Címke: téli szerelés (1)

Tevékenységtérkép

A hóbucka

Februárt írunk.
A  szmogtól és a nem túl barátságos téli idõjárástól félhomályos, latyakos utcában egy sötét színû autó közeledett a stoptábla felé. Lassított a hóbuckák mellett, majd megállt. Kigyulladt az autó hátán  két fehér lámpa, majd egy jól irányzott mozdulattal már be is tolatott az egyik bucka mögé.
A motor leállt, a vezetõoldali ajtó kinyílt, majd az ajtó takarásában megjelent egy barna 46-os bakancs, aztán még egy, majd kiemelkedett az autóból egy szürke kabátos, szürke sapkás alak, kezében egy jégkaparóval.

Becsukta az ajtót, odalépett a hóbuckához, majd a jégkaparóval húzott egyet a buckán. Majd még egyet. Majd még egyet, egészen addig, míg a gyenge téli nap fényében meg nem csillant a hóbucka alatt egy üveglap. Egy autó szélvédõüvege.

Az alak nekilátott a mozdulatokat akkurátusan, újra és újra végrehajtani, és közben gondolatai a messzeségbe vesztek.
Gondolatban újra január volt. Gondolatban újra ott állt az utca tetején lévõ kertesház udvarán, és próbálta beindítani szeretett Polski Fiat 126-osát, aminek nyáron csinálták a motorját, aminek októberben lejárt a mûszaki vizsgája, és egészen mostanáig pöccre beindult, és szépen járt, de akkor, ezen a januári napon valahogy nem akaródzott neki életre kelni.
A férfi tudta, hogy a benzinpumpa nem az igazi az autón, és valószínûleg visszaereszti a benzint, ezért a legegyszerûbb megoldást gondolta ki az életrekeltéshez: kitolta a lejtõs utcára, hogy lendületbõl be tudjon az autó indulni.
Nem indult be. Ellenben megállapította, hogy a benzinpumpa alatt benzinszivárgás látható.

Akkor dühében és idõhiányában bezárta az autót az utca alján, majd a probléma megoldása sokáig függõben volt, tekintettel arra, hogy -10 és az alatti hõmérsékletekben nagyon nem volt kedve autót szerelni.

Idõközben leesett a hó, megjelentek a sószóró autók, és hogy az autó kasztnija a mostani kritikus állapotból ne menjen át válságosba, a viszontagságos idõjárási körülmények ellenére a férfi a szerelés mellett döntött.

Miközben ez végigfutott az agyán, szép lassan elõkerült a hóbucka alól a szeretett autó.
A motorháztető zárján megnyomta a gombot...
... De a gomb nem mozdult. Ily módon a motorháztető sem.
A férfi megpróbálta még erősebben nyomni a gombot, de nem volt eredménye.

Aztán megpróbálta tenyérrel beütni.
Hiába.
Majd előkerült egy franciakulcs a szerszámkészletből, azzal ráütött néhány nem kicsit a gombra.
Mindhiába.

Egy pillanatra elgondolkozott. Ha dohányzott volna, talán rá is gyújtott volna.
Apja szavai csendültek fel emlékezetében: "Többet ésszel, mint erővel!"

Kinyitotta a sötét színű autó csomagtartóját, és keresni kezdett. Hamarosan a keze ügyébe került egy fújós flakon, benne kék színű folyadékkal.
Becsukta a csomagtartót, visszasétált a Polskihoz, ráfújt a gombra, és várt. (Ha dohányzott volna, valószínûleg itt gyújtott volna rá a következőre.)

Közben újra csak kavarogtak a gondolatai. 2010 Május 1 volt emlékezetében, és a közlekedési múzeum előtt volt több 10 klubtárssal együtt, akik mind a szocialista járművek seregszemléjére gurultak ki. Előbb el akart volna menni onnan bokros teendői miatt, de az autó akkor sem akart beindulni, de akkor tudta, hogy valamelyik klubtársa viccelte meg a gyújtáskábel ehúzásával.
Lehet, hogy valamelyik klubtárs most is meg akarja viccelni, hogy kicserélte a motortér zárat egy jóra, amihez viszont nincs kulcsa...?

Elhessegette ezt a gondolatot, majd rátenyerelt újra a gombra.
Simán nyílt a motortér.
Hümmögött valamit, majd nekilátott a benzinpumpa javításához.

Kis feszegetés után lehúzta a karburátorról a 35 éves benzinvezetéket, majd kisebb meglepetésére a kezében maradt az egész cső - az ACre csatlakozó vége ugyanis hosszában kettéhasadt 1-2 centiméteren. Nem csoda, ha nem indult így be.

A férfi elviharzott a sötét színű autóval, hamarosan visszajött egy új benzincső darabbal, amit gyorsan be is kötött, majd újra indítózott.
A motor kis krehácsolás után be is indult - 1 hengerrel.

A tulaj újra csak hümmögött egy keveset, majd a motortérből jópár sallang kidobálása után kicsavarta a gyertyákat, és úgy tapasztalta, hogy a belső gyertya rettentő kormos.
Megpucolta őket, majd újra próbálkozott - ezúttal is egyhengeres traktorozás volt a válasz.

Ha dohányozna hősünk, itt gyújtott volna egy újabb szál cigire, ehelyett újra a gondolataiba temetkezett. Egy régi túra sejlett fel neki, ahol klubtársának Esztergomban ment el az egyik hengere az 500as Fiatjából, és úgy jött haza, 45-50 kilométeres sebességgel Budapestre. Tehát lehet 1 hengerrel autózni, de csak akkor, ha nagyon muszáj.

Így hősünk beült fehér autójába, és óvatosan, 10 kilométeres sebességgel felkapaszkodott az utcán, majd beállt a házának udvarába.
Kiszállt, határozott, gyors lépésekkel lement a pincébe, majd kisvártatva visszatért kezében egy gyújtáskábellel és két vadonatúj BERU gyertyával. Talán a 35 éves gyújtáskábel is meghasadt valahol a nagy hidegben..?

Becsavarta az új gyertyákat, bekötötte az új kábelt, ráhúzta a szivatót, indítózott, és az autó tökéletesen járt.

A tulaj kiszállt a járó motorú autóból, pár lépést tett az autótól, majd elgondolkozott.

- Kis köccsög -
Sziszegte halkan, de szeretettel, majd elindult gyalog, hogy hazahozza a másik autót.
 

/Aztán elosont vele később, meleg időben egy benzinkúthoz, és jó alaposan lemosta. De az egy másik történet./