöm, viszonthallásra......

Ez volt két hete.
Ma kaptam meg a csekket.
Már át kellett volna iratnom az autót, mert arra ugye 15 nap van.
Szóval azért, mert a gyulai okmányirodában dolgozott 2005ben egy autista, analfabéta idióta gyökér, aki nem tudja a motorszámot megkülönböztetni az alvázszámtól, ezért nekem 15 telefon után kell utánajárnom, hogy mit lehet tenni, és még pluszban is én fizetek. Csókoltatom ezúton is azt a marhát, remélem, kirúgták már azóta.

Pedig olyan szépen alakult minden. Kaptam gyári szervízkönyvet, a 1993as vámolási papírokat, gyári kezelési utasítást, és elméletileg műszakilag már az autó is készen van....
Ezúton szeretnék köszönetet mondani barátnőm, Dia szüleinek, akik hősies türelemmel jártak be helyettem a gyulai okmányirodába, a szervízbe, intézték az ottani dolgokat. Valahogy meg fogom hálálni.

És ha bárki tud Honda Motocompo-t szerezni, vagy bármit, ami Honda Jazz/City Turbo-val kapcsolatos, szívesen veszem.

_{Elnézést kérek a hosszúságért, biztos unalmas volt elolvasni a sok ugyanolyan szöveget. Leírni is unalmas volt. Hát még átélni!!!
Csak igyekeztem hűen visszaadni a dolgot.}
 

 

 

Az egész valamikor júniusban kezdődött. Az országban a szegénység már elképesztő méreteket öltött, és az emberek már a végső lépésekre szánták el magukat..
Barátnőm, Dia keresztanyukája 1 év munkanélküliség után úgy döntött, hogy elszakad a szülőföldjétől, Békés megyétől, és felköltözik Budapestre, mert valamiből élni kell.
Egy alkalommal elbeszélgettünk erről a szituációról Diával, és felmerült, hogy a felköltözéshez el kéne adni sokmindent, a kertet, a házat, a KOCSIT...

- Kocsit? Nem is tudtam, hogy van autója.
- Á, szót nem érdemel, valami ősrégi Honda Jazz. 6 éve garázsban áll, meg se mozdult, se vizsga, se semmi. De valószínűleg nem is működik. Meg se veszi senki szerintem így, bontóban 24 ezer forintért átvennék.

Az autóbuzik agyában ilyenkor nagyon fura gondolatok támadnak. Például, hogy ezt látni kell. Pláne azon autómániások fejében, akik sok hirdetést és történetet olvasnak arról, hogy 10-20-30 év után került elő a vidéki állatorvos tulaj hibátlan autója a garázsból, és egy olajcsere után pöccre indul. És azokról is, amikor a hibátlan autókat betolták a bontóba, mert nem kellett senkinek.

Úgy egyeztünk meg Diával, hogy ha legközelebb hazamegy Gyulára, ugorjon át keresztanyukájához, Edithez, lőjön pár fotót az autóról, és kérdezzen rá, miért lett leállítva. Ha egy kicsit is jó az autó, inkább megveszem én, minthogy bontóba menjen, előbb-utóbb úgy is kéne egy mászkálós autó (akkor még nem volt szó 400as benzinről...)

Küldött is pár fotót, azok alapján nem is tűnt reménytelennek, és ekkor megtudtam: nem a műszaki állapota miatt lett leállítva, hanem mert Edit átszokott a biciklire és a sétálásra, de eladni akkor még nem volt szíve.

Látni kellett élőben is.

Augusztus végén mentem barátnőmékhez látogatóba, Kispókkal érkeztem, sok szerszámmal, és megbeszéltem egy autónézést.

A rendszámon lévő matrica alapján 2007ben volt rajta utoljára vizsga, azóta egy centit se mozdult. Ez látszódott is az autón, iszonyat mennyiségű por volt rajta, pókháló a kék plüss kárpitokon és a műszerfalon, és minimális mennyiségű futónövény a kis piros alján, felkúszva a kipufogóra.

Végigtapogattam az alját, próbáltam elvonatkoztatni a sok portól, És úgy vettem észre, hogy bár van pár helyen felületi rozsda, de átlyukadva sehol nincs. 26 éves az autó, a festés gyári, vonalban van minden, és az órában 68 ezer kilométer van. Aztán megtudtam, hogy egyszer már átfordult, de egy sornégyes, vízhűtéses, karburátoros, halál egyszerű japán motornak általános vélemények szerint az olyan, mintha nem is történt volna még semmi vele. Szinte láttam a sanda arcán: indítsatok csak be, ti kis naiv europidok, meglátjátok, kirohanok még a világból.

Be is raktam gyorsan Edinapolski akksiját a régi helyére, ami a 4 év állásban megpusztult, és kiváncsiságból ráadtam a gyújtást: az összes kontroll lámpa felgyullad, az összes fényszóró ég, a duda szól, műszerfal lámpák szép zöld fényt árasztanak. Nafene.

Megegyeztünk, hogy még visszamegyek, és megpróbáljuk beindítani, de most még nem merem, ahhoz több cucc kéne.

Most hétvégén jött el a pillanat, hogy bevásároltam olajból, fagyállóból, kontaktsprayből, friss benzinből, majd Diával és az apukájával átmentünk életet lehelni az autóba.

Kitoltuk az autót a garázsból, kissé be volt rohadva a fék, de aztán megoldódott egy kis játszással.

Megnéztük az olajszintet, ami megfelelő értéken volt, a színe se volt nagyon vészes, de a tetejére ráöntöttünk egy keveset, hogy ne legyen probléma.

Lehúztuk a gyertyakábeleket, mindben volt szikra, a gyertyákat ki se bírtuk csavarni, úgyhogy nem kockáztattuk, hogy beletörik, bíztunk abban, hogy még jók.

Beletöltöttük a benzint a tankba, meg még egy kicsit a légszűrő felől, és láss csodát...




3 köszörülés után, kihúzott szivatóval, kicsit nyersen, kicsit kelletlenül, de beindult.
A karburátornál a benzincső bilincsét meg kellett igazítani, meg a hátsó futóműnél még nagyon kopog valami, a jövő héten meg lesz vizsgálva, de nagyon bizakodó vagyok. Vajon beleugorjak....?