Hát ezt is megértük...

Most először úgy értem haza a Polskival egy találkozóról, hogy szarabb állapotban van, mint ahogy elindultam vele.

Vasárnap ugyanis a Fiat 850es klub szervezésében részt vettünk barátnőmmel egy túrán, és a Mátrában autóztunk egy igen jót, sok szép autó között Edinkám sem vallott szégyent A túrán ráadásul egy MTV-s stáb is elkísért minket Mátraverebélyig, és azt állítják, hogy jövő vasárnap a "Körhinta " című műsorban benne leszünk, kíváncsian várom, mit alkottak   Először  Szentkúton álltunk meg, ahol a egy nagyon hangulatos gesztenyesütésen vehettünk részt, mellesleg megnéztük a kegyhelyet, majd tovább haladva a siroki várban íjászkodhattunk, majd bejártuk a barlangrendszert - pompás volt, a társaság is stimmelt de sajnos mégis siránkoznom kell egy kicsit, mert hazafelé a 3as úton egy cammogó Peugeot előzése után érdekes hangok kezdtek jönni a motortérből.

Kerepestarcsán aztán megálltunk a benzinkútnál, és konstatáltam, hogy a kocsi vágyik vissza a gyári kipufogójához, mert ezúttal a sportkipu tartóbilincse tört ketté - a zaj az ebből származó vibráció következménye.
További vibrációkat szül, hogy a váltóm 33 év után lassacskán szeretne az örök autósztrádákon száguldani, úgyhogy hamarosan elkezdhetem kigondolni, mi lenne a jobb, bontózni egy jobb váltót, vagy felújítani a mostanit - de az biztos, hogy a legjobb alternatíva egyszerre fog bekerülni az addigra valszeg elkészülő, eredeti 600as motorjával.


Ja!

És bocsi mindenkitől, aki félreértett, de az első képen nem Lujza látható, hanem egy klubtársam 500-asa. Szép, ugye?
Zárásként pár kép a találkozóról.

Sajnálatos módon nem tudtam tavaszi találkozóra menni, egy nagyon régóta lefixált kirándulás volt betervezve szombatra... vasárnap meg munka...

A szombati kirándulás is utolsó pillanatban módosult gyalogtúráról autós kirándulásra, így Edina hosszú idő után kisnagy túrát tehetett meg Becsülettel teljesítette is, bár maradéktalanul nem vagyok vele elégedett (nem is lehetek).. Több mint 100 kilométer, 4 személlyel, gyönyörű helyeken

Az útvonal a budapesti Batthyány térről indult, és Pilisszántó-Pilisszentkereszt útvonalon először Dobogókőre mentünk fel, majd Pilisszentléleken megnéztük a Pálos kolostor romjait (ahol belefutottunk valamiféle új OpelAstraklubos találkozóba és egy turistabusznyi emberbe, akik épp bográcsos paprikáskrumplit csináltak), majd egy, a googlemaps-en nem is szereplő egészen csodálatos erdei úton átmentünk Pilismarótra a Duna-Ipoly nemzeti parkon keresztül

Hosszú idő után bántam, hogy sportkipufogó van az autón, ha nagy ritkán gázt kellett adnom, egyszerűen röstelltem, hogy fellármázom az erdő csendjét - kompromisszumos megoldásként végülis lejtőkön levettem a gyújtást, hogy még az alapjárat se csapjon zajt.

Pilismarótról Visegrádra vezetett az út, megnéztük, milyen, ha az ember nemesebbik fele alá műanyagdarabot helyeznek, és lelökik egy bádogcsúszdában, majd elindultunk hazafelé.

A hétvége technikai tapasztalatai:

- A fék magától nem javul meg (alkatrész már megvan)
- A kormány magától nem javul meg (alkatrész már megvan)
- 4 személlyel a Pilisszántó utáni emelkedőn hamar melegszik, és csörögni kezd az autó.

És most prezentáljunk pár képet. mobilosság ellenére talán jó lesz

Történt még régesrégen, hogy Lujzával voltunk Kemencén a Kisvasutas napokon Steyr-Puch nézőben, valamint Dunaújvárosban egy veterántalálkozón. Sok jó ember vót velünk mindkét helyen, készült róla egy kis zenés videó is, amit a Youtube következetesen letiltott.

Még szerencse, hogy lassan 1 év után rájöttem, hogy van indavideós regisztrációm is, úgyhogy most feltoltam a videókat.

Fogyasszátok egészséggel.


Kemence 2008:




Dunaújváros, 2009:

Az úgy volt, hogy mentem le tejér a boltba....
Mert lementem a telekre szüretelni Edinával, és kellett a reggelihez, munka előtt
Szóval tettünk vele 300 kilométert két nap alatt, és az új generátor is le lett tesztelve, mert éjjel érkeztem, és másnap éjjel már jöttem is vissza pestre.
Hála Istennek, a töltésem (világításom-gyújtásom) nem mászott el sehol. (kopp-kopp).

Odafelé úgy terveztem, hogy Fehérvár után állok meg majd egy kis pihenőt tartani, hogy a 32 éves technikát kíméljem, de ezen tervemet egy szamurájkard határozottságával vágta keresztül egy, valamiféle fehérvári szupermarket parkolóban sárgálló veterán gépállat. Azonnal meg kellett állnom.
A többit fotón

Hollandiában jártam,
sok szép autót láttam,
nem akartak elfogyni,
szabad-e blogolni?


Egy volt osztálytársamnál tölthettem el egy hetet vendégségben hollandiában, amit ezúton is köszönök neki, remélem nem mentünk az agyára
 A kis túra autós szempontból is roppant tanulságos volt, mind veterán, mind nem veterán témában

Hollandia a veteránautók paradicsoma, szűnni nem akaró autóhegyek mindenütt, odafele úton németországban már összefutottunk az autópályán egy Citroen Kacsával, és osztálytársamék udvarán is áll egy Mini Cooper- sajnos nem a barátomé, és sajnos üzemen kívül van,  mert a rozsdásodás hollandiában sem ismeretlen fogalom, és habár a motorja tökéletes, a vizsgán legutóbb úgy kivágták, mint macskát kakálni. De azért beindítottuk

Fiat 500 ügyileg a szívem szakad meg, de Amszterdam nem hazudtolta meg a hírét. Lásd mellékelt képen a kocsin a feliratot (4 csinkvecsentóból 3-at sikerült lefényképezni.)

És 126ost is láttam.
Lengyel rendszámmal, 1 darabot Rotterdamban, de több mint a semmi

És most a képek.

Villámblognak tervezett cucc következik.

Tegnap Imre barátommal és örökös gimnáziumi padtársammal kirángattuk Lujzát lakatoshoz szemlére Csepelre a Mitsu közreműködésével.

Kis kóválygás után rá is találtunk a mesterre, akinek már nem egy 500-as köszönheti a feltámadását, ezért bízom benne, hogy az enyém sem fog neki nagy fejtörést okozni.
Aggodalmát fejezte ki a sok helyen felrepedezett fényezés láttán, és reméli, hogy ez nem a sokk gitt miatt van...

Megállapotdunk, hogy amint lesz időm, szétkapom az autót, és kiviszem neki natúrban csak a kasztnit, és akkor nekiláthat.
Előreláthatólag a szétszedés szeptember 5-6-ra fog esni, 7.én pedig viszem ki.
Ha minden stimmel.

Úgyhogy hazavittük az autót (menet közben azért elszakítatta velünk egy platós szutyok a vontatókötelet, de pár matrózcsomó megoldotta a problémát), és vár a sorára. Aki akar, jöhet segíteni szétszedni majd

Polskika közben egy újabb kontroll-lámpával boldogít:
Az indexvisszajelzőm folyamatosan világít. Rejtély, miért, de már megszoktam, hogy karácsonyi díszkivilágítás van a műszerfalon

Nem mellékesen pedig voltunk Gyulán veterántalin (is ), ahova Edinával akartam menni, de töltés híján nem vállaltam be az 500 kilcsis túrát, de fogadjatok szeretettel pár képet róla, az összeset majd később, picasára

Az elmúlt pár napban újra történt ótókázás a fehér gépszörnnyel, az előző postban már említett balul elsült északi parti túrát másnap követte egy sikeres
Annyi volt a különbség, hogy nappal mentem, nem ment annyi fogyasztó, nem kellett attól parulnom, hogy felállok a kompra, és majd a révkapitány fog letolni onnét
Szóval egyik hétfő délután átmentem, kedd délután visszajöttem, közben hébe-hóba felvillant a méltán utált GEN lámpácska (hogy tud hébe-hóba felvillanni egy lámpa??), de ez az indítózásaimat hála Istennek nem befolyásolta.

Aztán este lett és reggel, és lőn a szerda, a biztonság kedvéért feltettem töltőre az akkut, mert várt az autóra az eddigi leghosszabb túrája az én fennhatóságom alatt.

Kőröshegy - Budapest.

Összecuccoltam, délután 3kor elindultam.
Siófoknál megismétlődött a vasárnapi mizéria, én meg vonyítottam, mint a kutya, mert a GEN lámpácska, annak ellenére, hogy semmi fogyasztót nem nyomtam fel, újra elkezdett boldogítani.

Lepsénynél meg elaludt.
Polgárdinál már újra világított, de ezúttal Budapestig megtisztelt fénylő személyiségével.

Akkor már nem csak emiatt vonyítottam.
Hiányzott Lujza, amint 70 kilométer / óránál odalépek neki, és 110-el előzöm meg a kamionokat, és érzem a szétáradó erőt és dinamizmust.

Szegény 004es ügynök olyan dinamizmussal lép ki 70-nél, mint ahogy a 82. életévét taposó Roger "007" Moore lépne ki mostanában egy olimpiai 100 méteres rövidtávfutó verseny döntőjében.
Vagyis sehogy.

90 feletti tempókról sajnos most még csak álmodok, a 90 is csodaszámba megy, de talán lesz ez még jobb is

Egyetlen észrevétel még, hogy alacsony fordulatszámon mindig ég az olajlámpája. Néztem indulásnál hideg motornál, épphogy minimum felett van az olaj, de amúgyis hamarosan olajcsere lesz, akkor jól megtöltöm, és reményeim szerint nem fog többé zavarni

Aztán elkövettem egy apró hibát. A torkosságom csapdába csalt.
Megálltam az otthonomtól két sarokra fagylaltot venni a meleg estére.

Mire visszaértem a boltból, persze, hogy nem akart beindulni.... Polgárditól idáig szépen világított a töltés lámpám, nem tudom, mire számítottam, de akkor az akkukkal nincs probléma. Hm, ki gondolta volna

Hazaballagtam a fontosabb cuccaimmal, majd felhívtam egy barátomat, segítsen betolni - visszamentünk, betoltuk a fehérkét, és hazajöttem.

Úgyhogy Lujza megismerkedhetett lengyel unokahúgával, akinek sajnos még nincs neve, csak egy sorszáma.... Ötletek?

Úgyhogy most a két gép itt pihizik a kertben. Hamarosan lemegyek, kiszedem az akkut, és felteszem töltőre, de addig is, a kedvenc emberi gesztusommal élek, amiért a 004es elérte, hogy kiolvadjon a fagylaltom a hazagyaloglás alatt, lásd utolsó kép :

Szép estét mindenkinek!

Másfél kalandos napot töltöttem már el a 004-es ügynök társaságában. Igen, már elhoztam Komlóról az autót

Nem mondom, hogy azonnal megbarátkozott volna velem a gépezet, bár jókedvűen fogadott. Értsd: Amikor a tulajhoz beállítottunk, elindult pöccre, és gyönyörűen járt.
Körbejártam mégegyszer, megláttam, hogy kézigázas, hát a tulaj csak csodálkozott, hogy családban van nekik 32 éve az autó, de hát ezt nem is tudták Na mondom, jóóóóvan

Aztán elindultunk Komlóról Siófok felé, közben Sásdon megtankoltunk, majd tovább.
(más kérdés, hogy ott kiderült: féklámpám az nincs. még szerencse, hogy ilyen körültekintő vagyok ... )

 Aztán haladunk tovább, kézigáz 80-ra belőve, heppinessz, szánsájn ....
Majd jött egy emelkedő.
Kézigáz vissza, lábbal adagolunk, hátha vissza kell gangolni.
És akkor nem pörgött fel a motor.
Emelkedő egyre enyhébb ugyan, de a 004es ügynök lassul, majd megáll, és lefullad (ez volt Nagykónyi előtt.)

Megállok,indítózok, lámpák felgyulladnak, majd az indító felhúzása után szépen ki is alszanak.
Hm.

Visszaereszt indító, lámpák megint égnek.

A kísérő haverokkal szépen feltoltuk az emelkedő tetejére, másik oldalon legurít, az autó szépen ketyeg. Jíháááá.
Megyünk tovább, következő emelkedőnél megint fulladozás, megint leállás.
Ejhajahujj.
Az itteni kis falu büféjénél megálltunk ebédelni, még épp be tudtam odáig gurulni, közben szétvetett az ideg, hogy megcsináltam megint az év üzletét. Karki Úr, király voltál.

Hami után még egy betolás, autó megint gyönyörűen jár.
Hm.

Viszont generátor lámpa masszívan ég.
Ezúttal el is jutottam vele Kőröshegyig, ahol a családunk kis nyaralója álldogál, de beindulni többet már nem indult be indítózástól, csak betolástól.

A lefulladást én a régóta használaton kívüliségre és a karbiban lévő szutykok számlájára írnám, az indítózás nyomisága pedig szerintem két dologtól lehet - persze ha van más ötlet, ne kíméljetek
- a remekbeszabott kókány skodagenerátorból kicsúszott az egyik kábel, amit visszadugtam, de még nem tudta feltölteni az akkut,
- az akku eleve szar (próbálom most egy tartalék akkuval az indítást, de az sem volt használva már fél éve, nem túl meggyőző az sem...)

úgyhogy most így áll a helyzet az új szerzeménnyel, egyébként meglepő, mennyivel kényelmesebb autó az 500-as(om)hoz képest, a rugózása finom, a váltó pontosan kluttyan, de az erőt még mindig hiányolom belőle, habár 70-80as tempó simán tartható vele.

És egy grátisz poén: Egy balatoni barátomnak említettem, hogy ez egy luxusautó, már tempomat is van benne, tartja is szépen a sebességet.
Erre barátom:
-Ugyan, hát én lesz*pom magam, ha igazad lesz!
Erre megmutattam neki, hogy a kézigáz kihúzásától hogy megy szépen lejjebb a pedál...
Így esett, hogy barátom lóg magának egy orális önkielégítéssel.

És most pár kép.

UPDATE:

Azon felbuzdulva, hogy a generátor kábelét visszanyomtam, és hogy a tartalék akkunál menet közben, nulla fogyasztó mellett szépen kialudt a töltésjelző lámpám (tehát égett, amikor elindultam, majd kialudt pár kilométer után), az időközben feltöltött eredeti akkut visszanyomtam a helyére és elindultam a volt osztálytársamhoz az északi partra, Balatonudvariba. Mivel közben lekéstem az utolsó kompot, elindultam hát körbe, mivel a kontroll lámpák látszólag elmentek aludni.

Amikor aztán Siófokon megint kigyulladt a töltésjelző lámpám, megeresztettem egy telefont, hogy ma szerintem már nem megyek át Béudvariba, és visszafordultam.

BéSzéplak-Alsón már nem tudtam indexelni.

Zamárdinál a tompított fényem elment aludni, maradt a távfény és a helyzetjelző.

Szántódon már a távfényem sem égett.

Itt aztán 19-re lapot húztam, és helyzetjelzővel, 30as tempóban csordogáltam át Szántódról Kőröshegyre a kivilágítatlan országúton (3-an jöttek szemből és ketten előztek ki ezalatt az alig 400 méteres szakaszon - volt parám megszámolni őket, és elábrándozni azon, hogy miért nincs ilyenkor telihold).

De szép lassan visszaértem, leraktam az autót, és a tartalék akkut (amit ma már a generátornak egyszer talán sikerült feltöltenie) felraktam töltőre.
Holnap újra próbálkozok.

(apropó hold: Tudja valaki, mi az: nagy, szőrös, barna és a föld körül kering? )

Vasárnap lesz egy hete, hogy egy centit sem mentem kicsi Lujzával, mert enyhén szólva legatyásodott az erőműve. Úgyhogy leírom, mi az ábra most vele, jövő héten meg megy ki Lacmanhoz, hogy minden a helyére kerüljön.
Aki olvasott egy hete szervízkönyvet a 126.hu-n, annak nem lesz ez most újdonság

A motorom másfél évvel ezelőtti felújítása óta csak a szinterezéshez kellett szétszedni, de attól kezdve már nem volt teljesen olyan, mint volt.
Egy idő után ugyanis üzemmeleg motornál kigyulladt az olajlámpája, majd gázadásra elaludt. Másfél évig üzemmelegen is csak akkor gyulladt fel az olajlámpa, ha mondjuk Nyíregyházától Szolnokig úgy mentem a 4-es főúton nyáron a 40 fokban a hátsó ülésen sok csomaggal, hogy nem mentem 100nál lassabban

Akkor kezdtem pánikba esni, amikor a törökbálinti Corától a budaörsi Tescoig (autópályán)  80as tempót nem túllépve menet közben is kigyulladt az olajlámpám.

Akkor ott megálltam a leállósávba (megjegyzés: mi a francnak írják ki az autópálya feletti fényújságokra állandóan, hogy leállósávon tartózkodni veszélyes??? Jókedvéből áll ott az a szerencsétlen? Vagy hol álljon meg, a belső sávban??? ), megvártam, hogy lehűljön egy kicsit a motor, majd hazacammogtam.
Ekkor pár telefont lebonyolítottam, fórumra beírtam a panaszaimat, majd már információkkal felvértezve elmentem a zsombicarba, és vettem egy új olajgombát.

A cserét követően elmentem este a dolgomra, de miután másfél óra pihentetés és 2,5 kilométer után megint elkezdett menet közben (50es tempónál, mert városban vagyunk) világítani az olajlámpám, és gyanúsan gyengülni a motor, már tudtam, hogy orvosra is szükségem lesz. Úgy jártam, mint a szőkenő, amikor melléül a WC-n.

Autó félreállít, barátom a vontatókötéllel kihív, Lacman felhív, hogy vihetem-e este 9kor a kocsit. Ráadásul szombaton tali, és BeZiL rám testálta a budapestiek lenavigálását az alfődre (más kérdés, hogy Holló nélkül a 4es útra sem találtam volna vissza a vecsési tescótól, de az egy másik történet )

Lacman megnyugtatott, van elképzelése, mi a baj, szombatra összerakja az autót. Ha addig él is.

Úgyhogy a haverral kivontattuk az autót érdre, otthagytuk Lacmannak az autót, hogy másnap korán neki tudjon kezdeni. Vontatás alatt az egyik fékmunkahenger megadhatta magát, mert a kúposfelni alól csodaszépen elkezdett gyöngyözni a fékfolyadék. zsííír. vazz.

Másnap aztán még egyszer kirohantam egy új vezérműlánccal meg egy kanna olio-val Érdre, majd vártam a fejleményeket - este fél 11kor kaptam a telefont: kész az autó, mehetek érte. Megérkezésemkor Lacman még fejlámpával matatott valamit a motortérben, majd megmutatta az olajpumpámat. A cucc nem nagyon forgott körbe, nem csoda, ha nem ment fel olaj. A vezérműtengelyem végét gyönyörűen összekaristolta, de az még nem cserélődött ki, mert talán még jó lesz, legalább a másnapi túráig.

(ezután próbakör, autó köhög-krákog egypicit alattam, viszem vissza. Laci megy vele, kettesben kiviszi a 60at, nincs ezzel semmi baj. Ez az autó utál engem... :S Majd fordulnék meg, de akkor már nem jár szépen a motor, újra krákog...  La mitica di cinquecento ... úgyhogy motortér kinyit, gyújtáselosztó szikrázik. Lacman nagy levegőt vesz, éjjel 11kor fejlámpával a meleg májusi éjszakában garázs nélkül nekiáll kicserélni. Azt mondtam, lesz autód holnapra, punktum.
Gyujtás kicserél, beállít, az autó még mindig krákog, Laci káromkodik, Karki ideges, mert a szomszédok az üvöltő motor miatt mindjárt kijönnek vasvillával majd következőre Laci bemegy az udvaron álló, burkolólemezeitől megszabadított romos 500-ashoz, leszedi a karbiját, majd berakja az enyém helyére. Gyorsabb, mintha hétfőig várnánk, hogy sűrített levegővel kipucolhassuk a koszolódott karbit.
Szóval karbi fel, motor gyönyörűen jár, Karki örül, Laci mehet aludni. Az óra 1:30-at mutat. )

Másnap találkozó, összegyűjtjük az embereket.... Amíg Lágymányosról átérek a vecsési Tescóig, már megint világít az olajlámpám alapjáraton. Anyáááááááááááád.
Gondoltam, amíg menet közben nem világít, addig nincs komoly baj.

Albertirsánál már világított menet közben is... Konvoj megáll, pihentet, mindenki körbeállja a falkavezérnek kikiáltott nyommer autót.... Majd 60as tempóban begurulunk Ceglédre. Karki is begurul. Legalább a szlalomversenyen szeretett volna indulni, de így nem lehet - az autóval még haza kell érni... Pedig látszólag az autó jól megy, nem érződött vacaknak. De nem lehet kockáztatni :S

2 megállással haza is értem Ceglédről Budára, autó leállít, a végén már nagyon furcsa zajok jöttek a motortérből.
Úgyhogy azóta csak áll a kertben az autó, anyámtól meg kölcsönkérődött a Lancer, hogy lehessen valahogy munkába is járni.

Pünkösd után újabb forduló következik, ráadásként vizskára felkészítés fékjavítással - légtelenítéssel + kormánygép csere a holtjáték csökentésre, addig a Mitsut nyüstölöm.

És a ráadás: Lehomokszóródtak és felnijavítódtak-görgőződtek az eredeti felnik. Az egyik lyukas lett, az idő kikezdett vele, a  felnis el is törte, mert vékony volt már a felfogatásnál a fém - vagy kuka, vagy valami alternatív javításimódszer, még meglátom,mi a jobb - és két felnin a dísztárcsa anyájának már átszakadt a menete, jövő héten reményeim szerint az is ki lesz küszöbölve, aztán mehet rá a festés, vagy a szinterezés- addig még ezt is kitalálom

Most pedig pár semmitmondó kép, mert a szerelésről és a találkozóról magáról nem készült fotó

Ahogy már BeZiL is írta, voltunk vasárnap egy pompás kis túrán, 25 autó és 3 motor részvételével. Azért veszélyes az ilyen, mert az ember nyáltermelése nagyon megindul, és a végén majd azt hiszik az emberről, hogy nem egészen szobatiszta

Készült róla egy kis videószösszenet is dolcsevítás dallamokkal, a 60-as évek hangulatában és minőségében (egyrészről azért, mert eleve vacak minőséget vesz fel a fényképezőm, másrészről ha már vacak a minőség, miért ne lehetne stílusosan vacak? )

Tehát íme, jó szórakozást hozzá!



A találkozón részt vett autók listája, a teljesség igénye nélkül, érdekességképpen:

• Fiat 1100, az 50-es évekből
• Fiat 1300, a 60-as évekből
• Fiat 2300, szintén
• Fiat 130 Coupé, 3200as motor, automata váltó (ilyet még nem pipáltam sose)
  
• Fiat 850L
• Fiat 850 Sportcoupé
• Fiat 500 F, R, Abarth
  
• Autobianchi A112 Junior
• Polski Fiat 126P 650 faltdach
• Polski Fiat 125 1300, első széria, kormányváltó
• Polski Fiat 125 1500
• Lada 1300 Taxi verzió
• Fiat 500 2008
• Steyr-Puch 500S
  

Kihagytam valakit....?

Még képekhez klikk ide.

Lujzának megjött a havija. Vagy valami ilyesmi. Mert alul vérzik. Nagyon. :(
Történt ugyanis, hogy az 500as klubban megbíztak, hogy ha már úgyis tele vagyok ötletekkel, akkor szervezzem meg a klub idei első túráját, amit nagy kedvvel el is vállaltam (Április 18, bővebben a klub honlapján, aki nem szégyell veteránautókkal mutatkozni, csatlakozzon bátran )

Így hát a tegnapi napon felkerekedtem, hogy bejárjam az útvonalat, amit kigondoltam, hogy tételesen, kilométer, és időpontosan meglegyen minden, összegszerűen, ne érjen senkit meglepetés.

Bejártam a világ sok szegletét, 1-2 fotót ízelítőnek tekintsetek majd meg alul, de a dolog csúnya része ott kezdődött, hogy Zichyújfalu és Perkáta között egy tempósabb szakasz után felpislant az olajlámpám. Nem nagyon, csak egy kicsit. Egy pillanatra. Ami akár normálisnak is gondolhatnók, de nem az én autómban. (Tavaly nyáron 40 fokban sokkal nagyobb távolság után kezdett csak pislákolni az olio lámpácska).

Utána Budapestig már nem szórakoztatott a piros kis fény, de ma kíváncsiságból megnéztem az olajszintemet. A mutatott érték után meg nagyon gyorsan mást is a motor alatt. Nem lettem boldog túlzottan :(

Ami még érdekes lehet: A Debica passiók masszívak.Csak nem hagyják magukat bedaráltatni a kúposfelni által - fékezéskor, bukkanókor még mindig hallatszik a morgás, amint beleérnek a doblemezbe. Na persze a biztosúr, aki megállított Rácalmásnál, nem ezt tapasztalta (Uram, a két első gumi hamarosan cserélendő. További jó utat!)

Tegnap megtapasztaltam, hogy a biztos tájékozódás eszköze még mindig a térkép.
Egy Fiatos fórumon hirdettek egy ingyen elvihető Fiat 500as hátsó lökhárítót, és mivel épp most lett behorpasztva az enyém, vérszemet kaptam, és elindultam Szárligetre a napsütéses vasárnapon Lujzadrágával.

Bátyónak a GPS-ét kölcsönvéve gondoltam, nem lesz problémám az odajutással,  Bejelölgettem, hogy kerülje el a földutakat, a fizetős utakat, autópályákat, legrövidebb utat kérem, igen...

És habár 3 napja nem esett a hó, a kedves kis kütyünek mégis sikerült megszivatnia, és elvinni egy olyan útszakaszra, ahol a napsütés ellenére lejárt hóbol kialakult színjég szakasz fogadott. (lásd mellékelt képet )

HALÁL AZ ÖSSZES GPS-re.

/lökhárító szerelés coming soon/

Volt szerencsém az utóbbi időben pár napot sportolással tölteni Lengyelországban, hála Istennek elég jól sikerült

És ami még ráadás, és ami érdekelheti a blogolókat: Fityók kísérték utamat , a háznak az udvarán, ahol megszálltunk, egy valszeg régóta ott ácsingózó elegant árválkodott a tisztes mennyiségű hó alatt.

Ami érdekes, hogy szakadt, régi pókokat nem látni lengyelhonban, legfeljebb szakadt, újabb elegantokat.

egy kis ízelítő következzék képekben

Egy kis kiugrót csinálok az előzetes tervekhez, vagyis a kocsi történetének elbeszéléséhez képest. Készítettem a Fiat 500 tulajdonosok és barátaik 2008as túráiról egy kis videót dióhéjban, amolyan lezárásaként az óévnek.

Klikkelgessek rá szorgosan, a többi videómat is nyugodtan meg lehet tekinteni, közöttük található a találkozókról részletesebb videó is




Boldog Új Évet Mindenkinek, remélem, minél többetekkel találkozom és ismerkedem meg hasonlóan jó találkozókon, mint amilyeneken idén részt vettem