Km-óra állás: ~355 000km
Ha minden igaz, volt egy hengerfej-tömítés csere az autón még néhány ezer kilométerrel korábban, azelőtt meg lengéscsillapító csere.
Ezeknek hála kijelenthető, hogy az autó műszakilag tökéletes állapotú, semmilyen zörej-zaj nincs, csak hibátlan motorhang, középre cövekelt hűtővíz mutató és jó úttartás.

Megjártuk vele Prágát, majd visszafelé jövet a Balatonra, majd Kecskeméten át Gyulára vezetett az út. 1.6-os 113 lovas motortól a 6.5 literes átlagfogyasztás szerintem több, mint biztató két személlyel és 1 heti cuccal.

Ezekkel szemben sajnos az autó viszont úgy néz ki,mint amit a kutya szájából húztak ki. Kéne vele kezdeni valamit lassan...

Fotó sajnos nincs, csak Prágáról. 

~350 000 km
Nagyon feltűnően fogyott már a hűtővíz szegény járgányból, úgyhogy édesanyám elvitte szerelőhöz az autót.
A mester azt mondta, vízpumpa lesz a ludas, ehhez hozzájár a vezérlés csere, rosszabb esetben, ha kiderül még turpisság, akkor hengerfej. 
Szerencsére a hengerfej kimaradta buliból

Én nem emlékszem, hogy ezek valaha lettek volna cserélve. Épp ideje volt.

Kép sajnos nincs, talán lesz.

Az egész 1997ben kezdődött.
Azóta megboldogult Édesapám hazafelé tartott a zsenge, 3 éves Lancerrel, és a kapubeállóra szép széles ívet leírva ráfordult, amikor egy illuminált állapotú vezetővel ellátott, a megengedett legnagyobb sebességet lényegesen túllépő Dacia jobb hátulról belerongyolt az autóba. A jobb oldalát végighúzta, az első lökhárítót maszkostul lerántotta az autóról, a motorháztetőt összetörte, majd a ház előtt álló, frissen ültetett fát gyökerestül kidöntve megállt a járdán.

A dácsiás fószert fejsérüléssel vitték kórházba, apám sértetlenül szállt ki a kocsiból, de később a biztosítónál kapott majdnem egy kisebb agyvérzést.

Gazdasági totálkár.

Úgyhogy apám keresett egy maszek szerelőt, aki a régebbi blogbejegyzésekben lévő képeken látható állapotba hozta az autót, de a jobb oldala már sose lett olyan, mint a bal.

3 éve ez a küszöb meg lett foltozva, mert sajnos kikezdte a rozsda, akkor kábé egy százforintos méretű lyuk volt rajta, a foltozás olyan jól sikerült, hogy mostanra tenyérnyi lyuk lett rajta, úgyhogy hosszas győzködéssel sikerült édesanyámat a küszöbcserére és az ívek lakatoltatására rávennem.

Fényezve egyelőre nem lettek az új elemek, de legalább vastagon be vannak kenve alvázvédővel, úgyhogy rozsdásodással talán nem lesz gond egy darabig, aztán ha a pénz engedi, színrefújjuk majd a javított részeket, és összepolírozzuk, hogy szép legyen. 18 éve vonszolja a család nemesebbik felét, megérdemli a törődést.

A javítás kapcsán cseréltünk még egy jobb első zármechanikát, amihez alkatrészt Mitsu-bontóból sikerült szerezni.  Az alkatrészt egy olyan autóból szedték ki, ami törés és rozsdamentes volt, az ülés egyáltalán nem volt elkopva, minden működött rajta, csak a gazda valszeg nem bírta fenntartani, vagy megunta. De inkább a bontóba tolta, minthogy eladta volna valakinek reális áron, nehogy legyen valakinek egy jó kocsija... Nem értem az embereket néha. 

És mivel a javításról nem csináltam még fotókat, ezért inkább megmutatom, milyenre alakítanám a kocsi orrát és a küszöbjeit, ha rám szakadna az ötöslottó.

 

Mit csinálhat az ember abban az esetben, ha kitört a nyár, 40 fok van, és mocskosul unja Budapest szmogját?
Asszem két dolog közül választhat:

1. Lemegy a közértbe, vesz a pénzén sört, és addig iszik, amíg marhára mindegy lesz, hogy hány fok meleg van, vagy
2. Szabit vesz ki, lemegy valami vízparti helyre, majd az első pont szerint jár el.

Mivel bátyámnak van egy ismerőse, aki rendelkezik egy nyaralóval a horvátországi Novi Vinodolskiban, és múlt héten nem volt ott éppen senki, ezért elkértük tőle a kulcsot, és a családdal a második pont szerint jártunk el.

De mivel ez egy autós blog, valószínűleg senki nem arra kiváncsi, hogy a világválság által megtépázott családunk annyira csóró, hogy nyaralni is csak akkor tud elmenni, ha ingyen kapja a szállást, szóval térjünk rá a Mitsubishi gépcsodára.

Az utóbbi időben a kocsi legfőbb gondja az olajszivárgás volt, rendszeresen után kellett tölteni az olajat. Ezért kb. 335 000-s óraállásnál tömítéscsere történt az autón (Hengerfej legfőképp), valamint vezérműszíj és gyújtáskábel csere - a horvát túra ideálisnak tűnt a javítás utáni tesztre, hogy minden stimmel-e.


Az indulás pillanataiban is lehetett érezni, hogy valami nem stimmel.

1. Az autó alapjárata 600 és 900 között ingázik.
2. Ha a műszerfal tetejére tennénk egy pohár vizet, akkor nem csak azért ömlene ki a víz, mert ferde a műszerfal, hanem mert nagyon ráz alapjáraton.
3. 2000-es fordulat környékén csörög a motor.
4. Álló helyzetben lehet látni, hogy randán kormos a kipufogó vége, bár nem füstöl az autó.

Így hát nekiveselkedtünk 4-en és sok csomaggal elindultunk.
A fent sorolt dolgokon kívül csak annyit tapasztaltam út közben, hogy alul erőtlen a motor, felül meg melegíti a vizet. Na nem nagyon, csak pont annyira, hogy a vízhőmérő, ami régebben 180as tempónál is úgy állt középértéken, ahogy illik, mostanra 130nál egy kis kapaszkodósávos emelkedőn is eléggé megközelíti a piros zónát. Nem megy bele, nem forral, de az én emlékeim szerint ez túl közel van a kritikus zónához a normálishoz képest.

A visszafelé úton már nem csak emelkedőkön, hanem sík úton is felmászott a vízhőmérő a magasabb szintekre, úgyhogy tegnap éjjel beregisztráltam a Mitsubishi Klub fórumába, és ha minden jól megy, hétfőn elviszem a kocsit átvizsgálásra egy fickóhoz, aki 1987 óta csak Mitsubishiket szerel, és van gyári diagnosztikai műszere is. Meguntam a szopózást az olyan dilettánsokkal, akik képesek Teszkós "VIPCAR" félszintetikus olajat tölteni a precíz japán technikába, és szerintük ilyen állapotban ez forgalomképes. 

Ja, és az odaút és visszaút között is autóztunk

Egy hidegebb, fürdésre alkalmatlanabb napon elautóztunk a Plitvicei tavakhoz, csodálatos hegyi szerpentineken és tengerparti utakon át, és ilyen körülmények között az autómániásból előjön az állat. Nyoma sem volt ekkor a vízmelegedésnek, és hiába elsőkerékhajtás, a túlszervósított kormány, hiába a rossz lengéscsillapítás, ami miatt leng az egész bódé, valahogy kijött a japánautóság. Hogy ha nem teljesíthet maximumot, akkor harakiri.
És nyomni kell neki, még, még, még.

Kell neki adni még, mert akkor lesz jó. Körülbelül erről énekelhet a Guns 'N Roses is ebben a számban, csak nem autóval.




És a sofőr megőrül. Mindenki buzivá lesz ilyenkor, aki az útjába kerül, többek között az a bundeszligahajú nyomorult is a német rendszámú A170 Diesel Merciben, aki úgy gondolta, hogy őt, az árja nép büszke leszármazottját ugyan nem fogja lehagyni egy 17 éves japán szar.
De lehagyta. 150ig bírta, de utána lehagyta.

Tudom, a közlekedés nem autóverseny, az a pályára való. Nem vagyok erre büszke, és nem is fogok ebből rendszert csinálni. Csak érzékeltetni szeretném, hogy milyen élvezetes, adrenalinszint növelő lehet egy jó út és egy könnyű, erős autó.

Akkor milyen élvezetes lesz, ha az autó jó is lesz.

 

Zárásként pár szó a horvát autóviszonyokról: Ami nálunk a Suzuki, az ott a Yugo Koral 55, a Renault R4, és a Volkswagen Golf MKII.

Ja!

Fotóztunk egy szellem-üdülőt a kihalt, elhagyatott helyek szerelmeseinek. Gyanúnk szerint a tulajt eltehették láb alól a délszláv-háborúban, és azóta a tengerparti, kiváló helyen lévő bungalós üdülőövezet egy romhalmaz, mert nincs tőke fenntartani és rendberakni. De most már meséljen a képválogatás, bővebben picasán.

A többiekről is távirati stílusban.

A Mitsun Sanyi tanácsának köszönhetően, röpke 1 év után kicseréltük a szélvédőt, sajnos utángyártottra, de az OT vizsgáig még van 14 évem, addig beszerzek egy jó állapotú eredetit. Az ablakra a garancia csak úgy érvényes, ha rozsdamentes helyre rakják be, így ott is lepucolták a felületi rozsdát, lekezelték, majd szépen kipasztázták.
Meglepően sokat számít egy új szélvédő.

Decemberben műszaki vizsga, tervben van a maradék rohadás kilakatolása igényesen (az egy évvel ezelőtti küszöbfoltozás sajnos elég foschra sikeredett), az összes lengéscsillapító cseréje, alapjárati motor cseréje, és még ezer apróság.

Edinka meg átállt önjavításra. Valahogy lehalkult a váltó, nem csörög annyira és rosszabb sem lett. Ettől függetlenül széjjel fogjuk szedni. Ráadásul érik már bele a 600as motor visszafelé

Más autó, más poszt, sorry. De rövid leszek

Micukába valószínűleg kezd meghalni az (5? 6? 7? 8? éves) akkumulátor, mert amikor az utóbbi pár napban -5 fok alatt próbáltam beindítani, egyszerűen nem röffent be.

Aztán kíváncsiságból, amikor +2 fokban próbáltam egyet indítózni a már lemerítettnek gondolt akkuval, fél fordulat után elkapta.

Hm.

Aztán nyáron még volt egy szélvédő repedés, akkor a teszkósparkolós szélvédőjavítással próbáltuk menteni a menthetőt, de úgy tűnik, az akkor használt ragasztóanyagnak nem tetszik a -10 fok, mert újra gyönyörűségesen látszódik ugyanaz a repedés. Bontott szélvédő Mitsubishi bontóból 16 000 forint, öröm és boldogság.

A rohadt szemét mocskos alumíniumgyűjtő brazil barbár kurta nénikéjét az ilyen gyökérnek, aki ilyet csinál. :( :( már a 15 éves japó kombik sincsenek biztonságban???

Villámblognak tervezett cucc következik.

Tegnap Imre barátommal és örökös gimnáziumi padtársammal kirángattuk Lujzát lakatoshoz szemlére Csepelre a Mitsu közreműködésével.

Kis kóválygás után rá is találtunk a mesterre, akinek már nem egy 500-as köszönheti a feltámadását, ezért bízom benne, hogy az enyém sem fog neki nagy fejtörést okozni.
Aggodalmát fejezte ki a sok helyen felrepedezett fényezés láttán, és reméli, hogy ez nem a sokk gitt miatt van...

Megállapotdunk, hogy amint lesz időm, szétkapom az autót, és kiviszem neki natúrban csak a kasztnit, és akkor nekiláthat.
Előreláthatólag a szétszedés szeptember 5-6-ra fog esni, 7.én pedig viszem ki.
Ha minden stimmel.

Úgyhogy hazavittük az autót (menet közben azért elszakítatta velünk egy platós szutyok a vontatókötelet, de pár matrózcsomó megoldotta a problémát), és vár a sorára. Aki akar, jöhet segíteni szétszedni majd

Polskika közben egy újabb kontroll-lámpával boldogít:
Az indexvisszajelzőm folyamatosan világít. Rejtély, miért, de már megszoktam, hogy karácsonyi díszkivilágítás van a műszerfalon

Nem mellékesen pedig voltunk Gyulán veterántalin (is ), ahova Edinával akartam menni, de töltés híján nem vállaltam be az 500 kilcsis túrát, de fogadjatok szeretettel pár képet róla, az összeset majd később, picasára

Főnixmadárként támadt fel hamvaiból a japán gépezet, hosszú és kényszerű téli pihenője után.

Mint azt korábban már említettem, a pontosságáról méltán híres váltó egy idő után nem akart beállni fokozatba, és üresbe is izomból kellett kirántani, a kuplung pedig olyan volt, mintha 200 fokon megsült, nyúlós gumikötélen taposna az ember.

Tegnap este 10 órakor (sötétben, szakadó esőben) jött el a pillanat, hogy bátyám Citroenje kötélvégre kapta a Mitsut, és elindultuk szépen dél-budáról újpestre.
A körülményeket nehezítette, hogy miután sikeresen átestünk néhány igen tisztességes méretű "pocsolyán" (a vízmennyiséget befogadó kráter méretéből adódóan a "víztározó" meghatározás tán helytállóbb lenne - vivát budapesti utak :( ), az elosztófedelem szépen átázott, és a járó motor, amire a világítás és az ablaktörlő áramellátása miatt szükségem lett volna, az szépen leállt párszor, és utána is eléggé bizonytalan volt...

Mire megérkeztünk újpestre (bátyám barátnőjének édesapjához, aki autószerelő), már tisztességes mennyiségű gőz tört fel a motorháztető alól. 

És másnap reggelre kész is lett a gép, kuplung-munkahenger (ld. mellékelt kép) csere után az autó tökéletesen ketyegett, a váltó ugyanolyan halálpontos lett , mint vót újkorában

Sokan unalmasnak mondják ezeket a tizenpáréves japán gépeket, mondják, nincs bennük semmi különleges. De amikor újra megérezhettem, milyen az, amikor 15 év után is megvan mind a 113 lóerő a motorháztető alatt, elöntött egy jóleső érzés - egy  15 éves japán gép is okozhat sok örömet az embernek

És emlékezzetek népek : újabb korukban az 500as Fiatot, a Kispolszkit is, Trabit is (stb., stb.) unalmas autóknak tartották az emberek, mert népautónak születtek. De lehet, hogy 10-20 év múlva is típus-, és márkaklubok alakulnak majd a most igáslovakként tartott japó autók köré

Ennyit a Mitsuról, kedves barátaim, legközelebbi post valszeg 3-4 hónap múlva várható, mert addig csak használni fogjuk gondtalan autózást kívánok mindenkinek