Tevékenységtérkép
2009.12.16. Szerda
Nem nézhettem tétlenül, hogy Edina napi használat mellett ne kapja meg a kellő gondoskodást. Értsd: meg kell szüntetni a szoruló féket és a rémesen morgó kerékcsapágyat
Tehát felmentem 500as klubbéli ismerősömhöz hétfőn, gyorsan nekiálltunk diagnosztizálni.
Ott kezdődött, hogy ketten alig bírtuk az aknára rátolni a gépet
Jobb oldalát megemeltük gyorsan, kiderült, hogy jobb oldalt az első kerék szorul.
Leszedtük felnit, fékdobot, és láss csodát: a fékbetéteket összekötő rugókból az egyik megadta magát, a fékmunkahenger meg ereszti az olajat. A rugó törése miatt a betét és a dob ferdén kopott, úgyhogy majd célszerű lesz szabályoztatni vinni, és új betétet is beszerelni. A rugót pótoltuk, a többire később visszatérünk.
A jobb hátsó kerék hibátlannak bizonyult, másnap (kedden) jópár alkatrész beszerzése után jöhetett a baloldal javítása.
Az még hétfőn megállapítást nyert, hogy a bal első kerék is szorul, a bal hátsónak meg csapágyhangja van, úgyhogy egy hardy-tárcsa mellett új csapágy és munkahengerek is beszerzésre kerültek.
Leszereltük a bal hátsó részt, ott szerencsére a fék kitűnő állapotúnak bizonyult, de a csapágyházból a csapágyakat fél órán keresztül kellett gyepálni, hogy meginduljanak kifelé. Nem kívánom senkinek, hogy meghallgassa azt, ahogy a "precíz olasz technikához" szokott 500astársam szidta az FSM gyár összes dolgozójának a drága mamáját, hogy hogy képesek így betenni a rohadék csapágy tetves nénikéjét. (stb, stb.)
Majd miután kijött a régi csapágy, és lepucoltuk, leolvastunk egy érdekes feliratot róla:
SKF - ITALY.
Élt 108 000 kilométert, és 32 évet.
Hétvégén folytatódik a fékjavítás, légtelenítéssel és munkahenger-cserével.
Ja és voltunk közgyűlésen is, ezennel 126klub tag vagyok, ott készült pár képemet vágatlanul feltolom ide

Tehát felmentem 500as klubbéli ismerősömhöz hétfőn, gyorsan nekiálltunk diagnosztizálni.
Ott kezdődött, hogy ketten alig bírtuk az aknára rátolni a gépet

Jobb oldalát megemeltük gyorsan, kiderült, hogy jobb oldalt az első kerék szorul.
Leszedtük felnit, fékdobot, és láss csodát: a fékbetéteket összekötő rugókból az egyik megadta magát, a fékmunkahenger meg ereszti az olajat. A rugó törése miatt a betét és a dob ferdén kopott, úgyhogy majd célszerű lesz szabályoztatni vinni, és új betétet is beszerelni. A rugót pótoltuk, a többire később visszatérünk.
A jobb hátsó kerék hibátlannak bizonyult, másnap (kedden) jópár alkatrész beszerzése után jöhetett a baloldal javítása.
Az még hétfőn megállapítást nyert, hogy a bal első kerék is szorul, a bal hátsónak meg csapágyhangja van, úgyhogy egy hardy-tárcsa mellett új csapágy és munkahengerek is beszerzésre kerültek.
Leszereltük a bal hátsó részt, ott szerencsére a fék kitűnő állapotúnak bizonyult, de a csapágyházból a csapágyakat fél órán keresztül kellett gyepálni, hogy meginduljanak kifelé. Nem kívánom senkinek, hogy meghallgassa azt, ahogy a "precíz olasz technikához" szokott 500astársam szidta az FSM gyár összes dolgozójának a drága mamáját, hogy hogy képesek így betenni a rohadék csapágy tetves nénikéjét. (stb, stb.)

Majd miután kijött a régi csapágy, és lepucoltuk, leolvastunk egy érdekes feliratot róla:
SKF - ITALY.
Élt 108 000 kilométert, és 32 évet.

Hétvégén folytatódik a fékjavítás, légtelenítéssel és munkahenger-cserével.
Ja és voltunk közgyűlésen is, ezennel 126klub tag vagyok, ott készült pár képemet vágatlanul feltolom ide
