BUÉK mindenkinek!

Jó tanácsok az újévre, autófelújítóknak:
1. Ha többszörösen puffos autót akarsz felújítani: lakatoltasd ki tökéletesen!
2. SOHA ne szerelj fel utángyártott motortartó hidat!

Legutóbbi bejegyzés óta történt pár apróság, készülünk tavaszra.
A legnagyobb szivatásfaktorral járó dolog emlékeim szerint a motortartó szilentek cseréje volt.
A 126-oshoz képest az 500-as motortartója - szerintem - túlkomplikált és kevésbé hatékony, ugyanis itt a rugózást egy kisebb rugó és egy csuklós mechanizmus oldja meg, 1 csavar kicsavarása és 3 gumipogácsa kicserélése helyett 6 csavart, 1 távtartót, valamint 2 tőcsavart kell kicsavarni / kiütni a helyéről, hogy hozzáférjünk a 4 szilenthez és az 1 gumibakhoz.

És ha ráadásképpen még olyan is a bak öntvénye, mint az enyém - vagyis baleset miatt már meghajlott, emiatt összehegesztett, és még egy csavar bele is szakadt -, akkor előfordulhat, hogy a maximum 1 órásra tervezett szerelés 3 napig húzódik el. 
Persze ez főként arra is visszavezethető, hogy a 3/4 órán át tartó feszegetés ellenére a kengyel két része nem akart szétesni, hogy hozzáférhessek a szilenthez, ezért "anyáddal szórakozz, te szar" felkiáltással bevágtam a garázs sarkába, és másnap folytattam.

De aztán végül ez is elkészült, jöhetett az optikai tuning.
Régi álmom volt, hogy az 500-asra pepita tetőt tehessek majd fel. Ez barátnőm, Dia tudta is, ezért tavaly születésnapomra (Április) kaptam tőle egy bizonylatot, mely szerint meg van rendelve Pécsről, Bodáéktól a kockás vászon
A tető aztán meg is érkezett - novemberben. Állítólag gondok voltak a beszállítóval. hmmm.
Most télen jött el az idő, hogy felrakjam.
Szerintem szépen mutat, bár a tetőmerevítő még nincs felpatentolva, ezért kissé horpadt, de meg lesz csinálva

Visszakerült a sportkipufogó, ami még a kispolákon volt. Egyesek szerint drabális, ronda, nem rá való, de engem nem zavar, szeretem, ha kicsit öblösebben dörmög, és szebb is a krómhatású cső, mint a rozsdás szívószál.

És végül sikerült Gyuszi barátomtól egy motorkitámasztót szerezni, így már biztos nem fog felforrni a motor januárban.

Most már kicsit nagyobb távokat is meg merek tenni az autóval, habár van még pár erős zörej, de remélem, hamarosan meg tudom szüntetni őket. Legutóbb a 126os napon voltunk, összefutottunk a lengyel rokonsággal Ezúton is köszönöm Petyának és KeMának, hogy egymástól függetlenül felhívták a figyelmemet arra, hogy nem ég a féklámpám (kiégett a biztosíték. )

Valamint az utóbbi néhány napban is tettem pár kört a városban, amikor szebb volt az idő. Balzsam a léleknek, amikor megbámulják és ránevetnek az autóra, hogy vadidegenek lehúzzák az ablakot a dugóban, és átkiabálnak, hogy "gratulálok, szép autó!", valamint hogy "Az én első autóm ilyen volt!" - aztán meglepődik az 50es éveiben járó úr, amikor visszakiabálok, hogy "nekem is!"  
Utóbbi időben egyre kevesebbet iszok, de mégis dagad a májam. jó érzés, na.

A hondáról pár szó:
Szenteste előtti este megajándékoztam magamat egy kis Auchan parkolós csúszkálással. Nem akkora élmény, mint egy hátsókerekessel, de a karácsony előtti nagy rohanás kipihenéseként üdítő volt egy-két kézifékes forduló.

És jövő héten nagyszervíz. Reményeim szerint karbipucolás, kipuhegesztés, féltengelycsuklócsere, tömítéscsere, olaj-, és szűrőcsere, váltóolajcsere. Kiváncsi leszek az eredményre.

A néhány jobban készült képért köszönet gates kollégának, a robbantott ábráért köszönet a fiat500.hu oldalnak. 


UPDATE:
És amit elfelejtettem:

Karácsonyra kaptunk néhány régi családi videót DVDre ledigitalizálva, amikben felbukkant a család két régi szemefénye - egyrészről az 1200S-es lada, amiről ebben a blogposztban már megemlékeztem, valamint a Lada Samaránk, aminek egy érdekessége lehet a retrókedvelők számára.

Ugyanis édesapám ebben az időben sokat melózott a Szovjetúnióban, és ezt az autót lábon hozta haza szibériából egy kollégájának a piros példányával együtt, ezért díszeleg rajta egy szovjet vám / diplomata rendszám.
Nem szerettük a Samarát, mert sose volt olyan megbízható, mint a sárgalada, de ezekszerint újkorában még nem volt reménytelen - ami azt illeti, én most sem mernék elindulni kocsival szibériából, akkoriban ez még extrémebb lehetett. Nem semmi.

Az 1200-asról a felvétel pedig egy horvát (akkor még jugó nyaraláson készült - érdekes, hogy nagykanizsán megálltunk egy pihenőben aludni, gondolom, autópályák hiánya miatt ez még nem olyan túra volt, mint mostanában, hogy be az autóba, 4 óra múlva pedig már a parton vagyunk.
Na , és erről pár kép.
 

Találós kérdés az első képen:
Mi változott az autón?

Folytassuk, ahol kábé múltkor abbahagytuk. Két hete lehetett már, hogy a fityómesternél újra rendbe próbáltuk tenni a féket, aminek végülis nagy sztorizgatás, majd anyázás lett a vége.
Gáspáry Lacinak köszönhetően kaptam egy jó adag cuccot a kocsihoz, köztük új fékbetéteket Ricambi Originali tasakban, de sajnos ez sem lett elég az üdvösséghez, és itt jön képbe az anyázás változatos megnyilvánulása Edina műtéte közben.
Ugyanis a fék úgy volt összekókányolva, hogy már az újabb típusú polskik munkahengere volt belerámolva, amit ugye nem lehet annyira összenyomni - hogy házasítja össze komlón a mesterember a gyári, kúpos méretű fékbetéttel?
Természetesen leflexel a fékbetét hosszabb kis pöckéből, hogy a munkahengerhez passzoljon, és hogyha ez még esetleg nem lenne elég, a kézifék összehúzó villába (jól mondtam?) is bele volt heggesztve egy kevés. Ez amíg jó volt, jól működött, de ily módon gyári új fékbetéteket mókolás nélkül nem lehet betenni, mert megszorul a fékdob az egész cuccon. Úgyhogy hamarosan új fékmunkahengereket is rendelek, és most már csaktán kész lesz a fék, addig meg még hallgatok változatos anyázásokat szerelés közben.


Aztán voltunk egy Bakony-Balaton nosztalgiaautó találkozón is, 3-an Pestről Polskival Zalaszentgrótig, indulás előtt egy gyors gyújtásállítással - mindez nem jöhetett volna létre, ha Pety@ nem adja kölcsön a tetőcsomagtartóját, ezúton is köszönet neki. Odavissza 500 kilométer lehetett kábé a tekergéssel együtt, jól bírta a kis gép.

A találkozón aztán végleg megadta magát az akksim (minden reggel tolással kezdtük az autózást ) úgyhogy felkerestem Geri93-at, akinél Lujza akksija volt elfekvőben, azt beraktam, és azóta perfektül beindul mindig a gépállat, bár az önindító is kezd szép lassan elkopni, nem mindig kapja el elsőre. tehát módosítanék: legalább töltésem van

A sárga H4 izzót is visszacseréltem gömbizzóra, korhűbb így a gép.

És ma délután egy villáskulcs készlettel, egy kerékkulccsal és két téglával nekiálltam, hogy kicseréljem a széjjelment motortartó gumibakot.

Legyen elég annyi, hogy sikerült, és hogy nem kívánom senkinek. De azóta nem ráz a kasztni, végre valahára.

És most pár fotó következzék, teljesség igénye nélkül.