Döbbenetes felismerés zavarta meg nyugalmamat a tegnapi nap folyamán.
Nevezetesen az, hogy habár már lassan az 500.-adik kilométert futom a felújított, bejáratás alatt lévő 600as blokkal, már csak bő egy hónapig élvezhetem az új motor élményét, mert utána lejár a műszakim. Deadline: 2011.10.02.  Én azt hittem, még két hónapom van.

Mostanra már úgy összebarátkoztunk egymással, pedig - ahogy mondani szokták - minden kezdet nehéz.

Augusztus 6.án jött el a pillanat, amikor sikerült a motort felújító Pista és az én időszámításomat is egy dimenzióba hozni. Egy könnyed egész napos szerelést vízionáltam fent Farkasréten, és bíztam abban, hogy este már egy frissen-szépen ketyegő póckival hagyom el a helyszínt, amiben az eredeti motorja és egy bontott váltó gondoskodik az erőről és annak átviteléről.

Én, naiv állat.

A délelőtt elment azzal, hogy kiszereltük a megszolgált kölcsön(dízel)motort és az eredeti váltót, majd mivel a kölcsönmotoron voltak az eredeti motor sallangjai (pl. gyújtáselosztó), egy kis szerelés és pucolás következett.

A váltó annyira friss volt, hogy előző nap hoztam el, ezért se lepucolva, se átnézve nem volt, úgyhogy erre is sort kerítettünk – olajcsere Shell Retinax 80-90W olajjal, féltengely gumiharang csere, csak hogy üzembiztos legyen a dolog.

Majd a délután hátralévő részében betettük a váltót, majd a motort, feltöltöttük piros Shell-el, de mivel későn jöttünk rá, mi a jó Istenért nem csúszik fel a váltóra a motor, és ezzel elcsesztük az időt, úgy beszéltük meg, hogy kedden majd visszamegyek, addigra Pista a maradék pár dolgot befejezi az autón (dinamó bekötése, bovdenek visszakötése.)

Kedden sem ment minden gördülékenyen.

Megérkezésem után próbáltuk először a motort beindítani, de hiába rángattam az önindítót, nem akart beröffenni Edina. Rögtönzött vizsgálatunk kiderítette, hogy valamiért nem jut fel a benzin a motorig:

– AC pumpa? de hát azzal nem volt semmi baj, na de akkor vegyük le, tegyük fel a kölcsönmotorét. Eredmény: semmi.

- Karbi? De hát azzal se volt semmi baj, ki lett pucolva, hogy a keserves kutya mindenségét ennek, na de tegyük fel a kölcsönmotorét, hátha ...  Eredmény: semmi.

- Pont mostanra rakódott le valami szemét a kölcsönmotor ACben? pucoljuk ki. Eredmény: semmi.

- van kompresszió? mérjük le: 8-as kompresszió mindkét hengerben. Szóval nem nyert ez sem.

Ekkor taktikát váltottunk: mi az az alkatrész, ami ki lett cserélve, és nem gyári került vissza? Kis keresés után megtaláltuk az egyetlen alkatrészt: a karbitálcát.

Na de nehogy már az új elem ennyire szar legyen  - de azért tegyük vissza a kölcsönmotor retkes, olajkozmától fekete, ocsmány karbitálcáját, az még gyári. Eredmény: két pillanat múlva felkapta a benzint, és beröffent. VÉÉÉÉÉÉÉÉGRE. Anyád, te utángyártott geci, te kalap fos, anyád.

Járattuk egy picit a motort, majd lőttünk egy precízebb gyújtást, és végre elroboghattam az autóval – jópár zajt meg betudtunk annak, hogy még bejáratós a motor.

Két napra rá még állítottunk a szelephézagon, kicseréltem az eredeti, egy fix pontú 600as motortartó bakot a 650esére, mert gyanítottuk, hogy az ütközés miatt esetleg elmásztak a motor-és váltótartó bakok, emiatt rázza nagyon a bódét, valamint Robert Gedeon tanácsára húztunk még a turbinakeréken, és csodák csodája – zsebóraszerűen járt a motor

Annyira megtetszett a motor járása, hogy rögtön le is jöttünk vele barátnőmmel Gyulára szigorúan 70 km/órás bejáratós tempóval, szerencsére egy újabb turbinalelazuláson kívül idáig nem volt vele gond, és remélem nem is lesz

A bejáratás ideje alatt részt veszünk a Körös Völgyi Veterán Találkozón, aminek a motorkiállítása már hétfőn megnyílt – nem mellékesen kiállítottak egy 90es pókot is, össz-vissz 10 ezer kilométerrel, hibátlan állapotban, ha facebookon lenne, lájkolnám.

Hopp, azt majdnem elfelejtettem, hogy voltunk a Csodák Palotájában, és csodálatos módon láttam ott egy kabrió Polskit

Szóval még egy hónapig polskizom. De ha igazak a hírek, addigra egy csodálatos színű 500as Fiat fog visszatérni Salgótarjánból, hogy mihamarabbi összerakás után felváltsa a felújításra szétszedett Edinkát...

Na és az elmaradhatatlan képek. És köszi Geri93-nak a kölcsönmotort!

Újra gurulóképtelen az autó.
Maradjunk azért kronológiailag hűek, még mielőtt letettem volna a kocsit, történt egy s más, úgyhogy kezdjük az elején.

Múlt hét csütörtökön újrablankoltam az olajgomba kábelét, mert már leszakadt a csúszósaru, feltöltöttem az ablakmosó tartályát folyadékkal, kicseréltem az ablaktörlőket és lepucoltam a kocsit kívül-belül, és nagyjából ennyi tennivaló után alkalmasnak minősítettem a járgányt arra, hogy leruccanjak vele másnap a 230 kilométer távolságra elhelyezkedő Gyula városába.

Péntek reggel a KöKi-től nem messze lévő Shell kútnál találkoztam a 850es klub 2 tagjával és hozzátartozóikal, akik egy 127es Fiattal és egy 850 Limousine-nal érkeztek (meg egy offos Opel Astrával, mert amúgy nem lett volna elég hely. )

Az 5ös főúton indultunk el Kecskemét irányába, közben Alsónémedinél egy Bianchis kolléga is csatlakozott hozzánk.

A lefeléút azért volt számomra érdekes, mert a tavalyi találkozóra is mentünk már haverom Skoda Fabiájával (akkor a 004-es ügynök még töltésgondokkal küzdött az emlékezetes Skoda-generátor miatt), és akkor olyan halál unalmas és fárasztó volt az út, hogy 2szer is megálltunk pihenni, most meg...

csak ültem a Polskiban, mint egy boldog herceg, pöffeszkedtem az ülésben, nyomtuk neki a többiekkel a 39 fokban 85-110 között megállás nélkül, közben se olajlámpa, se gyengülés, se csörgés, se rádió, 190 kilométeren keresztül.

Tovább már nem tudtam tesztelni, ugyanis Gyula előtt 40 kilométerrel a 127esnek elmászott a gyújtása, és sehogy sem bírtuk beállítani rendesen: 3szori beállítás-próbamenet-megállás ciklus végigzongorozása után végülis vontatókötélre kapta az Opel, és továbbálltunk (közben a 850eses kolléga is hátrajött a motorteréhez azzal a felkiáltással, hogy "olyan furcsa, bugyborékoló hangja van a kocsinak", majd leszedte a hűtővíz kiegyenlítőtartály tetejét, és a következő pillanatban 1 méter magasan feltört a forró hűtővíz a kocsiból. Mikor lehűlt, és abbahagyta, két liter vizet töltöttünk bele vissza. )

A találkozó hátralévő 2 napján is szenzációs programok voltak - Gyulavári kastély megtekintése, soksok cirkálás Gyula csodaszép belvárosában, Pósteleki kastélypark, kastélyrom megtekintése, szabadtűzi sütögetések, versenyek.. nem részletezném, mert nem tudom visszaadni a hangulatot. Talán majd a képek, meg a linkeken a webalbumok.

http://picasaweb.google.hu/daniel.hun.khegy/VKVVT#
http://picasaweb.google.com/850TIBI/VKVVTGyula2010082729#
http://picasaweb.google.com/bgerhard/KVVT2010#
http://picasaweb.google.hu/kajdocsi13/VKVVTGyula2010082729#



Hoppá, majd elfelejtettem: és miért gurulóképtelen Edina?
Mert a hülye tulajdonosa akkorát esett a találkozó spéci kötélhúzó versenyén, hogy a Békés megyei kórház traumatológiáján az ügyeletes orvos jobbnak látta, ha 4 hétre begipszeli az alkarját csuklóval együtt... :S

Öröm az ürömben, hogy így barátnőm, Dia vezette a vasárnapi felvonuláson a pókot, és úgy tűnik, kezdi megszeretni és élvezni a fityózást. 
De pestig még nem merte elhozni, így Gyulán marad legalább 4 hétig az autó, Dia szüleinél.
Többi szöveg a képek mellett.

Villámblognak tervezett cucc következik.

Tegnap Imre barátommal és örökös gimnáziumi padtársammal kirángattuk Lujzát lakatoshoz szemlére Csepelre a Mitsu közreműködésével.

Kis kóválygás után rá is találtunk a mesterre, akinek már nem egy 500-as köszönheti a feltámadását, ezért bízom benne, hogy az enyém sem fog neki nagy fejtörést okozni.
Aggodalmát fejezte ki a sok helyen felrepedezett fényezés láttán, és reméli, hogy ez nem a sokk gitt miatt van...

Megállapotdunk, hogy amint lesz időm, szétkapom az autót, és kiviszem neki natúrban csak a kasztnit, és akkor nekiláthat.
Előreláthatólag a szétszedés szeptember 5-6-ra fog esni, 7.én pedig viszem ki.
Ha minden stimmel.

Úgyhogy hazavittük az autót (menet közben azért elszakítatta velünk egy platós szutyok a vontatókötelet, de pár matrózcsomó megoldotta a problémát), és vár a sorára. Aki akar, jöhet segíteni szétszedni majd

Polskika közben egy újabb kontroll-lámpával boldogít:
Az indexvisszajelzőm folyamatosan világít. Rejtély, miért, de már megszoktam, hogy karácsonyi díszkivilágítás van a műszerfalon

Nem mellékesen pedig voltunk Gyulán veterántalin (is ), ahova Edinával akartam menni, de töltés híján nem vállaltam be az 500 kilcsis túrát, de fogadjatok szeretettel pár képet róla, az összeset majd később, picasára