Címke: törökbálint (4)

Tevékenységtérkép

2007.07. - 2008.02. Lujza Története IV.

Utolsó részéhez érkezett Lujzáról szóló beszámoló-sorozatom.
Rendhagyó lesz a többihez képest, itt a műszaki vizsga után történt nagyobbszabású meghibásodásokról ejtenék pár szót, fotókkal megtűzdelve, mint ígértem :)

2007. Júliusában érkezett az első nagyobbfüstű meghibásodás az autón.

Egy hónappal vizsga után nem számítottam ekkora hibára...
Szóval hűvösvölgyből száguldok hazafele a már említett Merse barátomtól, megmutatni, hogy igenis, bírja a kis fityó :)

Aztán a Krisztina térnél nagyon gyanús szagok kezdtek terjengeni az utastérben, és az olaj félreismerhetetlen aromáját véltem benne felfedezni. Hmmm. (gondoltam, BKV buszra sem ártana zöldkártya, vagy egy jó katalizátor.)

Aztán a visszapillantó tükörben láttam, hogy füstöl a gép. és nem kipufogóból.
Félreálltam a templomnál, motor kikapcs, motorháztető kinyit: az egyik kipufogó tőcsavar ki volt törve, és ott szépen nyomta kifele az olajat, rá a forró kipufogóra.

Megvártam, amíg motor kihűl, nem voltam már messze az otthontól, hazacammogtam, majd vontatókötél, és nyomás törökbálintra, a mesterhez. Szerencsére jelen esetben is nagyobb volt a füst, mint a láng: az elfolyt olajon és ezen a tőcsavaron kívül nem lett baj.

Következő nagyobbszabású probléma Augusztus 14.én történt.

Haladok melózni az autóval, persze az Alkotás utca a Moszkva tér fele megint bedugult. Szép lassan csordogálok a tömeggel, kibámészkodok az ablakon, a jó életbe, el fogok késni, nem hiszem el... kuplung, egyes, gáz, fék, kuplung, üres, kuplung, egyes, stb...

Nem tudom már, hogy csinos hölgy volt-e, vagy valami különleges autó: a lassú tempójú csordogálás közben egy picit tovább bámészkodtam ki az ablakon (Mint kellett volna), majd konstatáltam, hogy MEG KÉNE ÁLLNI B*MEG, de akkor már késő volt - nagy fékezés ellenére belecsusszantam egy Mondeo hátuljába. A Mondeonak már amúgyis törve volt a hátulja, a csomagtartóban vitték az új lököst épp szerelőhöz, nekik nem lett baj látszólag az autóval (mindenesetre adtam nekik egy kis kézpénzt, ha mégis van valami, ami nem látszik - betétlap nem köll), elismertem a felelősségemet,  és elváltunk.

Beértem melóba a behorpadt orrú fityókámmal, majd munka után indulnék haza, tekerem ütközésig a kormányt, álljunk ki a parkolóhelyről - és akkor egy reccsenés, majd a kormány elkezdtett a kerekektől független életet élni. körbe forgott, de a kerekeket nem mozdította. Nah, király :\( Megállapítgattuk, hogy a kormányoszlop ahol hozzácsatlakozik a kormányműhöz, ott ment széjjel egy ricnis rész - a csavarnak a feje, ami a kettőt összefogta, az meg persze le volt törve. Egy ismerős bácsika (akitől sikerült később egy eredeti 26-os karbit és 500-as lendkereket szereznem), nemes egyszerűséggel flexet javasolt. Hm. Király.

Körülbelül egy hónap kényszerpihenő jött ily módon a munkahelyem előtti parkolóban, amíg sikerült olyan szerelőt találni, aki az időközben megrendelt homlokfal kicserélését, és a kormány rendbetételét is elvállalta, mellesleg neki is volt már 500as fiatja, talán tudja, hogy kell az ilyet normálisan megcsinálni.

Szeptember 19.én kaptuk trélerre Lujzát, majd Október 10.én mentem érte, már az elkészült, gyönyörű új orrával. Végre-valahára talán autózhatok is...

Újabb egy hónap múlva Lujza újabb trélerrel akart megismerkedni. Akkor pár napja búgott már furcsán a jobb első keréknél, de csak néha (néha ráfékeztem, rendben lett, aztán megint búgás...), gondoltam, pár napon belül kiviszem törökbálintra, megnézik, mi lehet a zúgás oka.

Száguldok zuglóból át, öltöny hátsó ülésre bekészítve, gólyabál lesz, juhhééé, lesz móka és kacagás...

Nem lett.
Az Astoriánál a zúgó jobb első kerék egyszerűen kiesett, és megindult az aluljáró felé.
én meg fék nélkül, szépen fokozatosan lassulva csúsztam tovább az aszfalton, majd megálltam.

Feltoltam a jobbegyben ülő haverral a járdára az autót, majd trélert hívtam este 11kor, éjfélre ígértek szabad autót... Haver elbúcsúzott, neki sürgős dolga volt, vártam a trélert egy 38 éves kiesett kerekű veteránnal az astoriánál... Turisták jöttek, furcsán néztek... Jött egy művészlélek, jajj, de szép autó, el ne adja semmi pénzért, gyönyörű.... (anyádat szivasd, gondoltam én akkor :S :) )

Közben felhívtam a Törökbálinti szerelőmet, ugye nem baj, ha az esti 10 órás műhelyzárás ellenére beállítanék éjfélkor...? Persze mehettem, becsületére legyen mondva.

Egy hét múlva már kész is volt az autó, újracsapágyazott kerékkel, üzemképesen.

A téli időszak januárig volt zökkenőmentes, közben megismerkedtem Lacmannal, aki kicserélte a kuplungomat, mert az már olyan szinten volt rossz, hogy emelkedőn felengedett kuplungpedállal a motor felpörgött, az autó meg lassult...  Lacmannal való megismerkedés is érdekes volt: a MOM parknál kanyarodok be, egyszerre csak elkezd integetni vadul a járdán egy ember. Gondoltam, megállok, megnézem, mit akarhat, akkor épp időm mint a tenger volt. Illedelmesen bemutatkoztunk egymásnak, elmondta, hogy 20 éve foglalkozik fityókkal, hadd nézze már meg ezt a kocsit :) Hát megnézte, és csak a hang alapján megállapított 4 hibát az autón. Ekkor könyveltem el, hogy még nagyon kispályás vagyok az autózásban... Elbúcsúztunk, ha kell még valami Fityóhoz, itt a számom, Érden megtalálsz... Ezután mentem ki hozzá kuplungot cserélni, és elhárította mellesleg mind a 4 említett hibát, gyorsan, olcsón - gondoltam, ilyen csak a mesében van :) Az autó minősége, zajszintje is csökkent, végre elkezdtem igazán élvezni az autózást.

Ez az öröm újabb 1 hónapig tartott.
Egy alkalommal beálltam az udvarba otthon, és többet az autó nem akart elindulni.
Indítózott, indítózott, de semmi.

Közben megismerkedtem BeZiL-el is, aki tőlünk egy utcányira dolgozott- dolgozik ceglédi létére, megskubiztuk együtt párszor a kocsit, semmi eredménnyel.

Előkerült a vontatókötél, törökbálintra újabb fuvar - diagnózis: henger + dugócsere. alkatrészár: 25 rugó. sokalltam az összeget, és eszembe jutott Lacman, aki mondta, az eredeti 500-as motort inkább kímélni kellene, tegyem fel a polcra, rakjak bele egy kispolszki motort, és közlekedjek azzal. és akkor mondott egy kábé ugyanekkora árat komplett motorra - beszerelésre.

Tehát felhívtam Lacmant, a törökbálinti szerelőt - érdemei elismerése mellett - elfelejtettük a zöldkártyázásig, majd Lacman munkához látott. Mellesleg megemlítette, hogy motor megcsinálása után az autóval nem lesz álom 120-al is menni. Ekkor még elég furcsán néztem rá, már ahogy később visszamondta :)

Az eredeti terv szerint csak motor ki-betétel lett volna, és a motort később diagnosztizáltuk volna.
De ekkor kiderült számomra most már biztosan, hogy a motorom valójában már 650-es, teljesen felesleges csak kicserélni - szóval a donor motor alkatrészeit felhasználva felújítódott az eredeti blokkos, 650es szív hosszú hetek alatt, majd kimentem Érdre kipróbálni.

Említettem volt még régebben, hogy az autó második kipróbálása az elsőhöz képest teljesen más volt.
Most ezután a felújítás után hasonló léptékű előrelépést észleltem - megéreztem, milyen az, amikor valaki úgy rak össze blokkot, hogy látott már ilyet, tudja, mit hova mikor és miért.
Az első próbán a maximális tempó nem volt több 50-él annó törökbálinton, második próba után egészen eddig az alkalomig a végsebesség 75 körüli volt - tovább nem nyomtam sose, mert akkor már azért küszködött, csörgött csattogott a kis gép.
Ezután a felújítás utáni próba után viszont már én is tudtam: Lacman nem beszélt a levegőbe :)

ami idáig végsebesség volt, az utazótempóvá vált. és habár a 120-at nem tapasztaltam meg (már nagyon szitált a futómű), a 110et simán bírta, és lehetett érezni, hogy még tudna menni.

És az autó megbízhatóvá vált, azóta gyakorlatilag csak finomhangolási és jobbítási ügyekben nyúltunk az autóhoz - így került Lacmannak köszönhetően egy sokkal jobb kispók váltó később a kocsiba, kispók ülések, amíg az eredeti ülésgarnitúra újrakárpitozódik, majd BeZiLéknek köszönhetően új kuplungszerkezet, fékbetétek és lengőkarok előre.

Remélem, továbbiakban is ilyen gondtalan lesz az autókázás Lujzával, mint az utolsó évben, és sok találkozóra jutok el még vele... :D

Ma este amúgy 126-os napi találkozó lesz a közlekedési múzeumnál, majd autózás tovább... Ki jön? :D

Gondtalan autózást mindenkinek!




 




2007.03.23. - 06.14. Lujza története III

Márciusban kissé leállt a munka.
Akkoriban lett bevezetve az új műszaki vizsgás módszer, és erre hivatkozva (hogy júniusig úgysem tud levizsgázni az autó, mert egyszerűen nincs időpont) állt a kertben két hónapot szép csendben Lujza, és várta jobb sorát.

Májusban aztán végre megkezdődött a motor szétszedése, felújítása, újabb Pécs-Törökbálint kört futottam (ekkor még nem bíztam a netes futárszolgálatokban :) ), vezérműtengely, tömítéskészlet, csapágyak, új olajpumpa érkezett.

Június első napjaira állt össze a motor, Merse komámmal érkeztünk törökbálintra egy újabb autópróbára a gyászos emlékű márciusi első körök után.

A változás gyökeres volt :)
Az autó csak úgy száguldott, a gáz legkisebb pöccintésére is már ugrott, a kormányzás, a fordulékonyság, az úttartás elképesztett a (végre...! ;) ) megtapasztalt nagyobb sebességeknél, és ez a Merse barátom a tanú rá, hogy még órákkal később is nehéz volt lecsalni az idióta vigyort az arcomról, amit az élvezet okozott :D
De ha le is sikerült csalni a vigyort, az igazi italiano dolce vita érzés miatt nem tudtam abbahagyni Eduardo Vianello nótájának dúdolását :D



Így hát az autót "műszakivizsgaképesnek" nyilvánítottuk, és megbeszéltük a törökbálinti mesterrel, hogy elvisszük az autót egy napra, hogy kicsit kicsinosítsuk Merse komával, az öccsével Zsomborral és Kecsóval. (ahhoz nem kellett műszaki tudás :) )

Mert az autó bár működött, Jól is ment, egy eléggé siralmas, bontószökevényekre emlékeztető belső térrel rendelkezett akkor még.

Így hát vontatókötélre kaptuk Lujzát (rendszáma még akkor sem volt, forgalomban nem vehetett részt elméletileg, hiába működött), és elvontattuk az M1es autópálya melletti MOL benzinkút parkolójába, mert Pestre hazavinni azért messze lett volna egy egész napos csinosításhoz :)

Elsőként irdatlan porszívózás és mosás vette kezdetét, 12 évnyi rászáradt szutykot kellett valahogy leszedni... mert ugye vásárlás óta erre nem volt lehetőség.

Aztán kikaptuk az üléseket, kiszedtük a régi, valszeg kispolszkiból származó 3db os kárpit készletet (eredetileg az 500asban gumiszőnyeg kellene, hogy legyen, sosem találkoztam már vele), kiszedtük az ajtókárpitokat (illetve azok utánzatát: valószínüleg sima kartonpapír volt zsiguli tetőkárpit-műbőrrel beborítva, és az egyik oldala feketére festve, hogy passzoljon a szakadt ülés feketéjéhez - Merse öccse, Zsombor sírva röhögött, amikor szikével szétszabdosta, hogy le tudjuk valahogy operálni az ajtóról :) ), majd ezek után életem egyik legnagyobb állatságával szembesültem.

A fotókon látszik, hogy az autó egy porszívózós-légnyomásállítós boxban volt elhelyezve, oda hordtuk vödörben a vizet, ott porszívóztuk a jó kis Mólos porszipóval.

Gondoltam, hátha van egyszerűbb megoldás is, itt van mellettünk egy egész gépimosó, ha van rá mód, bezavarom oda az autót, legalább a külsején lévő üszkös dzsuvával nem kell törődni.  bemegyek a shopba, megkérdezem a kutast, lehet-e ezt a kocsit géppel mosni. a kutas anullálta az ötletet: az autó olyan keskeny, hogy a "mosóoszlopok" (aki tudja annak a cuccnak a rendes nevét, szóljon ;) ) nem érnének el az autóig :)
szóval megyek ki a bótból, fordulnék az autó felé....

De az autó nincs sehol.

Lujza helyén ugyanis csak két darab 500as ülés volt, az üléseknek két széjjelvagdosott oldalkárpit nekitámasztva, az ülésekben két őrült alak terpeszkedett - és a "menetirány" szerinti bal oldaliban ülő fazon egy bontott, jó állapotú 500as R kormánykereket tartott a kezében, kormányzó mozdulatokat téve és közben brummogó hangot hallatott.

A látványtól köpni-nyelni nem tudtam :D (lásd a mellékelt fotót, ha a leírás nem volt pontos :) )

Napnyugtáig nem fejeztünk be mindent, ezért úgy határoztunk, hogy a kocsit elvontatjuk Budakeszin át Hidegkútra, és Merséék kertjében másnap folytatjuk a munkát.

(rutintalan vontatók lévén, az odaúton sikerült egy nyúlós, másfél tonnás, majd egy nem nyúlós, de már két és fél tonnára szavatolt vontatókötelet elszakítani egy 520 kilós autóval. :) )

Másnap aztán bekerültek az ajtókárpitok ajtózsebestül, a padlókárpit, a műszerfal alatti térdvédő, a váltónál lévő műanyag box, beraktuk az öveket, mert fő a biztonság, az ülésekről ledrótkeféztük a régi málló festéket, majd befújtuk újjal, tűzfal belül ugyanez, a kilométeróráról lekerült a borzalmas lila rücsis festék, majd ugyanezen festékkel ellátott, két darabos belsőtükörházat sikerült egy tévedés következtében egy darabbá olvasztani kromofággal (Zsombor ugyanis az igen vastag festék miatti tájékozatlanságában azt hitte, hogy a fityó tükörháza is fémből van, mint a VW bogaraké :) )

Mondjuk legszebb öröm a káröröm: a festékkel egybeolvadó tükör kromofágos kombója egy gyönyörűszép téglalapot rajzolt barátomék teraszlépcsőjére , és lemoshatatlan tanúja maradt a fityószerelésnek :D

Így lett vége a hidegkúti szerelésnek, Törökbálintra visszamenet a miheztartás végett azért elszakítottunk egy 3,5 tonnára szavatolt vontatókötelet is Budakeszi közepén :D
Ekkor egy életem-egy halálom alapon elindultam vontatókötél és rendszám nélkül Törökbálintra - be volt készítve mind a három elszakadt kötél mellém az ülésre, ha megállít a rendőr: Biztos úr, mi megpróbáltuk szabályosan, de hát ilyen szar vontatókötelekkel :D Szerencsére nem kellett magyarázkodni, nem jött rendőr sehol.

Egyedül maradtam visszafele úton Lujzával, először igazi forgalomban, mögöttem a többiek a Lancerben... És éreztem, hogy jó kis autó ez. Van még mit rajta csinálni (kicsit még fulladozott a gép, meg az indexrelé összevissza villogtatta az izzókat, és megérkezés előtt az utolsó előtti utcában a fesszabályzó hibája miatt hazavágtam az elektromos rendszer egy részét :D ), de alapvetően pozitívan zárult az autóbütykölős pár nap.

És pár nap múlva levizsgázott az autó. 2' (kettesfölé) vizsgaeredménnyel :D
Ami utalt arra, hogy nem lesz zökkenőmentes az első pár hónap, de legalább már volt kocsi. Saját. Első. :D


/Utolsó poszt következik majd Lujza története ürügyén, hibákkal és diagnózisokkal../  :)


update 1: megtanultuk, hogy az Obiban autójavitáshoz nem csak kromofágot, csavarokat, mérőszalagot, vödröt, festéket lehet kapni, hanem elsőrangú rotációskapákat is a kerti hullák maradéktalan felaprítására és eltüntetésére :D








2007.01.16.-03.21. Lujza története II.

  • Kormánykapcsoló mozog a bilincsnél.
  • jobb első ülés rögzítés.
  • ablaktörlők hiányoznak, mechanizmus lötyög.
  • Kormány holtjáték nagy, szoros kissé. (függőcsapszeg.)
  • nincs helyzetjelző.
  • AC membrán csere.
  • Karbi tisztítás, motor indítás.
  • 4db. gumi üt, jobb első 125 R12, többi 135 R12
  • j.h., b.h. csapágyak rágódnak.
  • jobb féltengely gumi szakadt.
  • bal hardy kiverődve.
  • nincs hátramenet.
  • b.h. lengőkar első szilentnél korrodált, cserélendő.
  • kapcsolórúd billeg a váltóban.
  • indítóbovden szakadt.
  • első csapágy holtjátékok (j. és b.) nagy.
  • karterhűtő burkolat hiányzik, termosztát szétesve.
  • kuplung burkoló lemez hiányzik.
  • jobb hátsó fék szorul.
  • első fém fékcső rögzítés hiányzik.


Ezt, a rövidnek éppen nem mondható listát kaptam a törkbálinti mestertől egy héttel azután, hogy otthagytam náluk az autót - és tegyük hozzá, a motort még nem szedték szét... Gondoltam, vizsgára csinálják meg az autót jóra, utána én már csak élményautózni szeretnék, és állagmegóvást csinálni, a kasztni meg olyan, amilyen - azzal nem volt problémám. Muhaha, milyen naiv voltam :)

Bejártam párszor a Pécs - Törökbálint utat eredeti, új alkatrészek reményében, apróbb munkálatok mentek az autón, majd Március 21.én jött el a pillanat, hogy a törökbálinti kis utcákban, 2 hónap várakozás után kipróbálhattam a saját kocsimat, működés közben, de vizsgára még kb. 10%ban sem felkészítve :)

Hogy is mondjam, sokkal jobbra számítottam.
Az autó gyorsulása elképesztően rossz volt, az 50et kínszenvedések árán érte el, a hangja a traktoréhoz közelebb állt, mint egy 500ashoz vagy akár egy rokon motor kispolszkiéhoz - így utólag visszaemlékezve azt hiszem, (többek között) a gyújtás nem volt beállítva, azért volt a traktor hang.
De ezt ekkor még nem tudtam, és lelombozódtam teljesen.

Azt hihetné az ember, hogy nem volt jó viszonyítási alapom, hogy milyen is a kis Fiat, hiszen egy 1994es, 113 lovas Mitsubishit hajtottam előtte sokat, de az igazsághoz hozzá tartozik, akkor már volt veterános tapasztalatom (nem sok, de épp elég), és itt térnék ki arra, hogy miért is fordultam a veterán korú autók felé.

2006 második felében ugyanis lehetőségem volt sokszor bátyám egy kollégájának Citroen 'Kacsa' 2CV6 kocsiját hajtani - 602 köbcenti, 24 lóerő, nagy homlokfelület, hátracsapható tető, kéthengeres boxer + léghűtés, csodálatosan finom rugózás és epedás ülések - azt a kocsit vezetve éreztem talán először, hogy nem csak az új autó lehet jó, sőt! Kis motorjához képest nagyon jól ment, a 80-90et simán vitte, és nem is akart azzal az ember többel menni ( egy kivétel volt: 100at is ment egyszer az M1-M7 budaörsi lejtőn, de többet olyat soha ! :) ) És annyi szeretet özönlött rám a szürkeségben élő, állítólag depresszióban szenvedő budapesti lakosságtól integetések, mosolyok, megbámulások formájában, hogy éreztem: a kisautós veterános lehet az egyik legboldogabb emberfajta a földön ;)  

És miért lett Fiat 500as?
Tudtam, hogy sok közös alkatrész van a kispókkal, ezért nem lehet drága fenntartani, olcsóbb is hozzájutni, mint egy kacsához,, ennek is nyitható a teteje (ha azelőtt 4 évvel valaki azt mondja nekem, hogy ponyvatetős autód lesz, kikacagom :) ), ráadásul sokkal szebb is :)
(Ezt nem csak én mondom: akkoriban a Top Gear angol újságban megválasztották a világ legszexisebb autójának ;) )

A Kacsában tapasztaltak alapján volt elképzelésem, milyen lehet egy olasz kisautót vezetni, legalábbis mit várjak a motortól, ami névlegesen alig gyengébb, mint a Citroen (gyárilag a Fiat 500F 17,5 lóerős -  akkor még nem tudtam, hogy az enyém 650esre fel van fúrva, és kb. 24 lóerős lehet), de ez az első pár forduló a törökbálinti kis utcákban nem növelte nagyon az önbizalmamat.

De akkor már nem futamodhattam meg. Nem is akartam. Éreztem, lesz ez még így se. :D

/Folytatása következik./













2007.01.10. Lujza története I.

Januárban lesz két éve, hogy a tulajdonomban van a kis Silverline, ahogy BeZiL fogalmazott (érdekes elnevezés, de lehet, hogy átveszem ;) ) így úgy gondoltam, leírom szépen részletekben az elmúlt két év történetét és minden egyebet, mielőtt az emlékeim megfakulnak teljesen. Többrészes post-sorozat első részét fogadjátok szeretettel :)

A régóta érlelődő gondolat a fényképek dátumozása alapján Január 10.én ért elhatározássá,  akkor hoztam el Érdről, egy taxistól később életem első saját tulajdonú autójává váló 500as Fiatot.

Akkor még csak úgy gondoltam, hogy elviszem Törökbálintra, ahol egy, a családnak már sokat dolgozó autószerelő lakik, és ha az életnek csak a szikráját is felfedezzük benne, akkor beleugrok, megveszem, megcsinál(tat)om használhatóra, aztán szalonállapotot megcélzok vele lehetőségeimhez mérten.

De ne ugorjunk ennyire előre!

Szóval a kocsit először még decemberben találtam egy noname netes hirdetési újságban, fotó nélkül, el is ugrottam megnézni, hátha... mert kilakatolt, lefényezett, újrakábelezett, befejezés előtti autónak hirdették.

A fogadó látvány elvette a kedvem.
Akkor még be volt rakva a tulaj házának emeleti lépcsője alá (oda simán ember nem parkol be, tehát konkrétan be volt tolva oda), telepakolva szeméttel. ki is ábrándultam belőle egy időre.
Januárban az autó újra mutatkozott, ezúttal a használtauto.hu-n, szépen kipucolva, fotók alapján olyan állapotban, hogy lehet, mégis érdemes ezzel az autóval foglalkozni... Újbóli, alaposabb szemlére szántam el magam.

Mikor megérkeztünk anya Mitsubishijével és egy utánfutós trélerrel felfegyverkezve, a tulaj már bőszen próbált indítózni, de az autó nem nagyon akarta az igazat. Indítózott szépen, amennyire a kispókokból emlékeztem rá, de nem akarta elkapni, meg beröffenni. Megnézegettem a kasztnit, rohadás nem mutatkozott sehol, pár dolog nem stimmelt rajta (motorháztető görbe volt, ajtók nehezen csukódtak, csapkodni kellett őket, az embléma az orrán a legújabb szériáról, az 1972-es R változatról volt ismerős, és nem egy 1969es autóról. A váltóbot helyén egy fél rudazat és egy esernyőnyél volt..).

Ekkor trélerre kaptuk a gépet, elvittük Törökbálintra a már említett életvizsgálatra, ahol pár kedves történettel gazdagodtam rögtön :)
Toljuk be az aknára, puff, elakad a kocsi. Ugyanis az akna szélén, mint a jobbféle aknáknál szokott lenni, volt egy sín, hogy a kocsik ne zuhanjanak bele, ha béna sofőr áll be. itt azonban erről szó sem volt... A szerelőnk segédei vakarják a fejüket:

-Lehet, hogy nem fér rá az aknára...?
-Hát, a kispolszki még éppen rá szokott férni ... :)

Itt tudtam meg először, hogy habár sok a közös cucc a két autóban, de az 500as ennyivel keskenyebb - szerencsére a műhely elég nagy volt, betoltuk a kocsit az akna mellé.

És akkor indítózás:
Kerítettünk egy akkut, ráraktuk a sarukat, gyújtáskulcs elfordít: gyönyörűszép piros fények felgyulladnak a műszerfalon. juhéjjj :)
Szerelőnk fordítaná tovább a kulcsot: semmi nem történik, mire a két segédje kórusban kezd el nevetni rajta :

- Miaz, Miki, rég volt nálunk kispolszki, igaz?  Ne a kulccsal próbáld, hanem középen a kallantyúval, mint a régi kispolszkiknál :)

(Ekkor tudtam meg, hogy az autó nem kulccsal indul :) Sokmindent nem tudtam még ekkor, most se sokkal többet de remél(t)em, hamar tanulok :)

Indítózik, indítózik, de hát csak nem történt semmi.
Szerelőnk felteszi a kulcskérdést:
- Biztos, hogy van ebben az autóban benzin?
Az előző tulaj,aki elkísért engem a főpróbára, itt közbeszólt:
-Hát, legutóbb, 3 éve, amikor próbáltam, még volt benne... :)

Ekkor a mester már elöl van a benzintanknál, csavarja lefele a tanksapkát, nézi, lögyböli, szimatol...
-Hát, van benne valami lötty, de szag alapján, ha az is volt, most már biztos nem benzin....

Tehát a kolléga már szívja is fel egy kannából a friss benzint egy injekciós tűbe, küldi be az égéstérbe az éltető naftát...

És következő pillanatban a motor járt. Pár fordulatot csak, amíg ez a kis benzin tartott, de beindult - gondoltam, jó, itt nagy baj már nem lehet...

És pár perccel később az előző tulajjal egymás kezébe csaptunk a műhely előtt.


(folytatása következik)