Nem nézhettem tétlenül, hogy Edina napi használat mellett ne kapja meg a kellő gondoskodást. Értsd: meg kell szüntetni a szoruló féket és a rémesen morgó kerékcsapágyat

Tehát felmentem 500as klubbéli ismerősömhöz hétfőn, gyorsan nekiálltunk diagnosztizálni.

Ott kezdődött, hogy ketten alig bírtuk az aknára rátolni a gépet

Jobb oldalát megemeltük gyorsan, kiderült, hogy jobb oldalt az első kerék szorul.
Leszedtük felnit, fékdobot, és láss csodát: a fékbetéteket összekötő rugókból az egyik megadta magát, a fékmunkahenger meg ereszti az olajat. A rugó törése miatt a betét és a dob ferdén kopott, úgyhogy majd célszerű lesz szabályoztatni vinni, és új betétet is beszerelni. A rugót pótoltuk, a többire később visszatérünk.

A jobb hátsó kerék hibátlannak bizonyult, másnap (kedden) jópár alkatrész beszerzése után jöhetett a baloldal javítása.

Az még hétfőn megállapítást nyert, hogy a bal első kerék is szorul, a bal hátsónak meg csapágyhangja van, úgyhogy egy hardy-tárcsa mellett új csapágy és munkahengerek is beszerzésre kerültek.

Leszereltük a bal hátsó részt, ott szerencsére a fék kitűnő állapotúnak bizonyult, de a csapágyházból a csapágyakat fél órán keresztül kellett gyepálni, hogy meginduljanak kifelé. Nem kívánom senkinek, hogy meghallgassa azt, ahogy a "precíz olasz technikához" szokott 500astársam szidta az FSM gyár összes dolgozójának a drága mamáját, hogy hogy képesek így betenni a rohadék csapágy tetves nénikéjét. (stb, stb.) 

Majd miután kijött a régi csapágy, és lepucoltuk, leolvastunk egy érdekes feliratot róla:

SKF - ITALY.

Élt 108 000 kilométert, és 32 évet.

Hétvégén folytatódik a fékjavítás, légtelenítéssel és munkahenger-cserével.

Ja és voltunk közgyűlésen is, ezennel 126klub tag vagyok, ott készült pár képemet vágatlanul feltolom ide