Címke: polski fiat 126p 600 (31)

Tevékenységtérkép

Egy korszak lezárult

Tulajdonképpen így terveztem annó. Egy szavam nem lehet.

2009-ben vettem egy autót a felújítás miatt kiesett 500-as pótlására, és úgy terveztem annó, hogy ha az 500-as elkészül, akkor majd eladom.
Aztán nagyon megszerettem, terveket szőttem vele OT vizsgáról, teljes felújításról. Habár valami apró kis nyűgje mindig volt, de igazából két esetre tudok visszaemlékezni, amikor cserben is hagyott. Az egyik esetben elszállt a töltésem, a másik klubszinten is mérföldkőnek bizonyuló leállás volt:





Hirdettem már régóta. Nem azért, mert megutáltam, vagy zavart, hogy van egy polskim. Tudtam, hogy sokáig nem fogom tudni megcsináltatni úgy, ahogy igazán megérdemelné.

Aztán amikor fél év hirdetés után már-már elfogadtam, hogy Magyarországon régi, rozsdás kispolszkit reális áron eladni nem lehet vadiúj motorral, mert mindenki a csodás, 30 éve sufniban őrzött nagypapa autóra számít egy szem rozsda nélkül,  és elkezdtem nézni hozzá a kasztnielemeket, akkor jött egy telefon.

A srác kb. 1 hete határozta el, hogy vesz valami jópofa KGST retroautót, és szép lassan, ahogy a pénz engedi, elkezdi felújítani. Így talált rá az én Edinámra. Tetszett neki, hogy az enyém még krómos, régifelnis. Látta a lyukakat a kasztnin, tudta talán, hogy nem kis fába vágja a fejszét.

Leelőlegezte.

Utoljára állítottunk még egy kicsit a sebváltón, utoljára még elosontam vele a kertek alatt a benzinkútra lemosni, kiporszívózni, guminyomást ellenőrizni, hogy mégse legyen olyan érzése az új gazdájának, hogy "vett egy kispaókot tanyárul a szénakazalbul előhúzva", és nagyon fura volt a kocsi.

Minden a helyén volt. 
A kuplung ott volt, ahol kell, a fék ott fogott, ahol kell, gázra megindult, kanyarodásra elkanyarodott.

Nem a majdnem egy évnyi Polski-nélküliség és fél év Hondázás után volt fura visszaülni Edinkába, hanem a röpke 30 perces mosóprocedúra után visszaülni a Jazzbe. 

Ez a poszt nem azért született, mert siránkoznom kell. Senki nem kényszerített arra, hogy eladjam az autót.

Szimplán egy köszönetnyilvánítás a szeretett járgánynak, ami 2(+1) évig megbízhatóan vonszolta a nemesebbik felemet az ország mindegyik pontjára, de most megválok tőle, mert neki így lesz jobb.


De asszem lesz még egyszer 126-osom. :)




A hóbucka

Februárt írunk.
A  szmogtól és a nem túl barátságos téli idõjárástól félhomályos, latyakos utcában egy sötét színû autó közeledett a stoptábla felé. Lassított a hóbuckák mellett, majd megállt. Kigyulladt az autó hátán  két fehér lámpa, majd egy jól irányzott mozdulattal már be is tolatott az egyik bucka mögé.
A motor leállt, a vezetõoldali ajtó kinyílt, majd az ajtó takarásában megjelent egy barna 46-os bakancs, aztán még egy, majd kiemelkedett az autóból egy szürke kabátos, szürke sapkás alak, kezében egy jégkaparóval.

Becsukta az ajtót, odalépett a hóbuckához, majd a jégkaparóval húzott egyet a buckán. Majd még egyet. Majd még egyet, egészen addig, míg a gyenge téli nap fényében meg nem csillant a hóbucka alatt egy üveglap. Egy autó szélvédõüvege.

Az alak nekilátott a mozdulatokat akkurátusan, újra és újra végrehajtani, és közben gondolatai a messzeségbe vesztek.
Gondolatban újra január volt. Gondolatban újra ott állt az utca tetején lévõ kertesház udvarán, és próbálta beindítani szeretett Polski Fiat 126-osát, aminek nyáron csinálták a motorját, aminek októberben lejárt a mûszaki vizsgája, és egészen mostanáig pöccre beindult, és szépen járt, de akkor, ezen a januári napon valahogy nem akaródzott neki életre kelni.
A férfi tudta, hogy a benzinpumpa nem az igazi az autón, és valószínûleg visszaereszti a benzint, ezért a legegyszerûbb megoldást gondolta ki az életrekeltéshez: kitolta a lejtõs utcára, hogy lendületbõl be tudjon az autó indulni.
Nem indult be. Ellenben megállapította, hogy a benzinpumpa alatt benzinszivárgás látható.

Akkor dühében és idõhiányában bezárta az autót az utca alján, majd a probléma megoldása sokáig függõben volt, tekintettel arra, hogy -10 és az alatti hõmérsékletekben nagyon nem volt kedve autót szerelni.

Idõközben leesett a hó, megjelentek a sószóró autók, és hogy az autó kasztnija a mostani kritikus állapotból ne menjen át válságosba, a viszontagságos idõjárási körülmények ellenére a férfi a szerelés mellett döntött.

Miközben ez végigfutott az agyán, szép lassan elõkerült a hóbucka alól a szeretett autó.
A motorháztető zárján megnyomta a gombot...
... De a gomb nem mozdult. Ily módon a motorháztető sem.
A férfi megpróbálta még erősebben nyomni a gombot, de nem volt eredménye.

Aztán megpróbálta tenyérrel beütni.
Hiába.
Majd előkerült egy franciakulcs a szerszámkészletből, azzal ráütött néhány nem kicsit a gombra.
Mindhiába.

Egy pillanatra elgondolkozott. Ha dohányzott volna, talán rá is gyújtott volna.
Apja szavai csendültek fel emlékezetében: "Többet ésszel, mint erővel!"

Kinyitotta a sötét színű autó csomagtartóját, és keresni kezdett. Hamarosan a keze ügyébe került egy fújós flakon, benne kék színű folyadékkal.
Becsukta a csomagtartót, visszasétált a Polskihoz, ráfújt a gombra, és várt. (Ha dohányzott volna, valószínûleg itt gyújtott volna rá a következőre.)

Közben újra csak kavarogtak a gondolatai. 2010 Május 1 volt emlékezetében, és a közlekedési múzeum előtt volt több 10 klubtárssal együtt, akik mind a szocialista járművek seregszemléjére gurultak ki. Előbb el akart volna menni onnan bokros teendői miatt, de az autó akkor sem akart beindulni, de akkor tudta, hogy valamelyik klubtársa viccelte meg a gyújtáskábel ehúzásával.
Lehet, hogy valamelyik klubtárs most is meg akarja viccelni, hogy kicserélte a motortér zárat egy jóra, amihez viszont nincs kulcsa...?

Elhessegette ezt a gondolatot, majd rátenyerelt újra a gombra.
Simán nyílt a motortér.
Hümmögött valamit, majd nekilátott a benzinpumpa javításához.

Kis feszegetés után lehúzta a karburátorról a 35 éves benzinvezetéket, majd kisebb meglepetésére a kezében maradt az egész cső - az ACre csatlakozó vége ugyanis hosszában kettéhasadt 1-2 centiméteren. Nem csoda, ha nem indult így be.

A férfi elviharzott a sötét színű autóval, hamarosan visszajött egy új benzincső darabbal, amit gyorsan be is kötött, majd újra indítózott.
A motor kis krehácsolás után be is indult - 1 hengerrel.

A tulaj újra csak hümmögött egy keveset, majd a motortérből jópár sallang kidobálása után kicsavarta a gyertyákat, és úgy tapasztalta, hogy a belső gyertya rettentő kormos.
Megpucolta őket, majd újra próbálkozott - ezúttal is egyhengeres traktorozás volt a válasz.

Ha dohányozna hősünk, itt gyújtott volna egy újabb szál cigire, ehelyett újra a gondolataiba temetkezett. Egy régi túra sejlett fel neki, ahol klubtársának Esztergomban ment el az egyik hengere az 500as Fiatjából, és úgy jött haza, 45-50 kilométeres sebességgel Budapestre. Tehát lehet 1 hengerrel autózni, de csak akkor, ha nagyon muszáj.

Így hősünk beült fehér autójába, és óvatosan, 10 kilométeres sebességgel felkapaszkodott az utcán, majd beállt a házának udvarába.
Kiszállt, határozott, gyors lépésekkel lement a pincébe, majd kisvártatva visszatért kezében egy gyújtáskábellel és két vadonatúj BERU gyertyával. Talán a 35 éves gyújtáskábel is meghasadt valahol a nagy hidegben..?

Becsavarta az új gyertyákat, bekötötte az új kábelt, ráhúzta a szivatót, indítózott, és az autó tökéletesen járt.

A tulaj kiszállt a járó motorú autóból, pár lépést tett az autótól, majd elgondolkozott.

- Kis köccsög -
Sziszegte halkan, de szeretettel, majd elindult gyalog, hogy hazahozza a másik autót.
 

/Aztán elosont vele később, meleg időben egy benzinkúthoz, és jó alaposan lemosta. De az egy másik történet./

2011.08.26. Péntek

Döbbenetes felismerés zavarta meg nyugalmamat a tegnapi nap folyamán.
Nevezetesen az, hogy habár már lassan az 500.-adik kilométert futom a felújított, bejáratás alatt lévő 600as blokkal, már csak bő egy hónapig élvezhetem az új motor élményét, mert utána lejár a műszakim. Deadline: 2011.10.02.  Én azt hittem, még két hónapom van.

Mostanra már úgy összebarátkoztunk egymással, pedig - ahogy mondani szokták - minden kezdet nehéz.

Augusztus 6.án jött el a pillanat, amikor sikerült a motort felújító Pista és az én időszámításomat is egy dimenzióba hozni. Egy könnyed egész napos szerelést vízionáltam fent Farkasréten, és bíztam abban, hogy este már egy frissen-szépen ketyegő póckival hagyom el a helyszínt, amiben az eredeti motorja és egy bontott váltó gondoskodik az erőről és annak átviteléről.

Én, naiv állat.

A délelőtt elment azzal, hogy kiszereltük a megszolgált kölcsön(dízel)motort és az eredeti váltót, majd mivel a kölcsönmotoron voltak az eredeti motor sallangjai (pl. gyújtáselosztó), egy kis szerelés és pucolás következett.

A váltó annyira friss volt, hogy előző nap hoztam el, ezért se lepucolva, se átnézve nem volt, úgyhogy erre is sort kerítettünk – olajcsere Shell Retinax 80-90W olajjal, féltengely gumiharang csere, csak hogy üzembiztos legyen a dolog.

Majd a délután hátralévő részében betettük a váltót, majd a motort, feltöltöttük piros Shell-el, de mivel későn jöttünk rá, mi a jó Istenért nem csúszik fel a váltóra a motor, és ezzel elcsesztük az időt, úgy beszéltük meg, hogy kedden majd visszamegyek, addigra Pista a maradék pár dolgot befejezi az autón (dinamó bekötése, bovdenek visszakötése.)

Kedden sem ment minden gördülékenyen.

Megérkezésem után próbáltuk először a motort beindítani, de hiába rángattam az önindítót, nem akart beröffenni Edina. Rögtönzött vizsgálatunk kiderítette, hogy valamiért nem jut fel a benzin a motorig:


– AC pumpa? de hát azzal nem volt semmi baj, na de akkor vegyük le, tegyük fel a kölcsönmotorét. Eredmény: semmi.


- Karbi? De hát azzal se volt semmi baj, ki lett pucolva, hogy a keserves kutya mindenségét ennek, na de tegyük fel a kölcsönmotorét, hátha ...  Eredmény: semmi.

- Pont mostanra rakódott le valami szemét a kölcsönmotor ACben? pucoljuk ki. Eredmény: semmi.


- van kompresszió? mérjük le: 8-as kompresszió mindkét hengerben. Szóval nem nyert ez sem.


Ekkor taktikát váltottunk: mi az az alkatrész, ami ki lett cserélve, és nem gyári került vissza? Kis keresés után megtaláltuk az egyetlen alkatrészt: a karbitálcát.


Na de nehogy már az új elem ennyire szar legyen  - de azért tegyük vissza a kölcsönmotor retkes, olajkozmától fekete, ocsmány karbitálcáját, az még gyári. Eredmény: két pillanat múlva felkapta a benzint, és beröffent. VÉÉÉÉÉÉÉÉGRE. Anyád, te utángyártott geci, te kalap fos, anyád.

Járattuk egy picit a motort, majd lőttünk egy precízebb gyújtást, és végre elroboghattam az autóval – jópár zajt meg betudtunk annak, hogy még bejáratós a motor.

Két napra rá még állítottunk a szelephézagon, kicseréltem az eredeti, egy fix pontú 600as motortartó bakot a 650esére, mert gyanítottuk, hogy az ütközés miatt esetleg elmásztak a motor-és váltótartó bakok, emiatt rázza nagyon a bódét, valamint Robert Gedeon tanácsára húztunk még a turbinakeréken, és csodák csodája – zsebóraszerűen járt a motor :)

Annyira megtetszett a motor járása, hogy rögtön le is jöttünk vele barátnőmmel Gyulára szigorúan 70 km/órás bejáratós tempóval, szerencsére egy újabb turbinalelazuláson kívül idáig nem volt vele gond, és remélem nem is lesz :)

A bejáratás ideje alatt részt veszünk a Körös Völgyi Veterán Találkozón, aminek a motorkiállítása már hétfőn megnyílt – nem mellékesen kiállítottak egy 90es pókot is, össz-vissz 10 ezer kilométerrel, hibátlan állapotban, ha facebookon lenne, lájkolnám. ;)

Hopp, azt majdnem elfelejtettem, hogy voltunk a Csodák Palotájában, és csodálatos módon láttam ott egy kabrió Polskit :D

Szóval még egy hónapig polskizom. De ha igazak a hírek, addigra egy csodálatos színű 500as Fiat fog visszatérni Salgótarjánból, hogy mihamarabbi összerakás után felváltsa a felújításra szétszedett Edinkát... :) :)


Na és az elmaradhatatlan képek. És köszi Geri93-nak a kölcsönmotort!

2011.08.02. Kedd - Motorújítással frissí

Ott hagytam abba, hogy összetörték szegény csajszi seggét.
Azóta leúszott jó néhány hajó a Dunán, úgyhogy foglaljam össze, mi történt. :)

Április 22 magasságában lett megbeszélve a biztosítós krapekkel a szemle - úgy gondoltam, hogy amolyan őszintén megyek oda, semmi mókolást nem csinálok az autón, nem volt piszkos, törés előtt nem sokkal lett mosva, mert be volt tervezve a polírozás és egy kis hibajavítás, ami persze aztán elmaradt. Szóval kicsit rendbe tettem az utasteret reggel, és mentem. :)

A fickó a szokásos protokoll után azzal kezdte, hogy sajnos nincs ezeknek a Polskiknak áruk, reggel nézte a netet, és egy pont ugyanilyen van fent, csak pirosban, 60ezeré', rozsda nélkül.

Ennek hallatán az ideg elkezdte rázni a lábamat, ami nálam annak a jele, hogy ha még egy ilyen ökörséget mond nekem a fickó, akkor kénytelen leszek diszkréten, de kellő határozottsággal kettéfejelni.

Ugyanis én is néztem a netet akkoriban, és pontosan tudtam, hogy csak egyetlen egy kúpos van fent a használtautó.hu-n, amit a fickó is említett - 1 szögből, jó távolról fotózva, hogy igazán szép legyen, 10 éve vizsga nélkül, a szénaboglya alól előhúzva, és mivel szorgalmas kisgyerek vagyok, kértem fotót még a piros Polski tulajától, és azok alapján pontosan tudtam, hogy az még ott is szitává van rohadva, ahol az enyémen tökéletes lemez van (elismerem, kevés ilyen hely van, de akad. :D )

Szóval higgadtságomat nagy nehezen megőrizve próbáltam a fickót meggyőzni arról, hogy ez a kocsi ezerszer jobb állapotú, mint az, jó felújítási alap, OT vizsgás lesz, csak még nincs kész a másik autóm, nem füstöl, jól húz, közlekedésre tökéletesen alkalmas, de a fickó kitérő választ adott.
Elmondása szerint az árat most már nem ő állapítja meg, hanem az ő fotói és jegyzetei alapján az Allianz Irodájában pár nagyokos fogja a végleges árat kiszámolni - ekkor gondoltam azt újabb idegrángás közepette, hogy talán nem ártana a biztosítónál is pár embert kettéfejelni, mert aki ilyen f@szságot kitalál, hogy majd pár computer mellett ülő szerencsétlen aktakukac fogja megmondani néhány két megapixeles kép alapján, hogy mennyit ér az autóm, annak biztosan a diliházban kéne lennie.

Végülis kiutalt a biztosító egy összeget, és a kárügyintéző irodával, valamint a pénztárcámmal egyeztetve arra jutottam, hogy most csak hibajavítás lesz a kocsin, a teljes felújítást nem tudom előre hozni.

Na de.
A kárügyintézők mondták, hogy ebbe az összegbe a festés nem fog beleférni, nem lesz ugyanolyan, mint a kocsi többi része, nem lehet összehozni sehogy se.

Nagyot nyeltem, de gondoltam, na jó sebaj, úgyis csak átmeneti javítás.

Aztán kiderült, hogy a lámpatartó lemezt sem találnak sehol.
És én se találtam sehol újonnan, de szerencsémre egy 500-asos klubtársam felajánlotta, hogy az alkatrészautónak félretett kispolákjából kivágja nekem a lemezt ingyen - ezúton is köszönöm neki :)

Szerencsére hátsó lököst Reni_nyuszinak köszönhetően sikerült szereznem, neki is ezer hála!

Közben persze az is eszembe jutott, hogy habár a fék használható volt, de mégiscsak csináljuk meg tökéletesre, hogy ha a kárügyintézősök és a lakatosok vinnék-próbálgatnák az autót, akkor ne okozzanak nagyobb bajt, mint amekkora van, úgyhogy felvittem Pistához az autót, cseréljünk fékpofákat - mellékesen még kicseréltük a fékfolyadékot is, és lelégtelenítettük újra a rendszert.

Másnapra iszonyú csörgés hallatszódott a hátsó tengely felől, úgyhogy letettem az autót a munkahelyemnél, és addig nem mozdultam vele, amíg Pista nem mondta, hogy mehetek, van ideje ránézni - persze ezalatt a másfél nap alatt sikerült egy idióta inkompetens állatnak belém tolatnia, és behorpasztania a homlokfalat, és persze papírcetli hagyása nélkül távoznia, remélem, egyszer őt is utoléri a magyar valóság. :(

Elcsordogáltam Pistához, szétkapta újra a kerekeket - a csodálatos utángyártott fékpofák önbeállói darabokra voltak hullva. "A" láda mélyéről sikerült még az autóhoz kapott fékbetéteket találnom, ami ugyan állatira hangosan nyikorog fékezésnél, de legalább nem esett még szét, és fog is a fék. :)

Ezek után már semmi nem akadályozhatta meg Edinát, hogy "műtőasztalra feküdjön", az eredményt a fotókon láthatjátok.

És akkor szóljak a pozitív dolgokról is:
Jártam találkozókon. Még törötten voltam Cegléden a furfangos járművek találkozóján, majd Júliusban, ha csak egy estére is, de végre Polskival voltam a Velencei talin! Hatalmas élmény volt a felvonulás, a lepacsizás, ezúton is gratula és köszönet a szervezőknek :)


Ezen felül még apró fejlesztés, hogy elkészült a 600-as motor felújítása, van hozzá egy pipec bontott váltó, már csak kéne egy szabad nap, amikor bedobjuk :)

És beruháztam egy autó stílusához tökéletesen passzoló, tekerős, de már sztereó és kazettás Kamasonic rádióra, amihez csatoltam két perfekt Videoton AB1010-es hangfalat - nagyon retró módon, de tökéletesen szól. :)

És végül a köszönet-rovat: Köszönöm mindenkinek, aki segített, aki biztatott, aki támogatott, köszönöm azoknak, akik kasztnielemeket ajánlottak fel, nem felejtettem el őket, őszig visszatérünk rá :)
És külön köszönet a közreműködésért OGy-nek és Robert Gedeonnak. ;)


Most pedig a képrovat.







2011.04.20. Szerda UPDATE

"Önök a Találkozások legújabb különkiadását látják Détár Enikővel és (nem István) Dániellel.
A mai műsorunkban:

Isten útjai kifürkészhetetlenek, az Opeleké még kevésbé kifürkészhetők, avagy hogy nullázta le a szabálytalanul közelkedő Opel a régi kispolszkit."

Történt, hogy ma a Lajos utcán haladtam a belső sávban, a külsőben pedig egy Opel Zafira várakozott, nulla lámpával, se index, se semmi.

Aztán elindult balra, hogy megforuljon.

Amikor rátenyereltem a dudára, beleálltam a fékbe, és félrerántottam a kormányt, még akkor is csak jött, úgyhogy a polák segge elkapta a Zafira bal elejét.

A távolban szemből jött két rendőrmotoros, még előttük akart volna a Zafira megfordulni - megálltak rögtön helyszínelni, és mondták, hogy ha gondolom, feljelenthetem az úriembert, mert ők mint szemtanúk állítják, hogy egyértelműen az Opeles a hibás.
Megegyeztünk abban, hogy ha az úr elismeri a felelősséget, akkor nem teszek feljelentést, azért szopatni nem akarom, lesz neki is elég baja - szerencsére elismerte, és nagyon sajnálta a dolgot.
Ez a jó hír, a rossz, hogy félek, hogy ez az autó így gazdasági totálkár....

Légyszi véleményezzétek a képeket, én asszem objektívan gondolkodni még nem fogok tudni egy darabig....

UPDATE

Úgy látom, a bal oldala megúszta.




2011.04.14. Csütörtök

"Srácok, ne legyetek illúziórombolóak."

Ez a mondat, és félreérthetetlen kézmozdulatok világossá tették számomra, hogy most először 4 év után - mióta veteránautókkal közlekedek -  először fordult elő, hogy nem látták valahol szívesen a kocsimat. Se több, se kevesebb, ennyi.

Pedig a lehetőségekhez mérten ki is glancoltam az autómat, bár az eső miatt polírozni nem volt módom.

Bátorkodtam ma autóval bemenni a Millenáris Vélodrom nevű helyre, ahol kifejezetten érdekesnek ígérkezett a mai program.

Illetve.

Amikor először kérdezték a kapuban, hogy nézőként vagy versenyzőként jöttem-e, mondtam, hogy csak nézőként. A pálya körüli parkolóba el is igazítottak  egy 850es ismerősömmel együtt, de amikor később láttam, hogy minden veterán-, és nosztalgiakategóriás autó a pálya közepére mehet, közte a 850es ismerősöm is, nem haboztam, és én is utánuk mentem.

Ahonnan rövid úton kiutasítottak.
Elismerem, hogy az 1920 környéki Salmsonok, 60as évekbeli Porsche és régi Austin-Healey-k és MG-k mellett az én autóm fiatalnak és hétköznapinak tűnik, de szerintem lehetett volna másféleképpen is elküldeni engem a színről, és nem úgy, hogy azt éreztessék velem: egy kommersz, lenézett KGSTs szarsággal jársz.

Szerettem volna élvezni a programot, de így eléggé rossz lett a szájízem - pár fotó lövése után eljöttem.

Vagy bennem van a hiba?

(egyébként végre végzett a gépműhely a motorblokkommal, készülnek a nikkelezett csavarok, van szép felújított dinamóm, és vittem ma homokszórni a burkolatokat és az 500as felnijeit.)


2011.04.11. Hétfő

Hirtelen felindultam, és nekiálltam kasztnit csiszolni.

Rügyezik derék Edina pár helyen, és mielőtt a rozsda átcsámcsogja magát a maradék ép lemezen, gondoltam, nekiesek egy ív 180as csiszolóvászonnal és egy fehér hibajavító festékkel.

Ez az ecsetes hibajavító festék szerintem sokat nem használ, vagy nem vagyok hozzá elég türelmes, ezért holnap veszek fújós fehér festéket, egy kis maszkoló szalagot és egy alapozót is. Ha már tákolok, legyen nagyszabású. :) Holnap folytatom a csiszolást.

Gittem már van, de nem tudom, neki merjek-e menni a durvább dolgoknak, még akkor is, ha csak átmenetileg raknám fel.

És villanyt is kell szerelni, a kontakthibák új generációja az én autómon és idegeimen gyakorol.
Jelen pillanatban a féklámpáim nem üzemelnek hátul, elöl meg a bal első tompítottam nem stimmelt, valamint a két első helyzetjelző.

Vettem két helyzetjelző izzót előre, mert arról legalább "tudtam", hogy izzóprobléma. Majd miután beleraktam, helyzetjelzőm ugyan nem lett, de elment a hátsó helyzetjelzőm is, de a tompítottam megjavult elöl. Hm.
Megnéztem a biztitáblát, és ki volt égve egy biztosíték - gyorsan kicseréltem, de nem lett jobb a fényhelyzet.

Idegességemben mentem vele egy kört a tömb körül, és mire visszaértem, addigra megjavult az összes helyzetjelzőm, kivéve a bal elsőt - akkor ott fogtam, megbirizgáltam a testkábelét, és az is jó lett. Hogy a többi miért lett jó magától, azt nem tudom, de örülök neki :D (de ha megint elmegy az összes fény, akkor nekiállok megcsiszolni az összes érintkezőt).  Úgyhogy most már csak a féklámpa van hátra.

Hétvégén OT sokadalom, addigra szeretném elérni, hogy legalább egy picit jobb legyen a kocsi. :)





2011.03.05. Szombat Polski-sirámok

Van nekem ez a csoffadt Polskim.
Lassan két éve nálam van, a megvétel pillanatában úgy gondoltam, hogy iszonyú jó vétel lesz, a sznobizmus, hogy olyan polskim lehet, ami keveseknek van, minden rációt elmosott. (Meg persze kellett valami guruló, motoros alkalmatosság, amíg az 500as elkészül.)

A vidéki használat miatt a futómű egészen kitűnő volt, a motor selymesen járt, a váltó finoman kapcsolt, aggodalomra csak a bal küszöb  és sárvédőív adott okot, meg a kis darab csehszlovák sz@r, amit áramfejlesztés okán műtöttek bele, és szokás Skoda-generátornak is hívni (a méh-telepen talán egy ezrest adtak érte.) Körülbelül ezerszer jobb közlekedési eszköz volt akkor, mint a másik csoffadt kocsim, az ötkilós.

Aztán ahogy szokott, kiderült, nem olyan rózsás a helyzet. Meg én sem közlekedek túl urasan.
A motor és a váltó 33 év alatt eljutott a kopottság magasabb szintjére, az egyre fentebb fogó kuplung nagyon zavaróvá kezd válni. A kilométeróra lassan egy éve nem működik. Másutt is előkerültek korróziós problémák, jönnek a rejtélyes zárlatok (féklámpa, újabban meg a bal oldali első tompított nem szeretne világítani), a folyamatos háborúzás fárasztó a fékrendszerrel, hogy végre normálisan fogjon, holott új, gyári alkatrészek érkeztek hozzá, majd a küzdelem a silány minőségű utángyártott, eleve a kukába tervezett pótalkatrészekkel - mint például a két hét alatt 3szor cserélt féklámpakapcsoló - szintén embert próbáló.

És a legnagyobb ellenség: a budapesti utak.
A futómű most már összevissza imbolyog, iholnéhol kotyogás hallatszik, recseg a váltó, rázkódik a kasztni.

És habár folyamatosan költeni kell rá, és mindig van valami baja, sosem tökéletes, valahogy nem tudom igazán utálni ezt a dögöt.
Én alapvetően autózni szeretek, és nem szerelni, ezért kifejezetten zavar, ha több időt kell egy autó szerelésére szánni, mint a vezetésére. Persze nagy öröm, ha valamit meg tudok csinálni rajta, pláne az én technikai alulképzettségem miatt, de sokkal jobb egy autót szépítgetés miatt buzerálni, mint azért hozzányúlni, mert ez se jó, az se jó.

Szeretem a kocsit, mert egy fesszabályozó hibát nem számítva csak akkor hagyott cserben, ha én voltam ökör, megjártam vele Az Alföldet és a Balaton-felvidéket, és kifejezetten élvezem, hogy polgárpukkasztó módon, (amikor a mai világban minden arról szól, hogy csak az új lehet a jó,) én egy régi, az emberek többsége által levegőnek nézett, KGST-s vacaksággal járok. Jó dolog kilógni egy kicsit a tömegből, és remélem, nem hangzik nagyképűen, de jó dolog begyűjteni azt a pár elismerő/megdöbbent pillantást, amit az vált ki, amikor az autók tömegéből kitűnik egy sárga lámpás, röfögő harley-davidson hangú konzervdoboz (személyes kedvenceim a mutogató kisgyerekek és a tinédzserek, akik már nem úgy nőttek fel itt pesten, hogy az utcakép része a kispolszki, és el se tudják képzelni, hogy ezzel közekedni is lehet, hosszabb távon is.)

Lehet sorolni az észérveket, hogy az autó árával, és a ráköltött alkatrészekkel együtt is valszeg még mindig olcsóbban kijöttem, mintha vettem volna egy 10 éves Suzukit/Opelt/Kiát/akármit, és hogy keveset  fogyaszt, meg olcsó a biztosítás, de alapvetően legfőbb érv, hogy szeretek kispolszkizni. Viszont a mérleg másik nyelvében egyre jobban gyűlnek a hibák, és remélem, nem fogy el a türelmem. Nem tudom, lesz-e türelmem nekiállni úgy, ahogy az 500asnak.


Fiat 126, én így szeretlek. És utállak.












(bocsi, hogy semmi konkrét dolog, csak lelkikurkászás, de ez most kikívánkozott.)
(Ja de, mégis! Leszedtem a szempillákat, és raktam fel az orrára emblémát. Na bumm.)









2011.02.03. Csütörtök

Ott hagytuk abba,hogy öröm é bódottág van. :)
Hogy izgalmas legyen az idei 126os nap is, arról gondoskodott az, hogy 25.én még nem töltött vissza semmit a generátor.
Felfegyverkeztem egy igazán pofás, kábelekkel ellátott alumíniumdarabbal, amit szokás fesszabályozónak is hívni, majd felsprinteltem az 500as klub vezetőjéhez (továbbiakban: Pista), ahol Edina néni agonizált már karácsony óta.

Bíztunk benne, hogy ennyi megoldja a problémát, de arra az esetre, ha ez nem lett volna elég, ott volt a 600as motorton figyelő, amúgy kiszuperálásra szánt generátor is. Nur nicht beszarren. :)

A fesszabályozó kicserélése után beraktuk az új Bannert, és ráadtuk a gyújtást - idáig nem volt semmi kontroll-lámpa, ezúttal csak az olajnyomásjelző lámpa nem tisztelt meg minket ragyogó személyiségével - mint kiderült, az olajgomba is összefosta magát az állásban, Pista megajándékozott egy hibátlan bontottal, azóta is működik.

Szerencsére a próbaindítás és töltésmérés sikeresnek bizonyult, a másik generátort nem kellett bevetni, így azóta - mint azt páran tudjátok is - részt vettünk a 126os napon, a frissen lehullott hó megadta az alaphangulatot a csúszkálásra is - ezúton is köszönöm, hogy ott lehettünk. :)

Ezután az autó kapott egy tisztességes  magasnyomású mosást, aminek az lett a vége, hogy ami befagyhatott az autón, az befagyott, beleértve az indítóbovdent, a gázbovdent, az ajtókat, a tanksapkát, és a szivatóbovdent, ez utóbbi el is szakadt, úgyhogy ma alkatrészbeszerző körútra indultam, és hirtelen felindulásból a szivatóbovden mellé vettem két új hátsó lámpabúrát is, új csavarokkal. Más kérdés, hogy a lengyel kisipari munka minőségének ékes bizonyítékaként a 6 búracsavarból 1 becsavarás közben széjjelmorzsolódott - ezúton üzenem a lengyel kisipari munkásoknak, hogy pottyantsanak drótkefével szeretkező sündisznókat a nemesebbik felükből, ha még egyszer ilyen sz@rt csinálnak.
(a tanksapkát meg visszacseréltem a gyárira a gyönyörűséges francia utángyártott izé helyett, talán az nem fagy be. Meg amúgyis. :) )

A mai nap eseménye még, hogy újra van féklámpám. A kapcsoló már kontakthibás volt, és a hátsó lámpa paneljébe bemenő kábel csatlakozója is széjjel volt már morzsolódva. Most már legalább nem kell attól tartanom, hogy a kocsi egyetlen átrohadástól mentes részét, vagyis a hátulját esetleg valami fogalmatlan balfácán lezúzza, mert nem ég a féklámpám.

És akkor a 600as motorról is pár szó: Már lent van a gépműhelyben, szépen elpucolva, várunk az alkatrészekre. A vezérműtengely a futott százpárezer kilométeréhez képest egészen pöpec állapotban van, a gépműhely vezetője mondta, hogy egyesek tán még ezt a tengelyt is visszatennék, annyira kevés kopott belőle, de ha már szét van szedve, akkor rakjunk bele újat. Úgyhogy veszek bele újat. :)

Az önindítók pedig elkészültek. A polskié már bent is van a helyén, hibátlanul üzemel, az 500asé meg eltevődött a polcra. Májusra bent kell lennie a helyén. :)

És pár kép.








2011.01.24. Hétfő



Mit jelent az emberek számára  a kispolszki szerelése?
Örömöt és boldogságot.

Van három önindítóm.
Öröm.

Mindhárom sz@r.
Boldogság.

Na de kitisztítjuk, megperselyezzük.
Öröm.

De nem lehet jó perselyt kapni bele, mert ha a persely szar, a forgórész is szar.
Boldogság.

Na de akkor csináltatunk bele perselyt.
Öröm.

Na de a perselymintaboltban hírét se hallották hasonlónak, csak gyártatni lehet.
Boldogság.

Közben persze haladunk az autóval.
Öröm.

De 4 év után kifingott az akksim.
Boldogság.

Sebaj, vettünk szép új Bannert.
Öröm.

De nem tölti vissza a generátor.
Boldogság.

Mára ennyi idő jutott, holnap fesszabályzó csere, hátha jó lesz, és a 126-os napra elkészülünk.

Akkor lesz majd öröm és boldogság.
:)

2011.01.12. Szerda

A legutóbbi lerohadásom ráébresztett arra, hogy hamarosan le fog égni a pofám, ha továbbra is a kölcsönmotort nyúzom, arról nem is beszélve, hogy mi van, ha komolyabb baja lesz. Így hát egy év állás után rászántam magam arra, hogy az 500as klub vezetőjének segítségével szétkapjuk az eredeti 600as blokkot :) :)

Ugyebár azért lett egy éve lerakva az egyébként nagyon szépen ketyegő eredeti blokkocska, mert alapjáraton már égett az olajlámpája (valamint bemelegedés után egyre nagyobb fordulatszámokon), és nem akartam a ritka szerkezetet annak a veszélynek kitenni, hogy minden totálisan taccsra tevődik.

Úgyhogy a mester széjjelkapta a motort -  a vezérműtengely és az olajpumpa jó állapotnak örvend, nincs széjjelmaródva, ettől függetlenül lehet, hogy új tengelyt veszek bele. és ami eddig titok volt, az most már biztos, nincs az eredeti motor felfúrva :)

Az, hogy mennyi trutymó volt a blokkban, az meg a képeken látható.

A héten felújítjuk az 500as és a polák önindítóit, jövő héten ha minden összejön, gépműhely, perselyezés, HF felújítás - addig beszerződnek az alkatrészek :)

2011.01.04. Kedd

találós kérdés rovat újra: Dinamós, vagy generátoros burkolólemez van-e a képen? (a választ sajna én nem tudom, de nagyon megköszönném, ha valaki megmondaná, milyen. ;) )

2010.12.16. Csütörtök

villamblog az ut szelerol, amig megerkezik a haver, hogy elvontasson, addig sem unatkozok. Megallt alattam a kocsi, elszallt megint a toltes. Se index, se feklampa, se inditozas, halvany fenyszorok. Boldog vagyok a minusz 10ben..

2010.12.10. Péntek

Belföldi híreink következnek.
8 napon túl gyógyuló sérüléseket szerzett az a lengyel nő, akit tegnap este erőszakoltak meg durván Budapest XI. kerületében.

Az esetet szakértők bevonásával vizsgálják, a támadókat még nem sikerült elfogni.



(köznapibb nyelven, értelmezve a dolgokat:
Az utóbbi időben (újra) gyengélkedik a töltésem, és hogy ne kelljen minden reggel kitolnom a kocsit a kertből, segíts magadon és Isten is megsegít, illetve a szegény ember vízzel főz elve alapján az utcán parkolok, hogy a lejtős utcán simán be tudjak gurulni Dinával (meg mertem ezt tenni, mert az utcában az elmúlt 23 évben az egyetlen negatív hír, amiről tudomásom volt, egy autórádió lopás volt). Már megvan az új feszültségszabályzóm, de még nem volt módom kicserélni, de most már ha minden reggel be kell tolnom a kocsit, akkor is bent fogok parkolni az udvarban.

Nagy megkönnyebbülés volt megtapasztalni, hogy a horpadást kézzel ki tudtam egyengetni, de ha a lábnyom tulajdonosa a kezem közé kerül, háromnál kevesebb darabban nem marad, az biztos. )




2010.12.03. Péntek UPDATE fotókkal

Újra kitalálós rovat!

Kérdés roppant egyszerű:
Mi a két autó pontos típusa? (az egyik könnyű.)

Kronológiai ápdét:
Múlt szombaton voltam BeZiLnél, akinél sikerült szert tennem jópár nyamifinom ricambi originalira Lujzához, többek között perfekt kormánykapcsolóra (a régi már több helyen repedt volt), új váltókulisszára bottal (a régi váltókarom hosszügyileg meg volt felezve, hogy a devla verje le az egészségét, aki széjjelvágta annó), új első indexekre (az 500as első index tőcsavarral van a kasztnihoz fogatva, és belül 2-2 anya tartja, az enyém széjjel volt fúrva, és lemezcsavar fogta a kasztnihoz, hogy száradna le a keze a barkácsoló kedvének, aki betette), hibátlan rendszámtáblavilágításra, egy kúposfelnire, így most már autónként van 2-2 felnikészlet kompletten (amit csak fel kell újítani), és végül, de nem utolsósorban egy hibátlan bontott motorháztetőre, mert a régiek mind rohadtak, 8 réteg festék volt rajtuk, és a rácsuk összevissza volt görbítve.

Valamint egy fatális félreértés következtében felfedeztem egy veteránújító műhelyt, aminek az udvarán pár gyönyörűség és ritkaság sorakozott, meséljenek arról a képek.


2010.10.26. Kedd - UpDATE

Hát ezt is megértük...

Most először úgy értem haza a Polskival egy találkozóról, hogy szarabb állapotban van, mint ahogy elindultam vele.

Vasárnap ugyanis a Fiat 850es klub szervezésében részt vettünk barátnőmmel egy túrán, és a Mátrában autóztunk egy igen jót, sok szép autó között Edinkám sem vallott szégyent :) A túrán ráadásul egy MTV-s stáb is elkísért minket Mátraverebélyig, és azt állítják, hogy jövő vasárnap a "Körhinta " című műsorban benne leszünk, kíváncsian várom, mit alkottak :)   Először  Szentkúton álltunk meg, ahol a egy nagyon hangulatos gesztenyesütésen vehettünk részt, mellesleg megnéztük a kegyhelyet, majd tovább haladva a siroki várban íjászkodhattunk, majd bejártuk a barlangrendszert - pompás volt, a társaság is stimmelt :) de sajnos mégis siránkoznom kell egy kicsit, mert hazafelé a 3as úton egy cammogó Peugeot előzése után érdekes hangok kezdtek jönni a motortérből.

Kerepestarcsán aztán megálltunk a benzinkútnál, és konstatáltam, hogy a kocsi vágyik vissza a gyári kipufogójához, mert ezúttal a sportkipu tartóbilincse tört ketté - a zaj az ebből származó vibráció következménye.
További vibrációkat szül, hogy a váltóm 33 év után lassacskán szeretne az örök autósztrádákon száguldani, úgyhogy hamarosan elkezdhetem kigondolni, mi lenne a jobb, bontózni egy jobb váltót, vagy felújítani a mostanit - de az biztos, hogy a legjobb alternatíva egyszerre fog bekerülni az addigra valszeg elkészülő, eredeti 600as motorjával. :)


Ja!

És bocsi mindenkitől, aki félreértett, de az első képen nem Lujza látható, hanem egy klubtársam 500-asa. Szép, ugye? ;) :D
Zárásként pár kép a találkozóról.













2010.08.30. Hétfő Fotóvideó update

Újra gurulóképtelen az autó.
Maradjunk azért kronológiailag hűek, még mielőtt letettem volna a kocsit, történt egy s más, úgyhogy kezdjük az elején. :)

Múlt hét csütörtökön újrablankoltam az olajgomba kábelét, mert már leszakadt a csúszósaru, feltöltöttem az ablakmosó tartályát folyadékkal, kicseréltem az ablaktörlőket és lepucoltam a kocsit kívül-belül, és nagyjából ennyi tennivaló után alkalmasnak minősítettem a járgányt arra, hogy leruccanjak vele másnap a 230 kilométer távolságra elhelyezkedő Gyula városába.

Péntek reggel a KöKi-től nem messze lévő Shell kútnál találkoztam a 850es klub 2 tagjával és hozzátartozóikal, akik egy 127es Fiattal és egy 850 Limousine-nal érkeztek (meg egy offos Opel Astrával, mert amúgy nem lett volna elég hely. :) )

Az 5ös főúton indultunk el Kecskemét irányába, közben Alsónémedinél egy Bianchis kolléga is csatlakozott hozzánk.

A lefeléút azért volt számomra érdekes, mert a tavalyi találkozóra is mentünk már haverom Skoda Fabiájával (akkor a 004-es ügynök még töltésgondokkal küzdött az emlékezetes Skoda-generátor miatt), és akkor olyan halál unalmas és fárasztó volt az út, hogy 2szer is megálltunk pihenni, most meg...

csak ültem a Polskiban, mint egy boldog herceg, pöffeszkedtem az ülésben, nyomtuk neki a többiekkel a 39 fokban 85-110 között megállás nélkül, közben se olajlámpa, se gyengülés, se csörgés, se rádió, 190 kilométeren keresztül.

Tovább már nem tudtam tesztelni, ugyanis Gyula előtt 40 kilométerrel a 127esnek elmászott a gyújtása, és sehogy sem bírtuk beállítani rendesen: 3szori beállítás-próbamenet-megállás ciklus végigzongorozása után végülis vontatókötélre kapta az Opel, és továbbálltunk (közben a 850eses kolléga is hátrajött a motorteréhez azzal a felkiáltással, hogy "olyan furcsa, bugyborékoló hangja van a kocsinak", majd leszedte a hűtővíz kiegyenlítőtartály tetejét, és a következő pillanatban 1 méter magasan feltört a forró hűtővíz a kocsiból. :) :) Mikor lehűlt, és abbahagyta, két liter vizet töltöttünk bele vissza. :D )

A találkozó hátralévő 2 napján is szenzációs programok voltak - Gyulavári kastély megtekintése, soksok cirkálás Gyula csodaszép belvárosában, Pósteleki kastélypark, kastélyrom megtekintése, szabadtűzi sütögetések, versenyek.. nem részletezném, mert nem tudom visszaadni a hangulatot. Talán majd a képek, meg a linkeken a webalbumok.

http://picasaweb.google.hu/daniel.hun.khegy/VKVVT#
http://picasaweb.google.com/850TIBI/VKVVTGyula2010082729#
http://picasaweb.google.com/bgerhard/KVVT2010#
http://picasaweb.google.hu/kajdocsi13/VKVVTGyula2010082729#



Hoppá, majd elfelejtettem: és miért gurulóképtelen Edina?
Mert a hülye tulajdonosa akkorát esett a találkozó spéci kötélhúzó versenyén, hogy a Békés megyei kórház traumatológiáján az ügyeletes orvos jobbnak látta, ha 4 hétre begipszeli az alkarját csuklóval együtt... :S ;)

Öröm az ürömben, hogy így barátnőm, Dia vezette a vasárnapi felvonuláson a pókot, és úgy tűnik, kezdi megszeretni és élvezni a fityózást.  :)
De pestig még nem merte elhozni, így Gyulán marad legalább 4 hétig az autó, Dia szüleinél. :)
Többi szöveg a képek mellett.



2010.08.11. Szerda

Edina nem hagy unatkozni.

Legújabb dobása az volt, hogy a barátnőmért menet a Keletinél megadta magát az önindító bovden, az önindító meg már amúgyis szar volt, motortérből benyúlva sem sikerült indítani, így maradt a tolás.

Ez az állapot nem maradhatott így, a sz@r akkuk miatt toltam már eleget a kocsit, úgyhogy telefonáltam Lacmannak, hogy kéne egy önindító (tartalék bovden már KeMának köszönhetően volt tartlékban). Szerencsére volt nála egy elfekvőben, szinte gyári új, ha kimegyek, beszerelhetjük.

A szót tett követte,kimentem Érdre tegnap, lazán elbeszélgetve, kávézva egy fél nap alatt, minden egyéb témát átbeszélve kicseréltük a bovdent és az önindítót, ami még ugyan mindig nem tökéletes (hol indítózik, hol nem - vagy a bovden kicsit hosszú, vagy van valahol kontakthiba), de legalább már nem kell tolni az autót. Közben találtunk egy gyárinak tűnő zajvédőszivacsos fóliát a fűtéscsap melletti háromszöglemez leszerelésekor, 33 éves autón én csodálom, hogy van ilyen. :)

Mellékesen Lacman épp most restaurált egy MIA stabilmotort, amit egy NYSA-ból átépített, lassújárműként papírozott kisteherautóba fog betenni... A paraméterektől én nem estem hanyatt: 1 hengeres, 800 köbcentis dízelmotor, 4,5 lóerő teljesítménnyel, de mindenképp ájult tisztelet, hogy ilyenekkel bíbelődik.

http://www.youtube.com/watch?v=fSx4lstAme8

A videón nem ő, és nem az a motor szerepel, csak találtam jutúbon, hogy el lehessen képzelni, mi ez. :)

Amúgy fotók. ;)

2010.08.06. Péntek

Szorgos kezek hosszú időn át tartó ápolásának köszönhetően tegnap óta újra nálam van Edina, már nagyon hiányzott a gép :)

BeZiLéket kértem meg, hogy segítsék megoldani azt a problémámat, hogy az iszonyatosan beállt függőcsapszegeknek köszönhető kétkezes kormány, valamint a rengeteg bosszúságot okozó fékek, és a megpusztulni készülő önindító jobb állapotú legyen - sajnos a javítás nem lett kész a nyári taliig, ezért off autóval mentem le, és akkor is csak egy délutánra, de jól éreztem magam, egy vontatásban is segédkezhettem, így bizakodva tekintek az őszi találkozó elé, amin most már tényleg végig ott szeretnék lenni. :)

A javításhoz visszatérve: az egyik első függőcsapszeg olyan szinten volt beállva, hogy a satuba befogott tengelycsonkot csak egy egyméteres vasrúddal lehetett elfordítani - így egyszerűbbnek tűnt a komplett csonk kicserélése -azóta egyujjas a kormányzás, nagyon pöpec.

A fék viszont ahol csak tudott, újra szivatott. Az már régebben megállapítást nyert, hogy az újabb típus munkahengerei vannak bent, amihez hozzáflexelték-hegesztették a fékbetéteket, ezért új betéteket és munkahengereket is vettem - de BeZiLék megállapították, hogy az új betétek is rosszak, mert az önbeállót valszeg rosszul rakták össze, a betétek alaplapja,amire a ferodoréteg van ragasztva, az sem szimmetrikus, a dob pedig ovális - kellett faragni rajta, kaptam szép felszabályozott dobokat is, ezúton is köszi, BeZiL :)

Ja, és még a kézifékkötél is cserélve lett, most már emelkedőn is megmerek állni, grátiszként pedig kaptam egy totálisan retró, de gyönyörűszép tetőcsomagtartót, lesz mire pakolni, ha messzebbi talákozóra indulok.
Külsőségekben annyi változás van, hogy rákerült az első Club126os tali-skalp-matrica, bár kissé csúsztatás, mert az autó nem volt ott, került egy Zelmot-Made in Poland korhű ködlámpa, amit majd ki kell találnom, hogy kötöm be, és fogatom fel, valamint barátnőmnek köszönhetően van egy kiskutyám is a hátsó ablakban :)

És Júliusban még voltam Krakkóban is, lőttem pár kispolákot, valamint egy ceglédi villámtalin is volt pár szépség, ezt is itt osztanám meg veletek. :)




2010.06.29. Kedd

Találós kérdés az első képen:
Mi változott az autón? :)

Folytassuk, ahol kábé múltkor abbahagytuk. Két hete lehetett már, hogy a fityómesternél újra rendbe próbáltuk tenni a féket, aminek végülis nagy sztorizgatás, majd anyázás lett a vége.
Gáspáry Lacinak köszönhetően kaptam egy jó adag cuccot a kocsihoz, köztük új fékbetéteket Ricambi Originali tasakban, de sajnos ez sem lett elég az üdvösséghez, és itt jön képbe az anyázás változatos megnyilvánulása Edina műtéte közben.
Ugyanis a fék úgy volt összekókányolva, hogy már az újabb típusú polskik munkahengere volt belerámolva, amit ugye nem lehet annyira összenyomni - hogy házasítja össze komlón a mesterember a gyári, kúpos méretű fékbetéttel?
Természetesen leflexel a fékbetét hosszabb kis pöckéből, hogy a munkahengerhez passzoljon, és hogyha ez még esetleg nem lenne elég, a kézifék összehúzó villába (jól mondtam?) is bele volt heggesztve egy kevés. Ez amíg jó volt, jól működött, de ily módon gyári új fékbetéteket mókolás nélkül nem lehet betenni, mert megszorul a fékdob az egész cuccon. Úgyhogy hamarosan új fékmunkahengereket is rendelek, és most már csaktán kész lesz a fék, addig meg még hallgatok változatos anyázásokat szerelés közben. :)


Aztán voltunk egy Bakony-Balaton nosztalgiaautó találkozón is, 3-an Pestről Polskival Zalaszentgrótig, indulás előtt egy gyors gyújtásállítással - mindez nem jöhetett volna létre, ha Pety@ nem adja kölcsön a tetőcsomagtartóját, ezúton is köszönet neki. ;) Odavissza 500 kilométer lehetett kábé a tekergéssel együtt, jól bírta a kis gép.

A találkozón aztán végleg megadta magát az akksim (minden reggel tolással kezdtük az autózást :) ) úgyhogy felkerestem Geri93-at, akinél Lujza akksija volt elfekvőben, azt beraktam, és azóta perfektül beindul mindig a gépállat, bár az önindító is kezd szép lassan elkopni, nem mindig kapja el elsőre. tehát módosítanék: legalább töltésem van :)

A sárga H4 izzót is visszacseréltem gömbizzóra, korhűbb így a gép.

És ma délután egy villáskulcs készlettel, egy kerékkulccsal és két téglával nekiálltam, hogy kicseréljem a széjjelment motortartó gumibakot.

Legyen elég annyi, hogy sikerült, és hogy nem kívánom senkinek. ;) De azóta nem ráz a kasztni, végre valahára.

És most pár fotó következzék, teljesség igénye nélkül. :)







2010.06.06. Vasárnap

Naszóval.
Fent vannak az új gumik: 145/70 R12, Fulda Diadem Dirigo. Furcsamód hiába szélesebb a gumi, úgy érzem, könnyebb kormányozni, persze ez nem baj. :)

És Pesten is emelkedik a vízszint, ez a fotókon jól látható, naponta mennyit. És nem bírtam ki, hogy ne járjak a fotó kedvéért egy kicsit a tilosban :D

2010.06.03. Csütörtök

Újra összegyűlt egy adag blogolnivaló.

Vasárnap elugrottunk Tápiószelére egy kicsi veterántalálkozóra, jó volt újra 500-asosokkal találkozni :) Meglepően hangulatos utakat talál az ember, ha elhagyja az egyszámjegyű főutakat :)


Nagyobb térképre váltás

Aztán még aznap este elmentem a Keleti Pályaudvarra a barátnőmért, és közben begyűjtöttem életem talán legdurvább defektjét: az Erzsébet hídra felvezető kanyarban úgy éreztem, mintha elmászna alólam az egész autó, de utána nem tapasztaltam semmit, ezért tovább mentem, gondoltam, csúszik az út.
A keletinél a parkolóban szokásos dugóban várakozva egy vadidegen csóka bekopogott az ablakon, és szólt, hogy a hátsó kerekem totál lapos. :(

Nagy nehezen félrevonszoltam Edinát, ekkor már a felniről jött le az abroncs... amíg be nem szólt a csóka, hangja sem volt, de ekkor már durván szólt :( Kb. 15 perc alatt kereket cseréltem, de örömöm nem tartott sokáig: a pótkerekem is defektes lett másnap, de az a szelepnél. Nem tudom, hanyadik defektem ez az idén, de jobb oldalt hátul ez már a harmadik, szóval a f@szom kivan. :S


Szerdán fizut kaptam, hála Istennek :D :D :D , szóval felmásztam az 500-as mesterhez, hogy Edina eredeti 600-as motorját rábízzam, hamarosan az is szép és jó lesz :)
Mellesleg a mester felajánlotta, hogy ha már van új főfékhengerem, akkor cseréljük ki, hátha lesz december után újra fék az autón .

Persze megint nem lett, légtelenítés után is mélyen fog a pedál, gyorsan visszalevegősödik, nem fog.... :S Közben megállapítottuk, hogy a bal első kerék csapágyas, jobb első kerék függőcsapszeges, és ősz óta a hátsó fékbetétek is vasig koptak, kicsit oválisan is, lehet, hogy ezért fog mélyen a fék...?

Közben az önindító is megadta magát, az akku 13,5 voltja ellenére az indítózásra kialszik az összes fény, és meg sem nyekken, de betolásra mindig jó.

De hogy valami sikerélmény is legyen: légtelenítés közben a hátsó lengőkarok gumifelütközőit (=hóembereket) is kicseréltük, és sokkal stabilabb lett tőle az autó. :)


És most fotók.


2010.05.22. Szombat

Találós kérdés rovat folytatódjon hosszú idő után:

Hogy tud az autó szőnyege úgy átázni, hogy nem vizes cipővel száll be az ember?


Update

Sajnálatos módon szombaton széjjelment a laptopom kábele, most jutottam épkézláb computerhez, bocsi a késésért.

Elöljáróban meg szeretném jegyezni, hogy a f@szom kivan a szélsőséges időjárással.
Történt, hogy szombaton délután dolgoztam, és 3 órakor még vakitó napsütés volt, de persze mire 6ra végeztem a melóban, már úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntenék.

BL döntő meccsnézésre voltam hivatalos a haveromhoz, aki az alagúttal szemközti Krisztina térnél lakik, és már odaúton megállapitottam, hogy elképesztő nagy tócsák vannak.

Aztán sikerült a Krisztina téren a villamosmegálló és a templom között kifognom egy olyan tócsácskát, amit már nem lehetett kikerülni, tehát lelassitottam, és elkezdtem a gázolási manővert.

Látszólag probléma nélkül átgázoltam rajta, befordultam jobbra, majd fel a hegyoldal felé, hogy parkolót keressek, majd a következő pillanatban a szőnyeg alól kizúdult egy kissebb mennyiségű wasser - pont annyi, hogy a jobb oldali padlólemez 2 centire elsüllyedjen...

Gyanitom, hogy a szőnyeg alsó, vizálló rétege még birta egy darabig, de a domboldal már sok volt neki, kizúdult, és el, illetve meglepett.

Szerencsére (?) a padlólemez a másik oldalon a sinnél lyukas, úgyhogy ott ki tudott csöpögni az anyag jó része.

(érdekes, hogy Lujzán volt alapból luk a padlólemezen, amit gonolom, normál esetben gumidugó zárna el, az enyémben nem, de ilyen esetben tök gyorsan el tudna folyni a viz, ha lenne a polskiban is ilyen...)
Majd a vasárnapom azzal telt, hogy kiszedtem az összes szőnyeget száritani, de hétfőn, Gödöllőn újra találkoztam egy friss, tengelyig érő pocsolyával pest felé, úgyhogy ha egy picit naposabb lesz az idő, újra nekifutok egy száritásnak....

(zárójel, hogy hétfőn a kilométerórám is jobblétre szenderült. Heppi vagyok. Nagyon.
És bocsi a hosszú i hiánya miatt. nem találom ezen a gépen.)

2010.05.09. Vasárnap

Sajnálatos módon nem tudtam tavaszi találkozóra menni, egy nagyon régóta lefixált kirándulás volt betervezve szombatra... vasárnap meg munka...

A szombati kirándulás is utolsó pillanatban módosult gyalogtúráról autós kirándulásra, így Edina hosszú idő után kisnagy túrát tehetett meg :) Becsülettel teljesítette is, bár maradéktalanul nem vagyok vele elégedett (nem is lehetek).. Több mint 100 kilométer, 4 személlyel, gyönyörű helyeken ;)

Az útvonal a budapesti Batthyány térről indult, és Pilisszántó-Pilisszentkereszt útvonalon először Dobogókőre mentünk fel, majd Pilisszentléleken megnéztük a Pálos kolostor romjait (ahol belefutottunk valamiféle új OpelAstraklubos találkozóba és egy turistabusznyi emberbe, akik épp bográcsos paprikáskrumplit csináltak), majd egy, a googlemaps-en nem is szereplő egészen csodálatos erdei úton átmentünk Pilismarótra a Duna-Ipoly nemzeti parkon keresztül :)

Hosszú idő után bántam, hogy sportkipufogó van az autón, ha nagy ritkán gázt kellett adnom, egyszerűen röstelltem, hogy fellármázom az erdő csendjét - kompromisszumos megoldásként végülis lejtőkön levettem a gyújtást, hogy még az alapjárat se csapjon zajt. :)

Pilismarótról Visegrádra vezetett az út, megnéztük, milyen, ha az ember nemesebbik fele alá műanyagdarabot helyeznek, és lelökik egy bádogcsúszdában, majd elindultunk hazafelé.

A hétvége technikai tapasztalatai:

- A fék magától nem javul meg (alkatrész már megvan)
- A kormány magától nem javul meg (alkatrész már megvan)
- 4 személlyel a Pilisszántó utáni emelkedőn hamar melegszik, és csörögni kezd az autó.

És most prezentáljunk pár képet. mobilosság ellenére talán jó lesz :)

2010.05.01. Szombat +27 kép

A mai napon jópáran kivonultunk a közlekedési múzeumhoz a Szocialista Autók szemléjére a munka ünnepe alkalmából :) . Láttunk mindenféle szépet és jót, OT-s autóktól épített versenyautókig, a mai nap tanulsága mégis az, hogy ha gengszterbandával mégy együtt, akkor véletlenül se hagyd nyitva a motorháztetődet. :)
És a Katona nevű budapesti lakosnak most már akkor se hiszünk, ha igazat mond. ;) :D

És pár mobilos kép. Holnap majd még több.

2010.04.22. Csütörtök

Valami félelmetes pech-hullám üldözi a felújított felnijeimet. Ma újra laposan találtam az egyiken a gumit... És persze nincs annál jobb, mint amikor munka után este 10kor a legjobb ruhámban neki kell állni kereket cserélni. :S
A sötétben a szerintem egyáltalán nem rossz 18 perc alatt fent volt a pótkerék (kerékcserére szintidők? :) ), és elindultam hazafelé.

 20 méterig jutottam, amikor hallok valami furcsa kattogást.

És nem is akárhonnét, hanem a jobb hátsó kerék felől, vagyis pont onnét, ahol most cseréltem kereket.

Félreálltam gyorsan, telefonnal bevilágítottam a kerékhez a fék felőli oldalon, és gyorsan meg is láttam, mi a hiba: az a kis fémlap, amire a kézifék visszahúzó rugója kapaszkodik, szépen rá volt hajlítva a felnire, ez okozta az akusztikai élményt . Gyorsan fogtam egy csavarhúzót, és visszafeszítettem, de nem hagyott nyugodni a dolog, ezért megkérdeznélek benneteket is:

Képes voltam olyan barom módon kereket cserélni, hogy miközben rájátszom a felnit a fékdobra, eközben ezt a lapot visszafeszítettem, vagy valaki annyira utál, hogy képes volt éjjel bemászni az autó alá, és csak ezt a fémlapot rányomni a felnire??


Update köszönetrovat annak a srácnak, aki megállt, és megkérdezte, tud-e segíteni.





2010.04.12. Hétfő

Blogoljunk egy villámosat, mert az jó.
Megint beütött nálam a "nemélhetekmuzsikaszónélkül" szindróma, úgyhogy arra gondoltam, hogy berakok a Polskiba egy retró rádiót. Otthon fölösbe csak egy olyan rádiót találtam, amit még nagybátyám küldött évekkel ezelőtt Ámérikából, igazi gyári amerikai szabványu Mitsubishi rádiót, és sajátossága, hogy két tizedenként lépteti a frekvenciákat (minden páratlan számra végződő frekvenciájú adót be tud fogni, a párosokat (pl. 100,8 Sláger... akarom mondani Neo FM-et azt nem tudja), de gondoltam, arra, hogy adapterkazetta segítségével empéhármat hallgassak rajta, arra jó lesz.

nem lett jó.
Az még csak hagyján, hogy mivel nem akarta kiadni az adapterkazit, a zsinórjánál próbáltam kihúzni, és az persze kiszakadt.
De mivel konkrét antennám nincs, ezért azt a pár rádióadót sem tudom befogni, és hab a tortán, hogy mivel gyújtás ráadása nélkül is ég rajta egy kis lámpa és egy digitális óra kikapcsolt állapotban, ezért ma tolhattam be az autót, mert leszívta éjjel az akkut. Azt hittem, ennyit kibír. :S

Szóval most dísznek van egy rádióm, amint tudom, kivágom.

Végre felkerültek előre is a felújított kúposok, Lujzának már nincs rá szüksége, gyári kerekeire fog majd állni.

És lassan megtettem 6500 kilométert az autóval, úgyhogy csinálok egy summa summarum vonalat:

- A kocsi sima, mecseki aszfaltutakhoz szokott futóművét 3/4 év alatt totálisan szétcseszték a budapesti utak.
- A kormányás érik egy függőcsapszegezésre
- A fék még mindig fellevegősödik, főfékhenger cserés lesz.



Lujzához annyit, hogy lett szép jobbos első-belső doblemeze. Már csak a baloldali hiányzik.....

2010.02.14. Vasárnap

Még péntek este történt, hogy felmentem 500as klubos ismerősömhöz féket javítani, mert előző alkalommal, amikor munkahengert és pofákat cseréltünk elöl, csak az első fékkört légtelenítettük le, és mint a tapasztalat mutatta, az nagyon nem volt elég (fékhatás felépülése előtt 6-10-14 pumpálás, hogy fogjon is valamit...
Úgyhogy alábakolás után légtelenítettük a hátsó kört is, a fékcsőből igen érdekes, nagy levegőtartalmú fekete trutyi jött ki, így hát töltöttünk új fékfolyadékot.

Ami a dolog érdekesebbik része, hogy akkor este baromi jól fogott a fék, ma reggelre meg már megint levegős lett.....

Ötletek hibalehetőségekre?

Ezen felül megpróbáltam volna lentebb szerelni egy kicsit  az első rendszámtáblát, hogy kicsit dolcsevításabban álljon (ld. OGY 1977 gépsárkánya), de a jómagyar házikókánynak köszönhetően ez most halasztódott.



Azonfelül volt itt is hó, meg egyébként is szeretek mobillal fotózni ;)

2010.01.29. Péntek - Videó Update

Volt egy kis problémám az üzemanyag rendszerrel. ;) Karbit cseréltem, gyertyákat cseréltem, majd kiderült, hogy csak szimplán figyelmetlen voltam. :c) Tovább is van, mondjam még? :D A figyelmetlenségem miatt egy vadiúj gyertya valszeg kimúlt, emiatt a Blaha Lujza tértől a Móricz zsigmond körtérig 1 hengerrel jöttem, a visszatett ősöreg Marelli gyertya segítségével az autó újra jól megy, de a régi karbi is vissza fog mászni, mert alapjáraton azonnal fullad az autó. És ráadásként a Holló segítségével szerzett kincsek is próbára bekerültek :) Bónusz: Bátyám most ért haza angliából, és hozott egy kis szuvenírt :)

UPDATE

Pocok jóvoltából a videó is megtekinthető az üzemanyagrendszer helyreállításáról :D

Ezúton is köszi ;)




És akkor álljék itt az igaz történet, a történeti hűség kedvéért, avagy NÓÓÓRBI ÁPDÉT:

Január 25.én este mentem haza a 3 órán át tartó edzésről, dögfáradtan, vöröslő szemekkel, amikor láttam a műszerfalon, hogy Edinának elfogyott a tápszere, és már nemnagyon húzza sokáig.
Ezért betértem egy OMV kútra, ahol drágállottam a benzin árát, ezért úgy döntöttem, eddigi gyakorlatommal szemben most egy kevés 95-ös benzint tankolok, amivel kihúzom majd addig a kútig, ahol olcsóér kapni a 98ast. :)

Be is állok a kúthoz, 1500 Forintban meghatároztam a limitemet, és leemeltem azt a pisztolyt, ami MELLÉ oda volt írva, hogy Super 95.

Fizetés után távozás következett, de alig mentem 50 métert, elkezdett gázadásra fulladni az autó, a tükörben gyönyörűszép fehéres füstöt láttam, mint annó a menőbb dizsiben szokott volt használni.

Úgyhogy autó félreáll, talán felakadt az úszó, megkocogtatom a karbit, biztos jó lesz, a fehér füstöt meg betudtam a hideg motornak és a -10 foknak.

Az autó nem gondolta úgy, hogy aznap be fog indulni, párszor sikerült beröffenteni, aztán 2-3 fordulat után le is állt.

Úgyhogy mivel nem volt kedvem este 11 órakor -10ben autót szerelni, elcsíptem egy utolsó metróhoz hasonlító járművet, és elmentem a kedvesemhez.

Másnap reggel aztán korán haza, gondoltam, felmarkolok egy tartalék karbicseket, hátha az tömődött el, Szervízkönyvben is a karbit jelölték meg többen hibaforrásként - de a karbi cseréje után sem akart beindulni a gép. Közben az akku is elkezdett leszívódni a sok indítózástól - de egy fatális véletlennek köszönhetően összefutottam Holloval, akinél épp volt bikakábel- de a bikakábel sem indította be a járművet.

Ekkor a gyertyákra kezdtünk gyanakodni, Hollonak hála eljutottam egy autósboltba, ahol gazdagabb lettem két NGK gyertyával, majd visszamentünk, és újra próbálkoztunk - de semmi eredmény.

Ekkor Hollót elszólította a kötelesség, úgyhogy felcsörögtem OGY-t, aki ígéretet tett 126os napra menet előtt egy "ránézésre".

Este 3/4 6 tájékán meg is érkeztek, Gyula és Soma is új szerzeményével - de mivel akkor nem lettünk okosabbak, és sürgetett az idő, Somának köszönhetően utasként részt tudtam venni a bulin, majd buli után  - egy nagyobb csapattal - visszaindultunk Edinához autót szerelni.

És amikor már a 3. ember kérdezte, hogy biztos nem tankoltam-e gázolajat (meg voltam győződve, hogy nem), akkor megnéztem a blokkot..... :)

A sok jó ember ezek után nagy derülések közepette leszívta nekem a gázolajat a tankból, én elporoltam egy kanna benzinért, majd miután mindent visszacsavaroztunk, elballagtam hazafelé.

<Blogpost első része>

Majd visszatettem a karbicseket, telenyomtam 98assal, hogy tovább híguljon a maradék - azóta az autó tökéletes, és túl van egy nagy mosáson.  :)

Még egyszer köszi mindenkinek, akik segítettek aznap éjjel, remélem, senkinek nem okoztam pótolhatatlan veszteségeket :)