Címke: kockástető (2)

Tevékenységtérkép

Egy jó hangulatú szerelgetős nap

Tegnapi napon végre szerelhettünk egy kicsit!
Jó ideje már a szakdolgozatomat készítem, ami azzal jár együtt, hogy kora reggel beülök a laptop mögé, és estig gépelek, ezért nem sűrűn foglalkoztam a járgányokkal, úgyhogy nagyon örültem, hogy BeZiL-el meg tudtam beszélni, hogy leugrok hozzá az 500-assal, és egy kis finomhangolással összekoszoljuk a kezeinket. :)

Hamarosan jön a túra és találkozószezon, és addigra minden kétes eredetű zörgést meg akarok szüntetni az autón,  hogy gyomorgörcs nélkül merjek hosszabb távokra is elindulni, így kapóra jött a 140 kilométeres kis autózás ceglédig, valamint pár szépészeti beavatkozást is elterveztünk. Szerencsére egy kis délelőtti hideget nem számítva az időjárás is kegyes volt hozzánk, nyitott tetővel is tudtam haladni kicsit. :D

Elsődleges probléma volt, hogy a jobb hátsó kerék felől rettenetesen nyikorgott valami, néha simán, menet közben, néha alapjáraton gurulva. 
Krokodil került az autó alá, megemeltük az említett keréknél, majd megtekertük - igen, itt lesz a tettes, nyikorgás adott.
Először a fékdobot kaptuk le, és az egyik pofa önbeállóján találtunk is egy csiszolódásnyomot - az utángyártott pofa jobban kilóg, mint kéne, az egyszerűség kedvéért a flex került elő, az önbeálló tetejéből lekerült egy kevés, majd visszatettük a dobot.
Új tekerés - a zaj még mindig megvan. 
A következő tippünk az volt, hogy a dob van eldeformálódva - feltettünk egy jobb állapotú bontottat, visszacsavartuk, megtekertük - még mindig zaj. Azanyádúristenit.

Közben bevillant nekem, hogy nem sokkal azután lett ez a zaj, hogy kicseréltem otthon a harditárcsát még a feszülős problémakör megoldása után.
Tehát leszedtük a féltengelyt, kiszedtük a hardit - majd ennél a momentumnál megtanultam, hogy nem mindegy, hogy a harditárcsa hogy van betéve, ugyanis én fordítva tettem be a múltkor, és a kerék felőli oldal szépen bekaristolódott, elnyíródott. :D Minden nap tanul valamit az ember :) egy probléma letudva.

Következő komolyabb probléma az volt, hogy már kisebb kátyúkon is hatalmas csattanás hallatszódik hátulról, az autó alá nézve konstatáltuk, hogy a váltótartó bakok lehetnének kicsit normálisabban is betéve, és meghúzva - még egy probléma letudva.

Mire leértem az autóval Ceglédre, a motortér össze lett okádva olajjal. Sehol másutt nem találtunk olajfolyás-forrást, csak a beöntősapka alatt - a diagnózis úgy tűnik, tökéletes volt, a gumigyűrű kicserélése után hazafelé már nem érkezett extra olaj - újabb probléma letudva.

Még egy apróság, ami zavart - a kormány tekerés közben rettentő hangot adott - egy kis zsírzás, és még egy probléma megoldódott.

Aztán régi vágyam volt, hogy az autón a Fiat 500L típusának díszcsövei legyenek fent - nem összekeverendő az illegális gallytörő rácsokkal, mivel ez gyári alkatrész. :)  
A csövek felszereléséhez 6 furatnak kell az autón lennie, ebből 4 szerencsére megvolt, mert lakatoláskor olyan elemek kerültek fel, amiken már voltak ezek, még kettőt kellett fúrni, majd viszonylag gyorsan felkerültek a bontott, nagyon szép állapotú csövek - szerintem nagyon jól állnak az autónak. :) A grátisz motortér kitámasztás hab a tortán, köszönet érte Pancsikának. :D

Eközben segítőtársaink is akadtak a munkában - BeZiL édesapja valami hihetetlen birkatürelemről téve tanúbizonyságot, két órán keresztül kopogtatva, kalapálva egyengette ki az üléssíneimet mind a kasztnin, mind az üléseken, hogy könnyen járjanak, és ami számomra a legdurvább, hogy közben egyszer sem káromkodott, hogy hogy lehet ilyen fos állapotban az ülés, vagy hogy az utángyártott padló üléssínje miért alapból szar. Nem tudok neki elég hálás lenni ezért, nekem talán soha nem lett volna türelmem, hogy ennek nekiálljak. :)

A másik nagy segítség BeZiL ismerőse, egy autóvillanyász szerelő volt - a KeMától kapott relét segített gyorsan beépíteni a kocsiba, így már egészen normális fényem lesz éjszaka :) . Valamint átnézte a kábelezést és a kürtöt, mert idáig ha a kürt be volt dugva, egy idő után a biztosíték kiverődött, de nem talált semmi rendkiívülit, ezért úgyhatároztunk, hogy az egész kürtöt kicseréljük - így bekerült egy Type-R típusú duda a Bakony művekes helyett. Nem szól valami retró módon, inkább mintha egy Ford vagy egy Japán autó dudája lenne, de nagyon mókásan típusidegen a hangzása. :D

Felkerült még pár gumiütköző a csomagtérhez, ami idáig hiányzott, valamint véglegesítettük a kockás tetőt - most már tökéletesen áll. :)

Köszönöm BeZiLéknek az óriási munkát és segítséget, lényegesen előbbre lépett a járgány.



Összeszokás, apró finomítások, és egy kis 80-as évekbeli retró UPDATE

Legutóbbi bejegyzés óta történt pár apróság, készülünk tavaszra.
A legnagyobb szivatásfaktorral járó dolog emlékeim szerint a motortartó szilentek cseréje volt.
A 126-oshoz képest az 500-as motortartója - szerintem - túlkomplikált és kevésbé hatékony, ugyanis itt a rugózást egy kisebb rugó és egy csuklós mechanizmus oldja meg, 1 csavar kicsavarása és 3 gumipogácsa kicserélése helyett 6 csavart, 1 távtartót, valamint 2 tőcsavart kell kicsavarni / kiütni a helyéről, hogy hozzáférjünk a 4 szilenthez és az 1 gumibakhoz.

És ha ráadásképpen még olyan is a bak öntvénye, mint az enyém - vagyis baleset miatt már meghajlott, emiatt összehegesztett, és még egy csavar bele is szakadt -, akkor előfordulhat, hogy a maximum 1 órásra tervezett szerelés 3 napig húzódik el. 
Persze ez főként arra is visszavezethető, hogy a 3/4 órán át tartó feszegetés ellenére a kengyel két része nem akart szétesni, hogy hozzáférhessek a szilenthez, ezért "anyáddal szórakozz, te szar" felkiáltással bevágtam a garázs sarkába, és másnap folytattam. :)

De aztán végül ez is elkészült, jöhetett az optikai tuning.
Régi álmom volt, hogy az 500-asra pepita tetőt tehessek majd fel. Ez barátnőm, Dia tudta is, ezért tavaly születésnapomra (Április) kaptam tőle egy bizonylatot, mely szerint meg van rendelve Pécsről, Bodáéktól a kockás vászon :)
A tető aztán meg is érkezett - novemberben. Állítólag gondok voltak a beszállítóval. hmmm.
Most télen jött el az idő, hogy felrakjam.
Szerintem szépen mutat, bár a tetőmerevítő még nincs felpatentolva, ezért kissé horpadt, de meg lesz csinálva :)

Visszakerült a sportkipufogó, ami még a kispolákon volt. Egyesek szerint drabális, ronda, nem rá való, de engem nem zavar, szeretem, ha kicsit öblösebben dörmög, és szebb is a krómhatású cső, mint a rozsdás szívószál.

És végül sikerült Gyuszi barátomtól egy motorkitámasztót szerezni, így már biztos nem fog felforrni a motor januárban. ;) :)

Most már kicsit nagyobb távokat is meg merek tenni az autóval, habár van még pár erős zörej, de remélem, hamarosan meg tudom szüntetni őket. Legutóbb a 126os napon voltunk, összefutottunk a lengyel rokonsággal ;) Ezúton is köszönöm Petyának és KeMának, hogy egymástól függetlenül felhívták a figyelmemet arra, hogy nem ég a féklámpám :) (kiégett a biztosíték. )

Valamint az utóbbi néhány napban is tettem pár kört a városban, amikor szebb volt az idő. Balzsam a léleknek, amikor megbámulják és ránevetnek az autóra, hogy vadidegenek lehúzzák az ablakot a dugóban, és átkiabálnak, hogy "gratulálok, szép autó!", valamint hogy "Az én első autóm ilyen volt!" - aztán meglepődik az 50es éveiben járó úr, amikor visszakiabálok, hogy "nekem is!" :D  
Utóbbi időben egyre kevesebbet iszok, de mégis dagad a májam. :) jó érzés, na. :)


A hondáról pár szó:
Szenteste előtti este megajándékoztam magamat egy kis Auchan parkolós csúszkálással. Nem akkora élmény, mint egy hátsókerekessel, de a karácsony előtti nagy rohanás kipihenéseként üdítő volt egy-két kézifékes forduló.

És jövő héten nagyszervíz. Reményeim szerint karbipucolás, kipuhegesztés, féltengelycsuklócsere, tömítéscsere, olaj-, és szűrőcsere, váltóolajcsere. Kiváncsi leszek az eredményre.

A néhány jobban készült képért köszönet gates kollégának, a robbantott ábráért köszönet a fiat500.hu oldalnak. 


UPDATE:
És amit elfelejtettem:

Karácsonyra kaptunk néhány régi családi videót DVDre ledigitalizálva, amikben felbukkant a család két régi szemefénye - egyrészről az 1200S-es lada, amiről ebben a blogposztban már megemlékeztem, valamint a Lada Samaránk, aminek egy érdekessége lehet a retrókedvelők számára.

Ugyanis édesapám ebben az időben sokat melózott a Szovjetúnióban, és ezt az autót lábon hozta haza szibériából egy kollégájának a piros példányával együtt, ezért díszeleg rajta egy szovjet vám / diplomata rendszám.
Nem szerettük a Samarát, mert sose volt olyan megbízható, mint a sárgalada, de ezekszerint újkorában még nem volt reménytelen - ami azt illeti, én most sem mernék elindulni kocsival szibériából, akkoriban ez még extrémebb lehetett. Nem semmi.

Az 1200-asról a felvétel pedig egy horvát (akkor még jugó ;) nyaraláson készült - érdekes, hogy nagykanizsán megálltunk egy pihenőben aludni, gondolom, autópályák hiánya miatt ez még nem olyan túra volt, mint mostanában, hogy be az autóba, 4 óra múlva pedig már a parton vagyunk.
Na , és erről pár kép.